Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
IZHilUKTiW 1987. november 14., szombat lostor és templom helyén új rendházat és templomot építtetett, melyet az országban a XVII. század utolsó évtizedeiben meghonosodni indult kamalduli szerzetesrendnek ajándékoz 1833-ban. A rend III. Károly alatt az 1715. évi országgyűlésen nyert polgárjogot. Szigorú rend szabályozta tagjainak életét. Ennek fő elve a néma magábavonultság (emiatt néma barátoknak is nevezték őket), a testi ingerek teljes legyőzése, önmegtartóztatás, nélkülözés, imádság és munkálkodás volt. A húsételtől rendesen megtartóztatták magukat és leginkább bojtos ételekkel táplálkoztak. A hitélet és a vallás gyakorlásán kívül szokásos foglalkozáSuk a kertészkedés vagy valamely művészeti, irodalmi avagy iparág művelése volt. Vahot Imre szavaival: „Kis kertjeikben szebbnél szebb virág- és gyümölcsfajokat ül-' tetve, ezen gyönyörű foglalkozásban egymás fölött kitűnni vetélkedtek. Ez életmódnak is megvolt a maga sajátos bája, vonzereje, mondhatnák költői szépsége, mit egy, csupán érzéki gyönyörökben úszó, avagy elfogult gondolkozású s érzésű ember felfogni sem képes. Egyébiránt voltak bizonyos ünnepnapok, midőn a néma barátok szokott életmódjuktól eltérve, a kolostor művészileg díszített éttermében, refektóriumában valamennyien összegyülekeztek, ajkaikról a hallga- tagság zárát levették, s élénken, vidáman társalogtak egymással. Búcsújárás alkalmával pedig ők lévén a gyóntató atyák, e kivételes állapotban szinte közlekedtek embertársaikkal, kik előtt mint úgyszólván élő halottak, a »memento mórit« saját személyeikben képviselték.” Cella- vagy más néven remeteházaik a templom körül sorakoztak. Minden házhoz külön kis kert tartozott, a házakban kápolnaszerű kicsiny imádkozófülke volt. A remeteházak homlokzatát az adományozó családok címerei díszítették. Számuk összesen húsz volt. A fehér kámzsás kamalduli szerzetesek magányos, csöndes, visszavonult hitélete nem talált követőkre hazánkban. Egy évszázad alatt mindössze három kolostort alapítottak. II. József 1782-ben a rendet feloszlatta. Előbb a királyi kamara kezelte a birtokot, de azután több tulajdonos kezén ment át. A kolostorból posztógyár lett. A templomot lerombolták, csupán jellegzetes barokk tornya maradt meg a remetetelep közepén. Oldalát magasra befutotta a repkény. Ami mozdítható volt, elhordták. A kamalduliak csendes remeteházaiból posztógyári munkásszállás lett. Majk a XIX. század harmincas éveiben ismét az Eszter,házyak tulajdonába került. A kolostorból kastély lett. A cellaházakat renoválták. Az idő és a történelem viharai azonban nem kímélték az Európában egyedülálló műemléki együttest, mely fokozatosan elenyészett. Az 1920-as években bozóttal benőtt romok mutatták egykori nagyszerűségét. Néhány éve azonban történt valami. A honismereti mozgalom megszállottjai, helytörténészek, kutatók feltáró munkája nyomán Komárom megyében az egész ország számára méltán példás összefogás kezdődött. A megye párt-, állami, társadalmi vezetői és vállalatai fogtak össze, hogy a kamalduli szerzetesek remeteházai ismét eredeti fényükben tündököljenek és szolgálják a kor igényeit. A műemlék- védelem követelményeinek is megfelelő helyreállító munka eredményeként ez év október 1-én a múzeumi hónap nyitányaként avatták Majkon a Csipkerózsika- álomból ébredt műemlékegyüttest. Csobai László * * * Bővebben Irt. HOLÉCY: A Mai- ki Klastrom'időnkben. — Tudományos Gyűjtemény 182G. 7. köt. 31—41. p. VAHOT Imre: A némabarátok emlékei Majkon. RUBIN YI Ferenc—VAHOT Imre: Magyarország és Erdély képekben. 3. köt. 41—44. p. Budapest székesfőváros iskolai kirándulóvonatai 18. A Vértes hegység. 8—12. p. USKERT Kálmán: Kirándulás Majkra. — A tatai kegyestanítórendi gróf Eszterházy Miklós Reálgimnázium értesítője az 1933— 34. tanévről. Tata, 1934. 82—83. p. jainak, ahol már a XIII. század elején prépostság, alsóbbrendű prelátus (főpap) volt. Egy 1252-i oklevélben Moyk, 1349-ben pedig Ma- yathk alakban szerepel neve. 1388. november 4-én Zsigmond király tartózkodott itt és innen keltezte egyik levelét is. Területe és határa a premontreiek, az Augustinus szabályai szerint élő katolikus szerzetesrendé volt. A török világban elpusztult, A XVIII. század elején Majk az Eszterházyak kezébe került. Az eredetileg papnak készülő, vallásos érzületű huszárezredes, Komárom vármegye főispánja, Eszterházy József a régi koA hajdani kolostor Európában egyedülálló műemlékegyüttes Majkon Helyreállított cellaházak Majkon „Az utas, ha különben nem iszonyú neki a rablók félelmétől a rengeteg erdő, s nem is éppen érzéketlen a természet szépségei eránt, egész megelégedéssel utazhat itten. A lehetséges jó út majd setétebb, s világosabb árnyék alatt megy, majd ki ki tsap a térés nyílt mezőkre, mellyeket szép renddel vágott erdőparták kerítenek; hol mívelt földek mellett vonódik, hol virágos ligetben kanyarog, itt egy tiszta patak folydogál, hangos tsergdsßel esik le egy kis magasságról, a partjain illatozó füvek jó szaggal töltik meg a levegőt, vize majd leje bb a völgyesben egy tóban szaporodik öszve, melly ollyképen hoszszú ke- rekded, hogy egészen a természet munkájának láttatik. Amott egy természetesebb fa híd, majd egy mesterségesebb kőből épült; emitt vadász-ház, tovább a tó-gát felett a dombon a tsendes kápolna, idébb a zörgő malom, kiljebb a vendégfogadó, mellette a szűr és pak- rótzszárítás; mind ennek koronája a két felől erdővel rejtett, két felől kinyílt klastrom. Ez Majk” — olvashatjuk a Tudományos Gyűjtemény 1826. évi VII. kötetének 33. lapján. Majk egyike Komárom megye legérdekesebb pontSZÜLŐFÖLDÜNK Kötődés a szülővároshoz Szarvasi beszélgetés a kalocsai érsekkel Hajdanában egyházi követelmény volt, hogy a katolikus főpapok „látogassák az apostolok küszöbét”, vagyis időközönként zarándokoljanak Rómába a pápához. A szarvasi, születésű, 48 éves dr. Dankó László — a sors rendelése és kivételes tehetsége folytán — zorándoklás nélkül is életének szinte egynegyedét a Vatikánban tölthette. Már a hatvanas években teológiai ösztöndíjasként Rómába került, majd magyarországi egyházi tisztségei után 1979-től nyolc éven át a római Pápai Magyar Intézet rektora volt. Ez év június 5-étől a kalocsai egyházmegye érseke, így tehát a hazai katolikus egyházi rangban közvetlenül az esztergomi érsek-prímás után következik. Augusztus 20-án délelőtt ő mondta az ünnepi! szentmisét a fővárosi Szent István bazilikában Néhány nappal korábban látványosan bizonyította változatlan ragaszkodását szülővárosához, Szarvashoz; az itteni kis plébániatemplom 1 felépítésének 175 éves jubileumi ünnepségein a harangszentelést, a szinpompás szentmisét és a szentbeszédet is ő tartotta. Szarvasról és környékéről hívők és nem hívők százai — k!k belső átéléssel, kik csak a látványosság kedvéért — vettek részt az ünnepségen. Az érsek már az előző napon Szarvasra érkezett, és I első útja a temetőbe, A püspöki címer szülei sírjához vezetett... Aznap délután — kérésemre — a helyi plébános: Boldvai Antal magánkihallgatást kért számomra, hogy interjút készíthessek dr. Dankó Lászlóval. A még 1825-ben épült alacsony plébániaépületben beszélgettünk. A kisméretű ablakokon szűrten aranylott be a verőfény. Az érsek úr szerény közvetlenséggel így kezdte mondandóját: — Szüleim egyszerű emberek voltak. Ifjúkoromig én is velük éltem Szarvason. Szülővárosomat sohasem felejtettem el. A szarvasi miliő mindig élő valóság volt számomra, és városom sze- retetének érzése mindenhova elkísért. Különösen élénken élt az bennem a Rómában töltött évek alatt. A vakációmban is minden évben visszatértem Szarvasra, s az elmúlt év nyarán Rómából írt levelemben kértem felvételemet Szarvas Város Barátainak Körébe. Jólesett a kör dísztávirata, amit ez év májusában, a püspöki kinevezésemkor küldtek. — Érsek Űr, az ön kinevezése nemcsak szűke bb pátriánkban, de jóval szélesebb körben is megelégedést keltett, hiszen ismeretes, hogy Ón mindig fontosnak tartotta az állam és az egyház közötti párbeszéd erősödését. — Elmondtam már máskor is, hogy ennek a dialógusnak — amit Paskai László prímás-érsek úr is elmélyíteni igyekszik — elsősorban a haza javát kell szolgálnia, minthogy társadalmunk fejlődéséhen egyaránt érdekeltek vagyunk. Ez az egyetlen lehetséges módus vivendi. — Érsek Űr, előttem van az ön püspöki címere, s említette, hogy ezt különös gonddal terveztette megszólna erről részletesebben is? — A címer Propok Péter Rómában élő magyar festőművész munkája. Tudatos jelképként a püspöki címerben egy szarvast is beletétettem. Ennek kettős jelentése van számomra. A vallási az, hogy idézi a 42. zsoltár gondolatát: „miként a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem hozzád, istenem”. A jelkép másik ! jelentése a szarvasi „gyökerekre” emlékeztető figyelmeztetés. Ezt is nagyon fontosnak tartom, mert nézetem szerint az eredet, a gyökerek minden ember életében elkötelezettséget kell jelentsenek. — Ügy érzem, a „gyökerek” jelentős szerepének hangsúlyozása nemcsak a családi leszármazási vonalat, hanem — amint ön utalt is erre — az ősök életének miliőjét is jelenti. A történetírásról már Cicero idején azt tartották, hogy az „idők tanúja, az élet tanítója”. Szarvas népének és e tájnak története különlegesnek mondható, még 100- 150 éve is túlnyomórészt evangélikus szlovákok lakták a városkát és környékét. A különböző nemzetiségek tagjai és a vallások hívei egymás iránti megértésben kellett éljenek itt, ez volt a megmaradás kölcsönösen elismert parancsa. — Valóban, a szarvasi felekezetekre a történelem során mindig az ökonomikus szellem, az egymás iránti megértés volt jellemző. A katolikus plébánia történetében feljegyezték például, hogy az Alföldet sújtó 1863. évi rendkívüli aszályok idején Szarvason városi bizottmányt alakítottak, távoli vidékekről vásárolt búzából kenyeret süttet- tek, és „hogy éhhalál-eset elő ne forduljon”, naponta kiosztották a szegények között, nem nézvén azok vallási vagy nemzetiségi hovatartozását. Ismeretes az is. hogy már a helyi katolikus hitközség alakulásának évében, 1788-ban a vizitáló püspök és Tessedik Sámuel, a nagy tekintélyű evangélikus lelkész kölcsönösen felkeresték egymást és elbeszélgettek. Ebből a kis-egyházközségből indultam tehát, amelynek kegyes emlékű, kiváló plébánosai: Lajos János, Szarka György, Lono- vics Ferenc, Szirmay L. Árpád, Fetzer József a maguk idejében a város szellemi vezetői közé számítottak, a haladás mellett álltak. Innét indult országos léptű útjára a mártírsorsú tábori esperes: Kálló Ferenc, akinek a szomszédos házon levő emléktábláját 1948. augusztus 20-án leplezték le, amint ezt a plébánia története, a „História Domus” is megörökíti. — Érsek Űr, hogyan látja az egyháztörténész szemével a kisebb és a nagyobb egyházi közösségek tapasztalatainak és a társadalmi együttműködésnek kérdéskörét? — A teológián szívesen foglalkoztam egyháztörténettel, és Licencia-dolgozatként megírtam a katolikus egyház történeté.t Szarvason. Ehhez sokat kellett kutatnom itt is, nyári vakációmban. Értekezésemben az újszerűbb metodológiát igyekeztem követni, tehát foglalkoztam településtörténettel, az evangélikus egyház történetével és más történeti kérdésekkel is. Természetesen elsősorban a katolikus plébániaélet indulásáról, az 1812. évi templomépítésről, a plébánosok lelkipásztori tevékenységéről. az iskoláról, temetőkről, a lakosság lelki életéről írtam. Kutatásaim során azt is lemérhettem, hogy ebben a kis plébániában benne lüktetett az egész egyház élete. Római éveimben lehetőségem nyílt a világkatolicizmus és a pápák történeté® is tanulmányozni, de azt is egybe kell látni a hívőkkel közvetlen kapcsolatban levő egyházi közösségek tapasztalataival és tanulságaival. Ez a felismerés csak erősítette bennem szülőhonom szeretetét. Időközben alkonyodni kezd. A modern szellemű, fiatal főpap még ezt mondja búcsúzóul: „Valamennyi itt élő. jó szándékú honfitársamnak szívbéli jókívánságaimat küldöm.” Dr. Perényi Béla Az érseki pallium átvétele a pápától (Róma; 1987. június 29.)
