Békés Megyei Népújság, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
NÉPÚJSÁG 1987. október 17., szombat o Oz első kiváló kisvállalkozás flz Integrál összhangban az igényekkel A Szarvasi Integrál Tervező és Beruházó Gazdasági Munkaközösséget a közelmúltban a megyében elsőként Kiváló Kisvállalkozás címmel tüntették ki. Az elismerő címet 1987-ben a Magyar Kereskedelmi Kamara kisvállalkozó tagozata alapította. * * * Ennyi a hír röviden. Ma Magyarországon 40 ezer kisvállalkozás működik, s az Integrál az egyike azoknak a szervezeteknek, amelyek elismerést, rangot vívtak ki maguknak. A kamara kisvállalkozói tagozata az országban kilenc gazdasági közösségnek és négy szakcsoportnak ítélte oda a kiváló címet, s hogy mi lehet egy sikeres vállalkozás anatómiája, arra a társaság alapítójával, Bődi János építészmérnökkel kerestünk választ. — A munkaközösség 1982- ben alakult. Milyen indítékok vezették a két alapító építészt, hogy korábbi munkahelyüket (Agrober) feladva, belevágjanak egy meglehetősen, akkor még sokan azt hitték, bizonytalan jövőjű vállalkozásba? — önállóbb, úgy is mondhatnám, szabadabb alkotómunkára vágytunk, és zavart bennünket a hierarchikus rendből fakadó számtalan írott és íratlan szabály, megkötöttség — magyarázza Bődi János. Kezdetben csak tervezésre, a beruházások előkészítésére vállalkoztak. A felületes, nem a tervező elgondolása, igényessége szerinti kivitelezés azonban további lépésekre sarkallta a társaságot. Sok gond, baj volt az alvállalkozókkal is. A gmk ezért kénytelen volt tervei kivitelezéséről is gondoskodni. Ennek tulajdonítható, hogy rövidesen elérték a jogszabályokban előírt 30 fős felső határt, s a termelési érték öt év alatt 100 ezerről 1986 végéig megközelítően 10 millió forintra nőtt. A vállalkozás nyeresége pedig meghaladta a 3,7 millió forintot. Munkájukat sok elismerés kísérte. A legbüszkébbek mégis arra a köszönőlevélre, amelyet a szarvasi Pepi-kertben, arborétumban végzett építési, felújítási munkák elismeréseként kaptak a Budapesti Kertészeti Egyetem Környezetren- . dészeti Intézetétől. Ám alig lehet véletlen, hogy a helyi üzemek, a SZÁT, a Plasto- lus, a vasipari szövetkezet, a Dózsa Tsz és a városi tanács is szívesen' dolgoztatott az Integrállal, vállalva az annak foglalkoztatásáért kirótt különadót is. * * * A gmk, a tények legalábbis ezt igazolják, jól töltötte be azt az űrt, amely a nagy építőipari szervezetek kivonulása nyomán támadt a városban. Amire nem szívesen mondtak igent a nagyok, megoldotta azt a Bődi-féle vállalkozás. Mégpedig színvonalasan, a megrendelők megelégedésére. Hosszan lehetne sorolni, mire vállalkoztak az elmúlt években. Közülük most csak néhányat említünk. A közösség készítette a Békéssámsoni Előre Tsz gépjavító üzemének, a Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanműhelyének, a gyomaendrődi tsz agrokémiai telepének, az Orosházi Dózsa Tsz sertéstelepi rekonstrukciójának, a batto- nyai áfész ABC-jének, a Szarvasi Állami Tangazdaság gépjavító tanműhelyének, a szarvasi üdülőközpont geotermikus energiahasznosításának tervét, ösz- szesen 60 jelentősebb terv készítésében, illetve kivitelezésében vettek részt. Az utóbbi évek töretlen fejlődéséről, a gazdasági munkaközösség közös képviselője a következőket mondja: — A' tervezői, kivitelezői piacon kereslet alakult ki. Ez megkönnyítette munkánkat. Leszámítva azonban az arborétum felújítását, méreteiben egyetlen vállalkozás sem volt akkora, hogy az a nagy szervezetek számára is, minden szempontból előnyös üzlet lett volna. A mi fejlődésünk, vállalkozásunk mérete ugyanakkor mindig az igényekhez igazodott. Ez egyébként is létezésünk alapja volt. S végezetül a hivalkodás szándéka nélkül említhetem, hogy minőségi kifogást munkánkkal szemben fennállásunk óta nem emeltek. Lehet, szerencsénk volt, lehet ennél többről volt, van szó; másodszor ugyanazért a munkáért senki sem fizet. * * * A múltnál azonban, még ha sikeres időszak is volt, fontosabb a jövő. — Ami az elkövetkezendő hónapokat illeti, teljes a bizonytalanság. Az ígéretekkel ellentétben, úgy tűnik, hogy a kisvállalkozások munkáját igénybe vevő vállalatok továbbra is különadót lesznek kénytel^iek fizetni. Ez a megkülönböztetés az új adórendszer (általános forgalmi adó, vállalkozók adó) nehéz helyzetbe hozhatja a mi szervezetünket is. Nem véletlen, hogy a Magvar Kereskedelmi Kamara kisvállalkozói tagozata a versenyben egyenlő feltételeket sürgető levéllel fordult a kormányhoz. Bízunk abban, hogyi a tagozat kérése előbb-utóbb meghallgatásra talál. K. J. A környezetbe jól illeszkedő épület különleges megoldásaival hívja fel magára a figyelmet. A fogadóépület, amelynek terveit Bődi János készítette, a Szarvasi Arborétum bejáratánál található Téli energiaellátás A fűtési idény megkezdése alkalmából a télre várható energia- és fűtőanyag-ellátásról' érdeklődött az Országos Energiagazdálkodási Hatóságnál az MTI munkatársa. Tarján Róbert osztály- vezető elmondta, hogy a téli fűtőanyagok közül szénből kifejezetten nagy készleteket tároltak az erőművek, s megfelelő meny- nyiséggel rendelkeznek szénből és brikettből is a tüzelőanyag-telepek. Az utóbbi hónapokban megszűntek a brikett minőségét kifogásoló panaszok is, mert az üzemek változtattak az anyagösszetétel re- ceptúráján, így csökkent a termék meddő-, illetve hamutartalma. Néhány Tüzéptelepen átmeneti választékgondok vannak és nagyobb a kínálat brikettből, mint a keresett szénfajtákból. A bányászok az igényednek megfelelő termeléssel segítik az ellátást, s a külkereskedelem is szorgalmazza az importszén szállítására kötött szerződések ütemes teljesítését. Háztartási tüzelőolajból elegendők a készletek, s a finomítók a télen is folyamatosan gondoskodnak a pótlásról, a kiegyensúlyozott ellátásról. A gázipar felkészült arra, hogy a télen naponta 52-53 millió köbméter földgázt szolgáltat, a szokásos nyári felhasználásnak két és félszeresét. Az igények biztonságos fedezését szolgálja, hogy a földalatti tárolókban október végéig több mint egymilliárd köbméter gázt tartalékolnak a télre. Kokszból több Tüzép-tele- pen átmenetileg hiány volt, de a központi tartalékok igénybevételével megszüntették ezt a gondot. Az energiaszolgáltatók minden eshetőségre számítva felkészültek arra is, hogy nagyobb üzemzavar esetén a népgazdaságnak lehető legkevesebb kárt okozó átmeneti korlátozásokat vezetnek be az ipar energia-felhasználásában, nehogy hiányt szenvedjen a lakosság. Változatlanul fontos követelmény azonban, hogy ne csak a gazdaságban, hanem a háztartásokban is takarékoskodjanak az energiával és ne engedjenek teret a pazarlásnak. II tanácsi gazdálkodás feladatai, lehetőségei a megváltozott körülmények között Beszélgetés llraczki Jánossal, a megyei tanács általános elnökhelyettesével Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy jó két esztendővel ezelőtt, a VII. ötéves terv előkészítésekor gyakran irtunk az új tervidőszakról. Széles körű társadalmi vita előzte meg a terv készítését, melynek során több vélemény, észrevétel hangzott el. Ismertettük a megyei tanács ülésén akkor elfogadott programot, amely bizakodással töltötte el a lakosságot. Az azóta eltelt időben azonban gazdaságunkban kedvezőtlen változások történtek, amelyek érintették a tanácsokat is. Milyen gondokkal küzdenek ma, hogyan kellett módosítani az elképzeléseket, mi valósul meg az eredeti tervekből és mit tehetünk ezért? Ezekről beszélgettünk Araczki Jánossal, a megyei tanács általános elnökhelyettesével. — A VII. ötéves terv elfogadásakor valóban optimizmussal tekintett az elkövetkező évek elé tanácsi vezető, tanácstag, és a megyében élő emberek többsége is — mondotta bevezetőben. — A VII. ötéves tervben 64 tanácsunk 33 milliárd forint felhasználására készített költségvetést. Akkor arra számítottunk, hogy az első két évben mérsékeltebb, majd 1988- tól dinamikusabb fejlődés következik, s a feladatok megvalósításához is ennek szellemében fogtunk. Fokozta reményeinket az az 1,5 milliárd forintos anyagi juttatás, amit a kormány öt évre a megye felzárkóztatására biztosított. Akkoriban sok szó esett a tervidőszak első évével induló új tanácsi szabályozórendszerről. Ennek lényege, hogy a források döntő mértékben a termelő szféra teljesítményétől függő vállalati, szövetkezeti adókból, befizetésekből származzanak és en- nek arányában kerüljenek a tanácsokhoz, szemben a korábbi rendszerrel, amikor csaknem 100 százalékig garantálta az állami költségvetés a tervezett kiadásokhoz szükséges pénzt. Amennyiben a népgazdaság egésze elérte volna a tervezett teljesítményt, e szabályozásnak most az előnyeit élveznék a tanácsok, költségvetési intézmények, tehát a lakosság is. A kedvező fordulat, amire szükség lett volna, s amire sokan számítottak, nem következett be. Ellentétben a közén *ivú tervünkben megfogalmazottakkal, az irányszámok és tervezett időpontok nem tarthatók. Elsősorban a fejlesztések, beruházások területén várható’visszafogás. Rendkívül érzékenyen érint ez bennünket azért, mivel vannak még a VI. ötéves tervről áthúzódó kötelezettségeink is. — Milyen gondokkal küzdenek ma a tanácsok és a nehézségek ellenére milyen eredményeket értek el? — A változásokból következik, hogy a tanácsok elsősorban pénzhiánnyal küzdenek. De ez a dolog nem olyan egyszerű, mint egy háztartásban; nincs pénzünk, hát nem költünk. Már említettem: -sok terüle- tan ellátási kötelezettségünk van, az intézményeket működtetni, a szociális ellátást biztosítani kell. Emellett nyilván fejleszteni is kell, iskolát, kórházat építeni, bővíteni a gáz- és telefonhálózatot, javítani az ivóvíz minőségét és’ még sok-sok ilyen feladat van. Ezért tehát ma a legfőbb követelmény: a megvalósítandó célokat rangsorolni. Ezt a rangsorolást — a lakossággal együttműködve — a tanácsoknak kell elvégezniük és szeretném, ha most mindenki arra a testületre gondolna, mely a népképviselet szerve és abban a szellemben is működik, tehát demokratikus és teljes felelősséget érez azért a közösségért, mely a soraiból megválasztotta. Örülök, hogy az eredményekről is szólhatok, mert valahogy aet mostanában nem divat észrevenni, hogy a tanács valamit jól is csinál. Pedig városainkban, községeinkben szép példák is vannak, hogyan tud egy település — az egész lakóközösséggel együttműködve — évről évre előbbre jutni. Arról is szeretnék szólni, milyen megyei segítséget tudunk nyújtani az eredmények eléréséhez. Ilyen a végrehajtó bizottság által meghirdetett pályázati rendszer és a céltámogatások rendszere. 1983-ban került sor először a belterületi úthálózat kiépítésére vonatkozó pályázat meghirdetésére, azóta közel 140 kilométer utat építettünk, összesen 370 millió forintos költséggel, melyből a tanácsi támogatás 145 millió forint volt, a többi a lakossági hozzájárulás. Ez azt jelzi, menynyire azonosul a lakosság a jó kezdeményezésekkel. 1986—87-ben 28,2 millió forinttal támogattuk a temetői járda- és útépítéseket, valamint a ravatalozók felújítását. A támogatási rendszer lényege, hogy a megyei szinten megfogalmazott feladatok megvalósításához — meghatározott feltételek mellett — céltámogatás vehető igénybe. A tanácsok többsége a tervkészítés során jól felmérte a céltámogatási rendszerben rejlő lehetőségeket és kapcsolódott a kitűzött célok megvalósításához. Ezek a következők: lakásellátás, általános iskola, középiskola, 'a vízellátás és szennyvízelvezetés. — A fejlesztések mely területeit érintik a központi elvonások? — A megye fejlesztési célú előirányzata a VII. ötéves tervben 7,8 milliárd forint. Súlyponti terület a lakásellátás és lakásgazdálkodás, az egészséges ivóvízellátás, a középiskolai hálózatfejlesztés, a kórházfejlesztés és -rekonstrukció. A rendelkezésre álló anyagi eszközök döntő többségét a továbbiakban is erre a négy fő területre kívánjuk fordítani. Nehezíti azonban helyzetünket, hogy 1989—90-ben további mérséklésre kell számítanunk, ami arányaiban és összegében is várhatóan meghaladja majd az 1988. évit. A fejlesztésre rendelkezésre álló források csökkentése miatt szükséges a középtávú terv kiigazítása. Ez azt jelenti, hogy a VII. ötéves tervben meghatározott elsődlegességeknek csak részben lehet érvényt szerezni. A helyi tanácsoknak a tervidőszakra kitűzött feladataikat újra kell rangsorolni; elhúzódással és elmaradással szükséges számolni és jelentősen mérsékelni a megyeközponti feladatokat. Számításba kell vennünk, hogy ezek az egész megye lakosságát érintik. Ilyen az ivóvíz- minőség-jiVító program, a szociális otthoni fejlesztés, a kórházi rekonstrukció, hogy csak a leglényegesebbeke't említsem. Módosítani kell a helyi tanácsok előirányzatait is. Elképzelésünk szerint a csökkentés arányosan érintené a helyi tanácsokat és a megyei tanácsot. A céltámogatási rendszert felül fogjuk vizsgálni, a feladatok körét és a támogatások mértékét szintén módosítanunk kell. A gazdaságilag elmaradott térségek településeinek fejlesztési lehetőségeit azonban nem szeretnénk mérsékelni. Természetesen e változásokról a megyei tanács testületé dönt majd. Ügy gondolom, a tanácsi fejlesztések közül néhány kiemelt fontossággal bír az itt élő emberek számára. Ilyen a lakásellátás. Az már most látható, hogy a szűkülő anyagi források az eredetileg tervezett szociális bérlakás felépítését nem teszik lehetővé. A lakásellátási rendszer javításának lehetőségét mi is keressük, több változatot dolgoztunk ki. Bevezetése 1988. januártól várható. Lényege, hogy a támogatási rendszer átformálásával a lakáshoz jutás pénzügyi feltételeit kívánjuk javítani. A fiatalok és a nagycsaládosok lakáshoz jutási lehetőségein javítana, ha a helyi tanácsok gyakrabban élnének' a vissza nem térítendő támogatási forma alkalmazásával. Ezt megyei szintről támogatni kívánjuk anyagi eszközzel is. 1988-tól az általános iskolai hálózat- fejlesztés kisebb visszafogása mellett nagyobb súlyt kívánunk fordítani a középfokú oktatás feltételeinek javítására. Az ivóvízellátás területén azt szerettük volna elérni, hogy a tervidőszak végére valamennyi településünk be legyen kapcsolva a vezetékes rendszerbe. Jelenleg azonban arra lehet számítani, hogy a munkák befejezése áthúzódik a következő tervidőszak elejére. — Milyen segítséget várnak a lakosságtól, a társadalmi szervektől? — A megye lakosságától akkor várhatunk valamit, ha a tanács, úgy is, mint az államhatalmat szolgáló apparátus, úgy is, mint a költségvetési intézményrendszer gazdája, de mint az egész település életéért felelős szervezet — szándékosan nem használom a hivatal kifejezést — élvezi a lakosság bizalmát. Ha a tanács tudja. mit várnak tőle — és teljesíti is azt __ akkor testületéi és apparátusa is várhat a lakosságtól megértést, áldozatvállalást. Rögtön hozzáteszem, rengeteg példája van ma is ennek, a településfejlesztő társadalmi munkától az egyéb sokirányú segítségig. Köszönet azoknak, akik tettek már szűkebb hazájukért, s kérem, segítsék a tanácsokat ezután is, hogy az a település, ahol élnek, szebb és gazdagabb legyen. A társadalmi szervek egyrészt mozgósítsanak a népgazdaság minden területén a tervek végrehajtására, a fegyelmezett munkára, másrészt védjék és képviseljék a dolgozók érdekeit. Kísérjék figyelemmel a költségvetési felhasználásokat és mind a tervek készítésekor, mind megvalósításakor mondjanak véleményt. Közös ügyről van szó, közösen tehetünk érte. S. F.
