Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-29 / 255. szám
1987. október 29., csütörtök Grósz Károly találkozott Wojciech Jaruzelskivel Befejeződtek a magyar-lengyel kormányfői tárgyalások Eduard Sevardnadze az Egyesült államokba utazik Mint a TASZSZ szerdán bejelentette, kétoldalú megállapodás alapján Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere október 30—31-én munkalátogatásra Washingtonba utazik, hogy átadja Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üzenetét Ronald Reagannak, az Egyesült Államok elnökének, valamint hogy az elnökkel és az amerikai külügyminiszterrel a szovjet—amerikai kapcsolatok kulcskérdéseiről folytasson tárgyalásokat. Folytatás, reményekkel (Folytatás az 1. oldalról) tási rendszerét a megváltozott körülményekhez igazítsa. A gazdasági együttműködésről szólva Grósz Károly azt hangsúlyozta, hogy fő területévé a vállalatok közötti együttműködést kell tenni. A lengyel és a magyar kormányt — hangsúlyozta Grósz Károly — egyaránt foglalkoztatja a kérdés: miként lehet működőképessé és növelni a gazdaság teljesítményét, hatékonyságát. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy Magyarország és Lengyelország véleménye nagyon közel áll egymáshoz a KGST-ben megvalósuló együttműködés korszerűsítésének és a szervezet reformjának kérdésében. A magyar álláspontról szólva a miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy a leggyorsabban a KGST pénzügyi és gazdasági rendszerében kellene haladást elérni. A turizmus kérdésével kapcsolatban Grósz Károly üdvözölte azokat a lengyel intézkedéseket, amelyek az Szerdán Prágába érkeztek a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei, akik részt vesznek a csehszlovák fővárosban ma ösz- szeülő VSZ Külügyminiszter ri Bizottsága tanácskozásán. Petar Mladenov bolgár, Mautasforgalomban tapasztalható kedvezőtlen jelenségek visszaszorítását célozzák. Egyetértés alakult ki — mondotta —, hogy a két ország állampolgárainak jól kell érezniük magukat egymás országában, de nem támogathatjuk azokat, akik visszaélnek a turizmus lehetőségével. Emlékeztetett arra, hogy tavaly 60, az idén szeptember végéig közel 20 százalékkal több lengyel látogatott Magyarországra, miközben 9 hónap alatt 36 százalékkal emelkedett a Lengyelországot úticélul választó magyarok száma is. Az esti órákban Grósz Károly és kísérete elutazott Varsóból. Grósz Károly szerdán este hazaérkezett Budapestre. Grósz Károly fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László miniszterelnök-helyettes, Nagy Gábor külü^miniszter-he- lyettes, valamrnt Jerzy Piat- kowski követtanácsos, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. rian Orzechowski lengyel, Várkonyi Péter magyar, Ős- kar Fischer NDK, loan Totu román és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminisztert a ruzynei repülőtéren csehszlovák kollégájuk, Bo- huslav Chnoupek fogadta. Nincs könnyű dolga mostanában a világpolitika kanyarjait, eseményeit magyarázni hivatott kommentátornak, hiszen épp a legfontosabb területen, a két nagyhatalom viszonyában meglehetősen gyorsan követik egymást a fejlemények. A múlt hét végén Shultz moszkvai látogatását még felfokozott (meglehet, némileg talán túlzott) várakozás kísérte. S mivel a remélt csúcstalálkozó időpontját akkor nem tűzték ki, némi csalódottságot érzett a világ. Most viszont ismét a magas szinten folytatódó szovjet— amerikai párbeszéd hírei szolgálnak szenzációként a világ fővárosaiban. Sevardnadze washingtoni útitervét ugyanis — kétség nem férhet hozzá — súlyának megfelelő szenzációként fogadták világszerte. S bármennyire képlékenyek egyelőre a részletek, á vizit várható menetrendje, a bejelentést megelőző találgatások és kiszivárogtatások háttere, a lényeg mégis csak a folytatás. Az az elhatározott szándék, hogy a meglevő — s egyik fél által sem tagadott — nézetkülönbségek el - lenére tovább munkálkodjanak a célul tűzött fegyverzetkorlátozási megállapodás (netán megállapodások) tető alá hozatalán. A kérdés persze most nem elsősorban ez, hiszen az érdekeltség a kölcsönös fenyegetettség szintjének csökkentésében, illetve a bizalom erősítésében nyilvánvalóan mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió oldaláról fennáll. Az igazi dilemma inkább a még fennálló nézeteltérések áthidalása, az, vajon elegendőnek bizonyul-e az áttöréshez az oly elengedhetetlen kompromisszumkészség. Az, hogy a két fővárosban, Moszkvában és Washingtonban egyformán szükségesnek tartották a külügyminiszterek dialógusának ennyire gyors továbbvitelét, mindenesetre biztató jel. Akárcsak az a hír, hogy a Reagannek küldött Gorbacsov-levél sokban hozzájárulhat az ellentétek felszámolásához. Másrészt tény, hogy az elmúlt napokban előtérbe került problémák (így a hadászati fegyverek, az interkontinentális arzenál csökkentése, az űrhadviselés és a rakétaelhárító rendszerek ügyei) jóval keményebb diót jelentenek a közép-hatótávolságú nukleáris eszközöknél. Ez utóbbiak esetében ugyanis — s önmagában persze ez is előfeltétele egy esetleges sikeres csúcsértekezletnek — gyakorlatilag elkészültek már a szerződéstervezet szövegezésével. A derűlátás tehát sok szempontból indokolt, ám (épp a Shultz-látogatás volt rá a legjobb'bizonyíték) nem árt emlékezni a tényleges buktatókra sem. Nyilvánvaló azonban, hogy valameny- nyien egyformán reménykedünk: ezúttal ne a pesszimista szakértőknek legyen igazuk ... Szegő Gábor Várkonyi Péter Prágába utazott Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter szerdán Prágába utazott a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának ülésére. I1EH3EHCKA5I 5*S.ffutterÄll9cm^ MagyakSió a kövérség Atka A világ legkövérebb embere az 544 kilogrammos Walter Hudson. Az USA-be- li Hempstead városban él. Noha nem szerepel a rekordok könyvében, a híres Guinnes Bookban, másfél száz kilóval nehezebb a hivatalosan nyilvántartott, 408 kilogrammos csúcstartónál. Legutóbb saját lakásában beszorult a két ajtófélfa közé. Rendőröknek, tűzoltóknak és egészségügyi szakembereknek kellett a helyszínre kivonulniuk, hogy kiszabadítsák „szorult” helyzetéből. HATALMAS KROKODIL Hatalmas emberevő krokodil garázdálkodik a Fü- löp-szigeteken, Manilától 770 kilométerre délkeletre, egy távoli kis szigetrészen. Eddig kilenc embert falt fel, de valószínű, hogy további négy eltűnt személy is az ő áldozatául esett. A hat méter hosszú ragadozó már egy éve rettegésben tartja a környéket. NEM VESZI ÁT A FŐNYEREMÉNYT Malaysiában egy 29 éves építésztechnikus megnyerte a főnyereményt, 400 ezer amerikai dollár értékben, de nem veszi át, mert az a véleménye, hogy az iszlám vallás ezt nem engedi meg. Az iszlám vallás szerint a szerencsejáték szentségtörés. A nyertes kijelentette, hogy a sorsjegyet véletlenül vette, és biztos volt benne, hogy nem fog nyerni vele. Az egésznek legjobban az állam örül, mert a főnyeremény az állami kasszába kerül. DRÄGA MÉREG A taskenti zoológiái kombinát dolgozói évente 20-30 gramm mérget gyűjtenek össze különböző rovaroktól, amelyet gyógyszerek gyártásához használnak. Az idén 7-8 gramm skorpiómérget akarnak nyerni, ami nem kis teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy egy gramm 3500 skorpiótól gyűjthető össze. A fekete skorpió kristályosított mérgének egy grammja 16 000 rubelbe kerül. PIPÁZÓ NŐK I Kétszázezer brazil nő úgy véli, hogy a pipázás nem lehet a férfiak kiváltsága. Az áttörést az ország egyik hölgyének köszönhetik, aki Sao Paulában megnyerte a pipázók versenyét. ÁGGYAL EGYÜTT Ágyastól szállítottak kórházba egy 43 éves cardiffi asszonyt. A speciálisan megerősített ágyra azért volt szükség, mert a kórházban aligha találtak volna számára megfelelő fekhelyet. Az angol hölgy ugyanis 235 kiló. Az ágyat a beteggel együtt egy hidraulikus emelőszerkezet segítségével tudták kihozni a házból. BALESETEK KIMERÜLTSÉGTŐL Gyakoriak a balesetek az ausztriai építkezéseken. Száz építőipari vállalatnál végzett felmérés azt mutatta, hogy ebben az ágazatban évente 32 ezer baleset történik. Az osztrák építőmunkások csaknem 75 százaléka idő előtt rokkantsági nyugdíjba kényszerül. Szakszervezetük megállapította, hogy a gyakori balesetek fő oka a kimerültség. Szovjetunió: a 70. évforduló © A legsúlyosabb megpróbáltatás Három legendás hadvezér a polgárháborúból: Tyimosenko, Buggyonij és Vorosilov (Fotók: APN-repro - KS) Az antant-hatalmak és az USA uralkodó körei 1918 márciusában a londoni konferencián döntést hoztak a Szovjet-Oroszország elleni nyílt katonai intervencióról, ugyanebben a hónapban az antant csapatokat tett partra Murmanszkban, áprilisban pedig Vlagyivosztokban. Stratégiai tervet dolgoztak ki arra, hogy csapataik a belső ellenforradalom erőivel megsemmisítik a szovjet köztársaságot. Május végén fellázadt a hadifoglyokból álló csehszlovák hadtest. Az imperialisták készítették elő a lázadást, és ez tovább aktivizálta a szovjetellenes erőket. A polgárháború ismét óriás méreteket öltött, kiterjedt Szovjet-Oroszország egész területére. Fokozódott a külföldi intervenció északon — ahol angol, amerikai, olasz és francia csapatok elfoglalták Arhangelszket — és Távol-Keleten. Sok helyen baloldali eszer lázadások törtek ki. Végül is 1918 nyarának végére az ellenségnek sikerült elfoglalnia a szovjet köztársaság területének háromnegyed részét. A frontok gyűrűjébe került. A helyzet elemzéséből Lenin arra a következtetésre jutott, hogy az adott helyzetben a stratégiai irányvonalnak kelet felé kell irányulnia, s intézkedéseket javasolt a keleti front erősítésére. Ugyanakkor óriási munka folyt az országban a fegyveres erők szervezésére, erősítésére. Míg 1918 januárjában a Vörös Hadsereg szervezése az önkéntesség elve alapján indult meg, május végén már döntés született, hogy a munkások és szegényparasztok általános mozgósítása révén töltik fel a hadsereg sorait. A szovjethatalom a saját fegyveres erőinek megteremtésénél szigorúan tartotta magát az osztályelvekhez. Nem csak katonai területen volt szükség rendkívüli intézkedésekre. El kellett látni a hadsereget fegyverrel és ruházattal, élelmiszerekkel, a dolgozókat, a munkásosztályt meg kellett menteni az éhínségtől. Ezeket a feladatokat voltak hivatva megoldani azok az ideiglenes, rendkívüli, kényszerű intézkedések, amelyek az 1918—20-as években meghatározták a szovjet állam gazdaságpolitikáját és később a „hadikommunizmus” elnevezést kapták. A polgárháború következtében tovább pusztult az ország, egyre nőtt az élelmiszerhiány. Ez arra kényszerítette a bolsevikok pártját és a szovjet kormányt, hogy fokozatosan, a konkrét helyzetből kiindulva változtasson gazdaságpolitikáján. Rendkívüli élelmezésügyi és egyéb rendelkezések léptek életbe. Céljuk az volt, hogy a szükséges anyagi eszközök, élelmiszerkészletek és munkaerő-tartalékok az állam kezében összpontosuljanak, és az állam ezeket a legcélszerűbben használja fel a védelem és a dolgozók érdekében. Milyen vonásokat is öltött a „hadikommunizmus” politikája? Az egész ipari termelés az állam kezében összpontosult. Az egyéni és gazdálkodási célokra megállapított normán felüli terményfelesleget a parasztok beszolgáltatták az államnak, nem piaci, hanem megszabott beszolgáltatási árakon. Az állam osztotta el az ipari termékeket és az élelmiszereket, ez utóbbiakat jegyrendszer és „aki nem dolgozik, ne is egyék” elv alapján. A magánkereskedelemnek megtiltották a jegyrendszerbe tartozó termékek árusítását. A pénzforgalmat természetbeni juttatások helyettesítették. Az egész munkaképes lakosságot munkába állították, munkakötelezettség alapján. A „hadikommunizmus” módszerei segítették a szovjethatalmat, hogy az ellenség szétverésére mozgósíthassa az anyagi és emberi erőket. Ezek a módszerek tették lehetővé, hogy a szovjethatalom mind politikailag, mind gazdaságilag letörje a burzsoáziát, hogy győzelmet arasson az intervenciósok és a fehérgárdisták felett. A „hadikommunizmus”, mint ideiglenes intézkedés, teljes mértékben igazolódott. Németország és szövetségeseinek veresége után gyökeresen megváltozott a helyzet. Ezt akarták kihasználni az antant-országok. Miután meggyőződtek róla, hogy a szovjethatalom megdöntésére irányuló addigi kísérletek nem vezettek semmire, 1918. november közepén Jasiban ültek össze tanácskozásra. Itt azt határozták el, hogy a saját hadseregeik szabaddá vált erőivel és a fehérgárdista csapatok segítségével zúzzák szét Szovjet-Oroszországot. Az angol-francia csapat- szállító hadihajók november végén befutottak Oroszország déli kikötőibe — No- vorosszijszkba, Szévaszto- polba és Ogyesszába. Valamivel később az angol csapatok elfoglalták Bakut és Batumit. Ám teljes kudarcot vallottak az antant gz irányú kísérletei, hogy Oroszország déli részén csapatai tért hódítsanak. Az antant-országok dolgozói aktívan tiltakoztak a szovjetoroszországi intervenció ellen. Megmutatkozott ez a csapatok hangulatán is. 1919 áprilisában felkelés tört ki a Fekete-tengeren állomásozó francia flottánál, és ezek után a francia hadvezetés kénytelen volt visszavonni a csapatait. Ez a győzelem, amely a nemzetközi proletariátus támogatásával született, az antant stratégiájának kudarcát jelentette. Lenin a legfontosabb győzelemnek nevezte, mivel az orosz forradalom a maga oldalára állította az antant katonáit. A fiatal Vörös Hadsereg tehetséges katonai vezetőinek irányításával szétverte Kolcsak admirális csapatait keleten, Gyelnyikét délen, Vrangelét a Krímben. Ez az intervenciósokat csapataik visszavonására kényszerítette. A háború végén már 5,5 millió ember küzdött a Vörös Hadsereg soraiban. A győzelmek lelkesítője és szervezője a kommunista párt volt, amely ebben az időben „hadviselő párttá” alakult át. A hadsereg soraiban mintegy 300 ezer tagja küzdött, vagyis a párttagoknak csaknem a fele. Az internacionalista harcosok a Szovjet-Oroszország iránt tanúsított szolidaritásukkal és testvériességükkel felejthetetlen oldalt írtak be a polgárháború történetébe. Mint hadifoglyok, az első világháború éveiben sokan voltak Oroszország területén (körülbelül 2,2 millió ember, beleértve a mintegy félmillió magyar hadifoglyot). Az internacionalisták soraiból emelkedtek ki a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak több olyan kimagasló személyisége, mint például Kun Béla, John Reed, J. Broz Tito és sokan mások. A polgárháború alatt több mint 370 kisebb-nagyobb létszámú önkéntes internacionalista alakulat harcolt a Vörös Hadsereg kötelékében, összesen mintegy háromszázezer külföldi. így például 1920 május végén, június elején alakult meg az I. turkesztáni internacionalista lövészezred, amelynek fele magyar és német volt. Segítettek az internacionalisták azzal is, hogy forradalmi agitációt folytattak az intervenciós csapatok katonái között. A polgárháború befejezése után sok internacionalista részt vett a szovjet állam építésében, a szocialista gazdaság megteremtésében. A polgárháború a szovjethatalom számára a legsúlyosabb megpróbáltatás volt. Óriási nyomorúságba döntötte a népet. A népgazdaságban mintegy 50 milliárd arany rubel értékű kár keletkezett, az ipari termelés a különböző ágazatokban 1913- hoz viszonyítva 4—20 százalékra esett vissza. A munkásosztály körülbelül a felére csökkent. Az éhségtől, a betegségektől, a fehérgárdis- ták terrorja miatt és a polgárháború csatáiban 8 millió ember pusztult el, közülük egymillióan a Vörös Hadsereg harcosai. Ilyen elmondhatatlanul nehéz körülmények között kellett az országnak hozzálátnia az új élet építéséhez. APN—KS (Folytatjuk)
