Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-30 / 256. szám
1987. október 30., péntek Bazalt ’87 harcászati gyakorlat Prágában üléseztek a VSZ külügyminiszterei Csütörtökön párt- és állami vezetők megtekintették a Bazalt ’87 harcászati gyakorlatot, amely a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatainak és törzseinek részvételével hazánk dunántúli katonai gyakorlóterein folyik. A mintegy 8000 katonát megmozgató gyakorlat negyedik napjának mozzanatait a helyszínen szemlélte meg Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának1 tagja, a Minisztertanács elnöke, Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Horváth István miniszterelnök-helyettes, Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, valamint a Magyar Néphadsereg több más, vezető beosztású tábornoka és tisztje. Jelen volt Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői törzsének főnöke. A Honvédelmi Minisztérium meghívására a helyszínen követhették nyomon az eseményeket a sajtó képviselői is, akiket a kora reggeli órákban Szabó Egon vezérőrnagy, az MN agitációs és propaganda csoportfőnöke, a politikai főcsoportfőnök helyettese tájékoztatott a harcászati gyakorlat céljairól, körülményeiről. Hangsúlyozta: a mostani gyakorlatot a fokozottabb bizalom és a nyíltság szellemében készítették elő. Ennek megfelelően — bár a részt vevő katonák létszáma nem éri el a stockholmi konferencia dokumentumában meghatározott 13 ezres küszöböt — hazánk tájékoztatta a helsinki folyamatban érintett országokat. Ugyancsak a bizalom erősítésének igényével határozták meg a gyakorlat alaphelyzetét is, amely szerint az alakulatok védelmi harcot folytatnak a határon átlépő agresszorral szemben, majd az ellenség rohamát megállítva, ellentámadást indítanak.' Ez a védelemre épülő felfogás szoros összhangban van a Varsói Szerződés tagállamainak katonai doktrínájával, amely a többi között kimondja, hogy a VSZ tagjai soha, semmilyen körülmények között nem kezdenek katonai tevékenységet más állam vagy államszövetség ellen, hacsak nem éri őket fegyveres agresszió. Ennek megfelelően fegyveres erőiket az agresszió elhárításához szükséges és elégséges szinten tartják. Szabó Egon vezérőrnagy beszámolt arról is, hogy a harci-technikai eszközök szükséges, de mértéktartó fejlesztése mellett jelentős szervezeti korszerűsítések történtek a Magyar Néphadseregben, s ennek eredményei a mostani gyakorlaton is érzékelhetőek. A politikai főcsoportfőnök helyettese végezetül hangsúlyozta, hogy a gyakorlaton részt vevő tisztek, tiszthelyettesek, sorkatonák és a behívott tartalékosok megértették e nehéz erőpróba célját, s eredményesen teljesítették a kapott parancsokat. A feladatok fegyelmezett végrehajtását bizonyítja, hogy a gyakorlat eddigi négy napja alatt nem történt rendkívüli esemény, amivel a katonai szóhasználatban a súlyos baleseteket jelölik. A tájékoztató után a jelenlévők a terepen, a harcászati gyakorlat egyes állomásain szerezhettek személyes benyomásokat az elhangzottakról. Grósz Károly a megjelent párt-, állami és katonai vezetők társaságában megszemlélte az alakulatok elhelyezkedését, megismerkedett az egyes alegységek feladataival, majd a délutáni órákban megtekintette a védelmi harcokat, amelyeket egy gépesített lövész dandár mutatott be. A harcászati gyakorlat csütörtöki eseményeinek befejeztével Grósz Károly találkozott a Magyar Néphadsereg vezető tábornokaival és tisztjeivel, s elismeréssel szólt a látottakról. A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága 1987. október 28- án és 29-én Prágában tartotta soros ülését. Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere tájékoztatta az ülés résztvevőit az 1987. október 22-én és 23-án Moszkvában tartott szovjet—amerikai tárgyalásokról, amelyeken előrehaladást értek el a közepes és rövid hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötendő szerződés előkészítésének befejezéséről. Tájékoztatott az ekkori új szovjet kezdeményezésekről, azokról, amelyek a felek álláspontjának közelítésére irányulnak a hadászati-támadó fegyverek 50 százalékos csökkentésének területén, miközben szigorúan és II kuvaiti tét Kfcvait a jelek szerint célpont lett. Politikailag talán eddig is az volt, a fegyverek célgömbjeibe azonban csak most került. Az elmúlt egy-két hétben többször is robbanások rázták meg a kuvaiti kikötőket: alig kétséges, hogy iráni rakéták csapódtak be, jelentős pusztítást okozva különböző létesítményekben. Először még véletlenül eltévedt rakétának nevezték Kuvaiban azt a lövedéket, amely egy sivatagi határterületen robbant. Nem sokkal később azonban már egy kuvaiti vízen tartózkodó hajót ért találat, amelyre jött az amerikaiak válasza: az iráni olajfúrótornyok elleni akció. Ezt követték a kikötőkre irányzott rakéták. S ezekre már nem lehetett ráragasztani az „eltévedt” címeket. Igaz, Irán egyik alkalommal sem vállalta, hogy hadserege lőtte ki a rakétákat. Am a szakértők megállapították, hogy a kuvaiti területeken robbanó rakéták kínai gyártmányú silkwormok, amelyek az öböl térségében köztudottan csak iráni kézben vannak. Teherán tehát imigyen látszik beváltani ígéreteit, hogy megbünteti háborús ellenfelének, Iraknak támogatóit. Ugyanakkor egyfajta bosszúnak is tekinthetők a teheráni akciók az amerikaiakkal szemben. Hiszen túl nagy kockázat lenlegalább tíz évig betartanák a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződést; valamint arról, hogy szovjet részről ez év november elsejétől érvényes moratóriumot javasoltak a közép- és rövid hatótávolságú rakéták gyártására, az ezekkel folytatott kísérletekre és a telepítésükkel kapcsolatos minden tevékenységre Az ülésen képviseltx államok támogatták a szovjet álláspontot ezekben a kérdésekben. Kifejezték reményüket, hogy a nukleáris rakéták e két osztályának felszámolásáról kötendő egyezményt mielőbb aláírják, és az USA elfogadja a moratóriumjavaslatot. A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről közleményt adtak ki. ne a nagyon erős amerikai flottát támadni, viszont mégiscsak az ígért megtorlás egy módja, az Egyesült Államok által védelmezett Kuvaitra enyhébb csapásokat mérni. Hangsúlyos itt az enyhébb szó. Hiszen Kuvait bevonása a háborúba nemcsak Washingtonnak nincs ínyére. Emlékezetes: a Szovjetunió éppen e hét elején tartotta szükségesnek nyilatkozatban figyelmeztetni mindenkit, hogy Moszkva óva int Kuvait háborúba keveredésétől. Bizonyos, hogy ezt a nézetet is kifejezi majd a napokban Teheránban a szovjet külügyminiszter-helyettes. Vo- roncov, aki rövid időn belül másodszor jár közvetítőúton Irak és Irán között, először Bagdadban tárgyal, s onnan Kuvait érintésével utazik Teheránba. Kuvait tétje tehát igen nagy lehet az iráni vezetés számára, hiszen még néhány rakéta, és az addigi legerősebb arab szövetséges is elállhat mellőle. Talán éppen emiatt érkeznek békülékenyebb hangok az iráni fővárosból. Bár azt továbbra is hangoztatják, hogy a háború befejezéséhez nemzetközileg el kellene ítélni Irakot, mint ag- resszort, más régebbi követelések azonban most már nem hallatszanak, s ez reményt keltő lehet. Alighanem ezért is próbálkozik újra közvetítéssel a szovjet diplomácia, amely mindkét hadban álló féllel kiterjedt kapcsolatokat tart fenn. Avar Károly KÖNYVTARTÓSÍTÁS Az ENSZ, az UNESCO és más nemzetközi szervezetek is gyakran fordulnak a lipcsei könyvtár könyvtartósítási központjához, amely évente több mint 400 ezer könyvlapot hoz helyre. Becslések szerint a könyvtárnak a körülbelül 8 millió kötetet tartalmazó könyvalap helyrehozásához — beleértve az újság- és folyóirat-gyűjteményeket is — naponta átlagban 3 ezer oldalt kellene helyreállítania. EURÓPAI BORIVÓK SORRENDJE Az európai borivók jelenlegi sorrendje a következő: Franciaország áll az élen, ott lakosonként évente átlag 80 liter bort isznak meg. A második hely Portugáliáé 72 literrel, a harmadik Olaszországé 62 literrel. CSALÁDTERVEZÉS Nairobiban egy nemzetközi családtervezési értekezleten megállapították, hogy a világon évente 700 ezer nő hal meg rosszul elvégzett abortusz következtében és azért, mert a másállapotos asszonyokat nem ápolják kellőképpen. Hangsúlyozták, hogy családtervezés nélkül nem lehet csökkenteni a gyermekhaladóságot, évente ugyanis 14 millió gyermek hal meg. FELFEDEZÉS A moszkvai Négy el ja hetilap közlése szerint a szovjet tudósok felfedezték az AIDS-vírus szaporodási mechanizmusát. Megállapították, hogy a szaporodást a vírusban levő nukleinsavak váltják ki. Ezen eredmények megszerzésére a szakemberek körülbelül 10 ezer olyan személyt vizsgáltak meg, akik az úgynevezett „veszélyeztetett” csoporthoz tartoztak; ezek között kábítószer-élvezők is voltak. A megvizsgált személyek közül hétnek a szervezetében AIDS-vírust találtak. A kísérleteket a pestisbetegségekkel foglalkozó leningrá- di kutatóközpont végezte, betartva a legszigorúbb járványellenes intézkedéseket. A szovjet tudósok felfedezése megegyezik amerikai és francia tudósok hasonló megállapításával. HULLADÉKFALÓ BAKTÉRIUM Az USA-ban olyan baktériumot állítottak elő, amely az ipari és háztartási hulladékokban található mérgező anyagokat pusztítja el. A mikroszkopikus nagyságú baktérium a hulladékanyagokban levő különböző ve- gyületeket, főképpen klórszármazékokat „fogyaszt”, amelyek természetes körülmények között nem bomlanak fel, hanem a vízzel és élelmiszerrel egy időben az emberi szervezetbe kerülnek, s így fontos rákkeltő tényezőt képeznek. E mérgező anyagok bekebelezésével az illető egysejtűek vizet, széndioxidot és sót állítanak elő. FÜVEKKEL GYÓGYÍTJÁK AZ AIDS-ET Ugandában a kampalai Murago kórházban füvekkel próbálják gyógyítani az AIDS-et. A gyógyszer tízfajta fűből készül, amelyek az ország délnyugati részében nőnek. A szer kigyógyítja az AIDS-betegeknél a hasmenést és begyógyítja a bőrön levő nyílt sebeket. Ugandában egyébként a hivatalos jelentések szerint 2 ezer AIDS-beteg van, de feltételezik, hogy jóval nagyobb a számuk. Uganda a nyugati országokból 16 millió dollárt kapott a betegség megelőzésére. Az országban eddig 10 orvos is meghalt AIDS-ben, de azt állítják, hogy nem a páciensektől kapták ezt a betegséget. Szovjetunió: a 70. évforduló 0 Egyenlők szövetsége A belső és külső ellenforradalom legyőzése után szükségessé vált a független szovjet köztársaságok kapcsolatainak rendezése, egy erős, fejlődőképes állam létrehozása. A nemzet állami berendezkedése formáinak kimunkálása, amely 1922. december 30-án a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulásával fejeződött be, éles viták közepette zajlott. Rengeteg vélemény csapott össze, miközben keresték a probléma legjobb megoldását. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának és szovjet köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak képviselőiből 1922. augusztus 11-én bizottság alakult. Élére Sztálin került, akit a párt XI. kongresszusa 1922 tavaszán választott meg a központi bizottság újonnan alakított főtitkári tisztére. Szeptemberben a bizottság elfogadta Sztálin téziseit, amelyek az autonomizálásról címet viselték: eszerint Ukrajna, Belorusszia, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország autonóm köztársaságként vált volna az Oroszországi Föderáció részévé. Az OSZSZSZK legfőbb államhatalmi szervei össz- szövetségi szervként működtek volna. Az „autonomizá- lás” gondolatát igen sok pártmunkás támogatta. Az elképzelés hívei nem vették észre, milyen óriási a különbség a szerződéses alapon és az auto- nomizálás alapján történő szövetség-teremtés között. Lenin, aki kategorikusan elutasította az „autonomizá- lás” gondolatát, csak 1922. szeptember 20-a után tudta kifejteni a kérdésben alkotott véleményét, amikor egészségi állapotának rövid ideig tartó javulása után ismét hozzáfogott párt- és állami feladatainak teljesítéséhez. Ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy a javasolt tervezet értékelésében helyi eltérések is vannak. Míg az Azerbajdzsán és örmény Kommunista Párt Központi Bizottsága támogatta a tervezetet, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottsága leszögezte: „ ... A független köztársaságok autonóm formában történő egyesülését korainak tartjuk. A gazdasági erőfeszítések egyesítése és a közös politika kialakítása szerintünk is szükséges, a függetlenség attribútumait azonban meg kell őrizni.” A Belorussz Kommunista Párt Központi Bizottsága a szerződéses viszony fenntartása mellett voksolt. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága nem tudta külön is megvitatni az ügyet. Mindezt figyelembe véve, a bizottság szeptember végén, a Központi Bizottság október 5-én esedékes plénumára halasztotta a tervezet megvitatását, még azt megelőzően, hogy a köztársaságok pártszervezetei is megvitatták volna. Amikor Lenin tudomást szerzett erről, bekérette magához a bizottság teljes anyagát, és a köztársasági pártszervezetek határozatait. Szeptember 25-én el is küldték neki a Moszkva környéki Gorkiba, ahová másnap reggel Sztálin is elutazott. Két óra negyven percen át tartott közöttük az eszmecsere. Lenin még aznap levelet írt a központi bizottság tagjainak, s ebben, benyomásait összegezve, nyomatékosan felhívta a figyelmet e kérdés rendkívüli súlyára, és megjegyezte, hogy Sztálin hajlamos a túlzott sietségre. Lenin a szuverén köztársaságok olyan egységes, szocialista, szövetségi államban történő egyesülését javasolta, amely nem teszi semmissé függetlenségüket, hanem föderatív alapon egyesíti az egyenjogú köztársaságokat. Sztálin meglehetősen beteges érzékenységgel reagált Lenin bírálatára, lényegében nem értette meg, hogy mit is követel Lenin. A politikai bizottság tagjainak címzett szeptember 27-i levelének hangvétele és ellenvetései tökéletesen érzékeltetik ezt. Lenin álláspontját „nemzeti liberalizmusnak” minősítette levelében. Sztálin, amikor Leninnel egyeztetve módosította az eredeti tervezetet, még csak azt sem tartotta szükségesnek, hogy érzékeltesse, milyen alapvető különbség van az elvetett autonomizá- lási terv és az egyenjogú, szuverén államok szövetségének létrehozására tett javaslat között. Ehelyett a bizottság új dokumentumának bevezető részében az állt. hogy