Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

1987. október 22., csütörtök o Életveszélyes tévedések Eddig 7 haláleset A gomba ősidők óta kedvelt eledelünk: nem is csoda, hi­szen jó ízű és tápláló. Kedvező időjárás esetén hazánkban is nagy mennyiségben terem és különösen esőzések után tömegével lepi el az erdők-mezők talaját. A gombaszedők örömére szezonja is hosszú: kora tavasztól késő őszig tart. íme, ez a mérleg egyik serpenyője. Am a másikat: értel­metlenül kioltott emberéletek terhelik! Igen, értelmetlenül és — felelőtlenül! Mindig az a hibás, aki saját vagy mások vélt szakértelmében túlságosan bízik... Nagyon sokan életükkel — vagy éppen szeretteikével — fi­zettek, amiért fogyasztás előtt mellőztek egy hiteles, valódi szakértői vizsgálatot... Vannak, akik — még ma is — régi, tévhiten alapuló „vizsgálati módszerekkel” igyekeznek kiszűrni a mérges gombákat. Olyasmiben hisznek, hogy a mérges fajok rossz szagúak, vagy éppen a színük riasztó. Továbbá abban, hogy ha eltörik, a törés helyén megfeketedik, vagy megkékül. Má­sok meg arra esküsznek, hogy a mérges gomba főzőlevében az ezüst feketedik meg ... Mindez: babona! Méghozzá, annak is a legveszélyesebb fajtái közül való. Ugyanígy életveszélyes az úgynevezett „állatpróbában” megbízni. Eszerint, ha a háziállat nem pusztul el tőle, az ember is nyugodtan eheti. Továbbá az sem igaz, hogy — akár többszöri — forrázás után, minden­féle gomba veszély nélkül fogyasztható. Mindezt — saját érdekünkben — felejtsük el! — kérik tőlünk az orvosok és egyéb hozzáértő szakemberek. Az előbbiek hallatán bizo­nyára sokakban merül fel a kérdés: vajon a régi öregek tapasztalatai semmit sem érnének? Bizonyos gombák, gom­bacsoportok esetében némely felismerésük megállja a he­lyét. A bökkenő ott van, hogy épp legveszélyesebb ellen­ségünkre, a gyilkos galócára nem érvényes egyik sem! Mé­reganyagát ugyanis nem oldja ki a forró víz, nem feketíti meg az ezüstkanalat, és ha meggondoljuk, hogy az állatok emésztőrendszere jelentősen eltér az emberétől, az állat­próba eredményében sem bízhatunk! Mit tegyünk hát? A bajok megelőzése érdekében: csak el­lenőrzött gombát szabad vásárolni, fogyasztani! Ez egyéb­ként nem különösebben nehéz feladat, hisz az ország min­den nagyobb piacán, vásárcsarnokában gombavizsgáló el­lenőrzi az árusítandó tételeket. Házalótól, zugárustól egyál­talán ne vásároljunk, és ajándékként se fogadjunk el. A saját szedésű gombát pedig — kizárólag — vizsgázott szak­értő véleménye alapján fogyasszuk! A gombás ételt még aznap fogyasszuk el, addig is hűtő­ben tároljuk és fogyasztás előtt mindig forraljuk fel. A gombák elkészítési módjait is meg kell ismerni: egyes fa­joknál a tönk levágása, másoknál kalapbőr-lehúzás stb.... fontos. Ilyesfajta étel után, ha valaki rosszullétet, fejfájást, gyomorgörcsöket észlel — gyanúsítsa a gombát. És — biz­tos, ami biztos — azonnal orvost kell hívni! Az ilyenkor rendkívül fontos, gyors laboratóriumi diag­nózis felállítását elősegíti, ha az elfogyasztott gomba ma­radékát az orvos rendelkezésére tudjuk bocsátani. Az ismertetett tanácsokat már csak azért is érdemes meg­fogadni, mert az egyetlen tökéletes „ellenméreg” a meg­előzés. Ne feledjük, a tét: az életünk lehet! Albrecht Gyula Agrárprogram — megyei szemszögből Lesz-e a Tszker-böl kereskedöház? A mezőgazdaság kibonta­kozási programját, annak lényegét jó egy hónapja az Országgyűlésen ismertette a miniszter, Váncsa Jenő. Azóta nyomtatásban is ol­vashattuk többféle kiad­ványban, újságokban, tehát alaposan tájékozódhatott a témában mindenki, akit ez érdekel. És itt Békés me­gyében — meghatározó lé­vén a mezőgazdaság — so­kakat érint az ágazati prog­ram szelleme, célkitűzése. Az alapvető célokkal — a jó színvonalú belföldi ellá­tás megőrzésével, a külgaz­dasági egyensúly javításához való hozzájárulással és a jövedelemtermelő | képesség növelésével — mindenki egyetért. Csukás Gyulával, a Békés Megyei Termelő- szövetkezetek Szövetségének titkárával — még a hivata­los elnökségi álláspont meg­születése előtt — arról be­szélgettünk, hogy a fő és részcélok megvalósításában mit vállalnak, vállalhatnak megyénk téeszei. — A. mezőgazdaság ! ter­mékszerkezete 70-80 száza­lékban állandó, továbbra is húzóágazat a gabona- és a hústermelés. Erre a megyei adottságok megfelelőek, fő­leg a gabonatermesztésre. Az export növelése azonban nem csupán rajtunk múlik. Közismert, hogy a világpia­con most nincs igazi verse­nye a mezőgazdasági termé­keknek. Az a versenyképe­sebb, amelyet jobban támo­gatnak, tehát inkább támo­gatási versenyről beszélhe­tünk. A megkülönböztetések megszüntetése, a Közös Pi­accal való megegyezés ja­víthatná a mezőgazdasági kivitelt, emellett, vélemé­nyem szerint, a külkereske­delmi szervezet is feltétlen megújulásra szorul. Jobb érdekeltséget kell teremteni, kevesebb áttétel­lel közvetlenebb kapcsolatba kell hozni a külkereskedel­met és a termelést. Ebben a szellemben szeretnénk elér­ni, ha a Tszker előbb rész­vénytársasággá, majd ke­reskedőházzá alakulna. A külkereskedelmi jog birto­kában termeltetne, felvásá­rolna, értékesítene. Szüksé­gesnek érzem a külkereske­delemről szóló törvény mó­dosítását, a külkereskedelem monopóliumának megszün­tetését. Minimálisra kellene csökkenteni a kiviteli lis­tán (azon termékek listája, amit csak bizonyos szakkül­kereskedelmi vállalatok ex­portálhatnak) szereplő áruk körét. Az ágazati program a ku­koricát kicsit jobban előtér­be helyezi a kalászosokkal szemben. Ezzel mi egyetér­tünk, és úgy gondolom, az országosnál 8-10 százalék­kal, kukoricából 20 száza­lékkal magasabb termésát­lagot tudunk elérni. A ve­tésterületnél azonban az is meghatározó, hogy a szabá­lyozók melyik növénynek kedveznek. A mezőgazdaság rugalmasabban tud termék- szerkezetet váltani, önálló­an gazdálkodnak, gondol­kodnak, kockáztatnak a téeszek. Minél kisebb egy üzem, annál rugalmasabb. Például 1984-ben, amikor a sertéstenyésztésnek nem kedveztek a közgazdasági feltételek, a háztájiban 20 százalékkal csökkent az ál­lomány, a nagyüzemekben 8-10 százalékkal. És ezzel kapcsolatos az, amit hiá­nyolok az ágazati kibonta­kozási programból. Nem szabadna megengedni, hogy rapszódikus legyen a váltás a kistermelőknél, nagyobb biztonságot; kellene garan­tálni. Itt van például a ’86- os fűszerkömény, még most sem sikerült értékesíteni. Ezután csak ösztönzőkkel boldogulhatunk, ha termel­tetni akarunk, egyébként senki sem vállalja. Mond­juk, egy intervenciós kassza működtetésével mérsékelni lehetne az ingadozásokat. Az ágazati program egyik fő eleme a fehérjeprogram. A szója területét országosan kétszeresére kívánják növel­ni. Megyénkben jelenleg a szójaterület harmada talál­ható. Nem megoldott azon­ban a növény megfelelő fel­dolgozása, feltárása. A ha­zánkban feldolgozott szója fehérjetartalma kisebb, mint az importálté. Több elképzelés is van az ered­mények javítására, a leg­jobbnak pillanatnyilag egy olasz gépsor alkalmazása tű­nik. Békés megyében a szó­ja vetésterületét körülbelül 50 százalékkal lehetne nö­velni, de csak akkor, ha a feltárás problémája megol­dódik. Ugyancsak másfélszeresé­re növelhető a szintén fon­tosnak ítélt vetőmagter­mesztés, a tőkés export pe­dig duplájára. Ehhez min­den feltétel megteremthető. Az éghajlati és talajadott­ságok jók amminőségi vető­mag ellátásához, egy bizto­sabb piac stabilan kedvező közgazdasági feltételek és öntözés szükséges még hoz­zá. Az öntözés a kertészeti termeléshez, a zöldségter­mesztéshez is elengedhetet­len. Külföldön nagyon jó öntözési berendezések mű­ködnek, de hogyan tehet­nének szert ilyenre a mi „szegény” téeszeink? A kibontakozás a Teszöv titkára szerint, csak akkor valósulhat meg, ha javul a beruházási lehetőség. A gép­park több, mint 50 százaléka nullára leírt gép, amivel természetesen dolgozni le­het, de milyen áron! A költ­ségek nagysága nem mind­egy. A költségek növekedé­sében egyébként' döntő sze­repe a „bejövő” ipari árak­nak van. Az agrárolló to­vábbi nyílását mindenkép­pen meg kell akadályozni. A mezőgazdasági termékeknek eddig 80 százaléka fixáras volt, most valamivel lazább árformába kerülnek. Nem mondhat le azonban a me­zőgazdaság a támogatások­ról a jövőben sem. Nálunk a felvásárlási árcentrum az átlag földminőségre van ki­dolgozva. Emiatt' a jobbak­tól elvonnak, a gyengébbe­ket támogatják. A kulcskérdés azonban — az előbbiek mellett — a mezőgazdaságban is az, hogy a társadalom, vala­mint a közös érdekét mi­ként tudják a tagok nyel­vére lefordítani. Ebben pe­dig a szabályozóké a döntő *zerep Sz. I. VERESS ERZSI KÉPÖSSZEÁLL.ITÁSA BÉLMEGYERRÖL

Next

/
Thumbnails
Contents