Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-06 / 262. szám
1987. november 6., péntek HZHilUf-ttW 11 moszkvai tanácskozás napirendjén a közös feladatok Kádár lános és Szűrös Mátyás megbeszélései, Németh Károly Csillagvárosban Weinberger lemondott Csütörtökön, a moszkvai Kongresszusi Palotában folytatta munkáját a szerdán kezdődött nemzetközi tanácskozás, amelyen 178 küldöttség vesz részt. A kommunista és munkáspártok delegációi mellett — ezek között van az MSZMP Kádár János főtitkár vezette küldöttsége — képviseltetik magukat más politikai áramlatokhoz tartozó pártok és mozgalmak is. A második munkanapon elsőként Giorgio Napolitano, az Olasz KP vezetőségének tagja emelkedett szólásra. Beszédében üdvözölte a moszkvai találkozó megrendezését, hangsúlyozva, hogy korunk legfontosabb problémáinak megvitatásában részt vesznek a szociáldemokrata és labourista pártok, a szocialista interna- cionálé képviselői is. A tanácskozás csütörtök délelőtti munkájában összesen 22 felszólalás hangzott el. Ekkor mondta el beszédét többek között F idei Castro, a Kubai KP KB első titkára is. A kubai vezető megállapította, hogy a mostani találkozó azt a szovjet álláspontot erősíti meg, miszerint a jövő csak a törekvések széles körű összehangolása, az olykor ellentétes nézeteket hirdető ideológiai áramlatok, társadalmi mozgalmak egyesítése révén biztosítható. Csütörtökön délelőtt kapott szót a nyugatnémet Zöldek képviseletében Jutta Ditfurth, aki bírálta az NSZK szociáldemokratáit, mert gyakorta lépnek fel a fegyverkezési verseny védelmezőiként. A délelőtti ülésen fejtette ki véleményét többek között a vietnami, portugál, izraeli, mongol, jugoszláv kommunista pártok képviselője, az olasz szocialisták, a finn szociáldemokraták küldöttségvezetője is. Mihali Gorbacsov zárszavával csütörtökön Moszkvában véget ért azoknak a pártoknak és mozgalmaknak a találkozója, amelyek küldöttségekkel képviseltetik magukat a nagy októberi szocialista forradalom évfordulós ünnepségein. A szovjet delegációban az a vélemény alakult ki — mondotta az SZKP KB főtitkára —, hogy a találkozó igazolta a várakozásokat. Senki sem vesztett semmit, viszont mindannyian nyertünk, gazdagodtunk a harc tapasztalataival, az eszmecsere tanulságaival, Gorbacsov külön méltatta a találkozó légkörét. Másokká váltunk, mind a bennünket körülvevő világ értelmezése, mind pedig kapcsolataink jellege szem- oontjából. A találkozó különböző politikai meggyőződést valló résztvevőit egyesítette az a törekvés, hogy részt vegyenek a háborús fenyegetés felszámolásáért, a nemzetközi légkör javításáért folytatott küzdelemben. * * * Kádár János, az MSZMP főtitkára csütörtökön a szovjet fővárosban megbeszélést folytatott Mengisztu Hailé Mariammal, az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkárával, az Etióp Népi Demokratikus Köztársaság elnökével. A baráti légkörű találkozón az etióp vezető tájékoztatta az MSZMP főtitkárát országa helyzetéről, azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az etióp vezetés a szárazság okozta károk felszámolása érdekében tesz. Kádár János szólt az MSZMP és a magyar kormány gazdasági-társadalmi stabilizációs programjáról, hangsúlyozta, hogy a párt következetesen munkálkodik a reformfolyamat elmélyítésén. Véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről, méltatták a Szovjetunió békepolitikáját, valamint az Afrikai Egységszervezetnek a kontinens válsággócai felszámolására irányuló törekvéseit. Kádár János üdvözölte az etiópiai demokratizálási folyamatot, amelynek fontos állomása volt a népi demokratikus köztársaság kikiáltása. Kifejezték szándékukat a két párt, a két ország közötti kapcsolatok további fejlesztésére, a kölcsönösen előnyös együttműködési formák kimunkálására. A találkozón jelen volt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára és Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön megbeszélést folytatott Lars Wer- nerrel, a Svéd Baloldali Párt—Kommunisták elnökével is. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen áttekintették a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom néhány időszerű kérdését, és véleményt cseréltek a két párt közötti együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. * * * Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, aki a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának ünnepségein részt vevő magyar párt- és állami küldöttség tagjaként tartózkodik a szovjet fővárosban, megbeszélést folytatott az ünnepségekre Moszkvába érkezett Berri Bertonival, a Haiti Kommunisták Egyesült Pártja Politikai Bizottságának tagjával. A haiti kommunista vezető tájékoztatást adott a közelmúltban legálissá vált pártja tevékenységéről, törekvéseiről. Szűrös Mátyás kifejezte az MSZMP szolidaritását a Haiti Kommunisták Egyesült Pártjának küzdelmével. Áttekintették a pártközi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit, véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom néhány időszerű kérdéséről. * * * Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, aki a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójával kapcsolatos ünnepségsorozaton részt vevő magyar párt- és állami küldöttség tagjaként tartózkodik a szovjet fővárosban, csütörtökön a Moszkva melletti Csillagvárosba látogatott és megtekintette a Jurij Gagarinról elnevezett űrhajóskiképző központot. írtjára elkísérte Rajnai Sándor, Magyarország szovjetunióbeli nagykövete. Vlagyimir Satalov altábornagy, az űrhajósegység parancsnoka köszöntötte a vendéget, majd ismertette a létesítmény feladatait. Ezt követően Németh Károly megtekintette a Mír űrállomás és a Kvant asztrofizikai modul pontos modelljét, amelynek segítségével az űrhajósok elméleti és gyakorlati kiképzése történik. Ugyancsak megismerkedett azzal az ötezer köbméteres kiképzőmedencével, amelyben a nyílt világűrben végzett munkálatokat gyakorolják földi körülmények között az űrhajósok. Jelenleg itt is a Mír—Kvant komplexum makettja áll a súlytalanságot biztosító víz alatt. Az űrállomáson 272. napja dolgozik R omanyenko parancsnok és július 22-e óta Alekszandrov fedélzeti mérnök. Az Elnöki Tanács elnöke és Rajnai Sándor virágot helyezett el Jurij Gagarin, az első űrhajós emlékművénél, majd megtekintette Csillagváros múzeumát, ahol tájékoztatót hallgatott meg az űrhajózás történetéről, az eddigi legemlékezetesebb űrrepülésekről, felkereste Jurij Gagarin dolgozószobáját és emléksorokat írt a múzeum vendégkönyvébe. A kora délutáni órákban Németh Károly visszatért Moszkvába. Reagan elnök! csütörtökön személyesen jelentette be Caspar Weinberger hadügyminiszter lemondását. Az elnök egyúttal közölte: eddigi nemzetbiztonsági tanácsadóját, Frank Carluccit jelöli a hadügyminiszteri tisztre. A jelölés a törvényhozás elé kerül. Carlucci utóda eddigi helyettese, Colin Powell tábornok lesz. Sem Reagan, sem Weinberger nem szólt arról, hogy mivel indokolta lemondását a miniszter. Korábban azt hangoztatták, hogy Weinberger „családi okok”: feleségének súlyosbodó betegsége miatt kíván távozni tisztéből. Az amerikai sajtó egyöntetű véleménye azonban az, hogy Reagan eddigi leghűségesebb munkatársa politikai okokból vált meg munkájától, mert egyrészt Nyolcvanmillió éves gyantába szorult levegőbuborékok tanúsága szerint hajdanán — a föld- történeti krétakorban — több levegő volt a földön, pontosabban több éltető levegő. A levegő földi élethez nélkülözhetetlen oxigénből állt az akkori levegő 30 százaléka. Ez az arány fokozatosan csökkent, és manapság létfontosságú alkotóeleméből, a kis híján 21 százalékos. (A levegő többi alkotóeleme térfogatszázalékban, valamivel több mint 78 százalék nitrogén, valamint nemesgázok, széndioxid, hidrogén és vízgőz.) Ezt a feltételezést a napokban hozták nyilvánosságra az amerikai geológiai társaság phoenixi (Arizona állam) közgyűlésén. A kutatóknak először sikerült ilyen régi levegőzárványokat kiszabadítaniuk évmilliós fogságukból. Az eddigi legkorábbi zárványokat az Antarktisz jegének magjaiban találták, de ezek „csak” 160 ezer évesek voltak, s azt tanúsították, hogy a levegő akkor már lényegében olyan összetételű volt, mint manapság. Ebből a szakemberek sokáig arra következtettek, hogy a föld légburka nem sokat változott az évmilliók során. Most meglepetésként érte a kutatókat az oxigéntartalom közel egyharmados csökkenése az utóbbi 80 millió évben — vagyis a dinoszauruszok kora óta. Ez a felfedezés is bizonyság arra, hangoztatják a tudósok, hogy a földhöz, a növény- és az ellenzi az újabb leszerelési megállapodásokat, másrészt elégedetlen azzal, hogy a törvényhozás jelentősen korlátozta a fegyverkezési programokat. Weinberger állítólag már három héttel ezelőtt kérte felmentését. Frank Carlucci, Weinberger kijelölt utóda hosszú éveken át volt a távozó hadügyminiszter közvetlen munkatársa, a különböző posztokon helyettese is. Carlucci több mint két évtizeden át töltött már be állami tisztségeket. Volt az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA helyettes vezetője, Weinberger első helyettese; de több évet töltött diplomáciai szolgálatban is. Egy évvel ezelőtt, 1986. novemberében lett Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója. állatvilághoz hasonlóan, s velük összefüggésben, a légkör is — a korábban képzettnél gyorsabban — változik. 25-80 millió éves gyantadarabokat vizsgáltak meg. A legrégebbi borostyánt a kanadai Manitoba állam fenyőerdeiben találták. A szilánkokat légüres térben porították, s a zárványokból kiszabaduló gázokat — vagyis a korabeli légkör parányi bu- borékait — tömegspektrométerrel vizsgálták. így jutottak az új felfedezésre. A borostyánkutatástól még sokat várnak, hi- zsen vannak 200-300 millió éves maradványok is, amelyek ugyancsak tartalmazhatnak parányi, 10 mikronnál nem nagyobb légzárványokat. Egyelőre az már bizonyosnak látszik, hogy az utóbbi 80 millió évben közel egyharmaddal csökkent a levegő oxigéntartalma, amely lényegében az oxigéntermelés és -felhasználás arányától függ. S ezt az arányt az évmilliók során a természet erői alakították. Hogyan lesz ezután? Mióta az ember nemcsak él, hanem gazdálkodik is a földön, vagy tízezer éve, ez már — és manapság mindinkább — elsősorban tőle függ. Az oxigént az erdőségek, a növénytakaró termeli. E természeti erők megmentése tehát létkérdés. Erre figyelmeztet a legújabb felfedezés is, amelyből logikusan következik, hogy a levegő sem örökéletű ajándék földünkön. N levegő sem örökéletű Penzai jegyzetek Q Hz idő nem áll meg... Alckszandra Jakovlevna Petrova, a penzai óragyár munkásnője A beszélgetések leggyakrabban visszatérő témája az óragyárban tett látogatásunk napján is az átalakítás. Kíváncsiak vagyunk, milyen gondolkodást, vezetői, munkavállalói magatartást hozott a peresztrojka az üzemekben, szovhozokban. Gyors-e vagy lassú az átalakítás? Néhány nap benyomása alapján minderre persze aligha kaphatunk megnyugtató választ. Arra azonban ennyi idő is elég, hogy megpróbáljuk összevetni a hozzánk eljutó híreket, információkat a látottakkal. A penzai óragyárban — itt 11 ezer embernek adnak munkát — tett látogatásunk során igyekszünk a részletekre is odafigyelni. A gyár udvarán a központi épület bejárata előtt dicsőségtábla. Egy nálunk letűnt, úgy is mondhatnánk, lejáratott kornak a jelképe. De ne ítéljünk elhamarkodottan, csak a saját tapasztalataink alapján. A tablókon az üzemrészek előző napi teljesítményei. Az egyes, a tizenhatos üzem most éppen jól dolgozott, a hetes, a tizenkettes, a kettes nem teljesítette a tervét. ök tehát szégyenkezhetnek? Erről szó sincs, világosít fel bennünket Va- szilij Perevarin vezérigazgató. A termelési eredmények közzététele ösztönzően hat a munkások teljesítményére. Sajnos, teszi még hozzá, ezek a számok nem mindig adnak hű képet a dolgozók igyekezetéről. A tegnapi elmaradásban döntő szerepe volt az alkatrészhiánynak. Ismerős gondok, jegyezzük meg, hiszen hasonlóakkal küszködik nem egy hazai vállalatunk is. A munkások, az itt dolgozók 70 százaléka nő, többsége teljesítménybérben dolgozik. A rosszul elvégzett műveletet, újra el kell végezni, ám azért nem fizetnek. Ez nem mindig volt így, ma már azonban mindez természetes. Újdonságnak számít, hogy az üzemek egy részében vállalati tanács működik. Ez az új idők új szele, a demokratizmus kiszélesítésének kézzelfogható jele. Üzemvezetőket is választottak már, s az igazgatóválasztáson, igaz erre eddig csak egyszer akadt példa, három jelölt közül választhattak a dolgozók. S bár az ösztönzés, a demokratizálás tapasztalatai fontos szerepet kapnak a további fejlődésben, a beszélgetés mégis a termékek minőségére, a termelés korszerűsítésére terelődik, s arra, hogy ez utóbbira van-e elég pénz? A gyárban a termelés automatizálása 1972-ben kezdődött, a legkorszerűbb berendezések, a számítógépvezérlésű robotok alkalmazása azonban alig egyéves múltra tekint vissza. Az óragyári robotok a gyár konstruktőreinek munkáját dicsérik. Az eddigi eredményekkel nem lehetünk elégedettek — fogalmaz Va- szilij Perevarin. — A műszaki fejlesztés gyorsítására van szükség, mert az automatizálásban nagy tartalékok rejlenek. Míg korábban egy műszakban, egy szalagon 500, addig a robotok alkalmazását követően 4500 óra készül. Penzában évente 6,5 millió órát szerelnek össze, 3,5 millió mechanikus, 2 millió kvarc- és egymillió ébresztőórát. Termékeik a szocialista országokon túl eljutnak Angliába, Franciaországba, Kanadába és Hongkongba is. S hogy sietnek-e, vagy késnek a penzai órák? Erre a gyárban érthető választ kaptunk; pontosak. Pontosak a szó igazi és átvitt értelmében is. Az itt tapasztalt változások ugyanis pontos tükörképei a mai szovjet valóságnak. A jól sikerült megoldások további alkalmazása mellett a kevésbé sikereseket felülvizsgálják, s az új gondolkodás lassan teret hódít. Ám az értékek hangsúlyai nem mindenben egyeznek meg a magyarországiakkal. Ez a hagyományokkal, a mienktől eltérő körülményekkel magyarázható. Az 1940-ben alapított gyárban, ahol a háború éveiben fegyverek készültek, nagy figyelmet fordítanak a szociális gondoskodásra. A gyár lakásokat épít, dolgozóinak saját klinikát tart fent — szakorvosi rendeléssel, fizikoterápiás rendeléssel —, s rövidesen elkészül a szauna is, amelyet a már régebben birtokba vett tornateremmel együtt minimális térítés ellenében mindenki használhat. Így válik érthetővé egyébként az is, hogy miként elég a havi 170 —210 rubeles fizetés a tisztes életvitelhez. Felfigyelhettünk arra is, hogyan alkalmazkodik a gyár a dolgozók igényeihez. Az egyórás ebédidőből a jól felszerelt tornatermekben 30 perc jut a mozgásra. A kondicionáló, az erőfejlesztő berendezések kipróbálását követően valamennyien arra a következtetésre jutottunk, hasonlóan felszerelt tornatermekre, helyiségekre a mi üzemeinkben, intézményeinkben is szükség lenne. Hogy miből futja minderre az óragyárban? A kérdés magyar szemmel különösen indokoltnak tűnik. A vezér- igazgató válaszából megtudjuk; saját erőből, támogatás nélkül oldanak meg mindent. Lám, milyen egyszerű. Vagy talán mégsem? Az mindenesetre tény, a Szovjetunióban az állami támogatások mértéke is ehhez a gyakorlathoz igazodik. Az óragyárban tapasztaltak mély benyomást tettek ránk. Még javában elemeztük a látottakat, hallottakat, amikor az ebédet követő órákban megérkeztünk három szovhozt, állami gazdaságot érintő kőrútunk első állomására. Kepenyes János (Folytatjuk) Penzai anziksz
