Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-08 / 237. szám

1987. október 8, csütörtök o A nyomdászszakszervezet A Gasco-bonus központi vezetőségének megyei nyertesei Lépéselőnyt szerezni Vázlatpontok egy vándorgyűlés után ülése A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének központi vezetősége szerdán ülést tartott, amelyen sze­mélyi kérdésekben döntött. A testület a szakszervezet elnökévé Búza Mártont, a Üzemlátogatással kezdő­dött tegnap, szerdán a Déte igazgatóságának ülése Bé­késcsabán. A vendégek fel­keresték a Csabai Húsker kétegyházi úti húsüzemét, ismerkedtek az ott folyó munkával. A csaknem egy­órás látogatás után a szö­vetkezeti vállalat központjá­ban folytatódott a program. Olajos Imre, a Déte elnöke nyitotta meg az ülést, majd Balogh János, a Csabai Hús­ker igazgatója adott tájékoz­tatást ' tevékenységükről. Többek között elmondotta: évente másfél milliárd fo­rintos árbevételt produkál­nak, s nyereségük az idén várhatóan eléri az 50 mil­lió forintot. A húsüzem re- i konstrukciója miatt ebben az évben várhatóan 80-85 ezer sertést vágnak le, s 1989-ben ez a szám eléri a 120 ezret. A Csabai Húsker termékeinek jó minőségét igazolja, hogy az idei őszi BNV-n vásárdíjat kaptak egy készítményükre, míg három nyerte el a Kiváló Áruk Fóruma kitüntető cí­met. Az igazgató a továbbiak­ban a zöldségforgalmazásról Kutatóintézetének igazgató­ját, főtitkárává Cs. Nagy Lajost, a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának titkárát választotta meg.( Az új tisztségviselők az elhunyt Terényi László, illetve Lux János feladatkörét töltik be. és egyéb kereskedelmi tevé­kenységükről számolt be. Ezt követően a testület Hor­váth Pál igazgató előter­jesztésében jelentést hallga­tott meg a lejárt határoza­tok végrehajtásáról. Dr. Molnár Imre jogtaná­csos a Déte kapcsolatrend­szerének értékeléséről és a további feladatokról tartott ismertetést. Többek között elmondotta; az elmúlt évek­ben jelentősen bővültek a társulás gazdasági kapcso­latai, ennek következtében több nyereségre tett szert a Déte. Az idén várhatóan el­éri a 100 millió forintos for­galmat a Hage—Premix ta­karmánykiegészítő-forgal- mazás. Az Autókerrel kiala­kított együttműködés kere­tében a haszongépjármű­forgalom éves értéke meg­haladja a 40 millió forintot. Az érdekeltségialap-átcso- portosítás és a szabadabb tőkeáramlás révén ugyan­csak kedvező gazdasági fo­lyamatokat támogatott a tár­sulás. Az igazgatóság elfogadta a beszámolókat. A testületi ülés .bejelentésekkel zárult. V. L. 1986. július 1-től a Casco gépkocsi-biztosítások az Ál­lami Biztosítótól az újonnan megalakult Hungária Bizto­sító társasághoz kerültek át. Az Állami Biztosító néhány más feltétel beépítésével ügyfeleinek újabb Casco- családot alakított ki, egy év alatt többezres nagyság­renddel gazdagodott így ügy­félhálózatuk. A több éven át baleset- mentesen vezető Casco-biz- tosított gépkocsivezetők ré­szére bonus jutalomsorso­lást szerveztek. Legkevesebb két éven át kellett baleset- mentesen közlekednie annak a gépkocsivezetőnek, aki részt vehetett a sorsoláson. A balesetmentesen vezetett évek számától függően mi­nimum egy, maximum öt sorsjegye lehetett a biztosí­tottnak. 1987. szeptember 25- én a Budapesti Nemzetközi Vásáron sorsolták a Casco bonusjutalmait, itt a fő­nyereményt, a FiaJ; Unó gépkocsit szegedi sorsjegy­tulajdonos nyerte el. A száz országos nyere­ményből tizennégy komoly értéktárgyat Békés megyei pályázó vehetett át október 6-án délelőtt Békéscsabán az Állami Biztosító megyei igazgatóságán. Zoltán Ta­más megyei igazgató nyúj­totta át az első alkalomrHal megrendezett sorshúzás sze­rencsés nyerteseinek a ju­talmakat. A jövőben min­den évben megszervezik az akciót. A legértékesebb díj, az ötvenezer forint értékű ITT színes televízió nyertese Szi­lágyi Árpád, békéscsabai la­kos lett, az azonos értékű ATARI számítógépet ugyan­csak békéscsabai autótulaj­donos Barucza Károly nyer­te meg. — 1974-től vagyok Casco­biztosított — mondta Szilá­gyi Árpád —, a munkám­hoz szükséges a gépkocsi, az építőiparban dolgozom, mű­vezető vagyok. Jókor jött ez a kitűnő televízió, ép­pen most akartunk újat ven­ni. — Hentes és mészáros a szakmám, a számítógépek­hez nemigen értek — neve­tett Barucza Károly —, de olyannak adom majd át, aki használni tudja. Tizen­két éve biztosítom az au­tómat, most egyszerre kap­tam vissza az összes befize­tett pénzt. Én még életem­ben semmit nem nyertem, ezért is nagyon örülök most. A többi nyertesek is lel­kesen bontogatták az érté­kes jutalmakat. S amit min­denki megkapott; a gépko­csi-riasztóberendezés, s a két hátsó ülésre való biztonsági öv, az már az Állami Biz­tosító' külön ajándéka volt. B. Zs. Az ITT színes tévé tulajdonosa, Szilágyi Árpád (jobbról) Fotó: Fazekas Ferenc Szakszervezetek Elméleti fl Déte napirendién: a Csabai Húsker munkája Lanszban jártak A naphoki magyar baromfifarm építésén Az Agrober—Agroinveszt fővállalkozásában Laoszban magyar baromfifarm épül. Az előnevelő, a tojóház és a keltető épületeit a helybe­liek építették, az összes gé­pi technológiát Magyaror­szág szállította. Az épületek teljes hőszigetelését és a könnyűszerkezetes épületré­szek helyszíni munkálatait az Orosházi Állami Gazda­ság szakemberei végezték; Szabó Lajos, Kántor László és Nagy András. Hazaérkezésük után Nagy András főágazatvezetővel be­szélgettünk a Laoszban el­töltött két hónap élményei­ről, az ott végzett munkáról. — Megfelelő árajánlat, pontos határidő, jó minőség. Ez az alapja azoknak a ver­senytárgyalásoknak, ame­lyek a külföldi beruházások megszerzéséhez nélkülözhe­tetlenek. A 2,5 millió fo­rint értékű munkát 62 nap alatt végeztük el. Ahhoz, hogy gördülékenyen folyjon odakint a munka, alapvető­en más szervezési módot kellett alkalmaznunk. Ott már nem hiányozhatott sem­mi sem, az utolsó facsavar­nak is meg kellett lennie. — Milyen eljárással dol­goztak és mi a lényege? — Gazdaságunkban 4 éve indítottuk ezt az új hőszige­telési technológiát. Alkalma­zása igen nagy figyelmet igényel. Lényege, hogy nem a kész hőszigetelő anyagot szállítjuk, hanem az alap­anyagot. Ebből állítunk elő a helyszínen olyan habot, mint a — mindennapos ki­fejezéssel élve — tejszín­hab. Ezt betöltjük a hőszige­telendő üregbe, 10-15 per­cen belül úgy megszilárdul, hogy a térfogatát sem vál­toztatja meg. Nagyon köny- nyű, 1 köbméter hab 20-21 kg, ezért a szállítási költsé­geink is lényegesen csök­kentek. A két hónap alatt sikerült a magyar munká­nak és az új technológiának is becsületet szerezni. — Laoszban tapasztalat- szerzésre és gazdasági part­nerekkel való kapcsolat fel­vételére is nyílt lehetőség? — A naphoki magyar ba­romfifarm igen jelentős be­ruházás a laoszi gazdaság életében. A fővárostól 32 km-re, egy őserdő irtásában épült fel, kapacitása 1,5 mil­lió db tojás, amiből hús­csirkét keltetnek. A fővá­rosban 150 ezer ember él, és ez a farm a lakosság húsellátásában komoly se­gítséget jelent majd. Kint­tartózkodásunk ideje alatt volt egy FAO-konferencia. A résztvevők megnézték az általunk alkalmazott hőszi­getelési eljárást és a své­dektől azonnal kaptunk megrendelést. A thaiföldi Eurohibrid képviselőjével is tárgyaltunk. Előrendelés lett az eredmény. A Shipping céggel kötöttünk szerződést, velük kooperációban dol­gozunk. Egyik sikeres vál­lalkozás hozta a következőt. A mi munkánk kapcsán pl. betonoszlopgyártó üzemre kapott Magyarország meg­rendelést. Meggyőződésem, hogy a vállalkozási kész­ségben, minőségben, techno­lógiában ilyen irányba kell A laoszi esküvő, ahol az orosháziak is részt vettek haladni. Ezekből a tapasz­talatokból tanulságként a következő vonható le: úgy üzlet nincs, hogy csak az egyik fél járjon jól. Mindig a tisztességes haszonszerzést kell szem előtt tartani, ak­kor a megrendelő és a -vál­lalkozó egyaránt jól jár. Beszélgetés közben előke­rültek a diák, az útinapló és a filmszalag. A képekről eg­zotikus szépségű természet, lábasházak, pagodák káp­ráztattak el és egy laoszi es­küvő ellesett pillanatai. Nagy András magyarázat­képpen fűzi hozzá: — A laoszi emberek na­gyon intelligensek, barátsá­gosak és roppant fogéko­nyak az új iránt. Szerény körülmények között élnek. A pénzhajhászás náluk is­meretlen. Számukra a lét- biztonság megszerzése már erkölcsi győzelem. Náluk is nagy esemény az esküvő. Az egyik család erre készülő­dött, amikor tudomásukra jutott, hogy az esküvő idő­pontja egybeesik elutazá­sunk napjával. Az egész ce­remóniát előre hozták né­hány nappal, hogy mi is részt vehessünk a valódi ün­nepen. — Ez alatt a két hónap alatt hogyan sikerült meg­szokni az ottani életet? — A páratartalom 90 szá­zalék fölött volt, a hőséget ennek ellenére jól bírtuk. Két hét alatt akklimatizálód- lunk. Tynán — laoszi segí­tőnk — 30-40 magyar 'étel­receptet ismert, ő főzött, el­látott bennünket. Jó kap­csolat alakult ki azokkal az agrár szakemberekkel is, akik Magyarországon tanul­tak 6 évig. Így nyelvi ne­hézségeink sem voltak. Sza­bad vasárnapjainkat arra használtuk fel, hogy beba­rangoltuk a várost. Szá­munkra az volt szokatlan, ho-~* nincsenek utcanevek, házszámok. Sok a pagoda és a környéket a legnagyobb- ról nevezik el. — Milyen terveik vannak a közeljövőre nézve? — Előreláthatólag febru­árban utazunk vissza, két munka vár ránk. Épül a Mekong-társaság haltároló­ja és egy hűtőház. További munkák, megrendelések is ekkor realizálódnak majd. A baromfifarm beüzemelé­sénél is jelen leszünk, Krú­dy Géza a hónap végén in­dul Laoszba. Cs. I. A „leg”-ek vándorgyűlése volt az idei, sorrendben a hatodik, amelyet a megyei területi szervezet vendéglá­tását élvezve október 2—3- án rendezett meg Tatabá­nyán a Magyar Népművelők Egyesülete. Több mint hat- százan jöttek el, vagyis a hazánkban dolgozó népmű­velők közel! egyharmada. Időtartamot tekintve talán ez volt a legrövdiebb ta­nácskozás. Ugyanakkor kö­zel százan tartottak rövi- debb-hosszabb korreferátu­mot a hét szekcióban, köz­tük öt volt a megyénkbeli. S mi több: a két nap' kö­zött — már ami a szervezett programokat illeti — most biztosítottak a legkevesebb pihenőidőt is ... Gyorsan te­gyük hozzá: érdemes volt! * * * A párt Központi Bizottsá­gának titkára, Pál Lénárd akadémikus is megtisztelte a több mint kétezer tagot számláló szakmai egyesület éves tanácskozását. Igaz ugyan, hogy a résztvevők határozottabb és a követ­kező időszak politikai-társa­dalmi irányvonalát részlete­sebben elemző előadást vár­tak, amely így nem tudta meghatározni a következő órák-napok szellemét, a vándorgyűlés alaphangját. A gesztus azonban önmagá­ban is jelezte, hogy politi­kai vezetésünk mennyiben, és hogyan számít azokra, akik hazánk közművelődé­sének aktív és tevékeny munkásai. „A műveltség döntően befolyásolja min­den cselekvés eredményessé­gét" — mondotta többek között a Központi Bizottság titkára, majd elemezte, mi­lyen súlyos következmé­nyekkel jár, ha minderről megfeledkezünk, s ennek figyelmen kívül hagyásával próbáljuk meg a tudomá­nyos-műszaki, mindössze- senjében a társadalmi-gaz­dasági fejlődés kibontakoz­tatását. Hiszen a termelés színvonalának emelése el­képzelhetetlen a műveltség nívójának emelése nélkül: napjainkban mindez egyre jobban összefonódik a szub­jektív feltételek alakulásá­val, vagyis, csak kiegyensú­lyozott, a szakmai és álta­lános műveltség értékeivel szabadon gazdálkodó embe­rekkel lehet társadalmunkat tovább építeni. * * * A vándorgyűlés jelmonda­ta ez volt: Gazdaság, re­form, kultúra. Nos, a társa­dalmi szükségszerűségből eredően bizonyos arányelto­lódások is érezhetőek vol­tak. A hazai közművelődés­nek a számítottnál is gyor­sabban kell önmagát meg­újítania. Mindezt annak el­lenére kell tenni, hogy a je­lenlegi gazdasági kényszer jobban visszafogja a fej­lesztést, noha egy kulturá­lis kibontakozás minden­képpen alapfeltétele a gaz­daságinak is. Vagyis, a házi közművelődésnek bármi áron is lépéselőnyt kell sze­reznie; mind technikai, mind módszertani, mind személyi vonatkozásokban utol kell érnie részben önmagát, részben azt a szintet, ame­lyet érthető módon megkí­ván, s mi több: megkövetel tőle a társadalmi színvonal. Ha kell, akár áldozatok árán is szükséges ezt megvalósí­tani: közművelődési intéz­mények megszüntetésével, összevonásokkal. Különösen v’ érzékelhető volt ez a hangulat a mun­kahelyi művelődés dolgai­val foglalkozó szekció vitá­in. A vállalatok gazdálkodá­si kényszer hatására mind több saját tulajdonú műve­lődési házat adnak el, illet­ve zárnak be. A munkahe­lyi művelődés jellegében is átértékelődik, ahogyan az történik például a szocialis­ta brigádmozgalomban is. „Vállalati humánpolitika” — a következőkben ezzé kelle­ne átalakulnia a munkahe­lyi közművelődésnek. A művelődési intézmények változatlanul elsősorban a fiatalok és az idősek köré­ben tudják végezni tevé­kenységüket. Sajnos, a két korosztályért „felelős” tár­sadalmi-állami szervezetek nem mindig igazi és egyen­rangú partnerei a tanácsi irányítású közművelődés­nek; mindinkább tapasztal­ható, hogy áthárítják — annak anyagi kihatásait persze visszatartva — ezt a feladatot a művelődési há­zakra. Hasonló a helyzet a mentálhigiénés tevékenység területén is. t * * „A vállalkozás kényszere és lehetőségei": ez volt a time az egyik, talán a leg­nagyobb vitákat kiváltó szekciónak. Az itt eszmét és bevált gyakorlatokat „cseré­lő” szakemberek hellyel- közzel egyetértettek abban, hogy hamis az a nézet, mi­szerint „manapság nincs pénz a kultúrára”. Akik ilyet hangoztatnak, azok ézt általában kényelemből, a felelősség áthárításának okán teszik ezt. Több példát is hallhattunk, hogyan lehet például a magántőkét a közművelődés szolgálatába állítani: így dolgoznak már Csepelen, Kecskeméten, Ta­tabányán. Kibontakozásukat azonban több, jogszabályok támasztotta akadály is ne­hézzé, nemegyszer lehetet­lenné teszi. Ez is az egyik oka annak, miért nem vál­hat e módszer általánosabbá. * * * Akár oldalakon keresztül lehetne elemezni a talán minden résztvevő számára újat nyújtó vándorgyűlés kisebb-nagyobb megállapí­tásainak sorát, különösen a szekciókban elhangzott vi­ták tanulságait. Még a váz­latpontok felsorolása is több hasábot követelne. Amiért mindez túlmutat a hazai népművelők táborának ér­deklődésén, az éppen talán a jövőt meghatározó szán­dékból ered. Maradva szű- kebb pátriánkban: a kibon­takozás valahogy úgy kép­zelhető el, ha Békés megyé­ben nemcsak háromszáz em­ber tekinti hivatásának a tudás, az ismeret, az új, a több megszerzésének, elter­jesztésének és fejlesztésének feladatát, hanem ezerszer annyian — mindenki, aki érdekétől vezérelve is lé­pést szeretne tartani a töb­biekkel. A művelődés de­mokratizálódása végered­ményben már lépéselőny ; az előny pedig valamennyiünké lehet. Nemesi László Környezetvédelmi szabadegyetem Környezetvédelmi szabad- egyetem újabb évfolyama kezdődött Budapesten, a Vaj- dahunyad várban a Mező- gazdasági Múzeum, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal, vala­mint az Országos Pedagógiai Intézet szervezésében. A múzeum 1980 óta ad he­lyet a természetvédelmet ok­tató tanárok, tanítók és óvó­nők továbbképzésének. Az­óta csaknem ezren vettek részt a szabadegyetemi fog­lalkozásokon. A rendezvény­re idén első alkalommal vi­déki pedagógusok is jelent­keztek. A pedagógusoknak a za- badegyetemi foglalkozások­kal egy időben lehetőségük van arra, hogy iskolás és óvodás csoportjaikkal egy- egy speciális témakör meg­ismertetésére felkeressék a városligeti intézmény kiállí­tásait. Űjabban a múzeum pedagógus szakembere veze­ti az iskolás csoportokat, s egy-egv tárlatnál külön is felhívja a figyelmet a ter­mészet értékeinek megóvásá­ra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents