Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-15 / 243. szám
1987. október 15., csütörtök albérletből föbérlőként társbérletbe Mi lesz veled, nyomdászképzés? I. Békéscsabán 1964-ben Indult meg a nyomdaipari szakközépiskolai képzés. A Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskola megszületésére, fejlődésére 'sokan volj tak büszkék, aztán valahogy elfelejtkeztek róla. Mígnem, ebben az évben különös szél kerekedett,1 aminek nyomán egyre erősebben zörgött az a bizonyos ha- raszt... Húsz év dióhéjban Ahhoz, hogy a dolgokat a kezdetektől ismerhessük, jó kalauznak bizonyul a szak- középiskola első vezetője, Malatyinszki József, s a mai iskola műszaki igazgatóhelyettese, Kovács Sándor által megírt és szerkesztett kis füzet, amely az iskola fennállásának 20. évfordulójára készült. A Kner Nyomdaipari Múzeum Füzetei sorozat 10. darabjaként nyomtatott „20 éves a békéscsabai nyomdaipari szak- középiskola” című iskola- történeti munka elsősorban arról győzött meg, hogy az utóbbi évtizedekben átélt oktatásügyi változások a nyomdászképzést még „kü- lönmenetekre” is kényszerítették. Nos, a Kner Nyomda szorgalmazására — a vágyott felsőfokú képzés helyett — megindulhatott, a benyújtott kérelemnél szűkebb körben, a középfokú nyojndászkép- zés egy kéziszedő szakközépiskolai osztállyal.! (Budapest után az országban másodikként.) Az elméleti képzésnek a Rózsa Ferenc Gimnázium adott otthont, a tanműhely a Kossuth térré került. A beiskolázással járó gondokat a Kner Nyomda vállalta magára. Egy évvel később már magasnyomó gépmesteri szakközépiskolai osztály is indult, több mint tíz évig az országban egyedülállóan. (Hogy ez mennyi szervezéssel, beszerzéssel, átépítéssel, új szakmai tanterv kidolgozásával járt, azt csak a munkálatokban részt vevők tudnák elmondani.) Mire az első végzősök elhagyták az iskolát, a Dunán innen eső országrész beiskolázási területévé vált a szakközépiskola, s akkor még a kollégiumi elhelyezés sem jelentett gondot. Átszervezés a szakközé piskótái oktatásban. A nyomdászoknál 1971-től középfokú képzési célú, úgynevezett szakmacsoportos oktatás kezdődött, a kéziszedő szakma helyett formakészítő szakmacsoporttal. Nőttek az elméleti* órák, két napról egyre csökkent a gyakorlati képzés. A nyomdák többsége, így a Kner is, meglehetős ellenkezéssel fogadta ezt a változtatást, és a technikumi képzés megszüntetését is. Hogy a képzési céllal és a tantervvel valóban baj volt, azt az is bizonyítja, hogy az újabb átszervezésről, tantervmódosításról 1974-ben meg is született a döntés. Ezután a végzős, érettségizett fiatalok újra kaphattak szakmunkás-bizonyítványt. Majd jött az 1978-as oktatási reform, melynek nyomán a nyomdaipari szakközépiskola újból szakmunkás- képzési célú lett. Kibővítették az oktatható szakmák számát is, így a kéziszedő és magasnyomó gépmester szakmák mellé került i a montőr, a síknyomó gépmester, a nyomdai fényképész (ami aztán a legnépszerűbb szakmák közé került), a nyomdai retusőr, a cinkográfus-marató, a nyomdai fénymásoló és a mélynyomómarató. Ebből Békéscsabán első lépésben a kéziszedő és a magasnyomó gépmester mellé síknyomóképzés is került. Az évek során gyarapodott az iskolánál főállásban foglalkoztatott szakemberek száma, ám a legnagyobb előrelépést az iskolacentrumban 1980 augusztusában átadott Tevan Andor Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola új épülete jelentette. Az iskola mellé ígért nyomdaipari tanműhely átadása azonban éveket késett. A tanulóknak továbbra is a meglehetősen rozoga Kossuth téri épületbe illetve a Kner Nyomdába kellett járni gyakorlatra. Aztán 1986-ban végre elkészült a tanműhely is, de nem volt benne megfelelő géppark. (A régi tanműhely 1982-ben került át a Kner ' Nyomda kezeléséből az iskoláéba, ami az önállóvá válásban igen nagy előrelépést jelentett.) Eljutottunk tehát a mához. „Elszívtuk a békepipát” Főbérlővé vált a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola, ám mire eljutott a vágyak állapotába, csökkent a nyomdásznak készülő gyerekek száma, és a vállalatok igénye is. Az iskolába pedig 1987 őszén beköltözött társbérlőként két gimnáziumi osztály. S hogy még sincs minden rendben „nyomdászvonalon”, arról Malatyinszki Józseffel, a Kner Nyomda szaktanács- adójával és Szarvas János személyzeti és szociális igazgatóval beszélgettünk. — Ügy hírlik, az új tanműhely miatt a nyomdának komoly vitája volt a megyei tanács művelődési osztályával. — Vége a békétlen korszaknak — mondja Malatyinszki József —, „elszívtuk a békepipát”. Most inkább az a gond, hogy halasztódik az új gépek vásárlása a tanműhelybe. Kétszer is csúszott — pénzhiányban — a megrendelés, most elment, de ebből gép csak jövőre lesz. — Sokat harcoltak a nyomdaipari szakközépiskola megteremtéséért. Most pedig a Knernek elegendő egy végzős osztály. Ezek szerint nem terveztek előrelátóan? — Az országban négy helyen képeznek nyomdászokat, s a békéscsabai nemcsak megyei igények kielégítésére született. A beiskolázási körzet a Dunán innen eső nyomdák utánpótlását kívánta megoldani. Korábban ez így is volt, de most valahogy nincs gazdája a beiskolázásnak. Ám az egész iskolatípusnak se nagyon, mert a Művelődési Minisztérium nem gazdája, a nyomdász szakszervezet sem, a Nyomdaipari Egyesülés sem, az Ipari Minisztérium sem. Az 1350 dolgozót foglalkoztató Kner Nyomda pedig ugyan bázisüzem, s ma is 30 tanuló szakmai gyakorlata itt folyik, és a nyári, üzemi gyakorlatok is, de az iskola önállósulása óta ugyancsak nem gazda. S a most végzőket már fogadni sem tudja. Sok a két osztály — toldja meg Malatyinszki József. — Eljutunk oda — veszi át a szót Szarvas János igazgató —, hogy lassan egy osztálynyit sem tudunk felvenni. Most a fényszedők iránt nőtt meg a kereslet, az iskola indít is egy osztályt. A gépmesterekből viszont van egy erős középgenerációnk, akikre még sokáig lehet számítani. A világbanki beruházás sem kíván létszámnövelést, ami átképzés kell, azt külföldi és hazai betanítással meg tudjuk oldani. — Békéscsabán több mint egy tucat kisnyomda van, de lassan ott is telítődik a létszám. A megoldás az lenne, ha újra megerősítenék a regionális beiskolázást] De hogy ennek ki a felelőse, nem tudom — tárja szét a kezét Malatyinszki József. Sok bába közt... A nyomdaipari szakközép- iskola „hovatartozása” — mint általában a szakközép- iskoláké — meglehetősen bonyolult. Fenntartás szempontjából á városi tanácshoz, szakmailag az Ipari Minisztériumhoz, általános tanulmányi irányítás szempontjából pedig a megyei tanács művelődési osztályához tartozik. Mivel az iskola speciális maradványérdekeltségű termelést végez, igen nyereséges, legutóbb például 600 ezer forintot fizettek be a Békéscsabai Városi Tanács kasszájába. Ezenkívül persze a termelésben részt vevő oktatók és tanulók is részesednek jutalom formájában a megtermelt haszonból. A nyereség majd 50 százaléka pedig gépfelújításra fordítható. Az elmúlt évben az iskola 2 millió forint feletti termelési értéket állított elő, ami nem csekélység. Megérdemli tehát a támogatást és odafigyelést. Az egyik gazda, a megyei tanács művelődési osztálya is így látja. Tóth Mihály szakközépiskolai felelős jól ismeri az iskola gondjait, s a tanműhely körül kerekedett vihar törté'netét is. — A tisztánlátás érdekében szeretném pontosan felvázolni, . min folyt a1 vita köztünk és a Kner Nyomda között. A tanműhelyre több forrásból teremtettük meg a fedezetet. Így a Kner öt évre, évi 1—1 millió forintot vállalt, a szakmunkásképzési alapból 7 milliót ígértek, de eleinte ebből csak 3 milliót kaptunk az építkezésre, a többit az épület befejezésének évében. A dabasi, a szolnoki, a kecskeméti és a nyíregyházi nyomdák 1,35 millió forintot vállaltak, a megyei tanács pedig 5,35 milliót. A teljes költség-előirányzat 18,4 millió forint volt. Nos, adódott időszak, amikor a Kner és a szakmunkásképzési alap összegeit saját fejlesztési alapjából a megyei tanács előlegezte meg, s mégis, az a vád ért minket, hogy nem teljesítjük kötelezettségeinket. A sok bonyodalom után végre minden tisztázódott,1 és megnyugodtak a kedélyek. — A kedélyek lehet, hogy megnyugodtak, de a szakközépiskolai beiskolázással úgy tűnik, komoly gondok vannak. Felmerült a felelősség kérdése is ... — A beiskolázás mechanizmusa a következő: a megyei tanács munkaügyi osztályára fut be minden vállalati igény. Mi ezzel összhangban indítjuk az osztályokat. A Kner pedig csak egy szakközépiskolai osztályt kért. — De az iskolát nem egyetlen nyomdára alapoz-- ták. — A Dunán innen eső területről évek óta idejárnak az októberi érettségire a nyomdaipari szakközépiskolások. Ez is mutatja; hogy nagy területű beiskolázásra tervezték. Sőt, a vállalati igényeknek megfelelően a technikusképzést is megcéloztuk, az engedélyt meg is kaptuk, de az indítást el kellett odáznunk. Egy osztályra nem lehet technikus- képzést építeni, á mechanikai szakcsoportos képzéssel a nyomdák nem értettek egyet, a Kner sem. Ehhez ugyanis fémipari képzés is tartozik, így a 611-es szakmunkásképző intézet tanműhelyeire, oktatóira is szükség lett volna. Azóta ugyan módosult a tanterv, a technikusképzésről viszont egyelőre lemondtunk. — Ügy mondják, azért indult csak egy osztály, mert a szeptembertől beindított két gimnáziumi osztály kiszorította a nyomdászképzést. — Itt szó sincs erről. Egyszerűen a 1 Knernek nincs szüksége ennyi végzettre, a vidéki nyomdák pedig nem küldenek elegendő tanulót. — A gimnázium odatelepítése egyszerűen az1 épület ésszerű kihasználását jelenti. A demográfiai hullám miatt az egy gimnáziumos megye- székhelynek szüksége volt újabb gimnáziumi osztályokra, s ez mutatkozott a legolcsóbb megoldásnak. Az egészségügyi szakközépiskolát újra tiszta profilú iskolává tesszük, onnan tehát ki- fpt a gimnáziumi képzés — mondja Székely Jolán, a művelődési osztály középiskolai csoportvezetője. B. Sajti Elmésé Galisz Pál a gépmatuzsálemeket javítgatja a tanműhelyben Fotó: Fazekas Ferenc HONGSZÚRÓ A hétfő, ez a televíziózás nélküli nap (gondolom) sokakat csábít rádiózásra. Már délután átnéztem a műsort, vajon mit hallgassak meg, és azon túl, hogy majd a véleményem írásban is közre kell adnom, a magam örömére is rádiózzak. Eszembe jutottak diákköri emlékeim, amikor mint az osztály egyik leglelkesebb (így volt!) rádióamatőre, a rádiózás számomra valami egészen fantasztikus élmény volt. Persze, a kivételességet az is növelte, hogy a magam által összeszerelt rádióvevő szólalt meg a hangszóróban, s hogy már akkor is izgatott a távolságok romantikája, egy-egy távoli vétel után (vagy közben) a térképet is nagy buzgalommal böngésztem: milyen mesz- sze is van az a város, amelynek adóállomása az én hangszórómban szól. Azóta a televízió lépett a fantasztikumok sorába, előbb a fekete-fehér, aztán a színes, és a valamikori kicsiny képernyők helyett itt vannak a szupernagyságúak, hogy majd egy idő után azok is eltörpüljenek (teszem azt) a kivetített tévévétel több négyzetméteres ernyői mellett — de hát ez még (legalábbis nálunk) a jövő zenéje. Elnézést kérek a tisztelt olvasótól, hogy a televíziózás berkeibé* keveredtem rádiós jegyzetemben, de hát az ember nehezen állja meg, hogy ne vesse össze a jelent a távoli múlttal, honnan hová jutottunk (mi emberiség) ezen a téren. Most azonban a hétfő esti rádiózásnál tartunk, ami nem is volt olyan színtelen, mint azt a műsorból előre gondoltam. Elcsíptem például az Ötödik sebesség második részét, melyben éppen egy igen okos valaki, mint később kiderült magasan kvalifikált közművelődési pozícióból fejtette ki véleményét egy új könyv, a „Videó-alfa" korszakos jelentőségéről, őszintén megvallom, a csevegő hang ama kijelentése, miszerint a „Video-alfa” kézikönyv akar lenni, és ilyen nem született még Magyarországon, de Európában sem; nos, ez a túl öntudatos kijelentő mondat nekem becsengette a nem éppen szimpatikus érzést a hang tulajdonságával szemben. Habár később igencsak okosakat mondott, már nem volt képes megnyerni az együttérzésemet, sajnos, a bölcsességeinek értékét is csökkentette a felhang, ami szavaiból kitetszett. Milyen kár, gondoltam, és meglepődtem a szinte „kézzelfogható” példán arra, hogy jó ügyet is elronthat az, aki az emberek szemében, tudatában, érzelmeiben nem szimpatikus; és hamis illúziókat is képesek vagyunk elfogadni, ha az, aki mondja, "megnyerő egyéniség. Hogy sokan visszaéltek már ilyesmivel az idők folyamán? Nagyon sokan. És, hogy az embertömegek sohasem tanulnak? Ügy látszik, sohasem. Mert a remény, a történelemben sokszor előforduló nehéz helyzetekben, mindig nagyon fontos tényező. A változás reménye, a jobb reménye. Az Ötödik sebesség aztán egyenesen elvezetett az Esti magazinhoz, amelyben az általános és az napra rendelt hírek után ritka változatos magazinműsort kerített a szerkesztő, Király Edit. Már az is tetszett, ahogyan a KGST-ülésszak feladatait felvázolta, hogy világosan és közérthetően (a szokásos (?) protokolkörítést elhagyva) beszélt a verseny szükségességéről, mert egyedül csak ez segíti a műszaki haladást, és az, ha a KGST is nyit a világra, ha megkeresi a kapcsolatokat más gazdasági tömörülésekkel, a köz javára. Még ezeken a gondolatokon töprenkedtem, amikor a Magazin egyik riportere már Spiró Györgyöt faggatta, aki Csirkefej című drámájával elnyerte a kritikusok ez évi díját, és óvatosan, füttyel jelezte azokat a „kötőszavakat", melyek a drámában olyan sűrűn fordulnak elő, miként a fák az erdőben. Miután a kérdező és a válaszoló megegyeztek abban, hogy „a drámaíró jól teszi, ha ezzel is foglalkozik” (?!), már Udvaros Dorottya, a szintén kitüntetett, csevegett velünk arról, hogy miért is nem vállalja fel azt, hogy ő a mai magyar színjátszás „sztárja”? Pedig, tegyük hozzá, Udvaros a nyolcvanas évek egyik legnagyobb tehetsége, éppen eléggé féltjük az „agyonfoglal- koztatottságtól”. ö azonban „nem sztár”, hiszen „ilyesmi csak Amerikában van”. Nem is kell mondanom, hogy ebben a furcsa válaszban szerénység volt és szimpatikus öntudat. Jó értelmű és értékes. Hogy teljesebb legyen a Magazin-élményem hétfő este, egy rövid, de annál inkább olvasásra buzdító recenziót is végighallgathattam Sarusi Mihály új könyvéről, amelynek címe: Fönn a Jeruzsálemhegyen. Csak azon csodálkozott a recenzes, lehet-e, hogy hat éve írta? Lehet. Mert nálunk még ez a divat. Habár akadnak már ellenpéldák is, kis örömök a nagy vásáron ... „ Fri7Ín Figyelem! A Vidia Kereskedelmi Vállalat nagykereskedelmi részlegén KERESKEDELMI VAUALAT1987. október 26—29-ig leltári, vagyonmegállapító munkálatok miatt a kiszolgálás szünetel Ezúton kérjük vásárlóink szíves türelmét. A 21. sz. raktáráruházunkban a leltározás időszaka alatt a kiszolgálás zavartalanul folytatódik. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat.
