Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-09 / 238. szám

1987. október 9., péntek

o

EH2E2IEJ

Országszerte jó ütemben halad az őszi lehalászás

„Nálunk a megrendelő kérése parancs”

A Békéscsabai Kötöttáru- gyár mezőkovácsházi konfekcióüzemében mintegy száz asszony és leány talál munkát. Az eredményekről és a gondokról faggatom Gajdos Istvánná üzemvezetőt:

— Döntő többségében tőkés exportra dolgozunk. Nálunk a megrendelő kérése parancs és pénz! Nagyon oda kell figyelnünk, határidőre és kifogástalan minőségben dolgozunk. Az önálló exportjoggal rendelkező Béköt biztosítja számunkra a finom kelmét, mi ebből szabunk, varrunk, majd gőzölünk, meózunk és csomagolunk. Mi szabjuk a Battonyai Petőfi Tsz varrodája részére is a kelmét. Ezenkívül öt bedolgozó bázisközpontból ide hozzák a főleg belföldi értékesítésre varrott gyermekholmikat, mi patentoljuk, gomblyukazzuk, gőzöljük, meózzuk és csomagoljuk. így nem kell annyifelé speciális gép. A bedolgozók varrógépeit is a mi műszerészeink javítják. *

— Újdonság?

— Maximálisan alkalmazkodunk a piac igényeihez. Minden eddiginél szebb, finomabb kelmét kapunk a vállalattól. A legújabb divat szerint egy-egy pólóba más színű kelméből idomokat varrunk, ami sokkal nagyobb odafigyelést, gondosságot igényel úgy a szabásztól, mint a varrónőtől. Az egyszínű pólók elejére Békéscsabán szitamintákat nyomnak. Teljesítünk minden olyan kérést, ami megvalósítható. Nemrég itt járt Amerikából a Béköt egyik régi megrendelője, és nagyon elégedett volt a munkánkkal, erre büszkék vagyunk.

— Gondok?

— Női üzem a mienk a maga előnyeivel és hátrányaival. A nők a munkában precízek, fegyelmezettek,

vei megfogalmazhatatlanok, csupán a pillanat hatalmával a szívre, az érzelemre hatnak, de mindenképpen beépülnek legszebb emlékeink sorába. Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a barátság szálai fonódtak meg újra és ismét; két nép, két nemzet fiai-lányai között, akik számára találtatott egy

— itt és most — mindennél elsőbb hely, a művészeté. Példa is talán ez, hogyan takarhatja be — elveink, meggyőződésünk tiszteletben tartása mellett — a vendég- szeretet és a művészet közös leple a partnereket.

Mindenképpen szót kell ejteni arról is, amit errefelé ’„fachprogramm”-nak, azaz szakmai programnak neveznek. A delegáció tagjai

— azon túl, hogy segítettek intézni a dolgokat — sem tétlenkedtek. A delegációt szeptember 16-án, szerdán a dortmundi R WAG-ban a magyar és a balkáni kapcsolatok felelős tisztségviselőjének, Peter Sowanak közreműködésével fogadta Horst ErKardt Knoll úr is, a társaság ügyvezetője. Keretmegállapodás született az RWAG és Békés megye (s természetesen Békéscsaba) további kulturális, környezetvédelmi, valamint sportügyi együttműködésének fejlesztéséről, a cserék körének kiterjesztéséről. Mindez aligha lett volna lehetséges, ha nem olyan frenetikus sikerrel zárultak volna a május végén megrendezett magyar napok a közel 700 ezres nagyvárosban, ha akügyesek. De ha a gyermek megbetegszik, táppénzre az édesanyát veszi az orvos, s a munkaerő nálunk hiányzik. Különösen nyáron sok a gond, a gyermekes édesanyák szabadságuk jó részét ilyenkor szeretnék kivenni. Az anyák blokkját is azért hoztuk létre, hogy a kismamák reggel és estefelé megoldhassák a csemetéik óvodába, iskolába indítását, illetve hazavitelét. Ahol lehet, segítünk, mert egy asszonynak ha túl sok a családi problémája, nem tud 100 százalékosan ' a munkájára figyelni, márpedig az exportnál ez létkérdés.

— A normaóratervet a vállalattól éves viszonylatban kapjuk, amit mi havi programokra lebontunk. Ha a vevő sürget, a mi dolgozóink túlóráznak szombaton és vasárnap is. Ránk mindig lehet számítani. De ha kevesen vagyunk benn, fő a fejünk, hogy oldjuk meg a problémát. Mondok egy példát: 1987 áprilisában az 58 varrónőből 40 dolgozott. A saját tervüket 108 százalékra teljesítették, az üzemnek erre az időszakra célul tűzött normaóráit viszont 93 százalékban hoztuk. Egyébként az első fél évben az átlagkereset 4241 forint volt. Dolgozóink vállalták, hogy az. év hátralévő hónapjaiban mindent elkövetnek azért, hogy az éves tervet teljesítsük minden tekintetben.

— Az idén öt pályakezdő fiatal szakmunkáslány állt munkába. Okos ötlet volt a Béköt illetékeseitől, hogy a tanulók a nyári gyakorlóidőt itt töltötték, megismerték a munka minden fázisát, a kollektívát, a követelményeket. Darabbérben dolgoztak, szépen beilleszkedtek, és megtakarítottuk az ún. próbaidőt. Nincs gond velük, fegyelmezetten dolgoznak.

Ary Róza

kor a magyar kormányzat vezető képviselői nem erősítik meg a két nemzet közötti, elsősorban kulturális szálak fonatát. Ebben a kapcsolatrendszerben alapvető és meghatározó szerepe van az RWAG-nak, s személy szerint Peter Sowanak. Róla viszonylag sokat tudhat a magyar közvélemény, hiszen részletes interjút közölt vele a Magyar Hírlap szeptember 5-i száma. Utunkat is ő egyengette, ezeket a „fachprogramm”- okat is ő szervezte. Magyar származású felesége van, s ezért is kitűnően bírja nyelvünket.

A szakmai programok részeként e sorok írójának is szerencséje volt, hogy látogatást tehetett a világhírű dortmundi egyetemen. Ebben a hatalmas, 1968-ban

Országszerte jó ütemben halad az őszi lehalászás; mintegy 200 üzemben ad munkát az idei „termés” betakarítása. Az összes halastavi vízfelület mintegy 24 ezer hektárra tehető, úgyhogy bőven van munkájuk a szakembereknek, akik az elmúlt évi „hozamot” valamelyest meg is haladó halmennyiséggel számolnak. A természetes vizeken folyamatos a halászat, egészen addig tart, amíg a vízfelület be nem fagy; ezeken a részeken ősszel zavartalan a munka, ám lehetőség szerint itt is fokozzák a tempót azért, hogy megfelelő készleteket tárolhassanak a gyűjtőmedencében az őszi-téli hónapokra.

A MÉM szakemberei szerint a halászati vállalatok, gazdaságok folyamatosan módosítják a halállomány szerkezetét. Mivel a növényevő halak iránt mérsékeltebb a kereslet, arányuk öt év alatt mintegy tíz százalékkal csökkent, csaknem teljesen a ponty javára. Ez a népszerű hal ma az állománynak csaknem kétharmadát adja. Örvendetes, hogy sikerült növelni a nemeshalak közül az angolna fogási eredményeit. Az ipar- szerűen dolgozó ivadéknevelő telepek kibocsátása jelentősen megnőtt az elmúlt években, és ez érezteti kedvező hatását. A betelepítések nyomán a Balatonból szintén nagyobb fogást remélnek. A pontyból is többet fognak ki, illetve halásznak le a korábbinál, ez

A Péti Nitrogénművek hódmezővásárhelyi furfurol- gyárában biobrikett gyártását kezdték meg. Az utolsó negyedévben 2 ezer 500 tonnát gyártanak a 4 ezer 200 kilokalória fűtőértékű fűtőanyagból. A biobrikettet a furfurolgyártás melléktermékéből, a furfurolkorpából készítik; ebből az elmúlt években 300 ezer tonnányi gyűlt össze a gyár területén.

A fontos vegyi és gyógyszeripari alapanyagot, a fur- furolt mezőgazdasági hulladéktermékekből, kukorica- csutkából, faaprítékból állítják elő. A furfurol kivonása után viszamaradó, egyébépült eanfpusban 18 ezer diák tanul több mint ezer professzor, tanár irányításával, segítségével. Könyvtára is a mi léptékeinkkel mérve fantasztikusnak tűnhet; 1 millió 200 ezer kötet és 3 millió, találmányi leírás található a sok ezer négyzet- méteres, minden technikai és kényelmi berendezéssel ellátott, értelemszerűen, ingyenesen használható könyvtárban, amelynek polcairól egy esztendőben félmillió kötetet kölcsönöznek; javarészében persze a 12 fakultás diákjai. A könyvtárban igen szép számmal lelhetők fel magyar művek is; szoros a könyvtárközi kapcsolatuk több hazánkbeli bibliotékával. Látogatásunk nem titkolt szándéka az volt, hogy ennek a szakmai programnak vezetője, df.

azért figyelemre méltó, mert e hal iránt növekvőben vannak az exportigények azon túl, hogy belföldön szívesen vásárolják. Harcsából és süllőből a korszerűbb előnevelés és a nagyobb telepítés lassan fokozza a zsákmány nagyságát.

Mindemellett a halastavak vízfelületében alig mutatkozik változás. A fejlesztési, beruházási költségek túlságosan nagyok, nem futja rájuk a halászat viszonylag kis nyereségéből. Újabb tavak beruházási munkáin jelenleg nem dolgoznak, csakis a kisebb rekonstrukciókra futja. Ilyen munkálatok vannak a Balatonon, a Hortobágyon és például Szeged környékén. A szakemberek az eliszaposodott tavakat megtisztítják, rendbe hozzák a zsilipeket és a töltéseket, egyszóval elvégzik a legszükségesebb munkálatokat ahhoz, hogy a következő években zavartalanul használhassák a tavakat. Némileg javít a helyzeten, hogy a vízgazdálkodási beruházások nyomán épülő víztározókban — másod-, vagy harmadlagos kihasználással — haltermelésre is igyekeznek berendezkedni. Szabolcs-Szatmár megyében, Vajánál 450 hektáron „nyitottak” ilyen halastavat. Hasonló létesítményben kezdik meg a halászati termelést Csongrád megyében, Szentes környékén, ahol a geotermikus vizek egyik gyűjtőhelyén teremtettek lehetőséget a halhústermelésre.

ként környezetszennyező korpa továbbhasznosítására, például talajjavító anyagként való alkalmazására több módszert is kidolgoztak már, a visszamaradt anyag meny- nyisége azőnban eddig évről évre csak gyarapodott, valósággal heggyé magasodott a gyárban. Biobriketté való feldolgozására így szükségszerűen törekszik a vállalat. Terveik szerint jövőre már 10 ezer tonna biobrikettet állítanak elő. A hagyományos kályhákban szinte füstös korommentesen égő, kevés hamut tartalmazó főtű- anyag külföldi értékesítését is tervezik.

Ambrus Zoltán tanulmányozhassa a könyvtár számítógépes nyilvántartási rendszerét. A Békés Megyei Könyvtár — elsők között hazánkban — még ebben az évben szeretné teljessé tenni kompjuterizált adatfeldolgozó, kölcsönző és más nyilvántartási rendszerét. Gudrun Thaler asszony, a dortmundi egyetemi könyvtár számítástechnikai vezetője nemcsak részleteiben ismertette a rendszert, hanem baráti gesztusként tiszteletbeli tagként a beiratkozottak sorába vette „főkönyvtárosunkat”, mindezt egy vonalkódos igazolvány is bizonyítja.

A dortmundi könyvtári programot megelőzően Glad- beckben járt a megyei könyvtár igazgatója, ahol a mi könyvtárunkkal szinte mindenben megegyező városi biblotékát tanulmányozhatott. Az Essentől néhány km-re északra fekvő, 78 ezer lakosú város könyvtárát 5 évvel ezelőtt avatták fel, amelyhez egy ifjúsági központ csatlakozik, s most készül el a „stadthalle”, vagyis — tartalmi fordításban — a városi színház- és előadóterem is. Az ide elkalauzoló Moeske úr másnap megmutatta az igazgatása alatt álló 600 ezer kötetes dortmundi városi könyvtárat is, amelynek számítástechnikailag irányított nyilvántartási rendszerét még csak most tervezik.

Nemesi László (Folytatjuk)

Látogatás a dortmundi egyetemen — háttérben a könyvtár bejárata. Középen Peter Sowa és Blahut Lajos, bal szélen Helmut Requardt (a szerző felvételei)

Hulladékból biobrikett

Káderek és karrieristák

E

gy panaszos félháborodva sorolta fel a hivatalban elszenvedett sérelmeit. Előre bocsátotta, hogy nem köz-, hanem tisztán magánügyben egy szerinte túlzottan nagy összegű illeték dolgában kért volna némi engedményt, ám süket fülekre talált. Egyik illetékes a másikhoz küldözgette, de mindenütt elutasították, mielőtt még a maga magyarázatát elmondhatta volna. Minősíthetetlennek nevezte az eljárást. Nem is az elutasítás fájt a legjobban neki, inkább az a mód, ahogyan kérését kezelték. Az unott, vagy éppen kétkedő tekintetek, melyeket már az első percekben észrevett azok szemében, akikhez ő bizalommal fordult. Végül így sommázta sikertelen próbálkozása tapasztalatait: „Az a baj, hogy ma már mind kevesebb az igazi, tapasztalt, lelkiismeretes káder, és felelős helyeken is szaporodik a közönyös bürokraták, a maguk pecsenyéjét sütögető karrieristák száma. Ezért a bizonytalanság, kétkedés, közöny, a rideg elutasítás”.

Kemény szavak, de sok bennük a megszívlelendő igazság. Még akkor is, ha felhánytorgatott bizonytalanság és kétkedés mai helyzetünkben, az átalakulás irgalmatlan buktatói között az említett „igazi, tapasztalt, lelkiismeretes” kádereket is hatalmába kerítheti.

Ha már a fenti panaszos kádernak nevezte a felelős tisztségviselőt, maradjunk ennél a kifejezésnél. Annál is inkább, mert az „igazi káder” az ő fogalmai szerint nem csupán rangot, hanem inkább a köz szolgálatának minőségét és hőfokát jelzi. S nemcsak az elutasítás jogát, hanem elsősorban a segítés kötelességét.

Soha nem felejtem el azt a megyei tanácselnököt, aki egy ugyancsak vitatható ügyben csaknem teljes órát szánt a panaszosra. S amikor a lezáratlan vita végén munkatársai megemlítették neki, hogy ezt a kérést jogosan elutasíthatta volna, ő visszakérdezett: „Biztos, hogy jogosan? Elsietett hatalmi szóval nem lehet jó közérzetet és egészséges közvéleményt teremteni!”

Éppen ez a fajta mérlegelés az, ami megkülönbözteti a felelős tisztségviselőt —, ha úgy tetszik kádert — a konjunktúra-lovagtól, a tűz körül sürgő-forgó karrieristáktól. A káder az önmaga tisztességét és lelkiismeretét is mérlegre teszi, mielőtt mások dolgában ítél, s nemet csak akkor mond, ha meggyőződése szerint igent nem mondhat. De akkor kimondja határozottan és kertelés nélkül.

A karrieristának jóval könnyebb a dolga, igaz, hogy csak olyan környezetben, ahol az élen is hasonszőrű törtetők állnak. A karrierista ugyanis a felettesei gyengéiből él. A felettesek hiúsága, tudatlansága, jellembeli fogyatékossága olyan táptalaj, amelyből a talpnyalók, a könnyen boldogulok jövője kisarjad.

A káder nem mindig kellemes ember, hiszen a közösség érdekében vállalja a kényelmetlen feladatokat, döntéseket is. A jó ügyért kockáztat, él a tévedés jogával is, illetve sohasem játssza meg a tévedhetetlent. A karrierista viszont felfelé bókol, nemet inkább csak annak mond, akitől nem kell tartania. A jó káder, különösen ha baj van, mindent mérlegel, de elsősorban a maga munkáját ég felelősségét teszi nagyító alá. S ha hibát, mulasztást tapasztal, saját magát sem kíméli. A karrierista megpróbál szépen, simán kibújni a felelősség alól, de ha úgy látja előnyösnek, inkább másokra mutogat. A káder az önmaga tehetségéből és munkájából él, a karrierista pedig igen gyakran a mások hibáiból.

S

oha nem volt még nagyobb szükség nálunk tehetséges, hozzáértő, odaadással dolgozó emberekre, mint most, a kibontakozás éveiben. Sok múlhat egy-egy emberen is, és még több a jól irányított közösségen. Hiszen az önállóság növekedésével a felelősség is mind nagyobb. Már nem a központi tervek és utasítások pontos végrehajtása az egyetlen feladat, hanem a helyi elképzelések valóraváltása, az okos döntések meghozatala. Egyszóval, a teljes felelősség vállalása mindazért, ami egy-egy munkahelyen történik.

Érthető, hogy ilyen felelősség sem hárult még soha a vezetőkre, mint első számú káderesekre. Hiszen nekik kell kiválasztaniuk és felkészíteniük azt a gárdát, amely ezt a roppant terhet a vállára veszi, hadat üzenve a rózsaszínű ábrándoknak, a kozmetikázott jelentéseknek és a talpnyalásnak is. k. Gy.

SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE ADJA ÁT A KÖVETKEZŐ ÜZLETEIT:

1987. november 16-tól 1990. december 31-ig terjedő időszakra:

105. sz. Tölgyfa kisvendéglő, Gyula, Szőlőskert u. 14. 103. sz. tápbolt, Gyula, Kohán u. 10.

6. sz. önkiszolgáló bolt, Gyula, Tomcsányi u. 33.

16. sz. élelmiszerbolt, Gyula, Szőlőskert u. 16.

32. sz. vendéglő, Lökösháza, Eleki út 19.

69. sz. tápbolt, Doboz, Dózsa Gy. u. 1.

21. sz. bisztró, Elek, Beloiannisz u. 46.

1988. január 1-től 1990. december 31-ig terjedő időszakra:

19. sz. presszó, Elek, Gyulai út.

A pályázatokat legkésőbb október 30-ig kell benyújtani a szövetkezet címére,

Gynla, Árpád u. 2. sz.

A versenytárgyalásra közjegyző előtt kerül sor 1987. november 10. (kedd) délelőtt 9 órakor a szövetkezet 11. sz. Ritmus éttermében (Gyula, Vásárhelyi P. u. 2.).

Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást 1987. október 20-tól az áfész közgazdasági főosztálya ad.

ÁFÉSZ-IGAZGATÓSÁG

Békéscsabai Városi Tanács Költségvetési Építőipari Üzem,

Békéscsaba, Kétegyházi u. 1.

ÜZEMÜNK AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ:

ács, kőműves, vasbetonszerelő, villanyszerelő, víz- és gázszerelő, esztergályos, építőgép-szerelő szakmunkásokat.

JELENTKEZÉS A SZEMÉLYZETI VEZETŐNÉL.