Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

1987. november 30., hétfő

Grósz Károly befejezte görögországi látogatását

Sevardnadze fogadta az NSZK moszkvai nagykövetét

Szombaton délután Athénból a Kréta-szigeti Iráklion- ba utazott Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke.

A nap folyamán a magyar kormányfő látogatást tett a Korinthoszi-csatornánál, ahol felavatta Türr Istvánnak és Gerster Bélának, a Korinthoszi-csatorna magyar kezdeményezőinek és tervezőinek emléktábláját. Ezt követően Grósz Károly és kísérete végighajózott a

csatornán, majd megtekintette a korinthoszi óvárost és a múzeumot.

Délután a magyar miniszterelnök a görög légitársaság különgépén utazott Krétára. Grósz Károlyt Andre- asz Papandreu görög miniszterelnök búcsúztatta az athéni nemzetközi repülőtéren, katonai tiszteletadás mellett.

A Minisztertanács elnökét Kréta tartomány vezetője fogadta az iráklioni repülőtéren.

Kréta szigetének történelmi és archeológiái nevezetességeivel ismerkedett vasárnap Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke.

Görögországi látogatásának utolsó napján a miniszterelnök és kísérete először az iráklioni Héraklész múzeumot tekintette meg. Innen a közeli Knósszoszba utazott, ahol megnézte a minószi királyi palotát.

Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke görögországi látogatását befejezve, Iráklionból vasárnap délután a Malév különrepülő- gépén hazaérkezett.

Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szombaton Moszkvában fogadta Meyer- Landrut nyugatnémet nagykövetet. A találkozót a diplomata kérte, aki átadta Kohl kancellár Mihail Gor- bacsovnak szóló személyes üzenetét. Sevardnadze és a diplomata megbeszélésén szó volt nemzetközi \érdé- sekről és a kétoldalú kapcsolatok néhány problémájáról.

Sevardnadze ugyancsak szombaton fogadta Ashwin ausztrál nagykövetet is. A diplomata kérésére létrejött találkozón a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések között mindenekelőtt a Hawke ausztrál kormányfő közelgő szovjetunióbeli látogatásával összefüggőek- ről volt szó.

NÉPÚJSÁG

Párizsban

a kiszabadult túszok

A Bejrutban pénteken szabadon bocsátott két francia férfi, Jean-Louis Normandin és Roger Auque szombaton délután hazaérkezett Franciaországba. Párizs Orly repülőterén Jacques Chirac miniszterelnök fogadta a kiszabadult túszokat, akik 629, illetve 317 napot töltöttek az emberrablók fogságában Libanonban.

A francia kormány köszönetét mondott Szíriának a túszok kiszabadulása után. Jelentések szerint a két férfit Bejrút Szíriái ellenőrzés alatt levő részén találták meg, miután kiszabadultak a magát „Forradalmi Igazságnak” nevező szervezet fogságából.

Kambodzsai csapatkivonások

Lengyel

népszavazás

Eladott menyasszonyok

Nemzetközi jelentőségű, fontos politikai lépésnek minősíti az újabb kambodzsai csapatkivonást vasárnapi kommentárjában a Pravda, s emlékeztet arra, hogy idén 20 ezer vietnami önkéntes — a tavaly kivont csapatok létszámának kétszerese — hagyja el az országot, a teljes kivonás pedig a tervek szerint 1990-ben valósul meg.

A kambodzsai nemzeti megbékélés politikájának eredményeit értékelve a szovjet lap utal arra, hogy most Battambang tartományból vonnak ki két vietnami hadosztályt, ahol korábban elég nyugtalan volt a helyzet az ellenforradalmi erők tevékenysége következtében. A kivonásnál

Hatvanan megmenekültek annak a kis hajónak a 79 utasa közül, amely egy hete süllyedt el Kuba keleti partijai közelében — jelentették be hivatalosan szombaton Havannában. A kubai belügyminisztérium közleménye szerint a szerencsétlenség túlélőit — köztük két állapotos asszonyt — a szerencsétlenség helyéhez közeli Maisiban helyezték el, ahol a rászorulók orvosi ellátásban részesülnek.

November 22-én a kubai

külföldi újságírók, s most első ízben külföldi katonai megfigyelők is jelen lehetnek, ellenőrizhetik az önkéntesek távozását hazájukba.

Az összes kambodzsai erő konszolidációja felé vezető úton rendkívüli jelentőségű lesz Hun Sen kormányfő és Szihanuk herceg közelgő párizsi találkozója. A kambodzsai probléma békés rendezéséhez, a zsákutcából való kijutáshoz nagymértékben hozzájárulna egy nemzetközi konferencia

megtartása, amelyben valamennyi érdekelt fél és állam részt venne. Nyilvánvaló, hogy ezen a fórumon Kína is fontos szerepet játszhatna.

parti őrség három haiti állampolgárt mentett ki a tengerből, akik úszva igyekeztek partot érni. Elmondták, hogy az Egyesült Államokba szándékoztak eljutni, azonban hajójuk zátonyra futott, és elsüllyedt a kubai partok közelében. A sziget- ország erői hat napon át folytatták a mentési munkálatokat, amelynek eredményeként hatvan személy megmenekült, és fellelték a hullámokba veszettek holttestét is.

Vasárnap reggel 6 órakor összesen 20 ezer 745 szavazóhelyiség nyitotta meg kapuit Lengyelországban, hogy este 10 óráig fogadja azokat, akik a közel 27 millió szavazásra jogosult közül voksolni kívánnak, vagyis véleményt nyilvánítsanak a gazdasági reform megvalósításának üteméről és a tervezett politikai reformokról.

A lengyelek két kérdést találnak a szavazócédulákon. Az elsőben az ország parlamentje azt tudakolja az állampolgároktól, készek-e áldozatok árán is támogatni a gyors, radikális és jövőre átlag 40 százalékos áremeléssel járó reformot. A második kérdés: kívánják-e a

társadalmi és politikai élet reformját, az önkormányzat erősítését, a szocialista demokrácia és pluralizmus lengyel modelljének kiépítését. Mindkét kérdésre igennel, vagy nemmel lehet válaszolni.

Az ország valamennyi körzetéből délutánig érkezett jelentések arról számoltak be, hogy a népszavazás mindenütt zavartalanul folyt. A •varsói sajtóközpontban

egész napos ügyeletet tartottak, több mint 200 külföldi újságíró tájékoztatására, és a nap folyamán Jerzy Urban kormányszóvivő több alkalommal is találkozott a sajtó képviselőivel.

Az „adat”, vagyis az ősi törvény szerint a szeretett nő — leánygyermek, anya, leánytestvér, feleség — a férfi tulajdonát képező „ingóság”. A leánykérőbe indulók megállapodnak a „kálimban” — nevezhetjük váltságdíjnak, vagy akár vételárnak —, s a menyasszonyfeleség a pénzösszeg lefizetése ellenében a vőlegényférj tulajdonába megy át. Van hitel is, az úgynevezett „kajtarma”. Igaz, a részlet- fizetési kedvezmény csak rövid időre szól.

Középkori csökevények — mondaná teljes joggal az olvasó —, de az igazsághoz tartozik az is, hogy a Türk- mén SZSZK területén a házasságok döntő többsége (egyes körzetekben 95 százaléka) ily módon köttetik. Ez a szociális és egyben politikai probléma, a belőle következő sorozatos tragédiák nagy teret kaptak a szovjet sajtóban.

Visszatekintve e szokás hagyományaira, a Trud azt a meglepő következtetést vonta le, hogy a kálim csak a 60-as esztendők végén, a szovjet sajtó szóhasználata szerint, a pangás éveiben éledt újjá. Türkméniában nemzedékek voltak meg kálim nélkül, igaz, a húszasharmincas évek során, majd a háborút követő évek nehéz anyagi körülményei nem is tették lehetővé az ilyen adásvételt. Amikor viszont

egyre inkább teret nyert a fogyasztói szemlélet, elterjedtek az olyan szociális betegségek, mint a gazdasági eredmények meghamisítása, a csalások, a sógor-komaság. Igaz, ma már megindult a megtisztulás folyamata, s számos korábbi, tévedhetetlennek vélt vezető kerül a vádlottak padjára. A kálim is reneszánszát élte a munka nélkül szerzett jövedelmeknek köszönhetően. Egy- egy menyasszony ezrekért kelt el. A pálmát a Marijsz- ki terület vitte el egy 30 ezer rubeles (több mint félmillió forint, egy átlagkeresetű szovjet dolgozó 15 évi bére) kálimmal.

A bizalmasan kezelt adásvételek ügyét a súlyos bűn- cselekmények hozták felszínre (maga a kálim is törvénysértés, de a szokásjog következtében sokan szemet hunynak felette). Az egyik apa megölte lányát, amiért az beleegyezése — s természetesen kálim nélkül .— ment férjhez. A csardzsoui terület halacsi járásában egymás után öt menyasszony választotta a tűzhalált, gázolajjal öntötte le magát, így tiltakozva a kényszerházasság ellen. A marijszki területen is ezt tette egy lány.

A helyi gazdasági vezetők, vállalati igazgatók, párttit- károk, szb-elnökök gyakorlatilag minden „kalimos” házasságról tudnak, sőt, néha még maguk is azok részeseivé válnak — mutatott rá a lap az elítélendő tradíciók okait elemezve. — Furcsa szemlélet uralkodik néhol az eladó leányok között is, nem ritkán státuszszimbólum, dicsekvés tárgya a kálim összege. „Engem 20 ezerért adtak el, Z.-t pedig csak 15-ért”. Nos, ne nagyon irigyeljük viszont Z. férjét az „olcsó vételért”, hiszen felesége az ilyen szóbeszéd után valószínűleg folyvást rágja majd az ura fülét, amiért ily fösvény volt...

A szociális okok közül mindenképpen említést érdemel, hogy Türkméniában a nők százezrei nem vállalnak munkát, hanem háztartásbeliek, a férjek eltartot- tai. Rengeteg asszonynak nincs szakmája, hiányzik az alapvető műveltségük. Az óvodákban és bölcsődékben csak a gyermekek 13 százalékát tudják elhelyezni, egy olyan közép-ázsiai köztársaságban, ahol döntően nagy- családosok élnek. A maradi hagyományok, a patriarchális csökevények tovább élnek a nemzedékekben. Természetesen a probléma nem elsősorban rendőri megoldást igényel, nem kizárólag a szülőket kell elítélni, hanem komolyan felelősségre kell vonni a helyi vezetőket is — hangsúlyozza a Trud. Az eddigi intézkedések nem sok eredményt hoztak, noha a köztársasági pártszervek — a szovjet lap fellépéseit követően — 117 párttag ellen indítottak fegyelmi eljárást, s 14 embert ki is zártak.

Tamássy Sándor

Haiószerencsétlenség

DER SPIEGEL

II külügyminisztériumba hívatnak

Újabb részletek

Arthur Miller rövidesen megjelenő önéletrajzából O

Surrey-ben? Láttam kettőjüket kerékpáron, egy fényképen. Jól lehet ott kerékpározni, ugye? Nem messze van egy egész jó kis kocsma, ha jól emlékszem, fr valamit? Remek! Remélem, itt is láthatjuk majd. Az Ü'ynök nagyon tetszett nekem. A Phoenix-ben ment, Paul Munival, igaz? Valóban nagyszerű volt, igen. — Az„Egyik reggel a zeneszobában ültem, egy történetemen dolgoztam, amikor hirtelen megpillantottam a rendőrt sisakban — azt hittem, álmodom —, áttolja a kerékpárját a gyepen, és a falhoz támasztja. A nyitott üvegajtóban állva maradt, és befelé nézett. Felálltam az asztaltól, és üdvözöltem:

— Jó napot kívánok.

— ön Mr. Arthur Miller?

— Igen. — Majd elállt a lélegzetem. Vagy a gyerekeimmel, vagy Marilynnel történhetett valami!

— A külügyminisztériumba kell vinnem önt, uram.

— A külügyminisztériumba kell vinnie.

— Ügy van, uram.

— Hol van a külügyminisztérium? ~

— A külügyminisztérium Londonban van, uram.

— Miért kell odavinnie?

— Utasítást kaptam, uram.

— Miért? Mi okból?

— Nem tudom, uram.

Ebben az abszurd helyzetben átvillant az agyamon, hogy vajon a kerékpár kor- mányrúdján akar Londonba szállítani.

— Semmit sem értek.

— Ma akarnak ott önnel beszélni, uram. Van kocsink. Velünk tud jönni, most azonnal? Néhány percen belül itt a kocsi.

Ott állt az az ember, fogta a kormányt — vidéki rendőr, mint Agatha Christie bűnügyi történeteiben —, nagy fekete sisak, ártatlan kék szemek. Parancsot teljesített, anélkül, hogy gondolkodott volna azon, amit tesz. Mondtam neki, hogy mehetek a saját kocsimon is, s biztosítottam afelől, hogy indulok azonnal.

Körülbelül egy óra múlva értünk a külügyminisztériumhoz, ahol egy férfi várt rám. Az volt a dolga, hogy átvezessen folyosók labirintusán, a legkülönbözőbb ruhákba 'öltözött emberek, kérelmezők sorfala mellett.

Végül eljutottunk egy irodába, ahol a fejmagasságban lévő ablakon szürkés fény áradt befelé. Dickens világa.

Egy hivatalnok — testőrségi bajusszal — köszöntött.

Sántított, és fűzőt viselt, amely drága gyapjú ingjén keresztül jól látszott. Kétségtelen, vadászpilóta lehetett valamikor, most meg egy vidám ember — legalábbis a beszélgetésünk elején. — Hogy halad a filmezés? Jól érzik magukat Marilyn Monroe és Arthur Miller Londonban, 1956

tán mosolygott, aztán sokat- ígérő szünet következett, mintha legalábbis sült fácánt szolgálnának fel nekünk a következő pillanatban. A szemem közé nézett. Vörös haja volt.

— Az ön útlevele lejár a következő hónapban, Mr. Miller.

— Micsoda? Ja, persze. Az utóbbi időben bele se néztem.

Szóval erről volt szó. Csak hat hónapra érvényesítették az útlevelemet, mivel előttem állt a bírósági tárgyalás a Szövetségi Törvényszéken, a kongresszusi határozat be nem tartása miatt. Láttam, milyen hosszú a keze a külügyminisztériumomnak, a Bizottságnak, és valamennyi rajongómnak az amerikai kormányzatban.

— De mit jelentsen ez?

— Azt szeretnénk tudni, mik a tervei, ha vége a filmforgatásnak.

— A terveim? Hazautazunk.

— Értem. Tulajdonképpen ez volt minden.

— Igen? Nem tudtam magamnak megmagyarázni, miért rendeltek ide ilyen sürgősen.

De a hivatalnok okosabbnak tartotta, hogy elengedje a füle mellett a megjegyzésemet.

— Ha jól tudom, vannak gyermekei Amerikában.

— Igen.

— Itt nálunk van birtoka, vagyona?

.— Nincs.

■™- És természetesen hozzátartozói sincsenek.

— Amilyen gyorsan csak lehet, haza akarok utazni.

— Azt elhiszem. Nagyon köszönöm, hogy idefáradt.

Felállt, és kezet nyújtottunk egymásnak.

— Ami azt illeti, nemigen volt más választásom. — S~ mindketten elmosolyodtunk. Ügy döntött, megmagyaráz néhány dolgot.

— Tudja, voltak olyanok, akik az ön helyzetében úgy döntöttek, hogy inkább nem térnek haza. És ilyesmit akartunk elkerülni.

Más szóval: kínos lett volna Amerikának, ha úgy döntöttem volna, hogy mivel az állam eleget zaklatott már, a jövőben inkább Európában óhajtok élni, ahogyan Chaplin tette, vagy Joseph Losey, Larry Adler és egy egész sor további művész a hidegháború éveiben.

Ha Marilyn is idetelepült volna! Az aztán tényleg zavarba hozta volna az USA-t. Szerencsétlen teremtmények, ott Washingtonban, éjszakákat nem aludtam volna, míg arra az elhatározásra nem jutnak, hogy ismét karjaikba zárjanak.

Űtközben, vissza Surrey- be, igyekeztem Anglia fölötti csalódásomon úrrá lenni, és a szigetország szabadságát csodálni. Ahogyan elveszítette gazdasági függetlenségét, úgy vált politikailag tehetetlenné. Milyen kár. Egy biztonsággal kevesebb a világban ...”

(Folytatjuk)

Fordította: Niedzielsky Katalin