Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-06 / 235. szám
1987^október 6., kedd o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Aki jókedvvel dolgozik, nem fárad el Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat Ahol számítanak a fiatal értelmiségiekre Sok szó esik napjainkban a műszaki értelmiség helyzetéről. A beszélgetésekből kicseng, hogy nem mindenütt kapnak megfelelő feladatot a fiatal műszakiak, közgazdászok. Békés megyében különös jelentősége van annak, hogy egyre több diplomás vállaljon munkát a gazdasági egységeknél, mivel csak így tud a megye gazdasága fejlődni. Szerencsére találkozunk jó példákkal is, mint például a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. Meleg hangú levél érkezett a közelmúltban szerkesztőségünkhöz Mezőko- vácsházáról. Tisztelői a lap hasábjain szerették volna köszönteni nyugalomba vonulása alkalmából Farkas Andrásnét, az Aranykacsa étterem szakácsnőjét. Idézet a levélből: „Piroska néni — aki ma is fiatalos és vidám — 22 évig volt az Aranykacsa étterem szakácsnője, majd konyhavezetője. Ezúton szeretnénk megköszönni a sok finom ízű ételt, amit főzött. Kívánjuk, hogy sok-sok évig élvezze nyugdíját családja körében. Mindig szeretettel gondolunk rá. Az Aranykacsa vendégei nevében (Név és teljes cím)” Felkerestük a középtermetű, fürge mozgású, nyugdíjas asszony, és megkértük, meséljen a munkájáról. — Édesanyám korán meghalt, árván nevelkedtem, nagv volt a család, és én nemcsak megtanultam, de meg is szerettem sütni-főzni, aminek később igen nagy hasznát vettem. Békéscsabára mentem férjhez. A Pa- texnél dolgoztam mint szövőnő. »Nyolc gépet kaptam, három műszakban dolgoztam. A férjem a rendőrségen dolgozott, sokat volt távol a családtól, ezért a szomszédok vigyáztak a gyermekekre. Megbecsült munkásasszony voltam, és nagyon boldog. Aztán a férjemet Mezőkovácsházára helyezték, és ott nem volt szövődé. A rendőrségi konyhán dolgoztam mint betanított szakács, közben tanfolyamra jártam, és megszereztem a szakácsmestervizsgát. 22 évvel ezelőtt jöttem az áfész Aranykacsa éttermébe. Csaknem egy évtizedig két műszakban szakácskodtam, s az egységvezető helyettese voltam. Aztán konyhavezetővé léptettek elő, onnan mentem nyugdíjba augusztus elején. Leírhatatlanul sok szépre, jóra emlékszem. Én nagyon szeretem, amit csinálok, ezért soha nem fáradok el. Bár fájnak a lábaim, de ma sem tudnék tétlenül üldögélni. Kovácsházán és környékén rendkívül szorgalmas emberek élnek, a föld is jól terem, az üzemek, szocialista brigádok, vadásztársaságok és horgászegyesületek gyakran rendeznek összejöveteleket. Esküvői vacsorákat rendelnek nálunk, különleges alkalmakkor állófogadást. Más községbe is kérnek összejövetelekre hidegtálakat. Mi arra törekedtünk mindig, hogy az igényeket maximálisan kielégítsük. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a vendég elégedett. — Mi az, amire nagyon oda kell figyelni? — Tartsuk tiszteletben a tájjellegű szokásokat. Olyan ételeket, süteményeket készítsünk, melyeket szeretnek. E mellett kínáljunk — és kedveltessünk meg — új ételeket, hogy nagyobb legyen a választék, és jobban megfeleljünk az egészséges táplálkozás követelményeinek. Tudni illik, hogy ezen a tájon közkedvelt a tyúkhúsleves, a tyúksült, a babgulyás, a sült oldalas, a májpástétom, az aprópecsenye megannyi változata, pörkölt, csirke-, sertés-, birka- és marhahúsból egyaránt. Szeretik a liba-, kacsa- és csirkemájat, a gombát. Fontos, hogy mindig friss legyen az étel, mennyiségben, minőségben megfeleljen az előírásoknak, a kiszolgálás legyen gyors, pontos és udvarias. Enétkül vendéglátóegység nem élhet meg. A szakács munkája csak látszólag könnyű, el kell viselni a vele járó szellemi és fizikai munka nehézségeit. Tudomásul kell venni, hogy a vendég kívánsága — pénzéért — szent dolog. — Mire a legbüszkébb? — Munkatársaim és főnökeim mindig szerettek, tiszteltek. Nagyon jó gárda alakult ki, enélkül nem tudtunk volna szép eredményeket elérni. Mi nagyon sok elismerést kaptunk szóban és írásban. Nemcsak a mezőkovácsházi rendezvényeken főztünk, több alkalommal meghívtak más községbe, városba sütni-főzni, ha rangos vendég érkezett. Ott voltunk például Battonyán, a nagyközség felszabadulásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségen. A Nemzetiben főztünk az ottani dolgozók segítségével. Több miniszter, magas rangú magyar és szovjet katonatisz-,, párt- és állami vezető evett a főztünkből, amiért külön dicséretet kaptunk. Mezőhegyesen Lázár György volt a vendég, amikor segítettünk főzni, de voltunk Gyulán is a húskombinátban, amikor rangos vendég érkezett. Egyszer új útszakaszt avattak, és Pullai Árpádné, az akkori miniszter felesége kijött a konyhába, személyesen köszönte meg a sok- finomságot, leírta a párolt libazúza receptjét azzal, hogy odahaza meg akarja csinálni. — És most? — Most főzöm a legtöbb finomságot, mert ráérek. Egyik fiunk építkezik, ő a családjával együtt nálunk lakik, azzal segítünk, hogy teljes ellátást adunk nekik. — Milyen sors vár a „nagykanálra”? — 'Azt sem hagyom el. Októbertől visszamegyek dolgozni. Bár a fiam tiltakozik, de ő még nem érti, hogy egy olyan kollektívából kiszakadni, ahol szerették az embert, nagyon nehéz. No, meg a pénz is jól jön, a gyerekeknek tudunk többet adni. Csinálom, amíg bírom. Sok a fiatal a cégnél, ők is mindig kérdezik: mikor tetszik jönni főzni? Lehet ilyen invitálásnak ellentmondani? Farkas Andrásné a Kiváló Dolgozó kitüntetés négyszeres birtokosa. Ma már 400- 500 adagot készítenek naponta a konyhán, ahol két évtizeden át dolgozott, a válasz- ték nagyon gazdag, az igény egyre nő. Ezért bővítik a konyhát, a raktárt és a hűtőkapacitást. Ary Róza Vegyépszerfövállalkozások A Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat (Vegyép- szer) piacainak bővítésével, vállalkozási területének szélesítésével 'is növelni kívánja árbevételét a következő években. A vállalat, amely kompletten, kulcsra készen szállít vegyipari, gyógyszergyári és energia- ipari berendezéseket, valamint élelmiszer-ipari gyártósorokat, megkezdte a felkészülést a| biotechnológiák gyártására és elterjesztésére is. Jelenleg évi 6 milliárd forintnyi árbevételüknek már ma is csaknem 10 százaléka származik a konvertibilis piaci eladásokból, de programjuk megvalósításával ilyen árbevételeik a közeli jövőben tovább növekedhetnek. A Vegyépszer az elmúlt években építési-szerelési munkákat végzett Csehszlovákiában az NDK-ban, Lengyelországban, az) NSZK- ban, Irakban, Líbiában, sőt Kamerunban is. Acélszerkezetek, vegyipari tartályok exportjára szerződtek több szocialista országbeli, valamint