Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

1987. október 21., szerda ebseeis Átszervezik, leépítik, felszámolják... Ha megszűnik a munkaviszony Miközben központi irányító szerveink következetesen el­kötelezik magukat a teljes foglalkoztatottság mellett, egy­re nő azoknak a száma, akiknek már most, a változások előszelében, megszűnt a munkaviszonya. Ugyanis nemcsak a teljes, de a hatékony foglalkoztatás is cél és ez utóbbi érdekében olyan döntések is születnek, amelyek folytán egyes emberek, csoportok átmenetileg munka nélkül ma­radnak. Nem mindegy azonban, hogy ez az átmeneti idő­szak hogyan telik el, jogszabályok, intézkedések sora igyekszik azt elviselhetőbbé tenni. Emberek sorsáról, tár­sadalomba vetett hitéről van szó, fontos tehát, hogy mind a munkát adó, mind a munkát vállaló ismerje a jogokat. A leglényegesebb tudnivalókról beszélgettünk, dr. Molnár Margittal, a Békés Megyei Tanács V. B. munkaügyi osz­tályának vezetőjével. — A gazdasági szerkezet átalakításának felgyorsítá­sa, a munkaerő-kínálat vár­ható növekedése a foglal­koztatáspolitikára is új fel­adatokat ró. Mi változik? — A foglalkoztatáspolitika egész eszközrendszere meg­változott. A munkaerőhely­zetre ma jellemző tenden­cia, a kereslet csökkenése, illetve a minőségi igények növekedése az elkövetkező egy-két esztendőben felerő­södik. Az tapasztalható ugyanis, hogy amíg a szak­képzett, megbízható mun­kaerőből jelentős a hiány, a szakképzetlenek, vagy a nem „megfelelő” képzett­ségűek, illetve a megbízha­tatlan munkaerő elhelyezke­dése megnehezült, néhol szinte lehetetlenné vált. A jövőben gyakoribbá vá­lik a gazdaságtalan tevé­kenységek felszámolása, azaz a munkaerő-átcsopor- tésítás. Emellett a nagyobb létszámú fiatal korosztályok munkába lépésével is jelen­tősen nő a munkaerő-kíná­lat. Ugyanakkor megfelelő, a kereslet-kínálat közelíté­sére alkalmas eszközrend­szer nélkül a munkaerő­egyensúly nem javulhat. Alapvető célunk, hogy va­lamennyi jelenlegi és vár­ható foglalkoztatási feszült­ség enyhítésére legyenek megfelelő eszközeink. — A gazdaságtalan tevé­kenység, a felesleges mun­kakörök megszüntetése nem újkeletű, mint ahogyan az ehhez kapcsolódó átképzési támogatási rendszer sem az. Eddig csak kevesen éltek a lehetőséggel... — Pedig nagyon fóntos lenne. Az a tapasztalatunk, hogy a megyén kívüli köz­pontú vállalatok még in­kább igénybe veszik az át­képzési támogatást. Említ­hetném Battonyát, ahol a Ganz Árammérő egész gyár­egységét átképezték, s ez­alatt a támogatásnak kö­szönhetően nem csökkent a dolgozók keresete. Terve­inkben egyébként szerepel, hogy az átképzési támoga­tást kiterjesztjük a munka- viszonyban nem állókra is. Nem új (1986 közepén je­lent meg) a felmondási idő meghosszabbításáról és az elhelyezkedési támogatásról szóló rendelet sem. Akinek a munkaviszonyát leépítés, át­szervezés, vagy felszámolás miatt megszüntetik, azt a munkáltatónak kötelessége a felmondási idő kezdete előtt három hónappal a munkaügyi osztálynak jelez­ni. Akkor is, ha ő úgy érzi, hogy el tudja helyezni a dolgozókat. Ha ugyanis ez mégsem si­kerül, esetleg a dolgozó nem fogadja el valamilyen jogos oknál fogva a felkí­nált állást és nem volt be­jelentve a szándék, a dol­gozó nem élhet az egyéb­ként őt megillető lehetőség­gel. Tehát azzal, hogy to­vábbi hat hónap felmondási időt — átlagfizetéssel — engedélyezhet a munkaügyi osztály. Ha ez idő alatt sem sikerül megfelelő munkát találni, újabb hat hónapig elhelyezkedési támogatás­ban részesülhet az álláske­reső, de ez már kevesebb, mint az átlagkereset. Ter­mészetesen a dolgozónak együttműködési kötelezettsé­ge van, azaz a szükséges feltételeknek megfelelő ál­lást el kell fogadnia. — Ezek szerint a munkál­tatón múlik, hogy „átszerve­zett” dolgozója hogyan bol­dogul. Es ha elfelejt jelezni? — Ezzel megsérti a jog­szabályt, és beperelhető. A bíróság pedig kötelezheti, hogy térítse meg azt a kárt, amit a dolgozónak okozott, utólag ugyanis, mint már említettem, nem hosszabbít­ható meg a felmondási idő. Sajnos, nem egy ilyen ese­tünk volt, pedig sokszor azoknak, akiknek a munka- viszonyát megszüntetik, lét­kérdés az a plusz hat hó­nap. Elképesztő, hogy egy ilyen esetben a felelős ve­zető azt mondta: erkölcste­lennek tartja, hogy ezek az emberek pénzt kapjanak, ezért nem jelentette a munkaviszony megszünteté­sét ..-. Az ilyesmik felesleges fe­szültséget teremtenek, nehe­zítik az amúgy is nehéz helyzetbe került emberek sorsát. Mint ahogy azok is, akik „csöpögtetik” a létszá­mot, egyszerre csak 2-3 em­bert küldenek el, úgy az nem minősül átszervezés­nek és nem járnak a ked­vezmények. Szeretnem meg­jegyezni', hogy a munkavi­szony megszüntetése nem elbocsátás! Ezt a fogalmat gyakran helytelenül hasz­nálják, az elbocsátás fegyel­mi kategória. — Ügy hírlik, a jövőben enged merevségéből a kor­kedvezményes nyugdíjra vonatkozó szabályozás ... — Igen, bár a jogszabály még nem jelent meg. A tervezet szerint a gazdálko­dó egység felszámolása ese­tén azok, akiknek a nyug­díjig öt évük van hátra, és nők esetében legalább 25, férfiaknál 35 éves munka- viszony áll mögöttük, elme­hetnek nyugdíjba. Termé­szetesen csak akkor, ha nem lehet megfelelő mun­kakörbe elhelyezni őket. Nyugdíjukat a jogosultsá­gig központi alapból fede­zik. Ez a lehetőség átszer­vezésnél is megadható, ám csupán abban az esetben, ha a vállalat vállalja ennek anyagi vonzatát, tehát ő fi­zeti be a társadalombiztosí­táshoz a szükséges összeget. — Az eddig említetteken túl, milyen új eszközökkel segítik azokat, akiknek mun­kaviszonya megszűnt? — Országosan 1,2 milliárd forintos foglalkoztatáspoliti­kai alap jött létre. Ennek nagy részét munkahelyte­remtésre kívánjuk fordítani azokban a térségekben, ahol a legfeszítőbb a gond. Eb­ből fedezzük az úgyneve­zett közhasznú munkákat is. Azért „közhasznú”, mert le­hetővé teszi, hogy a tartó- sabban munka nélkül lévők is a közösség számára hasz­nos tevékenységet végezhes­senek. Közhasznú munkát bármelyik munkáltató kez­deményezhet, és ehhez ő csupán a bérköltség 30 szá­zalékát fizeti, a többit a központi alap fedezi. Hajla­mosak az emberek e lehe­tőség kapcsán a lumpenek­re, alkoholistákra gondolni. Tény, hogy a közveszélyes munkakerülés kiszűrhetőbb lesz, de nem ez a lényeges. A közhasznú munka lehető­ség azoknak, 'akik családi okok miatt nem tudnak el­járni dolgozni, vagy . rok­kantak, vagy valami miatt nem képesek elhelyezkedni. — Békés megyében van-e érdeklődés a közhasznú munkák iránt? — ,Igen, méghozzá nagy. Jelenleg mintegy 450-en vál­lalnának ilyen munkát, fő­ként a városokban, Béké­sen, Békéscsabán, Szarva­son, Gyulán, Mezőkovácshá- zán. Békéscsabán a költség- vetési üzemben, Szarvason és Mezőkovácsházán kom­munális szolgáltatásokra hamarosan el is indul a közhasznú munka. Ez meg­határozott időre szóló, szer­ződéses munkaviszony, ugyanúgy megszüntethető, mint az egyéb munkavi­szony. — Eddig talán a legtöbbet emlegetett kifejezés a mun­kaviszony megszüntetése volt. Ehhez eddig nem szoktunk hozzá, s ha bele­gondolunk, el kell ismer­nünk, kegyetlen dolog ... — Éppen ezért szeretnénk segíteni, hogy minél rövi- debb ideig legyenek az em­berek munka nélkül, támo­gatni őket, hogy ne sértsük egzisztenciájukat. Ehhez fel­tétlenül meg kell „újulniuk” a vállalati munkaügyi szak­embereknek is, más szemlé­lettel kell végezniük meg­növekedett feladataikat. Ha úgy tetszik, vállalkozónak, kezdeményezőnek kell len­niük a legjobb módszerek megtalálásában. A bürokrá­ciát minden területen kerül­ni kell, és a jogszabályokat az emberek érdekében, vé­delmében kell alkalmazni, nem pedig ellenük. Szatmári Ilona Eredményesebb élelmiszer-ipari kutatás Az élelmiszer-ipari kuta­tásban hatékonyabbá vált az anyagi erőforrások felhasz­nálása, mivel a fontosabb té­mák megoldására központi pályázatot írnak ki, és ezzel jórészt elejét veszik a ko­rábban eléggé gyakori pár­huzamos kutatásoknak. A kutatások szervezettebbé té­telére két évvel ezelőtt — el­ső alkalommal — középtávú programot dolgoztak ki. A kutatásokra a korábbi­aknál kevesebb központi for­rás áll rendelkezésre, ezért a pályázati rendszerrel is igye­keznek bevonni a vállalati tőkét. 1986—90 között mint­egy másfél milliárd forintot terveznek elkölteni tudomá­nyos munkákra, ennek az összegnek a kétharmada ter­melő vállalatoktól szárma­zik. A vállalati anyagi erő bevonása egyúttal azt is je­lenti, hogy a kutatóhelyek és a termelő üzemek kapcsolata szorosabbá Válik, mivel erő­södik a közös érdekeltség, így a fejlesztési eredmények is gyorsabban születhetnek meg, válhatnak valóra. Nem szorulnak háttérbe a úgynevezett alapkutatások sem, ezeket többnyire a köz­ponti forrásokból finanszí­rozzák. Változás viszont, hogy az ilyen kutatások ered­ményességét a MÉM élelmi­szer-ipari kutatási program- tanácsa rendszeres időközön­ként értékeli. A tanács csak a tényleges kutatási munkák elvégzéséért járó összegek kifizetését hagyja jóvá, így csak a valóban érett mun­kák után jár fizetség. A kutatási program 126 té­májában félszáz intézmény és vállalat szakemberei ke­resik az új megoldásokat. Fi­gyelemre méltó, hogy ezek több mint egyharmadában az új, magas biológiai érté­kű, a táplálkozás-élettanilag értékes élelmiszerek gyártá­sát megalapozó kutatásokat karolják föl. Forgatom a karikagyűrűmet... (Kontrasztok az ékszerboltban) Állok a sor elején és for­gatom a karikagyűrűmet, adjam, ne adjam, latolga­tom, fülledt a levegő, izzad a tenyerem, valaki sarkig tárja az ékszerüzlet ajtaját. Akció! Arany-, ezüstvétel, csak két napig, de hozhatok drágakővel kirakott ékszert is, a fővárosból érkezett be­csüs gyorsan, precízen dol­gozik, mér, vizsgálódik, mérlegel, ír, kevés szóval magyaráz, számol, elnézően széttárja a karját, sajnálko­zik, érvel. Forgatom az egyetlen ka­rikagyűrűmet és átnézek az embertömeg feje felett, Alaszka hegyeit látom, az aranyásók elnyűtt, borostás arcát, csillogó szemét, Dél- Afrika aranybányáiban szor­goskodó feketéket, itt meg Munkában a fővárosi becsüs piciny aranyfogak, fülbeva­lók hullanak a mérlegre, a digitális kijelzőn vibrálnak a számok, néhány gramm arany, ezüst, pár ezer fo­rintért sóvárgó tenyerek. Az öregasszony mellém sodró­dik, halkan sápítozik, hogy ez aztán teljesen érthetet­len, ezek itt eladnak, a pult másik végénél meg vá­sárolják az aranyat, az ezüstöt, gi drágaköveket, per­sze már nincs belőlük, ré­gen elfogyott, az eladó azt hajtogatja, hogy nézzenek be két hét múlva, ki érti ezt, uram, na ne nevettessen, én csak nézelődöm, nyugdíjas vagyok, ráérek, figyelje azt a mioisapkás férfit, akinek karperec van a csuklóján, alig tudja lekapcsolni, ör­vendezik és kivillannak sár­ga műfogai. Félrehúzódok, komótosan forgatom a karikagyűrűmet, meresztem a szemem a szí­nes brilliánsokkal kirakott arany nyakékre, a becsüs lány is vizsgálgatja, minden követ megmozgat, nagyító alá teszi, asszonyom, ennek eszmei ára van, 38 ezret adok érte, hagyja itt bizo­mányba, előleget természe­tesen fizetek, jó, akkor ké­rem a személyi igazolvá­nyát, mondja, s máris nyúl egy aranyóra után. Azőszes úr felháborodik, ennyi bü­rokrácia csak nálunk lehet, minek ehhez személyi, alá­írás, bizonylat, itt van a magyar fémjel, mutatja a széles pecsétgyűrűt, ebben az országban vettem, a kül­földi aranyat úgysem veszik át, majd hirtelen abba­hagyja, észreveszi, hogy nem illik annyit beszélni, láncokat, karkötőket boríta­nak hallgatagon az asztalra. Selyempapírba göngyölt Kossuth-ötforintos is előke­rül, a tulajdonos, amikor meghallja, hogy csak 62 fo­rintért vennék meg, szótla­nul zsebrevágja, mellette a hosszú kabátos férfi kopott aktatáskában turkál, újság­papírba csomagolt ezüst evőeszközöket tesz a pultra, van itt kanál, villa, kés, le­vesmerő, az érzékeny mér­leg felakad, csipog veszet­tül, a fejkendős néni ér­deklődve szemléli a műve­letet, majd átnyújt egy jó­kora tálcát a becsüsnek, aki röviden közli: ez sajnos nem ezüst, hanem alpakka és ujjaival megkopogtatja az alját, az öregasszony el­nézően mosolyog, pedig ezüstként kaptuk ajándék­ba, hebegi és kisomfordál az üzletből. A lábamra lépnek, idege­sen forgatom a karikagyű­rűmet, nem fogy a tömeg, képtelen vagyok szót válta­ni a becsüssel, a hatvan év körüli asszony kacsázik előttem, motyog valamit, végül rászólnak, hogy álljon be a %orba, táskája a földet súrolja, egy karikagyűrűt szorongat a' markában, siet, 11-kor indul a vonata, kö­nyörög, de a gyűrű a vegy­szer hatására csodálatosan kizöldül, réz, állapítja meg rezignáltan a szakember, az asszony elsápad, dühösen kiabál: nem ért maga eh­hez, méghogy réz, ki hal­lott ilyet. .., a becsüs fá­radtan a pultra könyököl, kezei közé rejti az arcát és egy csöppet sem csodálko­zik, velem lehet ordítani, hiszen nő vagyok és fiatal, sóhajt és újra munkához iát. Forgatom a karikagyűrű­met és kifelé indulok, ne­kem ebből elég, egyszer csak előttem terem a nézelődő nyugdíjas öregasszony, an­gyali vigyorral az arcán kér­dezi: most akkor szegények vagyunk vagy gazdagok? (seres) Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents