Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-27 / 253. szám
1987. október 27., kedd o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Veszélyes, de szép pálya a vasút N nevűk márka a Szovjetunióban Miben bíznak és mitől tartanak? Barabás József a vasút szerelmese, 38 esztendőt szolgált a MÁV-nál. Mozdonyvezetőként személy-, illetve tehervonat-szerelvé- nyekkel több millió kilométert tett meg balesetmentesen. Róla szól az alábbi írás: — Vasutas dinasztiából származom. Édesapámtól és nagyapámtól örököltem a szakma szeretetét. Vésztőn születtem, de laktunk Lökö- sön, Mezőtúron s végül Békéscsabán. Gyermekkoromban gyakran vittem ebédet édesapámnak, s mindig megcsodáltam a hatalmas mozdonyokat. Tizenhat éves koromban a pályafenntartási felügyelőségen vállaltam munkát, majd a fűtőház ipari tanulójaként lakatos szakmát szereztem. — Iskolai emlékei? — A mozgalmi munka két legszebb esztendeje volt 1950—52. DISZ-titkár voltam a Kulich Gyula iparitanuló szakiskolában. A tanulás volt a legfőbb feladatunk, de élénk volt a kulturális élet és a sporttevékenység. Volt tánczenekar, énekkar, kultúrcsoport, a sportegyesületben futball, box, kézi- és röplabda. Nagyon lelkes volt akkoriban a tanulóifjúság. Részt vettünk falujárásokon, ajándékműsorokat adtunk a legjobban dolgozóknak. Tanáraink — Csányi Béla igazgatóval az élen — minden segítséget megadtak nekünk a legszebb, legnemesebb célok eléréséhez. Nyáron a Balatonra vittek, ez volt a jutalmunk. — Hogyan lett mozdony- vezető? — Gyakornokként fűtő voltam. A gőzmozdonyok „etetése” rendkívül nehéz fizikai munka volt, egy pesti úton akár 80 mázsa szenet is belapátoltunk. 1957-ben teljesült leghőbb vágyam, levizsgáztam mozdonyvezetésből. Ettől kezdve 1987 augusztusáig vezettem a gőz-, a dízel- és legutoljára a villanymeghajtásos motorvonatokat. Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor elindul egy szerelvény, hátam mögött több száz ember, vagy milliókat érő teherszállítmány, s tőlem függ: pontosan célba érjünk... — Egyébként csapatmunka a mienk. Karbantartók, forgalmi szolgálattevők, menetirányítók, váltókezelők munkájára van szükség, ha valahol egy picike rés keletkezik, tragédiához vezethet. A mozdonyvezető legyen nagyon körültekintő, kitűnő reflexszel, gyors határozó- képességgel kell rendelkeznie. Az emberek rohannak, nem törődnek saját testi épségükkel, nekünk kell rájuk vigyázni. Sok ember életét mentettem meg a szüntelen figyeléssel' és vészjelzéssel. Az emberi élet megfizethetetlen, de vasúton az anyagi kár is százezrekre rúg a legkisebb ütközésnél. — Volt-e súlyos vészhelyzetben? — Háromszor. Két alkalommal emberi hanyagságból lett volna összeütközés, a harmadik a legutolsó utamon történt, augusztusban, a kétegyházi vágányon. Itt műszaki hibából ütköztem volna, ha nem észlelem időben a bajt, s 50 méterrel hamarabb nem tudok megállni. Akkor azt mondtam magamban, ideje átadni a fiataloknak a stafétabotot. — öngyilkosság a pályán? — Kísértett a hármas szám. Ez is három alkalommal történt. Aki a vasúton keresi a halált, azt nem tudjuk kivédeni, mert a legutolsó (.percekben, pillanatokban- veti magát a sínekére. E^ alkalommal Szegeden [^gyermekkel az ölében ugrott a vonat elé egy anya. Az asszony a helyszíi.nen meghalt, a kisgyermek a csodával határos módon életben maradt. Búcsúlevelet találtak nála, nem voltam vétkes, mégsem tudok szabadulni a halott asszony eltorzult arcától. Ez is velejár a foglalkozással... — És a munkásmozgalom? — A pártnak 1951 óta tagja vagyok — és maradok életem végéig. — 1957-ben KISZ-titkárnak választottak. Emlékszem, voltak ún. ifjúsági békevonatok, a mozdonyon százas kerék, KISZ- jelvény és Békegalamb. Ilyen szerelvénnyel a legjobbak közlekedhettek.- Nagyon szép emlék. A szak- szervezetben voltam műhelybizalmi, főbizalmi, majd szb-titkár. Ma is a nyugdí-. jasklub tagja vagyok, nem szakadtam el kollégáimtól. — Szeretném elmondani azt is, hogy egy mozdony- vezetőnek nyugalomra, békés életre van szüksége. Ezt pedig csak a jó családi háttér biztosítja. Én 30-36 órákat voltam távol egyfolytában. A feleségem soha nem zúgolódott. Feltarisznyázva bocsájtott utamra, szeretettel várt haza. Soha nem tudtunk programot csinálni, eljárni szórakozni, legtöbbször a karácsonyt és a szilvesztert is mozdonyon töltöttem. De abban biztos voltam, hogy a gyerekeket jól ellátja, neveli helyettem is. — Akkor még nem volt üzemi étkezde, ma is őrzöm a patentlábasokat, melyekben a’ gőzmozdony kazánjában megtüzesített vason sütöttük a rántottát, szalonnát, főztük a paprikás krumplit. De ez már a múlté. Ma fejlettebb a technika, kollektív szerződés védi a dolgozókat, érettségi után két évre mozdonyvezetői diplomát szerezhet a fiatal, jó a fizetés is, érdemes jönni a vasútra. De csak az jöjjön, aki nagyon szereti ezt a pályát. — Megbecsülés? — Nem panaszkodhatom. Elégedett vagyok a nyugdíjammal. Megkaptam a Munka Érdemrend bronz és arany fokozatát, a munkásőrség sok rangos kitüntetését, és négyszeres Kiváló Dolgozó vagyok. Most hódolhatok második szenvedélyemnek: jószágokat tarthatok. Vásároltam egy tanyát Kisszénáson, baromfit nevelek, sertést hizlalok és zöldséget, gyümölcsöt termelek a családnak. — Vasutas gyereknek honnan az állatszeretete? — Három gyermeknek apám keresete nem volt elég. Kis koromban voltam kanász, legeltettem ökröket, bivalyokat, lovakat. Nagyon megszerettem az állatokat. Amikor bejöttek a szovjet katonák, ott sündörögtem körülöttük mezítláb, klott- gatyában. Segítettem a lovakat etetni, csutakolni, befogni. Nagyon megszerettek, és a munkámért enni adtak. Csak az tudja ez mit jelentett, aki átélte a második világháború borzalmait. Nekem a jószágnevelés most a sok nehéz munka után kikapcsolódás ... Ary Róza Víztisztítás „természetbarát” vegyszerrel Üj elvek szerint működő szennyvíztisztító berendezést próbáltak ki a salgótarjáni Ka- rancshús Húsfeldolgozó Szövetkezeti Vállalat telepén. A magyar szabadalom alapján kialakított, alig két négyzetméter alapterületen elhelyezett berendezés képes a vágóból és feldolgozó naponta képződő szennyvizét folyamatosan ülepíteni, tisztítani úgy, hogy a fennmaradó víz felhasználható öntözésre, de kockázat nélkül élővízbe is engedhető, a víztisztítóban fennmaradó üledék pedig szerves trágyázás céljaira hasznosítható. A berendezést az Innoterv Ipari Fővállalkozó Kisszövetkezet hozza forgalomba. Működésének lényege, hogy a jelenleg használatos* mechanikai, illetve biológiai tisztítás helyett két „természetbarát*’ vegyszert adagol (e két vegyszer összetétele találmányi titok), ezek vegyi reakciójának hatására a készülék reaktorában kicsapódnak a szerves és szervetlen szennyező anyagok. Az eljárás előnye a tisztítás rendkívüli gyors üteme, a berendezés kis térfogata, szagtalan, csendes működése. Kipróbálták már élelmiszer-feldolgozó és ipari üzemekben, állattartó telepeken, kocsimosó és jármű- szervizek szennyvizének tisztítására. Figyelemre méltó, hogy tulajdonságainál fogva lakótelepek kommunális szennyvizének tisztítására is alkalmas, ami nagymértékben tehermentesítheti a nagy kiterjedésű és drága városi szennyvízderítő telepeket. tr AKCIÓ! AKCIÓ! Az Orosháza és Vidéke Áfész 1987. október 28-tól november 4-ig engedményes vásárt rendez Orosházán, a művelődési ház koncerttermében. ÁRENGEDMÉNNYEL KÍNÁLUNK: — élelmiszer— ruházati és — műszaki cikkeket. NYITVA TARTÁS: hétköznap 9-től 17-ig, szombaton 9-től 16-ig, vasárnap 9-től 13-ig. NÉZZEN BE. ÉRDEMES! J A Szarvasi Dózsa Mezőgazdasági Szövetkezet AZ ALÁBBI, HASZNÁLATON KÍVÜLI ERŐ- ÉS MUNKAGÉPEIT ELADÁSRA FELKÍNÁLJA: tárcsák, ekék, növényvédő gépek, vetőgépek, kombájnok és adapterek, erőgépek, személyszállító járművek, magtári és keverőüzemi berendezések. Az értékesítés időpontja 1987. november 3—5. 8—14 óráig Ügyintéző: Keller János műszaki főágazatvezető. Telefon: 13-866. Telex: 83-704. Kérjük, hogy a vásárlás előtt telefonon vagy telexen érdeklődjenek a vásárlás feltételeiről. Talán soha annyit nem került szóba magánbeszélgetések és közéleti fórumok során a jelen és a közeljövő helyzete, mint az angol társalgásban az időjárás: bevezeti vagy teljesen ki is tölti a beszélgetés idejét. Pedig hát „helyzet” mindig volt és lesz is, igaz, ez a mostani nem akármilyen. A gazdasági szervezetek életében különösen, akár gondokkal küzdenek, akár nem. S ezért én is azt kérdezem Bőd Antaltól, a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet elnökétől: — Mi a helyzet a szövetkezetben? — A tavalyival kezdem, mert összefügg az ideivel, ugyanis 1986-ban csökkent az exportunk. Előtte — 1985- ben — még 185 millió Ft volt, s ez tavaly a 295 milliós termelési értékből már csak 110 millió. Az idén csaknem hasonló lesz ez a két szám. Egyébként jól mennek a dolgok, a gazdaságossággal sincs még hiba, hiszen az utóbbi években jóval kevesebb — 380 körüli — létszámmal egyre nagyobb értéket termeltünk, és általában 50 millión felüli nyereséget produkáltunk. Ebben az esztendőben is ezt várjuk. És ami megnyugtató a mostani nehéz évek közepette és a jövőre nézve is, hogy a telepfejlesztés idejében megtörtént, méghozzá saját erőből és tehermentesen. — Ez az előrelátó gazdálkodás biztos alapot teremtett, nem máról holnapra élnek. Ha az export csökkenése nem rontaná a képet, gondjuk se lenne? — Csak a szokásos, a termeléssel járó napi problémák, ez viszont túlmegy azokon. Nálunk az export kizárólag a szovjet exportot jelenti. Ennek két évtizedes múltja van, attól kezdve, hogy a moszkvai KGST-pa- lota berendezési munkáit megkaptuk, és ezt a hatalmas feladatot sikerült jól megoldani a szövetkezetnek. Ettől kezdve egyre több megrendelést kaptunk, a nevünk márka lett a Szovjetunióban, amit a következő évek egyre ismertebbé tettek, Azerbajdzsántól Minszkig. Volt ebben az exportban irodabútor, színházi nézőtér, társalgóberendezés ... stb. — Most is hasonlókat szállítanak? — Ugyanez az összetétel, azzal a különbséggel, hogy a legtöbb színházi zsöllyeszék — 27 ezer — erre az évre esik. Ebből a bakui kultúrpalotába 2200 megy, a drámai színházba pedig 800. De a Nogliatti Autógyár művelődési házába is a mi termékeink kerülnek, és még sok helyre. A mostani kisebb szovjet export nagyságát is talán az érzékelteti a legjobban, hogy 100 szerződésünk van erre az évre, és tekintettel a november 7-i évfordulóra, nagyon igyekeztünk szállítani. — A jövő évi kilátások milyenek? — Általánosságban azt mondhatom, hogy tervet még nem tudtunk csinálni, csak kalkulálgatunk. Bizonytalanság van az export Színházi zsöllyeszékekből az idei évre kapták a legnagyobb megrendelést Fotó: Béla Ottó körül, nem tudjuk, mire számíthatunk, , minden a mostani KGST-megbeszéléstől és az államközi ’ megállapodástól függ. Amit tudunk, az az, hogy Kubába fogunk szállítani, a havannai Sean Színház 550 ülőhelyes nézőterét, s a színházi bár és társalgó berendezését készítjük majd. Oda sem ez az első munkánk, annak idején, amikor az el nem kötelezett országok havannai konferenciája volt, mi rendeztük be a nagy tanácskozótermet. — Nyugati exportot nem vettek még tervbe? — A szovjet piac mellett ez is jó lenne, de rengeteg nehézségbe ütközik. Sokkal finomabb anyagokra lenne szükség, és jóval modernebb technikára, és akkor még nem említettem a könnyedséget, vagyis hogy kisebb súllyal készüljenek a bútorok. Ezek teljesítése nagyrészt nem rajtunk múlik, s ugyanakkor anyagár- és importproblémákat is takar ez a téma. — És a fejlesztési kérdést is? — Igen, amihez tőke kellene, márpedig miből legyen, amikor az idei eredményünkből is 90 százalék el fog menni a különböző költségvetési befizetésekre. Hogy a jövő mit hoz, az még nem ismert, egyelőre csak attól tartunk, hogy megint nem lesz elég pénz a fejlesztésre. — És még mitől „tartanak”? — Attól például, hogy a központi bérszabályozás tompítja a termelés lendületét, meg hogy a feldolgozó- ipar hátrányba kerül az alapanyaggyártással szemben, mert a változatlan alap- anyagárak mellett nekünk mintegy 10 százalékkal kell az árainkat csökkenteni. — És mi az ia kedvező, amire biztos számíthatnak? — Az, hogy van egy jó gárdánk, van egy jó termelő apparátusunk, és nincsen adósságunk. Tehat valójában erősek vagyunk, és bízunk abban, hogy a nehéz körülmények közt is talpon maradunk. — Még akkor is, ha nem lenne export, hogy a legrosszabbat tételezzük föl? — Már egyszer voltunk olyan helyzetben, és sikerült azt az évet átvészelni, és mindent eladni itthon. Bár ne forduljon elő, de egy évet most is kihúznánk. Hangsúlyozom azonban, hogy többet nem, mert a kapacitásunkhoz szűk a hazai piac. Vass Márta fl vezetőképzés új formája a Szövosz oktatási központjában Új vezetési rendszer bevezetését készítik elő a Szövosz Továbbképzési és Oktatási Központjában. Az úgynevezett blokkrendszerű képzési, illetve oktatási forma lényege, hogy előzetes felméréssel kapnak képet a vezetők felkészültségéről, majd a velük szemben támasztott követelmények ismeretében szervezik meg, egyénekre szólóan az oktatást. Az intézet által kialakított tananyagban 36, úgynevezett blokk van, ezek a gazdálkodás, a szakmai munka, a szervezés, az ügyvitel területeit ölelik föl. A jelentkezőknek nincs szüksége a teljes tananyag elsajátítására, hiszen a témák jó részében jártasak, ám vannak ismereteikben hiányosságok is; az intézmény szakemberei ezek pótlására összpontosítanak. » Sztáray Zoltán, az oktatási központ igazgatója elmondotta: a felmérésben és az oktatásban jövőre másfél ezer szövetkezeti vezető vesz részt. A jelöltek tesztvizsgán esnek át, és komputeres elemzés után alakítják ki a „testre szabott” tananyagot. Az egyes blokkokhoz tartozó ismeret- anyag elsajátítása után a hallgató minősítést kap, és ezzel zárul a tanfolyam meghatározott része. Az újszerű oktatás előnye, hogy nem szükséges a különböző vezetői munkakörben foglalkoztatottakat a termelésből huzamosabb időre kivonni. Egy-egy blokk ismeretanyagának elsajátításához elegendő 2-3 napos tanfolyam is, ezekből — előzetes becslések szerint — három-négyet kell majd évenként elsajátítaniuk a vezetőknek. Külön program készül a Szövosz oktatási központjában a menedzserek képzésére. Ezek a szakemberek nem feltétlenül a szövetkezetekben fejtik ki tevékenységüket, sokkal inkább a vállalkozások, a bonyolult, összetett feladatok végrehajtására képezik ki őket. Az új oktatási forma bevezetéséhez felkészítik az intézmény előadóit is, hiszen számukra ugyancsak a régitől eltérő követelményt állít a blokkrendszerű oktatás. Rajtuk kívül szerepet szánnak az oktatásban a szakma elismert, tapasztalt fogyasztási szövetkezeti vezetőinek is, akiket egy-egy témakör előadására kérnek fel. Az oktatásban nagyobb hangsúlyt kapnak a tapasztalatcserék.
