Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

1987, november 28., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Év végéig a Szolnoki Galériában A Tisza-vidék késői neolitikuma Valami szavakkal alig megfogalmazható érzés lesz úrrá az emberen, amikor be­lép a Szolnoki Galéria mór stílusával önmagában is fennséget sugárzó központi termébe. (Az épület eredeti rendeltetése zsinagóga volt.) Az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb, kiállításában is páratlannak minősíthető bemutatóját láthatják itt azok, akik belépőjegyet vál­tanak. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete a Szolnok és Csongrád me­gyei múzeumi szervezetekkel közösen szeptemberben nagy­szabású nemzetközi régésze­ti konferenciát rendeztek hazánkban Délkelet-Európa újkőkoráról és annak közel- keleti kapcsolatáról. Ebből az alkalomból szeptember 29-én nyitották meg ezt a nagy­szabású kiállítást, amelyet az érdeklődők az év utolsó napjáig tekinthetnek meg. A kiállítás természetesen meg­mérettetés is: a hazai neo­litikum-(újkőkor-)kutatás- ban végzett tudományos munka megmérettetése. A régészek az őket segítő mun­katársakkal együtt kitűnőre vizsgáztak ... A kiállításon az érdeklődő öt későneolitikus feltárás emlékanyagával (köztük a vésztő-mágorival) ismerked­het meg. Első alkalom ez, hogy így és tematikus rend­be szedve láthatja a közön­ség az utóbbi 15-20 évben a napvilágra került, részben természetesen kiegészítve és restaurálva bemutatott le­letanyagot. Sok tekintetben az eddig az újkőkorról al­kotott véleményünket is át kell értékelnünk. hiszen több, korábban biztosra vett dolog változott meg az újab­ban előkerült — és így bi­zonyított — lelet kapcsán. A földrajzi elterjedés sze­rint három részre bontható az ún. Nagy Magyar Alföl­dön (tehát a geológiai és nem a politikai határokat értvé!) időszámításunk előtt a negyedik évezredben ki­alakult kultúra. A „tiszai kultúrá”-nak nevezett terü­letről 112. a „herpályi kul- túrá”-ból 41, a „csőszhalmi kultúrá”-ból pedig nyolc ásatáshely ad anyagot, fel­világosítást. A mai közigaz­gatási határokat figyelembe véve az első kultúrakörből A kultikus leletegyüttesben talált ember alakú plasztika töredékeinek egyik lehetséges rekonstrukciója (kb. 80 cm magasságú) A Vésztő-Mágoron feltárt kultikus leletegyüttes rekonstrukciója (Reprodukciók) 34, a másodikból pedig öt ásatási hely fekszik Békés megyében. A legjelentőseb­bek Battonyán, Békésen, Dé- vaványán, Körösladányban, Szarvason, Szeghalmon, Vésztő-Mágoron és Zsadány- ban, illetve Gyulaváriban, Körösújfaluban, Sarkadke- resztúrott és Zsadányban voltak feltalálhatóak. A fen­ti adatok is talán bizonyít­ják, hogy a kiállítást rende­ző szakembereknek milyen nagy és gazdag anyag állt rendelkezésére; ebből kellett egy olyan, szerkezetében is egységeset — ugyanakkor a mai tudományos kutatások eredményeit minél jobban a teljesség igényével reprezen- tálót — összeállítani, amely a nagyközönség számára is érthető, s mi több; érdekes is. A herpályi kultúra lelő­helyein (ma ez Berettyóújfa­lu és környéke) például több mint negyvenezer állatcsont került elő, illetve ennyit vizsgáltak meg a szakembe­rek . .. „Az újkőkor fiatalabb idő­szakában — a rádiokarbon- adatok szerint i. e. IV. évez­redben — a letelepült, pa­raszti gazdálkodás fejlett formája alakult ki a Tisza­vidéken. Ekkor jelentek meg az Alföldön azok a dombok­ká magasodó, több egymás feletti ház- és hulladékréte­get tartalmazó települések, az úgynevezett tellek, ame­lyek ebben az időben egész Délkelet-Európában általá­nosak voltak.’’ — olvasható az igen szép kivitelű, szá­mos fotóval és rajzzal il­lusztrált kiállításismertető katalógus bevezetőjében. „A sokszor több száz lakost is magukba foglaló, valóságos kis falvak vízpartokon, ár­mentes magaslatokon he­lyezkedtek el, és a tervsze­rűen elrendezett, favázas, sártapasztású házak együtte­sét gyakran kerítéssel, vagy árokkal vették körül.” A galéria központi termé­ben egy ilyen emeletes ház 2 3-os léptékű. kicsinyített modelljét is felállították, s benne berendezési tárgyakat helyeztek el, többek között az eredetileg is ott talált több mint 120 edény nagy részét. A Szolnoki Galéria nagytermének oldalán kör­ben kisebb vitrinekben ap­róbb használati tárgyak, va­lamint nagyméretű színes fo­tók, rajzok és szöveges is­mertetők kaptak helyet. Az emeleti galérián folytatódik a bemutató. A bejárattal szemben, a volt szentélyben stílszerű módon vallásos­kultikus jellegű leletek vit­rinjeit állították fel. Az egyikben a vésztő-mágori „oltár” lehetséges rekonst­rukciói láthatók. A pazarul megrendezett kiállítás megtekintése után bennünk marad a belépés­kor már kialakult, szavakkal alig-alig megfogalmazható érzés: az, amely mindig elő­bukkan, ha történelmünk né­ma. de mégis beszélő tár­gyaival találkozunk. Az edé­nyek, csontok, eszközök, fegyverek, más tárgyak egy olyan régmúlt korról beszél­nek, amelynek ismerete hoz­zátartozik a történelem to­vábbi századainak, s ter­mészetesen napjaink törté­néseinek megértéséhez is. Ilyen nagyszabású és a rész­letekre is kiterjedő bemuta­tót évtizedek óta nem rendeztek tájegységünkön. Mindezekért éri meg, hogy egy hétvégi kirándulás prog­ramjaként ellátogassunk a Szolnoki Galéria december 31-;g nyitva tartó kiállításá­ra. N. L. .............................................. U.-itt........................——--­F Szesgyarmat KOVÁCS ERZSÉBET KÉPÜSSZEÁIJjTÁSA

Next

/
Thumbnails
Contents