NSZK-beli, olasz, francia, japán és egyiptomi cégekkel, a közelmúltban pedig permetező-berendezést exportáltak a távoli Nyugat-Szamoába. A vállalat újabban külföldi cégekkel közösen vállalkozik harmadik piaci exportra. Árendás Béla, a vállalat személyzeti osztályának vezetője kimutatásokat tesz az asztalra. — Vállalatunknál tervszerű, tudatos utánpótlás-nevelés folyik. Míg 1980-ban csak 30 felsőfokú végzettségű szakemberünk volt — közöttük mindössze egy közgazdász —, addig napjainkban 47 felsőfokú diplomás dolgozónk van. Az idén öt fiatal lépett be hozzánk, s több a közgazdászunk is. Érdekes megfigyelni, míg korábban szívesebben jöttek a központba dolgozni, napjainkban inkább a termelésbe mennek ki a fiatal diplomások. Folyamatosan növeltük a pályakezdők fizetését, míg három évvel ezelőtt csak 3800 forint körül tudtunk adni egy friss diplomásnak, addig napjainkban 5 ezer forint körül alakul a keresetük. Olyan perspektívát nyújtunk az értelmiségieknek, hogy két- három éven belül, amennyiben megfelelően dolgoznak, magasabb beosztásba kerülhetnek, s természetesen így emelkedhet a jövedelmük is. Négy fiatallal beszélgettünk beilleszkedésükről, terveikről, a jövő feladatairól. Nagy Ferenc számvitelipénzügyi főosztályvezető (25 éves) tavaly óta dolgozik a Nagy Ferenc vállalatnál. Zahorán Zoltán (27 éves) a Csaba III—IV. tmk üzemvezetője, két éve végzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Szikora Károly gépészüzemmérnök (27) termelési osztályvezető-helyettes, Prekop Ottó (32 éves) igazgatási előadó és 1988 februárjában végez a JATE jogtudományi karán. — Számít ránk a vállalat. Sajnos, kevés az információnk, nem megfelelő minden esetben a tájékoztatás, így csak találgatni tudjuk, mik a legfontosabb tennivalók. A vezetésben elég sok az idősebb ember, s úgy látom, közülük néhá- nyan nem akarják megosztani a tapasztalataikat, velünk — mondja Szikora Károly. — Nálunk más a helyzet — veszi át a szót Zahorán Zoltán, majd így folytatja: — A magyar iparra jellemző gyengeségek nálunk is megtalálhatók. Azt mondják, oldjuk meg a feladatokat, de pénz nincs rá. Szerencsére nálunk elég fiatal a vezetés, jó a kollektíva, így mindent meg tudunk beszélni. Nagy Ferenc: — A közgazdászoknál más a helyzet. A vállalat törekedett minél több közgazdász munkába állítására, mivel felismerte, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs más kiút. A megbecsülés, a bizalom megvan irántunk. Szemléletváltozásra van szükség és most a minőség és a hatékonyság kerül előtérbe. Mindez hozzájárulhat az Zahorán Zoltán eredményesebb gazdálkodáshoz. Feladat tehát van bőven, itt a megszállott fiatalok bizonyíthatnak. Prekop Ottó: — Gondot jelent az információhiány. Nekünk már a jövő évi szabályozók alapján kellene kidolgozni a vállalati irányítás új rendszerét, ám még semmit sem tudunk az ágazati szabályozókból. Üj szabályzatokat is kellene alkotnunk. Mindez sok időt vesz igénybe. Városi szinten a vállalatnál alacsony a kereset, s még inkább így van ez a jogi pályán. — Milyen társadalmi, mozgalmi munka folyik a KISZ és a szakszervezet keretében? — Sajnos, gyakori a közömbösség, időhiányra panaszkodnak a fiatalok, futnak a pénz után — mondja Nagy Ferenc. — Nem lehet ilyen egyértelműen kijelenteni, hogy közömbös az ifjúság. A kirándulásokra, a sportversenyekre elég szép számmal jönnek össze a fiatalok. Gyáregységi szinten több a rendezvény, nagyobb a részvételi arány, de mivel sok a bejáró, nehéz a mozgósítás — vélekedik Zahorán Zoltán. — Hogyan élnek, elége- dettek-e a jelenlegi keresetükkel, megbecsülésükkel? — Nős vagyok, két gyerekem van — mondja Szikora Karcsi. — A szülők segítségével vettünk lakást a Szikora Károly Lencsési-lakótelepen. A fizetésem 7 ezer forint fölötti, elégedett vagyok,vele. — A lakáselosztásnál a fiatalokat támogatják. Egy- egy dolgozó 50 ezer forintot kaphat támogatásként, mindez a mai árak mellett nem «ok. A KISZ szorgalmazta az építőanyagok kedvezményes vásárlását a dolgozóknak, de erre a jogszabályok nem adnak lehetőséget — fejti ki a véleményét Nagy Ferenc. Prekop Ottó: — Feleségem közgazdász, kétéves fiam van. Szülői és nagymamái támogatással lett lakásunk. A jelenlegi keresetem a diploma megszerzése után emelkedni fog, s akkor sem lesz még túlzottan magas. — Miben látják az előrelépés lehetőségét? — Addig nem tudunk számottevően fejlődni, amíg a tröszt működik. Ez egy elavult vállalatvezetési forma, reméljük, a mostani új reformok változást hoznak ezen a téren. A termékértékesítésnél is gondok vannak, mivel a tüzép beékelődik a fogyasztó és a termelő közé, emiatt magasabb az ár — mondja Prekop Ottó. — Békés megye egyik legnagyobb vállalata a miénk, ezért fontos lenne erősíteni a tulajdonosi szemléletet a fiatalokban. Az utóbbi évek műszaki-technikai fejlődése modern iparággá alakította a téglaipart, ezt is tudatosítani kell a közvéleményben. Prekop Ottó Az Ifjúságnak vannak ötletei, de sajnos a hosszú, késedelmes döntési mechanizmusban ezek könnyen elvesznek. Az elkövetkező években őrségváltás lesz több területen, így szeretnénk, ha az idősebb vezetők tapasztalataikat átadnák nekünk. Segítenének abban, hogy az iparág kimozduljon a jelenlegi holtpontról — vélekedik Nagy .Ferenc. A fentiekből kiderül, hogy a DTCSV-nél van feladata a fiatal műszakiaknak, közgazdászoknak. Néhány éves rutinszerzés után be is dobják őket a mélyvízbe, saját területükön valamennyien helytállnak. Javaslataik, ötleteik ma még nem minden esetben valósulnak meg, de egy biztos, a fiatal, törekvő gárda azon munkálkodik, hogy a vállalat eredményesebben gazdálkodjon. A DTCSV a lehetőségekhez mérten anyagilag és erkölcsileg is igyekszik megbecsülni fiatal munkatársait. Jól tudják, a tudás, a megszerzett ismeret nagyban segítheti a célok elérését. Verasztó Lajos Fotó: Veress Erzsi r n Békéscsabai Konzervgyár 5 éves lejáratú, évi 11,5% kamatozású TERMELÉSI KAPACITÁSBŐVÍTŐ lakossági kötvényt BOCSÁT KI 10 000 Ft-os címletekben. A kötvény beváltása (törlesztése) 1990—1992 között 25, 35, 40%-os részletekben történik. Kamatfizetés: minden év szeptember 30-án. A kötvény megvásárolható a Budapest Bank Rt. munkatársainál, Békéscsabán, 1987. október 7-én 10—18 óráig, a városi tanács, földszint 49. szobában. <Á A KÖNYVKERESKEDELMI VÁLLALAT MUNKATÁRSAKAT KERES: — eladókat és bizományos szervezőt (kereskedelmi, illetve közgazdasági érettségivel vagy szakmai gyakorlattal rendelkezők előnyben) — nyugdíjasokat (kereskedelmi gyakorlattal) — gépkocsivezetőt (hivatásos jogosítvánnyal). A jelentkezőket Bacsa Ferencné, a Tevan Andor Könyvesbolt vezetője várja Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 50. sz. alatt.