az új dokumentum lényegében az eredeti változat „többé-kevésbé” módosított és pontosabban megfogalmazott variánsa, s mint ilyen, „alapjában véve helyes és mindenképpen elfo- gadható”.A két megközelítési mód közötti elvi különbség elmosódott, s aki olvasta, annak az a benyomása támadhatott, hogy nincs is ilyen különbség. Lenint nyugtalanította, hogy megpróbálják elmosni a különbséget a két tervezet között, mivel nem lehetett tudni, hogy a köztársaságok egyesítésekor mennyire következetesen fogják tartani magukat a proletár nemzetköziség elveihez. Lenin a nagyhatalmi sovinizmus megnyilvánulásának minősítette, hogy az állam- apparátus úgynevezett egysége nevében bármilyen formában is eltérnek ezektől az elvektől. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának 1922. október 6-i plénuma teljes mértékben támogatta Lenin álláspontját, javaslatai alapján határozati javaslatot készített, amelyet a központi bizottság direktívájaként elfogadott, majd azzal a célzattal, hogy a Szovjetunió első tanácskongresszusán előterjeszthessék, megbízta a Sztálin vezette új bizottságot, hogy dolgozza ki a többnemzetiségű szövetségi állam alakulásáról szóló törvény tervezetét. A szovjetek első kongresz- szusa 1922. decemberi 30-án nyílt meg, és lényegében elfogadta a Szovjetunió megalakulásáról szóló nyilatkozatot és megállapodást. Valóra váltva Lenin útmutatásait, a párt központi bizottsága már 1923 első hónapjaiban gyakorlati intézkedéseket hozott a még éppen csak hogy létrehozott Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megerősítésére, és a felszínre került fogyatékosságok megszüntetésére. A korabeli dokumentumok amellett egyértelműen azt bizonyítják, hogy a vita maximálisan demokratikus és alkotó 'szellemben zajlott, és az elfogadott határozatok is ilyen szellemben készültek. 1923-ban a párt XII. kongresszusa kidolgozta a Szovjetunió állami berendezkedésének végleges, mind az egymás közötti, mind a központi hatalomhoz való viszony tekintetében a szövetségi köztársaságok jogainak és kötelezettségeinek egyenlőségén alapuló programját. 1924 januárjában a szovjetek II. össz-szövetségi kongresszusa véglegesen jóváhagyta a Szovjetunió első alkotmányát, s ezzel lezárta a szuverén szovjet köztársaság föderációjaként létrejött egységes szövetségi állam kialakulásának folyamatát. Az egyesülés önkéntességét hangsúlyozták azzal, hogy fenntartották a szövetségből való szabad kilépés jogát, s hogy minden létező és újonnan alakuló szocialista köztársaság szabadon tagjai sorába léphetett. A szövetségi kormány hatáskörébe a külpolitika, a külkereskedelem, a pénzügyek, a fegyveres erők, a közlekedési útvonalak és a távközlés kérdései tartoztak. A többi kérdés megoldása a szövetségi köztársaságok hatáskörében maradt. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága két egyenjogú házból állt: egyrészt a Szövetségi Tanácsból, amelynek tagjait a kongresszuson választották az összes küldött közül, és a Nemzetiségi Tanácsból, amelynek tagjait az egyes szövetségi és nemzetiségi autonómiákat képviselő küldöttek választottak. A Szovjetunió első alkotmányának elfogadásával lezárult annak a nagy és bonyolult munkafolyamatnak az első szakasza, amelynek eredményeként létrejött és megerősödött az ország valamennyi népét és nemzetiségét lélekszámától függetlenül képviselő szövetségi állam. Albert Nyenarokov, a történettudományok kandidátusa, APN—KS | fFolytatjuk) Gyűlés Szamarkandban az Uzbegisztánnak a Szovjetunióhoz való csatlakozása kapcsán (Fotó: APN-repro — KS)
