Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

1987. szeptember 10., csütörtök Békéscsabán Felsőfokú számítástechnikai tanfolyam KEDDEN KEZDŐDÖTT A FOLYAMATSZERVEZŐI. MA DÉLUTÁN EGY ÓRAKOR PEDIG A PROGRAMOZÓI FEL­SŐFOKÚ TANFOLYAM BÉKÉSCSABÁN A TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLA TERMEIBEN. A SZÁMALK MEGBÍZÁSÁBÓL A SZÜV BÉKÉSCSABAI SZÁMÍTÓKÖZPONTJÁNAK SZER­VEZÉSÉBEN 140 JELÖLT KEZDI MEG HÁROMÉVES TA­NULMÁNYAIT A SZÁMÍTÁSTECHNIKA TÉMAKÖRÉBEN. „Egyénileg vágtam bele...” A beiratkozottak létszáma is tükrözi, hogy milyen nagy az érdeklődés a tanfolyam iránt. De ez így természetes, hiszen előrehaladásunk egyik legfontosabb segédeszköze éppen a számítógép. Öröm­teli dolog tehát, ha az esz­közök megismerését, kezelé­sének elsajátítását egyre töb­ben igénylik. — A tanfolyammal szeret­nénk elősegíteni a megyében levő szakmai és szellemi erők megtartását — mondta Pénzes Sándor, a SZÜV igazgatója, aki egyik kezde­ményezője is a most induló számítástechnikai tanfolyam­nak. Mint elmondta, rend­kívül fontosnak érzi, ilyen emelt szintű tanfolyam elin­dítását a megyében. A ko­rábbi időszakban ugyanis a számítástechnika iránt ér­deklődők csak Szegeden vagy Budapesten képezhették to­vább magukat. Ez viszont akár az utazást, akár a mun­kaidőből történő kiesést vesszük figyelembe, senkinek sem gazdaságos. Becslések szerint évente így mintegy 45 ezer munkaóra megy ve­szendőbe, melyet ha csupán 50 forintos vállalati költség­gel számítunk, akkor is több mint 2 millió forint veszte­séget jelent a megye válla­latainak.- A számítástechnikai esz­közök terjedésével egyre in­kább szükség van a jó szak­emberre is. A vállalatok, gazdálkodó egységek jobban megbíznak a saját szakem­bereikben, mintsem hogy máshonnan alkalmazzanak egy-egy programozót, vagy szervezőt. Konkrétan a szá­mítógépekkel dolgozókon kí­vül jelentős azoknak a szá­ma, akik nem ilyen munka­körben dolgoznak, mégis el­jöttek a tanfolyamra. Mind­ebből arra következtethe­tünk, hogy meg akarják is­merni azokat az új módsze­reket, melyeket majd a sa­ját munkaterületükön is al­kalmazni tudnak. Egyúttal céltudatosan törekednek olyan számítógéptípusok megvásárlására, melyek az adott területen a legjobban hasznosíthatók. — Számítások szerint már 30-40 jelentkező esetén is ér­demes lett volna belekezdeni a vállalkozásba, ez a túlje­lentkezés kissé minket is meglepett. Ennek ellenére igyekeztünk maximálisan felkészülni a feladatra. Heti 2 alkalomra terveztük az oktatást, melyből 6 elméleti és 3 gyakorlati órán sajátít­hatják el a hallgatók a tu­dásanyagot. Jól képzett elő­adóink, akiknek többsége megyén belüli, szakmailag kiválóan, felkészülten adják át az ismeretanyagot a hall­gatóknak. A tanfolyam komoly, a ta­nulók félévi vizsgákat tesz­nek, majd diplomamunkát készítenek, melyeknek ered­ményes megvédése után a Budapesten végzettekkel azo­nos értékű diplomát kapnak kézhez. A SZÜV Békéscsabai Szá­mítóközpontja kettős céllal indított tanfolyama egyrészt költségmegtakarítást kínál a vállalatoknak, ugyanakkor fontosnak tartja a számítás- technika egységes képzését. Nem érdeke a vállalatnak, hogy csupán saját, s szak­emberei értsék a szakmát, azt szeretnék, ha a megyé­ben minél többen ismernék és használnák is munkájuk­ban az elektronika adta le­hetőségeket. Bővítve és gyor­sítva ezzel is megyénk szel­lemi kultúrájának felemel­kedését. * * * A folyamatszervezői tan­folyam első tízperces szüne­tében arra kértünk két hall­gatót, hogy mutatkozzanak be és mondják el, mi kész­tette őket arra, hogy ismét iskolapadba üljenek? — Horváth Ilona vagyok, a Békés Megyei Gyógyszer­tári Központ dolgozója. Je­lenleg operátorként dolgo­zom Commodore 64-es szá­mítógépen. Főiskolára nem mertem jelentkezni, de min­denképpen vágyakozom egy felsőfokú képesítésre. A köz- gazdasági szakközépiskola számítástechnikai tagozatán végeztem, így nem idegen tőlem ez a terület. Egyénileg vágtam bele a nem éppen olcsónak tűnő tanfolyamba, de remélem, sikerül majd el­végeznem. A munkahelye­men jobban örültek volna, ha programozói szakra je­lentkezem, de a folyamat- szervezés engem jobban ér­dekel. Ennek ellenére talán jövőre már kapok valami­lyen támogatást a vállala­tomtól is a tanfolyam sike­res elvégzéséhez. Bízom ben­ne, hogy sikerül. — A nevem Makai István és a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalatnál gyár­tás-előkészítőként dolgozom. „Mindig érdekelt a számítás- technika” Fotó: Veress Erzsi Mindig is érdekelt a számí­tástechnika. Ez egy gyor­san fejlődő ágazat és sze­rintem előbb-utóbb minden­kinek meg kell barátkoznia vele. Számítástechnikai is­meretek nélkül ma egy mű­szaki ember nem is létezhet. A tudás gyarapítására pedig kiváló alkalom ez a tanfo­lyam. Vállalatunktól hatan jelentkeztünk, mert úgy tud­juk, hogy nálunk most épül ki a számítógépes rendszer, s szeretnénk érteni is hozzá. Jelentkezésünket az ÁÉV tá­mogatta. A folyamatszerve­zői szakot választottam, bár azt hiszem, ez egy kicsit ne- hezeb b% mint a programozói, de remélem, majd csak meg­birkózom vele. E felsőfokú ismereteket adó tanfolyam mellett gyakran látogatom a számítástechnikai klubot is. Minden érdekel, ami kapcso­latos a számítástechnikával, a jövőmet látom benne. Bacsa András II Kövizig jelenti... Területün­kön 1987 au­gusztusában 25,9 milli­méter csapa­dék hullott. Ez a meny- nyiség 23,5 milliméterrel alacsonyabb 50 év augusztus havi átlagcsapadékánál. Csa­padékmérő állomásaink kö­zül a legnagyobb csapadék- mennyiséget, 38,0 millimé­tert Dobozon mérték, legke­vesebbet Nagytótiban, amely 13,7 milliméter volt. 1987. Január 1. és augusz­tus 31. közötti időszakban az igazgatóság területén 398,9 milliméter csapadék hullott, ami 37,4 milliméterrel ma­gasabb a sok éves átlagnál. A Körösök romániai víz­gyűjtő területén augusztus­ban vízfolyásonként a kö­vetkező csapadékmennyiség hullott: Berettyó: Székelyhida 52,5 mm; Fekete-Körös: Vigyá­zó 190,7 mm; Petrugroza 68,7 mm; Sebes-Körös: Bán- fihunyad 104,6 mm; Fehér- Körös: Honctő 64,0 mm; Kisjenő: 29,4 mm. Talajvízszint: az igazgató­ság területén a talajvízszint a sokéves átlag közelében helyezkedik el, a terepszint alatt 200—370 milliméter kö­zött ingadozik, az előző hó­napban mérthez viszonyítva 20,50 cm-es vízszintsüllyedés tapasztalható. Öntözés: a megelőző hetek száraz, meleg időjárása a hónap során változott, a hő­mérséklet csökkenéséből adódóan júliusban tapasztalt öntözési kedv mérséklődött, 1987. április 15. és augusz­tus 31. között mintegy 16 ezer hektár került megöntö- zésre. Folyóink természetes vízhozama továbbra is ki­egészült a Tisza-völgyből ér­kező vízmennyiséggel. A hó­nap során számottevő üze­melési probléma nem for­dult elő. Vízminőség-védelem: vize­ink minőségét az augusztusi hűvösebb időjárás kedvező irányba befolyásolta. Az el­múlt időszakban az alábbi rendkívüli szennyeződéseket regisztráltuk felszíni vizein­ken. Augusztus 1-én a Se­bes-Körös határszelvényében mérgezésre utaló tünetekkel halpusztulást észleltünk. A víz magas PH-értéke mellett a felszínen vékony, irizáló olajfilmet észleltek, a vizs­gálat alapján a halelpusztu­lást rovarirtószer-marad- vány okozta. A biharugrai halgazdaságban a vízkivéte­lezést szüneteltettük, au­gusztus 3-tól a vízszennye­zés megszűnt. Ugyanakkor a Fekete-Körösön a víz ma­gas PH-értéke mellett kék­algavirágzás okozta úszó szennyeződést észleltek, me­lyet a határon túli csator­nákon történő vízbeömlés idézett elő. Augusztus 22-én a Fekete- Körösön a határszelvény kö­zelében üzemelő Margó-foki úszó vízkivételi mű okozott kismértékű olajszennyező­dést, mely a környezet ká­rosítása nélkül levonult. Hol legnagyobb a telekhiány? Megoszlanak a vélemé­nyek arról, hogy mi okoz több gondot a lakásépítés­ben, a pénz- vagy pedig a telekhiány. Anélkül, hogy belebonyolódnánk ebbe a vi­tába, tényként szögezhetjük le: egyre kevesebb a szabad építési telek. Ez a folyamat a legnyilvánvalóbb a fővá­rosban, ahol gyakorlatilag kimerültek a tartalékok, de a legtöbb megyében is ha­sonló a helyzet: a föld, saj­nos, nincsen gumiból. Akik ezelőtt tíz-tizenöt évvel építkeztek, szinte még válogathattak a jó és a jobb telkek között. A megyeszék­helyeken, a nagyobb váro­sokban akkor indult meg igazi lendülettel az otthon- teremtés, és a földárak sem kúsztak még az égig. Mára azonban a legtöbb helyen kitehetnék a „megtelt” táb­lát, hiszen a központokban elfogytak a szabad építési helyek. Akik most vágnak bele a házépítés fáradságos munkájába, azok legtöbbje kiszorul a peremvidékre. Kinek a zsebére? Ez önmagában még nem jelent feltétlenül rosszat, hi­szen sokan éppen erre: nyu­galomra, csöndre ' vágynak. Csakhogy a városok, falvak szélén ritkaságszámba megy a kiépített közmű, a por­mentes út, a vízbekötés. Ezek megteremtésére ma a legtöbb helyen nincsen pén­ze a tanácsoknak, és egyet­len megoldást ajánlanak az építkezőknek: alakítsana_k társulást. Így kedvezményes áron, esetenként állami hi­tellel, de gyakorlatilag még­iscsak a saját pénzükön va­lósítják meg az élet ma már nélkülözhetetlen komfortját. A megyék ugyanakkor ab­ban érdekeltek, hogy növel­jék bevételeiket. Ennek egyik forrása, ami találko­zik a magánlakás-építők igé­nyével, az a parcellázás. Ám ebben nem egyformák a le­hetőségek. Mert például a Bács-Kiskűn megyei ta­nyavilágban még ezrével várják a jelentkezőket, ab­ban a reményben is, hogy benépesítik az elhalóban lé­vő vidékeket, növelik a ta­nyák megtartó képességét. De Baranyában például már alig több mint két- ezernyi a családiház-férő- hely. Igaz, a Pécs közeli vi­déken villannyal, vízzel, út­tal, járdával és kiépített gázvezetékkel fogadják az építkezőket. Békésben pedig új igények jelentkeztek: nem pusztán földet, tanácsi tel­ket keresnek a családalapí­tók, hanem inkább régi há­zakat, hogy azokat megvá­sárolják és felújítsák. Borsodban a községi ta­nácsoknak a telkek kialakí­tásához a megye anyagi se­gítséget is ad, akárcsak Csongrádban. Erre a pénz­ügyi támogatásra persze csak ott lehet • számítani, ahol a falu már kívül esik a nagyvárosok sűrűn lakta vonzáskörzetén. Tízezer forintért Fejér megyében a taná­csok nagyon kevés pénzt tudnak szánni parcellázásra, ezért itt is megfigyelhető az a folyamat, amely szerte az országban érvényesül, hogy emelkedik a magánforgalmú telkek ára. Győr és Sopron környékén is elkeltek már az üres földterületek, ezért az igény a kisebb falvak fe­lé tolódott el, amelyek azért jól megközelíthetők. A Hajdúság fővárosában, Debrecenben sem ritka már a négyszögölenkénti tízezer forintos ár, s mivel Heves­ben az idén alig ötszáz ál­lami telek kialakítására van mód, várhatóan itt is meg­ugranak az árak. Ha ezt nem is tudja letörni, de azért igyekszik valamiféle rendet teremteni a Komá­rom Megyei Tanács, amikor a nagy telekigénylésre te­kintettel várakozólistán tart­ja nyilván az igénylőket, akiknek zöme a felkapott helyeken szeretne telket bé­relni. Talán Nógrád a szabályt erősítő kivétel, mert szerte a megyében mindenütt van 2-3 évre elegendő telek, az országos folyamatokkal el­lentétben. Ám itt is nagy gond a közművesítés, ponto­sabban, hogy ezek kiépíté­sének költségei is a vásár­lóra hárulnak. A kiragadott példák nem­csak a magánlakás-építés, hanem általában a lakás­építés egyik korlátját jelzik. Mert belátható időn belül elérkezik az a pillanat, ami­kor a megyék sem parcel­lázhatnak többet, hiszen a mezőgazdasági művelés alól csak meghatározott földterü­leteket lehet kivonni, ame­lyek már alkalmatlanok a művelésre. Több sorházat Aki pessze most építkezik, és már szerzett telket, azt kevésbé izgatja a jövő gond­ja, mi marad a holnap épít­kezőinek, de ezt a kérdést a megyék vezetőinek fel kell tenniük. A válasz nem egy­szerű, .de vannak megoldási javaslatok. Például a rend­kívül területigényes családi- ház-építéssel szemben a sorházak, a láncházak, te­hát a közösségi építkezés szorgalmazása, és ha lehet­séges, anyagi eszközökkel való ösztönzései Nem kell feltétlenül mindjárt tízeme­letes monstrumokra gondol­nunk, hanem csupán olyan korszerű, több generáció együttélésére alkalmas épü­letekre, amelyek kivitelezése is gazdaságosabb, minti az egyéni otthonoké, hogy a fenntartásról, az energiafo­gyasztásról ne is beszéljünk. Ez a fajta építkezési mód még nemigen terjedt el ná­lunk, még mindig tartja magát „az én házam, az én váram” szemlélet. De közel már az az idő; amikor en­nek feladására kényszerít az olyan prózai indok, mint a telekhiány. Éppen ennek közelsége kényszeríti a ta­nácsokat a megfontolt, elő­relátó telekgazdálkodásra. Szikora Katalin fl jó minőség titka Kevert kuglóf, vajas cipócska, orosházi banán, molnárka, kígyórétes. Ki ne kíván­ná meg egyiket vagy másikat e nevek hal­latán? S aki már kóstolta, annak még az sem gond, ha egy kicsit távolabbra is van az élelmiszerüzlet, ahol ezek a péksütemé­nyek kaphatók. Az érdeklődő vásárlók azt is tudják, hogy ezek a sajátos termékek a Szabadkígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Szakmunkásképző Intézet sütőipari tanműhelyében készülnek. A lakosság örömére szeptember 3-án új­ra megkezdődött az augusztus 20-a óta szü­netelő termelés a tanműhelyben. — Mivel intézményünk folyamatos ellá­tásra vállalkozott — mondta Raffay József igazgató —, a szállítást a termelési szünet idején is biztosítanunk kellett. A ljékéscsa- bai 1. sz. sütőipari tanműhellyel kötött megállapodás értelmében, ez idő alatt az ő termékeiket vásároltuk fel, illetve szállítot­tuk el a velünk kapcsolatban álló üzletek­nek. Bár mennyiségi fennakadás nem volt, mégis sokan érdeklődtek, mikor lehet már szabadkígyósi kenyeret kapni. — Mi a titka ennek az óriási kereslet­nek? — Egyetlen titka van: a jó minőség. Termékeink minősége széles körben elis­mert. Ebből sajnos helyi konfliktusok is adódtak. Termelési kapacitásunk ! akkora, hogy a jelenlegi két kemencével Szabad- kígyóson kívül Űjkígyós lakosságának a fe­lét tudjuk csak ellátni. A probléma abból adódott, hogy az újkígyósiak — ragaszkod­va a mi termékeinkhez —, azokban az üzletekben vásároltak elsősorban, ahová a mi tanműhelyünk szállít. Ezt a hatalmas igényt csak akkor tudnánk kielégíteni, ha új gőzkemencét állítanánk be. Ennek a be­építése pedig csaknem 900 ezer forint len­ne. Sajnos ezt az anyagi fedezetet eddig a megyei tanács nem tudta számunkra biz­tosítani. — Termékeink jó minőségének két alap­vető oka van — kapcsolódott beszélgeté­sünkbe Puskás József, a sütőipari tanmű­hely gyakorlati oktatásvezetője. — Egyrészt, hogy mi az anyagnormát és a technológiát szigorúan megtartjuk; másrészt pedig üze­münk bevételéből anyagilag is érdekeltté tesszük tanulóinkat, dolgozóinkat. Kisüzemi keretek között, főleg kézi mun­kával, időigényesebben, iskolás módon de- kázva, centizve termelni... Megéri? A kér­désre az óriási kereslet ad egyértelmű vá­laszt. — magyar — Készül a kedvelt fonott kalács Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents