Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

1987. október 5., hétfő o igrdain&M­Legyen az új intézmény a haladó hagyományok folytatója (Folytatás az 1. oldalról) vül a jövedelmezően gazdál­kodó vállalatok, szövetkeze­tek mozgástere, és ez kedve­ző hatással lesz az itt dolgo­zó kollektívákra. Erősödik egyúttal a kényszer arra, hogy az átlagosan vagy gyen­gén gazdálkodók felzaikóz- zanak. Tehát a program a kiemelkedő teljesítményt nyújtók, a felzárkózók, a nem rubelelszámolású export növeléséhez hozzájárulók ér­dekét szolgálja. Olyan támogató társadal­mi környezet jön létre, amely kikényszeríti a szellemi munka, az innovatív gondol­kodás és cselekvés magasabb fokú anyagi és erkölcsi elis­merését, egyben késztet ar­ra, hogy a dolgozók megújít­sák a gazdasági szerkezet- váltás követelte igényekhez alkalmazkodóan ismeretei­ket. Tehát a program azok érdekét szolgálja, akik tudá­sukat a műszaki és társadal­mi haladás, az eredményes gazdálkodás érdekében ka­matoztatják. Szervezettebbé és ösztönö- zöttebbé válik a munkaerő, a társadalmi tőke áramlása, és ez a meglévő szellemi és 'anyagi energiák jobb hasz­nosulását fogja elősegíteni. A program tehát támogatja azokat, akik hajlandók mun­kahelyet és szakmát váltani, vállalkozókészségükkel és magatartásukkal betársulni vállalatainkba. Az új adórendszerek hatá­saként társadalmilag igazsá­gosabbá, arányosabbá válik a jövedelemelosztás — még »ha ezt most sokan nem ;s is­merik el. A jövedelmek igaz­ságosabb elosztásából, a köz­teherviselés átfogó rendsze­réből folyamatosan olyan többletenergiák jönnek léi­re, amelyek szintén hozzál á- rulnak a társadalmi teljesítő- képesség növekedéséhez. Ez valójában az egész társada­lom jól felfogott távlatos ér­deke. A stabilizáció időszakában nő a kormányzat szociális érzékenysége: kiépül és to­vábbfejlődik a foglalkozási gondokkal küszködök számá­ra segítséget nyújtó képzési és szociális intézményrend­szer. Erőteljesebb védelem­ben részesülnek a legrászo­rultabb társadalmi csopor­tok, az újabb és kibővített intézmények segítik a gyer­mekes családokat. A nyug­díjrendszer tervezett reform­ja növeli a nyugdíjasok jö­vedelmi és szociális bizton­ságát. Mindez a társadalom rászoruló rétegeinek érdeke­it és létbiztonságát szolgál­ja. Szélesednek — a fogyasz­tói árak emelkedése ellené­re — a lakossági megtakarí­tás lehetőségei, ezáltal ösz- tönözöttebbé válik a takaré­kos, perspektivikus életmód, a lakossági fogyasztás köré­ben is erősödhetnek az ész­szerű gazdálkodás jegyei. Ez a takarékos életvezetésű, a család jövőjéről gondoskod­ni kívánó emberek számára teszi vonzóvá a kormány- programot. Társadalmi szempontból a kormányprogram — alapul véve a KB júliusi állásfog­lalását — olyan utat vázol fel, amely lehetővé teszi a társadalmi közmegegyezés megerősödését, olyan nem­zeti összefogás kialakulását, amelyben kulcsszerep jut a jövedelemtermelésben, az al­kotó munkában élenjáró ál­lampolgároknak, kollektí­váknak. A kibontakozás legfonto­sabb tényezőjeként az embe­ri tényezővel kell számol­nunk, ez határozza meg a többi lehetőség hasznosítási fokát is. A gazdaság fejlesz­téséhez nélkülözhetetlen elemként társul a tudás igé­nye. Az anyagi javak terme­lésében felértékelődik a szel­lemi hányad. Akikkel a világpiac érték­mérő szorítójában kell meg- küzdenünk — azok mind a tudásháttér megteremtésével és folyamatos bővítésével vértezik fel magukat. Mind­ezek miatt a kormány nagy figyelmet fordít a gazdasági kibontakozás szellemi, kul­turális hátterének fejleszté­sére. A jelen és jövő fejlesz­tési követelményei felértéke­lik a dolgozó ember általá­nos és szakmai kultú.á ának jelentőségét. A képzettség, a tudás anyagi és erkölcsi megbe­csülésének szükséges foko­zását, rangjának emelését a kormány rövidebb távon gazdasági eszközökkel, a bér- és kereseti viszonyok, az ér­dekeltségi feltételek fokoza­tos javításával, társadalmi Oldalról a művelődési viszo­nyok fejlesztésével és a köz- gondolkodás befolyásolásá­val- alapozza meg. Gazdasági és társadalmi érdekünknek megfelelően, el­fogadott oktatási törvényünk alapján, nehéz gazdasági fel­tételek közepette is folytat­juk az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatás emberi, anyagi, technikai és irányí­tási feltételeinek korszerűsí­tését és továbbfejlesztését, minden szinten határozottan megkövetelve az oktatás tar­talmának a kor követelmé­nyeihez igazodó folyamatos megújítását. Körülményeink szűkösek, de a lehetséges legtöbbet fogjuk adni, hogy a jövőt megalapozhassuk. Az oktatás minden területén minőségja­vító programot kell kibonta­koztatni. Létkérdés szá­munkra az oktatás minden szintjén a korszerű ismere­tek oktatása és elsajátítása. A természetre, technikára, emberre és társadalomra vo­natkozó általános kultúra és ismeretek közvetítése mel­lett a gazdaság változó igé­nyeihez igazodó rugalmas szakképzési, továbbképzési és átképzési rendszer kiépí­tésére és működtetésére van szükségünk. Az oktatásban a társada­lomtudományok új eredmé­nyeinek gyorsabb és követ­kezetesebb alkalmazásával, átfogó és komplex szemlé­lettel korszerűbb, a gyakor­lati életben jobban haszno­sítható tanulmányi progra­mokat és tananyagokat kell kialakítani. E korszerűsítés azonban nem jelentheti múló szellemi divatok, tisztázat­lan nézetek — s különösen nem a marxizmustól idegen eszmék — tananyaggá való avatását. A nevelésnek tervszerű­nek és összehangoltnak kell lennie az egész oktatási rendszerben. Olyan iskolai nevelőmunkára van szük­ség, amely eszmei és erköl­csi téren megfelelően felké­szíti a felnövekvő generá­ciókat a rájuk váró felada­tok megoldására. Hasonlóan fontos feladat a pedagógu­sok korszerű követelmé­nyeknek megfelelő szakmai és ideológiai felkészítésének és továbbképzésének fejlesz­tése. Elengedhetetlen, hogy ra­dikálisan változtassunk az oktatási intézményrendszer feltételhiányos állapotán, s feltartóztassuk a tudás, a képzettség — ma már oly szembetűnő — társadalmi értékvesztésének folyamatát. Terveink megvalósításának nélkülözhetetlen eleme a tu­dás hordozóinak — s itt gon­dolok a tanítókra is — meg­becsülése, társadalmi elis­merése. Tisztelt Hallgatóim! Régen úgy mondták: a ta­nító lámpás a nép között. A megye egyik nagy hírű pe­dagógusa, Krecsmarik Endre 1910-ben így fogalmazott: „A hivatásos pedagógus tel­jes munkát csakis akkor vé­gez, ha nemcsak a nép gyer­mekeit, de magát a népet is a társadalom fejlődését elő­segítő nevelésben és ■ okta­tásban részesíti.” A Békés megyei iskola mindig komoly útravalót adott. Mi, akik itt tanultunk — s elkerültünk —, tudom, többet viszünk magunkkal, mint mások. Tanáraink töb­bet adtak, mint csak a tu­dás ismeretét. Tanításuk a nép iránti hűség, a nép szolgálata, a modern, szo­cialista Magyarország épí­tésének képessége, a tiszta emberség és kötelességtudat volt. Ez az új épületnek is alapköve kell hogy legyen. Ez a többlet sokszorozza meg a tudást és az ember­séget, ad sok mással össze nem vethető tulajdonságo­kat. Ez a tradíció maradjon e ház és a megye jellegze­tessége. Kedves Elvtársak! Üj értékkel gyarapodott a város és Békés megye. Mint újszülött a legkedvesebb most számunkra, de tudjuk, hogy egy nagyobb ívű fo­lyamat fontos eleme is egy­ben. Az utóbbi években — magamat máig is békési embernek tekintve — öröm­mel követem a megye fel­lendülésének szaporodó ese­ményeit. Nagy lépéseket tett előre a megye mezőgazda­sága, a nehezedő körülmé­nyek közt is helytáll, új uta­kat keres az ipar. Minőségében újszerű kéz-, deményezések indulnak Bé­késből — ilyen a környe­zetvédelmi mintamegye ügye is. Békés megye természe­ti, táji szépségeket, eredeti architektúrát kínál ország- nak-világnak. Nem elzárja, hanem feltárja értékeit. A kulturális fellendülést tük­rözi az új megyei könyvtár, a Gyulai Várszínház és a békés-tarhosi zenei napok tartalmában megújuló tevé­kenysége. Az irodalmi em­lékeket őrzik Szabó Pál, Darvas József, s legújabban Sinka István emlékházai. S hogy az irodalom, s a kép­zőművészet a máról is szól­jon, erre a lehetőséget a megfontolt mecenatúra, a fia­tal művészek ösztöndíjrend­szere jelenti. A megye tud­ja, honnan indult, s tudja, merre tart. A megye életé­ben szüksége és helye van a tanítóképzésnek. Jó helyre települt a főiskolai tagozat. Kedves Barátaim! A tanító feladatainak meg­fogalmazását keresve meg­ragadt bennem Veres Péter egy gondolatsora: „Közhie­delem, hogy ebben a mind­inkább szakosodé civilizá­cióban a „humán értelmi­ség” szerepe csökkenni fog... Az egyetemes emberiség és abban a saját népük-nem- zetük közgondjainak szá­mon tartása és a jövő új problémáinak ' felismerése, így az irodalom és minden művészet megismertetése, megértetése és megszerette­tése is, talán mind az idők végeztéig elsősorban és fő­képpen a humán értelmiség feladata lesz. Neki kell meg­fogalmaznia, közérthetővé, közgondolkodássá formálnia a művészetben, irodalomban, gondolkozásban, tudomány­ban, amit a történelem min­den új szakaszában az élet felvet.” E gondolatok jegyében adom át az új alma mater jelképes kulcsát dr. Földesi Bélának, a főiskolai tagozat igazgatójának. Földesi Béla, megköszönve a megtiszteltetést, bejelen­tette, hogy a városi tanács zászlót adományozott a fő­iskolának, amelyet Sasala János tanácselnök adott át. A zászlóra a pedagóguskép­ző intézmények jelen levő képviselői kötöttek szalagot. A ^továbbiakban kitünteté­sek átadására került sor. El­sőként Somogyi László épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter adta át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Pcdiák Györgynek, a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóhelyettesé­nek. Kiváló Munkáért el­ismerést kapott Kárpáti Fe­renc, a Beruházási Vállalat műszaki ellenőre, Leszkó Já­nos, az építőipari vállalat előkészítője, Szabados Be­lőné, a tervezővállalat bel­sőépítésze és Walfisch Lajos, az építőipari vállalat előké­szítője. Pusztai Ferenc mű­velődési miniszterhelyettes Kiváló Munkáért kitüntetést adott át Alt Bélának, az építőipari vállalat műveze­tőjének, Dancsó Ferencnek, a. beruházási vállalat osz­tályvezetőjének, Elekes Já­nosnak, a beruházási válla­lat műszaki ellenőrének és Szikora Jánosnak, az építő­ipari vállalat építésvezetőjé­nek. A Művelődési Minisz­térium eredményes mun­kájáért dicséretben részesí­tette a Békés Megyei Terve­zővállalat Fajzi Tamás ve­zette ötfős tervezőcsoport­ját, a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat Ságvári Endre kőműves szocialista brigádját és a Bíró István vezette kollektíváját. Befe­jezésül a Bartók Béla Ze­neművészeti szakközépisko­la kórusa adott rövid mű­sort, majd a Szózat hang­jaival ért véget az ünnep­ség. A vendégek ezután kör­bejárták az új épületet, megtekintették a tanterme­ket, s az elismerés hangján szóltak a látottakról. Ma- róthy László délután elláto­gatott a belvárosi iskolába és a megyei könyvtárba. S. F.—V. L. R tervező A békéscsabai főiskolai tagozat tervezője, Fajzi Ta­más, tősgyökeres csabai. A Rózsa iFerenc gimnáziumban érettségizett, innenTkerült a Budapesti Műszaki Egye­temre, majd végzés után a Békés Megyei |Tervező Vál­lalathoz. A 28 éves fiatalember kezét sokan megszoron­gatták az avatás után. — Egy öttagú kollektíva dolgozott az épület tervein. Saját elképzeléseimet tudtam megvalósítani. Igyekeztem a környezethez, az adottságokhoz igazítani a terveket. Mintegy tíz •hónap alatt készült el a dokumentáció. Jól­eső érzés az embernek látni, hogy mi valósult meg ab­ból, amit elképzelt. Jelenleg a főiskolai tagozat étter­mének terveit készítem, s dolgozom az új textilipari szakközépiskolán is. Az új itanítóképző az első jelentő­sebb munkámJ s a mostani 'siker tarra ösztönöz, hogy a jövőben még szebb, 'a megyeszékhely hangulatához illő létesítményeket álmodjak meg a tervezőasztalon. I miniszter és a miniszterhelyettes Az ünnepélyes átadás után a Vendégek megtekintet­ték az új oktatási intézményt. Ezt követően kértük So­mogyi László építésügyi iés városfejlesztési minisztert, értékelje a szakember szemével a látottakat. — Nagyon tetszik |az épület, iEgyszerű anyagokból, eszközökből, funkciójában és hangulatában is szép lé­tesítményt hoztak létre az építők. 'Külön öröm számom­ra, hogy egy ilyen fiatal építész — szinte az iskolapad­ból kikerülve \— már első munkájával nagy isikert ara­tott. A mai gazdasági helyzetben.az is figyelmet érde­mel, hogy’ viszonylag olcsón, mintegy 150 millió fo­rintért — a berendezési tárgyakkal együtt — született meg ez az intézet. Büszke lehet az új főiskolai tagozatra a megye és Békéscsaba. Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettestől arról érdeklődtünk, mit jelent ’a {pedagógusképzésben az új csabai felsőoktatási intézmény. — |A megye számára rendkívül fontos volt, hogy itt helyben tudják képezni a tanítókat, mivel több helyen — elsősorban a kistelepüléseken '— pedagógushiány van. A főiskolai tagozat enyhít a gondokon, ezenkívül olyan kulturális kisugárzó hatása lehet, amely Békéscsaba és az egész megye fejlődését szolgálja. Remélem, e szép intézményből jól felkészült, hivatásukat szerető tanítók kerülnek majd az iskolákba. R hallgatók Nagy izgalommal várták ,a főiskola hallgatói az ün­nepélyes átadást. Az avatás előtti peri ekben két ünnep­lőbe öltözött elsőéves főiskolai hallgatót szólítottunk meg. \ ■ — Nagyon szép az épület. Az első napokban gyakran eltévedtünk — kezdi a beszélgetést Kovács Éva, aki békéscsabai, és a Kemény Gábor szakközépiskolában érettségizett a nyáron. Az intézmény falai között jelenleg százhetvenen ta­nulnak, közülük százhúszon az /első évfolyamon. — Mindössze 12 fiú van az évfolyamban — veszi át a szót Krekács| Viktória, aki szintén csabai, és a Rózsa Ferenc gimnáziumból került ide. Viktória így folytatja: — Nem volt nehéz a felvételi, s most már kezdjük megszokni a környezetet. Egyre több művelődési, spor­tolási lehetőség kínálkozik számunkra. Rövidesen meg­indul az angol és német nyelv tanulása, a rajz szakkör és a karateklub. Nagyon kellett már ez az intézmény a megyeszékhelyre, hiszen anyagilag is kedvezőbb a családoknak, hogy helyben tanulhatnak gyermekeik.j Éva és Viktória azt is elmondta, hogy a diplomi megszerzése után Békés megyében kívánnak elhelyez­kedni. Maróthy László a békéscsabai belvárosi iskola kémiai osztálytermében Vendégünk a megyei könyvtárban tett látogatáson Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents