Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

198^ október 12., hétfő o Tálkép csata közben Meddig tart a (fel)vásárlási láz? A kereskedelem nagy erőpróbája Rájár a rúd a kereskedelemre. Az utóbbi hetekben foko­zódott a vásárlási láz, az áruházak, a szaküzletek még áll­ják a fogyasztók rohamait, a készletek azonban egyre job­ban apadnak. Országos adatok szerint ez év augusztusáig változatlan áron 3,6 százalékkal emelkedett a forgalom, amely a tervezettet mintegy 1,5 százalékkal meghaladta. Augusztusban és szeptemberben még inkább fokozódott a vásárlási kedv. Különösen az építőanyagokat, a tartós fo­gyasztási cikkeket: bútorokat, tévéket, hűtőszekrényeket, fagyasztóládákat keresik. Megalakult az úgynevezett tár­caközi bizottság, ennek az a feladata, hogy figyelje a piac változásait, és intézkedjen. De nézzük, mi a helyzet a me­gyeszékhelyen? CSAK BEFÉRJEN A LIFTBE Utunk első állomása az Univerzál Áruház. Kovács Gyula igazgatóval járjuk az osztályokat. A kép kicsit csalóka, hiszen az engedmé­nyes jubileumi akciók csa­logatják a vevőket, de még így is nyilvánvaló, hogy nem mindenki férfiinget, vagy -öltönyt akar vásárol­ni. A legnagyobb tumultusa műszáki osztályon van. Még lehet kapni NDK gyártmá­nyú színes televíziót, cent­rifugát, szovjet automata mosógépet. — Nézze, szinte üres a raktár — mutat körbe, az igazgató. — Nincs normál mosógép, hűtőláda. Még a lengyel faburkolatú bárhű­tőszekrény is keresett cikk lett. A napokban éppen egy ilyen gépet mustrált a vidé­ki öregember. Az eladó meg­kérdezte: minek ez magá­nak, bátyám? Azt' felelte, hogy ilyen még nincs ott­hon. Most már az elektro­mos háztartási kisgépek iránt is megnőtt a kereslet. — Mikor kezdődött a fel- vásárlási láz? — Nálunk szeptember első napjaiban, aztán 25-e kö­rül kissé alábbhagyott, eb­ben a hónapban újrakezdő­dött, és ki tudja, mikor te­tőzik. A kollégák szerint visznek mindent, a pénz nem számít. Az elmúlt szombaton, lényegében fél nap alatt a műszaki osztá­lyon csaknem 1 millió 200 ezer forint forgalmat értek el, az előző napon pedig 1,3 milliót. Egyre több alkat­részt, villanyszerelési anya­got vásárolnak. A ruházati termékekből is többet adunk el, mint tavaly ilyenkor. Gyermekkonfekcióból pél­dául 15-20 százalékkal emelkedett a forgalom. A lábbelik közül is a drágáb­bakat keresik. Ugyanakkor 70 ezer párral tartoznak a szállítók, hiánycikk a bébi­cipő, a 23—26-os gyerekcipő. — Ezek szerint gondok vannak az áruutánpótlással is. — Igen. Ugyanis ilyen mérvű felvásárlásra nem számítottunk, pedig erőnk­höz képest felkészültünk. A készleteink nagyobbak, mint az- előző évben, de ezt a felfokozott igényt képtele­nek vagyunk kielégíteni. Járjuk az országot, a nagy­kereskedelmi raktárakat, iparvállalatokat, nem egy helyen azt mondják: uram, még aranyért sem tudok adni ezt, vagy azt. Itt van a háromcsillagos Lehel hű­tőszekrény. Eddig a kutyá­nak sem kellett, mára hi­ánycikk lett. Előjegyzést felveszünk ugyan, de a tel­jesítést csak 1988-ra vállal­juk. A Domus—Áfész bútor- és lakberendezési áruház kirakata siralmas képet mu­tat. A bal oldali rész telje­sen üres, a másik sarokban egy-egy szekrény, ülőalkal­matosság árválkodik. A más­kor zsúfolt üzletben és rak­tárban táncmulatságot le­hetne tartani. Az eladók az • itt maradt, többnyire sérült, vagy hibás bútorokat ren­dezgetik. Mesélik a jobbnál jobb sztorikat. — Hogy kik vásárolnak? Nem kérjük a személyi iga­zolványukat. A minap pél­dául egy 10 éves kislánynak vásároltak a szülei nász­ajándékot. Itthagytak né­hány tízezer forintot. A má­sik vevőtől érdeklődtem, hogy milyen bútort paran­csol. Röviden annyit mon­dott: mindegy, csak beférjen a liftbe. Varga Ilona, az áruház helyettes vezetője alig győ­zi elutasítani az érdeklődő­ket. — Gyakorlatilag egy hó­nap alatt kiürítették az üz­letet — tájékoztat. — El­vittek mindent: a szekrény­sorokat, a kárpitos ülőgar­nitúrákat, a konyhabútoro­kat, műszaki cikkeket, sző­nyegeket. Az 550 forintos szovjet székeket is kapkod­ják, mint a cukrot. Jellem­ző: szeptemberi forgalmunk több mint 5 millió forinttal haladta meg a tavaly ilyen­korit. És ha volna áru! Pest­ről a Domusból hívtak fel, hogy adjak nekik étkező- garnitúrát. Honnan? Jönnek Nagykanizsáról, Nyíregy­házáról, főleg kárpitos búto­rokat keresnek. A gyárak viszont nem győzik a ter­melést. Még a harmadik ne­gyedévi megrendeléseket sem teljesítették. Azt ígé­rik, . hogy év végére lesz csehszlovák szekrénysor, NDK gyerekbútor és jugo­szláv áru. — Ügy hallottam, hogy előjegyzést sem vesznek fel. — Valóban. Ugyanis any- nyira bizonytalan a piac, hogy nem tudjuk, mi lesz jövőre. ILYET MÉG NEM LÄTTAM ... Az Alföldi Tüzép Vállalat telepe csendes, éppen leltá­roznak. Könnyű a dolguk, hiszen nem dúskálnak az áruban. — Júliusban még túlkíná­lat volt építőanyagokból — kezdi a beszélgetést Gyeraj Mihály telepvezető. — Au­gusztusban kezdődött a fel­vásárlás. Nagyjából két hó­nap alatt annyi anyagbizto­sítási szerződést kötöttünk, mint máskor egész évben. Szeptemberben megduplá­zódott a forgalmunk, a bevé­tel elérte a 37 millió forin­tot. Nincs fenyőfűrészáru, gerenda, ajtó, ablak, hiány­cikk a cserép, a tégla, egyéb tetőfedő anyag. A kilátások sem túlságosan kedvezőek. Téglára és cserépre nincs IV. negyedévi visszaigazo­lásunk. Műanyaggal kombi­nált Alba-ablakot tudunk adni, cement és mész még akad, sajnos, most már Bra­mac cserépből sincs elegen­dő. Tapasztalataink szerint a vásárlók 50 százaléka „be­spájzolt”, tehát csak jövőre kezdi el az építkezést. — És szaporodnak a né­zeteltérések, a viták ... — Sajnos, igaz. Némelyik ember képtelen megérteni, hogy lehetetlen kielégíteni ezt a felfokozott igényt. Nemrégiben az egyik vevő bejegyezte a vásárlók köny­vébe, hogy nem szolgáltuk ki cserépléccel. Tényleg kaptunk egy vagonnal, de ezt a költségvetési üzem­nek rendeltük, hogy a men­tőállomást be tudják fe­jezni, amely a város ki­emelt beruházása. — Nem tapasztaltak olyat, hogy a szállítók visszatart­ják az árut? — Gondoltunk erre. Fel is kerekedtem, és elmentem például az ország legna­gyobb Erdért-fatelepére. Üres volt. — Leltár után még in­kább megrohanják a tele­pet, mit tudnak tenni? — Mindenekelőtt azokat szolgáljuk ki, akiknek van anyagbiztosítási szerződésük, és érvényes építési engedé­lyük. Előrendelést 1988 első negyedévére veszünk fel. Elhagyott csatatérhez ha­sonlít az Éptek-Áfész ház­építő boltja a Kétegyházi úton. Az udvaron a szabad ég és a fóliasátrak alatt épí­tőanyagok, fürdőszoba-be­rendezések, szerelvények, széttépett dobozok. A teher- taxikra, utánfutókra fürdő­kádat, ereszcsatornát, festé­keket raknak. Mekis Pál, az üzlet helyettes vezetője reg­geltől estig lót-fut, a telefon félpercenként cseng. Érdek­lődnek Méhkerékről, | Hód­mezővásárhelyről. A válasz rendszerint az, hogy nincs. — „Kifosztották” a boltot — ül fáradtan az íróasztala mögé, és máris nyúlnia kell a kagyló után. — Egyszóval: régi bútordarab vagyok 1 a szakmában, 17 esztendőt az Agrokernél húztam le, itt 7 éve dolgozom, de ilyet még nem láttam. A kereslet legalább 500 százalékkal emelkedett. Ki győzi ezt? Naponta megyünk áruért Pestre, az Éptekhez, valami mindig akad. Ráadásul az ipari vállalatok sem teljesí­tik szerződéses kötelezettsé­güket. Padlófűtéshez hasz­nált csőből 10 ezer métert rendeltem erre az évre, alig több, mint a felét szállítot­ták le, de sorolhatnám nap­estig a példákat. Folytatódik a megyei gázprogram, ehhez sincs annyi áru, amennyi kellene. INGATLAN KÉSZPÉNZÉRT A statisztika szerint ha­zánkban tavaly az elsq, nyolc hónapban 13 milliárd forinttal gyarapodott az OTP betétállománya. Az idén egy ideig tovább növe­kedett, ám júniustól au­gusztus végéig több mint két és fél milliárddal csök­kent. — Nálunk eddig összessé­gében nem csökkent a be­tétállomány — állítja dr. Szekeres István, az OTP megyei igazgatóhelyettese. — Az viszont igaz, hogy szeptembertől a megszokott­nál többen vették ki a pénzüket. — Mire költik általában a forintokat? — A többség ingatlant, la­kást, telket vásárol, és köt­vényekbe fekteti. Nem na­gyon válogatnak a lakások között, bármelyik kelendő, csak győzzük a kérelmet teljesíteni. Persze, a keres­let itt is meghaladja a kí­nálatot. — Azt rebesgetik, hogy ezután kevesebb hitelt ad­nak ... — Szó sincs ilyesmiről. De nem is lenne értelme, hiszen az előző évekhez ké­pest. nincs nagyobb igény a kölcsönök iránt. Az embe­rek ma a meglévő pénzüket szeretnék elkölteni, tehát készpénzért vásárolnak. Az áruvásárlási hiteleket sem korlátozzuk, a jelenlegi lis­tán nincs szándékunkban változtatni, még akkor sem, ha szeptembertől némi emelkedést tapasztalunk. A személyi kölcsönnél a lehe­tőségek már évek óta beha­tároltak, de ez nincs össze­függésben a felvásárlási láz­zal. A Vidia Kereskedelmi Vállalat megyei kirendeltsé­ge látia el zömében vas­műszaki árukkal a kiskeres­kedelmi üzleteket. Azonban nálunk sincs tartós fogyasz­tási cikk, talán a bojlert ki­véve. Hiánycikk a csempe, a radiátor, a szilárd tüzelé­sű tűzhely és kályha, a ka­zánok és sorolhatnánk. Ko­vács Pálné igazgatóhelyettes ennek ellenére bizakodó. — Azzal kezdeném, hogy bennünket is kellemetlenül érint az áruhiány. Számítot­tunk a fokozott keresletre, ezért a második negyedév­ben felemeltük a tervszámo­kat. Most meg alig van nagy értékű áru. Az lenne a jó, ha a többi áruféleség for­galma1 is emelkedne, hiszen 150 milliós készletet táro­lunk a raktárakban. Véle­ményem szerint a felvásár­lási láz még nem tetőzött, de bizakodom, hogy lesz áru. A IV. negyedévre szóló szerződéseket mind vissza­igazolták, szállítanak is, az ütemmel azonban bajok vannak. Kétségtelen, az általános forgalmi adó bevezetése előtt más országokban is kiala­kult átmeneti felvásárlási láz. Miért lenne ez másként Magyarországon ? Érthető a fogyasztók magatartása, mindenki, aki teheti, előre­hozza tervezett vásárlásait, és sajnos ilyenkor megje­lennek a zavarosban halá­szok, az ügyeskedők is. Aligha véletlenül, mert az adórendszer változásával a fogyasztói árak többsége emelkedik, különösképpen azoké, amelyeket még az idén az ártámogatás révén olcsóbban vásárolhatunk. A szakemberek azt mondják: a kereskedelmet nem érte vá­ratlanul a növekvő vásárlá­si kedv, bár a mértékét, és azt, hogy milyen árucikke­ket érint, előre nehéz lett volna kiszámítani. A keres­let növekedése egyébként rövid ideig, bizonyára az év végéig tart. Pontosabban,« ameddig az árukészlet és az utánpótlás bírja. Minden­esetre a belkereskedelmi tárcának az a törekvése, hogy élelmiszerekből, ház­tartási és különféle apró­cikkekből jó legyen az ellá­tás. Kiemelten kezelik a ka­rácsonyi vásárt. Erre az időszakra érkeznek be az import ajándékcikkek és dé­ligyümölcsből is megfelelő választékot ígérnek. Megra­gadják az árucsere és a szocialista import lehetősé­geit is. Az építőanyag-kíná­lat feszültségeinek egyhíté- sére a hazai termelés bőví­tését javasolták, a kormány foglalkozik a feltételek meg­teremtésével. A következő hónapokban rendkívül nagy teher hárul a kereskedelmi dolgozókra, hiszen 300-ezerféle cikk ára változik. A vásárlók, a lakosság megértésére, türel­mére is szükség van ahhoz, hogy az ellátásban az elke­rülhetetlennél több zavar ne forduljon elő. Seres Sándor Körösladányban egyre hatékonyabb az egészségvédelem Több konkrét esetet lehetne felhozni annak bizonyítására, hogy a „fent”", vagyis a kor­mány, -a minisztériumok és az egyéb főhatóságok által kigondolt, s az egész társadalmat érintő célkitűzés nem, vagy csak részben valósulhatott meg a gyakorlatban. Olykor ebben sok minden közrejátszhatott; többek között az is, hogy nem volt megfelelő az előkészítés, a hozzáállás alacsonyabb szinten, illetve a végrehajtás elsikkadt a bürokratikus ügyinté­zés berkeiben. Természetesen számos ellenpéldáját is fnegemlíthetnénk: amikor a helyi vezetés a mozgósítás, szervezés és tájékoztatás feladatait lelkesen és önzetlenül vállaló szakemberekkel, társadalmi aktivistákkal együtt hosszabb-rövidebb idő óta mind sikere­sebben oldja meg a központi elképzeléseket. Ilyen pozi­tív viszonyu­lás tapasztal­ható az egész­ségmegőr­zés program­jához Körös­ladányban, ahol dr. Ko­vács Zoltán ügyvezető körzeti főor­vos nagy hi­vatástudat­tal, hozzáér­téssel és ügy­szeretettel végzi a. ta­náccsal és a Vöröske­reszt helyi szervezeté­vel közösen az egészség­nevelő és -megőrző munkát. En­nek egyik legelterjed- Dr. Kovács Zoltán körösladányi főorvos tebb és leg- rendelés közben hatékonyabb formája az egészségügyi hetek rendez­vénysorozat, amelyre eddig háromszor került sor. Egy- egy ilyen alkalommal átla­gosan 2000 ember vett részt. A témákat a körzeti or­vosi szolgálat határozza meg, és az ajánlott programok közül választani lehet... Eredményesek voltak a nép­betegségekkel; így a vér­nyomással, szív- és kerin­gési megbetegedéssel; továb­bá a káros szenvedélyek el­leni küzdelemmel, az egész­séges életmóddal, a korsze­rű táplálkozással, valamint a balesetvédelemmel és a foglalkozási ártalmakkal kapcsolatos előadások. Az összejöveteleken szó volt még a serdülők és az idős­korúak problémáiról, a sze­xualitásról, a családi életre nevelésről és a fogászati is­meretekről is. A tanulóifjú­ságtól kezdve a nyugdíjaso­kig bezáróan, a legkülönbö­zőbb rétegeket képviselték az érdeklődők. A fővárosi, megyei specialisták mellett ismeretterjesztő-felvilágo- sító -tevékenységet folytattak a városi kórházak szakorvo­sai is. Az akció úgynevezett ön­segítő mozgalomként indult, és a megyei egészségnevelé­si osztályon kívül jelentős erkölcsi, illetve anyagi tá­mogatást nyújtottak a helyi párt-, állami és társadalmi szervek, s nem utolsósor­ban a termelőüzemek. Az együttműködésben előrelé­pést jelentett az, hogy a ta­nácsi testület rendszeresen tájékozódott az egészségügyi helyzetről. Sőt 1984-ben el is fogadta az egészségügyi hét szervezésére vonatkozó ja­vaslatot, s a költségvetésé­be, kulturális programjába beépítette ezt a programot. Eszerint kétévente meg kell rendezni az egészségügyi hétre vonatkozó eseményso­rozatot. (A legutóbbit 1986- ban tartották meg Körösla­dányban.) Nem elegendő azonban csak előadásokat, bemutató­kat rendezni. A statisztikai adatok és az orvosi tapasz­talatok indokolják, hogy szükségessé vált a népesség egészségi állapotának folya­matos felmérése is. Ezt a célt szolgálják az egészség- ügyi hónapok, amelyeknek keretében szűrővizsgálato­kat szerveznek a cukor-, szív-, vese- és máj betegsé­gek felderítésére. Ebben a munkában a középfokú egészségügyi tanintézetek di­ákjai szintén részt vettek és segítettek. A szociális kö­rülmények „feltérképezésé­re” szintén sor került. S volt még valami, ami lénye­ges fordulatot hozott az egészségügyi ellátás kitelje­sedésében. Olyan emberek jutottak gyógyászati segéd­eszközökhöz, akik különféle okok miatt az orvosi vizs­gálatokra nem mentek el. A tanulók közül ugyancsak jó néhányat kiszűrtek, majd ezt követően betegségéből kike­zeltek. Dr. Kovács Zoltán főorvos, akit nagy lelkesedés és hi­vatástudat jellemez, min­dennapi munkája mellett nem csekély időt és energi­át fordított az egészségne­velés és -megőrzés koncep­ciójának kidolgozására, to­vábbfejlesztésére, valamint szemléletesebbé tételére. Színes fényképeken mutatta meg annak a kiállításnak az anyagát, amelyet — felkéré­sére — saját maga állított össze. Ez év szeptemberében ugyanis a III. országos egészségnevelési módszertani bemutatót Zsámbékon ren­dezték meg, ahol az általa elkészített poszter és kilenc tabló is „szerepelt”. Ezeken a képek, ábrák, grafikonok és feliratok közérthetően prezentálják, milyen fejlő­désen ment keresztül az egészségnevelési és -megelő­zési program Körösladány­ban, valamint milyen ered­ményt hoztak a szűrővizs­gálatok. Ez utóbbit ábrá­zolja az egyik tabló; éspe­dig kétszer annyi cukorba­jost, továbbá háromszor annyi, magas vérnyomással és szívpanaszokkal küszkö­dő beteget regisztráltak, mint ahányról tudomásuk volt az orvosoknak a szűrés előtt. A zsámbéki rendezvény részvevői elismeréssel szól­tak a ladányiak tevékeny­ségéről, amely szakmai to­vábbképzés és tapasztalat- csere szempontjából is sok újat jelentett. Most az a terv, hogy a körösladányi művelődési otthonban egész­ségnevelő és -megőrző köz­pontot hoznak létre; s klu­bokat szeretnének szervezni a cukor- és szívbetegek, va­lamint a kismamák és a há­ziasszonyok részére. Ezzel párhuzamosan tovább foly­tatódik az egészségügyi hét és az egészségügyi hónap előkészítése az elkövetkezen­dő években. Ami pedig a közeljövőt il­leti, ez év decemberében (a TIT-nél) előadások lesznek az egészséges életmódról, amelyet már ma is közügy­nek tekint a lakosság a nagyközségben. A bevált módszerek és kedvező ta­pasztalatok megismerése, il­letve átvétele céljából pél­dául Szeghalomról és Fü­zesgyarmatról meghívást ka­pott az ügyvezető főorvos. Kiemelkedő munkáját elis­merték a legutóbbi tanács­ülésen is, amelyen Kiváló Társadalmi Munkás kitünte­tést nyújtott át Pásztor Bé­la a Hazafias Népfront Bé­kés megyei bizottsága nevé­ben. Kép, szöveg: Bukovinszky István

Next

/
Thumbnails
Contents