Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

1987. október 13., kedd NÉPÚJSÁG Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Nobel hagyatéka Egy jól irányított vállalkozás (Folytatás az 1. oldalról) megbeszélést követő plená­ris tárgyaláson Csao Ce-jang meleg szavakkal emlékezett vissza budapesti tárgyalásai­ra, amelynek tapasztalatait igen nagyra értékelte a Kí­nai Komunista Párt Köz­ponti Bizottsága is. Kádár János pekingi útja lehetősé­get teremt az ígéretes pár­beszéd folytatására — je­lentette ki Csao Ce-jang, aki elismeréssel szólt a ma­gyar gazdaság megújítását célzó reformokról. Kínában nagy figyelemmel kísérték Kádár Jánosnak a magyar Parlament őszi ülésszakán elmondott beszédét, s nagyon fontosnak tartják az általa összegzett, megszívlelendő tanulságokat. Bizonyosak va­gyunk abban — tette hozzá —, hogy a Magyar Népköz- társaság megbirkózik időle­ges nehézségeivel, s a re- l'ormutat járva előbbre jut. Csao Ce-jang örvendetes tényként nyugtázta a kínai— magyar kapcsolatokban az utóbbi időben bekövetkezett változásokat. — Látogatásunk — muta­tott rá Kádár János — hang­súlyozottan politikai jellegű. Kontaktusaink már rende­zettek, éppen Csao Ce-jang budapesti látogatásával ju­tottak új fejlődési szakasz­ba. A továbblépéshez szi­lárd és jó alapjaink van­nak. Az MSZMP főtitkára a kapcsolatok fejlesztésében alapvető kérdésként emlí­tette azt, hogy mindkét or­szágban szocialista építés folyik, lehet mondani: tör­ténelmileg azonos kérdések megoldásán fáradozunk. Együttműködésünket — nem utolsósorban — meghatá­rozza az a tény is, hogy a szocializmus építésének je­lenlegi szakaszában mind­két országnak rendkívül bo- bonylult kérdésekre kell megtalálnia a megfelelő vá­laszokat. A gazdaságban is rendszeres, folyamatos, terv­szerű kontaktusokra törek­szünk, sőt, a kettőt jófor­mán azonos értékűnek te­kintjük. További erőfeszíté­seket kell tennünk a még feltáratlan lehetőségek ki­aknázására. Kádár János ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy újabb megbeszélései hatékonyan járulnak majd hozzá a két nép hagyomá­nyos barátságának erősödé­séhez, hiszen ebben törté­nelmi lemaradást kell be­hoznunk. Hétfőn, pekingi tartózko­dásának harmadik napján Kádár János a történelmi Kínával is ismerkedett: el­látogatott a híres kínai nagy falhoz. A több mint hat­ezer kilométer hosszú épít­mény egy részét Pekingtől északra, Patalingnál tekin­tette meg. Az MSZMP főtitkára és' kísérete az esti órákban mű­soros esten vett részt: a ma­gyar vendégek a hagyomá­nyos kínai dal- és táncmű­vészet legszebb darabjaiból kaptak ízelítőt. Hétfőn Stockholmban meg­kezdődött a Nobel-díjak „idénye”. Az orvosi Nobel- díjat egy japán genetikus, Tonegava Szuszumu kapta, azokért a felfedezésekért, amelyek genetikai magyará­zatot adnak arra, hogyan képes a szervezet fertőzés esetén antitesteket termelni. Alfred Nobel, a dinamit feltalálója az évszázad ele­jén nyilvánosságra került végrendeletében úgy ren­delkezett, hogy a vagyona egy részéből minden évben azok részesedjenek, akik „valamivel hozzájárultak az emberiség jólétéhez”. Az 1897-ben 33 millió svéd ko­ronára értékelt hagyatékból 31,6 millió koronát szánt a nevét viselő alapítványra. A díjakat 1901 óta ítélik oda a legkiválóbbaknak. Az orvo­si, a fizikai, a kémiai és az irodalmi díjról Stockholm­ban döntenek, míg a béke Nobel-díj sorsáról Oslóban ítélkeznek. Sokakat érdekel, hogy akik ezt a valóságos arany­bányát kezelik, mi módon érik el, hogy évről évre emelkedik a díjazottak közt szétosztott összeg, amely eb­ben az évben tudomány­áganként 2175 millió korona (tavaly 2 millió volt, 1980- ban pedig 800 000 korona), miközben évről évre növek­szik az alapítvány tőkéje. Az alapítvány első ötven évében nem volt ilyen vi­rágzó vállalkozás. 1953-ban az induló tőke 65 százalékát elnyelte az infláció. Alfred Nobel előírta, hogy az ala­pítvány tőkéje kizárólag fix kamatú kötvényekben és kincstári jegyekben legyen. E kétségbeejtő helyzet mi­att, amely már magának a díjnak a létét fenyegette, a kormányzat felhatalmazta az alapítványt arra, hogy tőké­je hetven százalékát rész­vényekbe fektesse. Negyven év kellett ahhoz, hogy az örökül hagyott tőke elérje egykori értékét: jelenlegi nagyságát 816 millió koro­nára becsülik. Való igaz, hogy Stig Re­mei, az alapítvány igazgató­ja tagja tizenkét nagy svéd társaság igazgató tanácsá­nak, így jól tud gazdálkod­ni a részvényekkel. Az ala­pítvány beruházott fix ka­matú ingatlanba is, sőt, a pénz egy részét külföldön fektetik be. A beruházások húsz százaléka az Egyesült Államokban, Japánban és Hongkongban található, de egyre inkább előnyben ré­szesítik Európát is. A No- bel-alapítvány Svédország­ban rendelkezik egy rendkí­vül nagy előnnyel: az adó- mentességgel. Míg az alapítvány pénz­ügyi tevékenysége sikeres, addig az alapítványnak jut­tatott magánadományok ösz- szege egyre kisebb. Jesse Jackson amerikai színes bőrű polgárjogi harcos hiva­talosan is bejelentette: indulni kíván az 1988-as elnökvá­lasztásokon llfll lfonif MnCCIo9 A parton felsorakozott Nessie-ra- HU| idill. nCwwlu ■ jongók százainak mélységes csa- ** T Iódására szörny nélkül tértek vissza háromnapos missziójukról Loch Ness komor tavának kutatói, ám — a több mint 1,5 millió dollárt felemésztő program vezetője szerint — a mélység átfésülése azért nem volt teljesen haszontalan. Adrian Shine — aki már szombaton óva intett a túlzott várako­zásoktól — vasárnap esti sajtóértekezletén elmondta: a motorcsó­nakok vontatta mélységi érzékelők három ízben észleltek valamely „nagy, feltehetően mozgó tárgyat" a felszín alatt, ám véleménye szerint e jelek nem erősítik meg a szörny létezésének évszázados legendáját. Shine szerint mindazonáltal nem veszett kárba a kutatásra for­dított pénz és idő, mivel a program a tóra irányította a tudomá­nyos világ érdeklődését is. Ö maga — mondotta — folytatni kíván­ja a Loch Ness halállományának és hőmérsékleti viszonyainak fel­tárását, és arra is kíváncsi, mik lehetnek az érzékelők által ész­lelt, különös formájú tárgyak a tó fenekén. A parti szállodák tulajdonosai körében Shine .— érthető módon — nem túlzottan népszerű: a Nessie-legenda évről évre egymillió turistát vonz a környékre, akik minden esztendőben legalább 250 millió dollárt hagynak a vendéglátóhelyek kasszájában. A szörny legendája a hatodik századig nyúlik Vissza, s csak a legújabb korban 4 ezer „szemtanú” számolt be a teremtmény lé­tezéséről. TÉVEDTEK Rosszul restaurálták a fi­renzei dóm híres kupoláját, Brunelleschi remekművét. Nyolc évvel ezelőtt bebeto­nozták a kupola nyílásait, amelyeket még egykori épí­tője hagyott meg. Kiderült, hogy a reneszánsz építészet megteremtője több mint fél évezrede jobban értette a dolgát, mint korunk építé­szei. A konstrukció ezeken a nyílásokon keresztül „lé­legzett”, s egyben elősegítet­ték a hőingadozások elvise­lését. Most szeptemberben különbizottság vitatta meg, mi legyen a befalazott nyí­lások sorsa. KIPUSZTULT VIRÁGOK Tömegek gyűltek össze egy kelet-angliai farmon, hogy láthassák a kígyófejű liliom nevű virág egy pél­dányát. A ritka növény ős­honos ugyan a szigetország­ban, de a műtrágyák hasz­nálata miatt ma már csak 17 helyen nő. Nagy-Britan- niában egy szakértő elmond­ta, hogy az elmúlt 100 év alatt 19 brit virág teljesen kipusztult, s további 350-et fenyeget ugyanez a veszély. Még a gyakoribb mezei vi­rágok, mint a kakukkszegfű vagy a vadmák is erősen megritkultak, mióta kigyom­lálták a telkeket elválasztó sövényeket, hogy összefüggő, mezőgazdasági művelésre al­kalmas területeket kapja­nak. KIESETT A REPÜLŐBŐL ÉS ÉLETBEN MARADT Egy amerikai repülőgép pilótája 5000 méter magas­ságban kiesett a gépből, de sikerült megkapaszkodnia a lépcsőket tartó acélkötélben. A hihetetlen eset után volt annyi lélekereje, hogy piló­tatársának megköszönje a sima leszállást, pedig feje csupán 15 centiméterre volt a talajtól, amikor a repülő­gép földet ért. ÁRAMSZÜNET BAGOLY MIATT Az Olaszország központi részén lévő Ussita város és környéke lakói egy éjszaka áram nélkül maradtak. Az áramszünetet egy bagoly okozta. A „királybagoly” ne­vű ragadozó madárról van szó, amelynek kiterjesztett szárnyai 1,70 métert is elér­nek. A szerencsétlen madár karmával és egyik szárnyá­val hozzáért a két magas fe­szültségű vezetékhez, meg­ütötte az áram és az emlí­tett rövidzárlatot okozta. Az eseményről beszámoló AN­SA hírügynökség megemlíti, hogy ilyen nagyméretű ma­darat 1940 óta nem láttak ezen a vidéken. PÉNZHAMISÍTÓK Nagyszabású pénzhamisí­tási akciót sikerült felgön­gyölítenie a francia rendőr­ségnek. A párizsi hatóságok közlése szerint a fővárosban és a dél-franciaországi Tou- louse-ban 12 személyt vet­tek őrizetbe, s mintegy 20 millió frank értékű hamis pénzt foglaltak le. A rend­őrség akciója még tavaly de­cemberben elkezdődött, ami­kor egymillió frank értékű 50 frankos címletekben gyár­tott hamis pénzt koboztak el. A hamisítók profi mun­káját még a rendőrök is el­ismerték: a pénzek nemcsak külsőre hasonlítanak tökéle­tesen az igazi bankjegyek­hez, hanem még a zizegé- sük is közel áll az eredeti­hez. HATVANEGY NYELVEN Tolmács segítségével hív­hatnak külföldre a svéd tele­fonálók. Az új szolgáltatást szeptember 1-jén vezették be. A hívó fél vonalába be­kapcsolódó tolmács azonnal lefordítja a beszélgetés szö­vegét. A svéd posta gárdájá­nak tagjai összesen 61 nyel­ven beszélnek. RABLÁS Ismeretlen tettesek kira­bolták Szaud Abdulaziz her­ceg azúr-parti villáját. A betörők hatalmas zsákmány­nyal távoztak, 410 ezer dol­lár készpénzt és 1,7 millió dollár értékű ékszert vittek el. Mivel a szaud-arábiai király testvérének nyaralója ötletes vészjelző-berendezés­sel volt ellátva, a rendőrség feltételezi, hogy a tettesek­nek valamelyik alkalmazott játszott a kezére.-ben olvastuk A költő és a szexbomba Részlet Arthur Miller rövidesen megjelenő önéletrajzából I. Novemberben jelenik meg Arthur Miller „Időgörbék” című önéletrajzi műve. Amerika leghíresebb drámaíró­ja megírta emlékiratait, amelyekben jelentős fejezetek szólnak a Marilyn Monroe-val együtt töltött éveiről, a Broadway és Hollywood kulisszák mögötti életéről, a McCarthy szenátor alatti antikommunista üldöztetések­ről, irodalmi munkákról és funkciókról. A Der Spiegel folytatásokban közli Miller memoárjait, a szeptember 28-i és az október 5-i számból választottunk ki két rö­vidített változatot, íme az első: DER SPIEGEL „ .. .Egy hollywoodi esté­lyen láttam meg azt a fiatal nőt, akinek Kazan néhány nappal azelőtt bemutatott. Mindig egyből a társaság fi­gyelmének középpontjába került, s nem mondhatnám, hogy jó szemmel nézték je­lenlétét. Ügynöke és védel­mezője, Johnny Hyde nem sokkal azelőtt halt meg. De arra még volt ideje, hogy Marilynnek szerezzen egy pár kisebb szerepet. Hyde közreműködésének köszönhetően tette be John Huston Marilynt az Aszfalt­dzsungel című filmbe, Louis Calhern szeretőjeként. Ez tulajdonképpen egy szöveg nélküli szerepet jelentett, ennek ellenére nagy volt Marilyn hatása a filmben. Inkább rekvizítum volt ő, mintsem színésznő, az úgy­nevezett buta szőkeségnek megtestesítője a nagyvilági, korrupt társadalmi előkelő­ség oldalán. Ezeken az estéken a ren­geteg színésznő és fontos férfi felesége között, akik valamennyien hangsúlyozot­tan szerényen viselkedtek és öltözködtek, Marilyn Mon­roe szinte nevetségesen pro­vokatív jelenség volt, már csak attól is, hogy egy olyan pimaszul szűk ruhát viselt, ami nemcsak sejtetni en­gedte, hanem egyenesen alá­húzta, hogy ez a nő a testét is magával hozta, s az a test a legszebb ebben a szalon­ban. A hölgyek közül egyedül Evelyn Keyes színésznő, Huston korábbi felesége állt vele szóba, egymás mellett ültek a heverőn. Később, amikor Marilyn egy férfival táncolt, Evelyn megjegyezte: élve falják föl a férfiak. A szem hiába is kereste a legkisebb kivetnivalót is formáján, felépítésén, mi­közben partnerével táncolt. Tökéletessége kikerülhetet­len sebnek tűnt, amely má­sokhoz hasonlóvá tehette. Ebből a tökéletességből szü­lethetett a vágy, hogy vé­delmezni kell, bár ugyanak­kor sejtettem, milyen nehéz lehet megkapni. S ezzel a viszonylagos sikerrel egye­lőre túléltem a dolgot. De látszólag, legalábbis most, egyedül állt a világban. ... Egy könyvesboltban né­zelődtünk; Marilyn Az ügy­nökből akart egy példányt. Amikor megfordultam, hogy átadjak neki egyet azokból, amelyek a dráma polcon so­rakoztak, azt láttam a sze­mem sarkából, hogy egy kí­nai vagy egy japán szájtát- va bámulta Marilynt. Siet­ve elvezettem a férfi közelé­ből, akit szerencsére észre sem vett. Egyébként Mari­lyn egy egészen egyszerű blúzt és szoknyát viselt. Nem volt öltözködésében semmi feltűnő, semmi kihí­vó. De jellemző, hogy ami­kor figyelme teljesen más­ra, és nem magára irányult, akkor is ilyen sűrű volt kö­rülötte a levegő. Marilyn mondta, hogy szí­vesen olvas verseket, talál­tunk is néhány kötetet Frost- tól, Whitmantól és Cum- mings-tól. Érdekes volt, megfigyeltem, hogy némán olvasta magában Cummings verseit, s közben mozgott az ajka. Vajon mit is kezdene egy olyan költeménnyel, amely finom és mégis na­gyon igényes? Nem tudtam Marilynt semmilyen világba besorolni, semmi olyanba, amelyet magam ismertem. Mint egy hullámokon tán­coló dugó kezdhette utazá­sát a világ másik oldaláról, vagy száz méterre innen a strandtól. Hirtelen felszabadultan felnevetett, amint a megle­pő versbeli fordulatra buk­kant, És tavasz van! Az a naiv rácsodálkozás az arcán, amellyel a stilizált nyelvre reagált, összekötő fonalat fe­szített kettőnk közé. És ta­vasz van!, ismételte újra és újra az úton a kocsi felé. Újból és újból felnevetett, mint aki nem számított az ajándékra, amellyel meg­lepték. Engem teljesen megőrjí­tett ennek az érthetetlen fiatal nőnek a hangos, meg­foghatatlan szelleme, amely- lyel én, anélkül, hogy meg­érintettem volna, valami tit­kot cseréltem ki, és úgy éreztem, valami remény csillant fel mindkettőnk szá­mára. Sokáig kerestem ma­gamnak kritikus, igaz ma­gyarázatot, és kérdeztem: vajon soha nem kapott még senkitől könyvet ajándék­ba? Egyre jobban éreztem, el kell utaznom. Kazan, Marilyn Monroe és én a repülőtéren . várakoz­tunk gépem indulásáig. A csarnok tele volt emberrel, és szinte kivétel nélkül min­denki Marilynt figyelte. Szűk szoknyát viselt és egy fehér szatén blúzt, haja a Monroe és Miller 196U-ban vállára omlott, jobb oldalt volt a választéka, tekintetét fájdalmasnak láttam. Tud­tam, el kell repülnöm, kü­lönben el vagyok veszve. Búcsúzásnál megcsókoltam az arcát, hirtelen levegő után kapott. Erőltetett moz­dulatán nevetni kezdtem, de szeme komolysága rádöb­bentett, hogy ezt nem kellett volna tennem, és már bán­tam a nevetést. Siettem a géphez. Nem csak a kötelesség hívott, in­kább gyermekies mohóságá­tól akartam menekülni, amely fékezhetetlen éhsé­gemhez hasonlított, hogy menjek. Éhség, amely min­dent tönkre tett, amit a mű­vészet terén elértem. S ugyanakkor egyfajta felelőt­lenség taszított. Viszavonu- lás az erkölcs biztonságába, igen. De nem szükségszerű­en az igazsághoz. A repülőn még kezemen éreztem az il­latát, és tudtam, csak külső­leg vagyok ártatlan...” Fordította: Niedzielsky Katalin (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents