Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1987. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK Ara: 1,80 forint XLII. ÉVFOLYAM, 249. SZÁM Papi gyűlés Békéscsabán Szarvason volt a megnyitó Medosz kulturális napok Tegnap nyitották meg a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszer­vezete (Medosz) Békés Me­gyei Bizottsága által ren­dezett IV. kulturális napo­kat a Szarvasi Állami Tan­gazdaság kultúrotthonában. A rendezvénysorozat dr. Be- reczki Andrásnak, a Medosz Központi Vezetősége titká­rának szavaival vette kez­detét. Az előadó többek kö­zött a következőket mond­ta: — Ez évben negyedik al­kalommal szervezte meg a Békés megyei bizottság a kulturális napokat (heteket) azzal a céllal, hogy a kultu­rális nevelő munkának, a munkahelyi művelődésnek, a korábbinál is nagyobb nyil­vánosságot adjon és érzé­keltesse a szakszervezeti munka sokszínűségét. A kul­turális napok keretében másfél hónapon keresztül színes kulturális élet zajlik az ágazathoz tartozó üze­mekben. Nagy öröm számunkra, hogy a nehezedő körülmé­nyek ellenére nagy létszám­mal (250—300) és magas színvonalú produkciókkal vesznek részt tagjaink a szakszervezeti közművelődé­si munka klasszikus terüle­tének számító amatőr mű­vészeti mozgalomban. Örömmel állapítom meg azt is, hogy Békés megye évről évre gazdagodó kul­turális életében, a művészet pártolásában szerepet vál­lal a Medosz Békés Megyei Bizottsága és az ágazathoz tartozó intézmények. Felis­merték, hogy a munkahelyi művelődést segítő tárlatok szervezése milyen nagy je­lentőséggel bír. Az idei programban Tóth Ernő és Koszta Rozália festőművész, valamint Virág Éva rajzta­nár-festő és a Rózsavölgyi házaspár bőrdíszmű-kiállí­tását tíz településen 17 al­kalommal láthatják az ér­deklődők. Rangos eseménye a prog­ramnak a XIV. alkalommal megrendezendő vers- és prózamondó verseny. Ezen­kívül politikai fórumokat, találkozókat, gyermekrajz- pályázatot és -kiállítást ren­deznek, valamint bemutat­ják a különböző szakkörök munkáit is. A különböző rendezvények és az évről évre növekvő érdeklődők száma bizonyít­ja, hogy az embert gazdagí­tó kulturális programokra igény van a dolgozók köré­ben. A megváltozott felté­telek mindannyiuk köteles­ségévé teszik, hogy a ter­melés, a köz- és magánélet minden területét átható köz- művelődés a jövőben több figyelmet kapjon. A mű­veltség a mindennapi élet­ben nagyobb problémameg­oldó készséget jelent és megalapozója a szakmai műveltségnek, a munkakul­túrának. Ennek a praktikus oldala az, hogy a munkafo­lyamatban mindenki jobban látja saját munkájának he­lyét. Következésképpen, aki ezt támogatja, az gazdasági értelemben is nagyon jó be­fektetést tesz — fejezte be dr. Bereczky András. Az elhangzottak után ke­rült sor Tóth Ernő festőmű­vész kiállításának megnyitá­sára. A művész festményeit Klampeczki Béla, a megyei tanács vb művelődési osz­tályának helyettes vezetője ajánlotta a közönség fi­gyelmébe. Marik Mihály A Hazafias Népfront Bé­kés Megyei Bizottsága, az Egyházközi és! Katolikus Békebizottság szervezésében tegnap délelőtt került sor Békéscsabán az őszi megyei papi gyűlésre. A városi tanács dísztermé­ben Szikszai Ferenc, a HNF megyei bizottságának titkára köszöntötte a meg­jelenteket, majd Juhász Ró­bert, a HNF Országos Ta­nácsának osztályvezetője tartott vitaindító előadást Közmegegyezés, cselekvés: kibontakozás címmel. Az előadó visszatekintés­sel kezdte beszédét. Hazánk az 1960-as évek elején a föld országainak rangsorá­ban a 25-26. helyet foglalta el. Mára sajnálatos módon hátrébb sorolódtunk, jelen­leg a 41-45. hely körül moz­gunk. Kétségtelen, elgondol­kodtató ez a változás, s né­mileg indokolhatja is egyes emberek pesszimizrrftsát. De kesergéssel nem jutha­tunk előbbre,' s az sem vi­gasztalhat senkit, hogy még legalább száz ország rosz- szabb helyzetben van, mint mi. Hogy mindenképpen elő­rébb kell jutnunk, ez nem Az Országgyűlés sajtóiro­dája közli: A Parlament 1987. szep­temberi ülésszakának hatá­rozata értelmében megala­kult az a bizottság, amely­nek feladata az általános forgalmi és a személyi jö­vedelemadóról szóló törvé­nyek végrehajtásának sok­oldalú ellenőrzése. A külön­böző állandó bizottságok ál­lehet vitás senki előtt sem. Megfelelő program is szüle­tett ehhez a legutóbbi Or­szággyűlésen. A program azonban csak akkor teljesít­heti hivatását, ha a benne foglaltakat következetesen, határozottan visszük vég­hez. Ehhez az is szükséges, hogy hazánk minden állam­polgára cselekvőén vegyen részt a tennivalókban. Csak így érhetjük el, hogy 3-4 év múlva arról beszélhes­sünk, túl vagyunk a nehe­zén. Az bizonyos, hogy ezen időszak alatt lesznek olyan vállalatok, üzemek, melye­ket fel kell számolni a gaz­daságtalan termelés miatt, s az állampolgárok egy része is nehezebb helyzetbe kerül. De az nem fordulhat ) elő, hogy egyes rétegek tartós létbizonytalanságba kerülje­nek. Nagy, embert próbáló fel­adatok előtt állunk,! melye­ket csak együtt, minden ál­lampolgár cselekvő részvé­telével, nemzeti egységben oldhatunk meg. Az előadás után a részt­vevők nyilvánítottak véle­ményt, s a hozzászólásokra válaszolt Juhász Róbert. P. F. tál delegált tagokból álló testület elnöke Nyers Rezső, titkára Puskás Sándor kép­viselő lett. Az alkalmi bi­zottság — azon túl, hogy tá­jékoztatókat hallgat meg — önálló vizsgálatokat is foly­tat, illetve észrevételek, ja­vaslatok alapján foglalkozik a végrehajtás menetével, az adórendszer gyakorlati ér­vényesülésének gazdasági és társadalmi hatásaival. Űj parlamenti bizottság alakult Nemzetközi szövetkezeti tanácskozás Budapesten, a Hotel Duna Intercontinentalban tegnap megkezdte tanácskozását a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének Központi Bizottsága. Mintegy félmllliárd szövetkezeti tag, csaknem '750 ezer szövetkezet, 172 tag- szervezet és 10 nemzetközi szervezet képviseletében 600 küldött és szakember érkezett az eseményre a magyar fővárosba. I A szövetség központi bi­zottságának ülését Szabó István, az Országos Szövet­kezeti Tanács soros elnöke, a TOT elnöke nyitotta meg. Emlékeztetett arra, hogy a magyar szövetkezeti mozga­lom kapcsolatai a nemzet­közi szervezettel több mint 90 évre nyúlnak vissza. 1904-ben az SZNSZ Buda­pesten tartotta VI. kong­resszusát, s akkor hazánk egyike volt annak a három országnak, ahol a világszer­vezet megalakulása óta — Anglián kívül — ilyen ma­gas szintű tanácskozást ren­deztek. A magyar szövetke­zeti szervek képviselői je­lenleg is eredményesen vesznek részt az SZNSZ kü­lönféle bizottságainak és munkacsoportjainak tevé­kenységében. Ennek kereté­ben a jelenlegihez hasonló magas szintű tanácskozás volt 1973-ban Magyarorszá­gon és emellett szinte min­den évben otthont adunk a világszervezethez tartozó valamelyik testület ülésé­nek. A szoros kapcsolat jele annak, hogy a magyar szö­vetkezeti mozgalom igényli a nemzetközi kitekintést, a nemzetközi együttműködés fejlesztését, korszerűsitését. A budapesti találkozó is jó alkalmat kínál arra, hogy a szövetkezeti élet és gazdál­kodás tapasztalatait széles körben vitassák meg és nagy figyelmet szenteljenek az időszerű problémák elemzésének. Ezzel kapcso­latban rámutatott: a ma­gyar szövetkezeti mozgalom­ra jellemző a reformok be­fogadását elősegítő nyitott­ság. A szövetkezetek akkor járnak jó úton, ha élnek ez­zel és szüntelenül keresik a jövedelmező gazdálkodási és szervezeti formák és belső érdekeltségi rendszerek ki­alakításának lehetőségét. Ezután Horváth István, a kormány elnökhelyettese üdvözölte a Minisztertanács nevében az ülés résztvevőit, majd méltatta az SZNSZ jelentőségét. Mint mondot­ta, a szövetség következete­sen síkra száll az egyetemes emberi érdekek képvisele­téért, és folyamatosan hal­latja hangját a béke meg­őrzéséért és a gazdasági­kulturális kapcsolatok ’fej­lesztéséért. A kormány elnökhelyet­tese ezután szólt arról: a szövetkezeti mozgalomnak, a szövetkezés gondolatának régi hagyományai, mély gyökerei vannak hazánkban. A múlt tiszteletre méltó ha­gyományai és a tisztává vált szocialista elvek alap­ján határoztuk meg szövet­kezetpolitikánk irányvona­lát. Gazdaságunk eredményei­ben évtizedek óta jelentős mértékben osztoznak a szö­vetkezetek; a mintegy 4700 szövetkezet nemzeti jövedel­münk egynegyedét állítja elő. Gazdasági jelentőségük mellett igen fontos társadal­mi szerepet is betöltenek. A dolgozók alkotóképességének kibontakoztatása mellett sokoldalúan gondoskodnak tagjaik szociális, kulturális, sportolási igényeinek kielé­gítéséről is. A szövetkezetek gazdasági szerepe és politi­kai jelentősége semmi más­sal nem helyettesíthető té­nyező népünk életében, fej­lődésünkben. Hangsúlyozta: gazdaságunk stabilizálásá­nak egyik alapfeltétele gaz­daságunk nyitottságának to­vábbi fenntartása. A jövő­ben még inkább törekszünk a szocialista, a fejlett tőkés és a fejlődő országokkal va­ló együttműködésre, a ko­operációs lehetőségek ki­aknázására és közös válla­latok létesítésére. A felada­tok megvalósításában to­vábbra is számítunk a ma­gyar szövetkezetek eredmé­nyes munkájára, valamint a nemzetközi szövetkezeti együttműködésből származó előnyökre. Lars Marcus,' az SZNSZ elnöke üdvözlő beszédében szólt arról, hogy a magyar szövetkezeti mozgalomra a megújulás készsége a jel­lemző, ezt az alkotókedvet jó kamatoztatják az innová­ciós elképzelések megvaló- sitásánál. A magyar szövet­kezeti tapasztalatok a nem­zetközi mozgalom számára is hasznosak. Elismeréssel szólt a magyar szövetkeze­tek eredményeiről, amelye­ket nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó­nak tartott. A központi bizottság ez­után megkezdte munkáját. A testület a nemzetközi szö­vetkezeti mozgalom általá­nos helyzetét vitatja meg és meghatározza egyebek kö­zött a hajléktalanokkal kapcsolatos szövetkezeti fel­adatokat. Mint ismeretes, 1987-et az ENSZ a hajlékta­lanok kérdéseivel foglalkozó évnek nyilvánította és en­nek keretében tevékenyke­dik ezúttal az SZNSZ is. Tanácskoznak arról, hogy miképpen lehetne elmélyí­teni a kapcsolatot a Nem­zetközi Munkaügyi Hivatal­lal. Ismertetik a szövetkezés alapvető értékeivel foglal­kozó tanulmány előkészüle­teit — ez lesz ugyanis jövő­re, a svéd fővárosban sorra kerülő SZNSZ-kongresszus fő témája. Dolgoznak a kombájnok a kukoricaföldeken és gyűlik az aranysárga szem a szállítójárműveken Fotó: Veress Erzsi Békéscsabai Szabadság Tsz Vetik a búzát, szedik a burgonyát, törik a kukoricát Ez a hosszan tartó ősz, az öt éve kísértő aszály és a mezei tolvajok még egyik évben sem okoztak az idei­hez hasonló gondot a Bé­késcsabai Szabadság Tsz- ben. A kapás növények be­takarítása- a száraz talajról rendkívül körülményessé vált. Október első napjai­ban a cukorrépa szedését abba hagyták, mert a beta­karítógépek csak szaggatták a répát,1 30 százalék körüli veszteséget okoztak. Most már újra indították a gépe­ket, mivel az utóbbi na­pokban 8-9 milliméter esőt kaptak, s a répa már ettől á csapadéktól is kisebb veszteséggel szedhető. A kukoricatáblákon is kárt tett az őszi szárazság. A talaj felszínétől 20-30 centire megcsuklott a ku­korica szára, a sorközök­ben elfekszik a növény. Ezeket az elfekvő szárakat a kombájn nem tudja fel­szedni, róla a csövet lesza­kítani, beletapossa a talaj­ba. A betakarítási veszteség tehát h korábbinál jelentő­sebb. A várható termés mindkét növény esetében mélyen alatta marad a ter­vezettnek. A betakarított hozamok alig, vagy éppen- hogy fedezik a közvetlen rá­fordításokat. Ezért egyre jobban kirajzolódik, hogy a szövetkezet által tervezett nyereséget 1987-ben nem érik el. — Egy jól fizető növé­nyünk volt az idén — mondja Goron József tsz- elnök —, a zöldborsó. A termés felét vette át a csa­bai hűtőház, a másik fele a nyakunkon maradt, levé­nült, szemre takarítottuk be. Néhány nappal ezelőtt hal­lottam, jó lett volna a ter­més másik felét is betaka­rítani, Európában ugyanis nincs zöldborsó. Ez bizo­nyos tanulságot kínál az ipar és az ágazat számára. Szükség van a körültekintő munkára, a piac tanulmá­nyozására, és a jelenleginél lényegesen bátrabb kocká­zatvállalásra. A tavalyi burgonyadöm- pingből a kereskedelem té­ves következtetést vont le, pedig ez egy olyan élelmezési cikk, melyet minden évben meg kell termelni. Akkor azt mondták: nem kell a burgonya. Most pedig nincs krumpli, ami van, az is el­érhetetlenül magas áron ke­rül forgalomba. Visszatérve azokra az erő­feszítésekre, melyeket a szö­vetkezet az őszi betakarítás sikeres befejezésére tesz, el­mondhatjuk: a 180 hektár lencse átlagosan 2000 kilót termett, a napraforgó pedig, melynek betakarítását szin­tén befejezték, 2200-2400 ki­ló hektáronkénti termést adott. Kukoricából — ennek most már lassan a végére járnak — a remélt és ter­vezett 9 ezer kétszáz kiló helyett — csak 7200-7500 kiló termésre számíthatnak. Most már a teljes lendület jellemző a búzavetők mun­kájára. — Október 20-a elmúlt, nincs mit várnunk, vetni kell — mondotta Goron Jó­zsef. A talajelőkészítés jól halad, a napi vetési kapaci­tás 120-140 hektár. A szövetkezetben csak burgonyavetőgumó-előállí- tással foglalkoznak. Az áru­burgonyát a háztáji gazda­ságok termelték meg és ér­tékesítették a zöldségkeres­kedelmi vállalatnak. A bur­gonyaszedéshez iskoláktól kértek és kaptak segítséget. Ezekben a napokban a bé­késcsabai 5-ös és 6-os isko­la tanulói szedik a vető­magburgonyát. ’ Az őszi munkák segítésére jelentke­zett a 11-es és a 3-as számú általános iskola is. Szeptember közepe óta egyre aktívabbak á mezei tolvajok. A szövetkezet zöldségtermő területeit már nemcsak éjszaka dézsmál­ják, hanem fényes nappal is. Sőt, nemcsak kerékpá­ron, utánfutós személyautó­val, motorkerékpárral köze­lítik meg a kiszemelt terü­letet, hanem autóbusszal is. A mezőőrök mellett a ha­tárt tsz-tagok is figyelik, akik rendre feljegyzik a gépjárművek rendszámát a felelősségre vonás lefolytatá­sára. D. K.

Next

/
Thumbnails
Contents