Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

1987. szeptember 10., csütörtök o <! „Nem könnyű ma fiatalnak lenni” A KISZ Békés megyei bi­zottsága az idén is megren­dezi augusztus 20. és októ­ber 6. között a megyei if­júsági napokat. A megye ag­rárifjúságát változatos szak­mai, kulturális, politikai és sportprogramokkal várják. Ebből az alkalomból keres­tük fel az Orosházi Űj Élet Tsz KISZ-titkárát — aki egyben a város és városkör­nyék rétegtanácsának a tit­kára is —, Nagy Istvánt, öt kérdeztük az alapszervezet munkájáról, az agrárifjúság helyzetéről. — A szövetkezet ifjúsága mi- lyen szerepet vállal a közélet­ben? — Az utóbbi időben a KISZ munkája átértékelő­dött. Rendezvénycentriku- sabbak lettünk. A fiatalok annyira elfoglaltak, hogy nincs idejük a KISZ-életre. Szeretnének az emberek ki­kapcsolódni, pihenni, s erre ez a munkaforma a legal­kalmasabb. Mindig valami célt kell meghatároznunk, hogy rendezvényeink ne le­gyenek öncélúak. A szövet­kezeti demokrácia egy sor lehetőséget biztosít, hogy be­kapcsolódhassunk, cselekvő­én részt vehessünk a köz­életben. Ennek ellenére az a tapasztalatunk, hogy a köz­életi szereplés az utóbbi idő­szakban egy kicsit háttérbe szorult. — Milyen a kapcsolatuk a ve­zetéssel? — Vezetőségváltás történt 1985-ben, aminek az ered­ménye, hogy fiatalok kerül­tek a szövetkezet élére. Jó partnerviszony alakult ki alapszervezetünk és a párt-, .valamint a gazdasági veze­tés között. Személy szerint én is részt veszek a szövet­kezet vezetőségi ülésein, gyakorlatilag tájékozódom a gazdaság problémáiról, gondjairól. Véleményt kérek tőlük. A lakáskölcsön-bizott- ság munkájából is kivesszük a részünket. Sokszor olyan nagy apparátust igénylő ren­dezvényeket hirdetünk meg, ami meghaladja alapszerve­zetünk képességeit. Ilyenkor önzetlenül és szívesen segít bennünket a szövetkezet. — Milyen eredményeket tud­nak felmutatni? — Elnyertük ’82-ben a KISZ KB Vándorzászlóját. Az ezt követő három évben meg­kaptuk a Kiváló KlSZ-szer- vezet zászlóját, 1986-ban pe­dig a KISZ KB Dicsérő Oklevelét vehettük át. A si­kerek mellett vannak gond­jaink is. Öt éve egyre nehe­zebbé vált az alapszervezet működtetése. Kísérleti bér- gazdálkodásban vettünk részt, a dolgozó fiatalok szá­ma csökkent. Nem történtek felvételek, ugrásszerűen csökkent a KISZ-esek szá­ma is. Míg 1982-ben 160 tag­ja volt alapszervezetünknek, jelenleg 75-80 körül van. Várhatóan még több fiatal fog elvándorolni. Ennek el­lenére régi, bevált módsze­rekkel kívánunk tovább dol­gozni. — Mi a véleménye az agrár­ifjúság jelenlegi helyzetéről? — Nem könnyű ma fia­talnak lenni. De ha más korosztálynak tenné fel ezt a kérdést, azoknak is hason­ló lenne a véleménye. Agrárterületen alacsonyab­bak a bérek, mint az ipar­ban. Az élelmiszeriparban van szóródás, de kifejezet­ten szövetkezetről, állami gazdaságról lévén szó, ott alacsonyak, a háztáji tevé­kenységnek lenne a feladata ezt kompenzálni. Így vi­szont nem jut ideje a fia­talnak a kikapcsolódásra, szórakozásra. A haszon, a nyereség pedig csak ősszel lesz kézzelfogható. Valójában az agrárifjúság problémája nem választható el a magyar ifjúság teljes körétől. A gondok nem spe­ciálisak, mindannyian érin­tettek vagyunk benne. Cs. I. Urad megyei szakszervezeti delegáció megyénkben Grósz Károly japán gazdasági vezetőket fogadott A Magyar Kereskedelmi Kamara magyar—japán gazda­sági klubjának meghívására tegnap hazánkba érkezett Szai- to Eisiro, a Japán Gazdasági Szervezetek Szövetségének (KEIDANREN) elnöke és magas rangú japán gazdasági ve­zetőkből és pénzemberekből álló kísérete. A japán gyáripar és a bankélet vezetőit tömörítő befolyásos szervezet elnökét és kíséretét fogadta Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. A szívélyes légkörű megbeszélésen áttekintették a magyar— japán gazdasági és pénzügyi együttműködés időszerű kér­déseit, a kapcsolatok további bővítésének lehetőségeit. A találkozón részt vett Ivata Kazuo, a japán—magyar gazda­sági klub elnöke és Székács Imre, a magyar—jápán gazda­sági klub elnöke. Jelen volt Mogi Rjozo, Japán budapesti és Szarka Károly, hazánk tokiói nagykövete. Havasi Ferenc, a budapesti pártbizottság első titkára szer­dán ugyancsak fogadta Szaito Eisirót és kíséretét. Országgyűlési bizottságok ülése Tegnap, szeptember 9-én a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának meghí­vására Arad megyei szak- szervezeti delegáció érke­zett Békéscsabára. A delegációt a Gyulavári— Varsand határátkelőhelyen Cs. Nagy Lajos SZMT-titkár fogadta. A küldöttség veze­tője Mihut Petru, a szak' szervezetek arad megyei tanácsának titkára, tagjai: Tirlea Viorica, az aradi „Victoria” Öragyár szak- szervezeti bizottságának el­nöke és Mreana Constantin, az Aradi Vegyi Kombinát szakszervezeti bizottságának elnöke. Az SZMT-székházában Szeljak György, az SZMT Az Országgyűlés telepü­lésfejlesztési és környezet- védelmi bizottsága tegnap Straub F. Brúnó elnökleté­vel ülést tartott a Parla­mentben. A testület az ál­talános forgalmi adóról, il­letve a magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló tör­vényjavaslatokat, valamint az ipar VII. ötéves tervi környezetvédelmi feladatait és a Bős—Nagymaros víz­lépcsőrendszer területrende­zési tervének korszerűsíté­sével kapcsolatos elképzelé­seket vitatta meg. A képviselőkhöz korábban eljuttatott törvényterveze­tekhez fűzött szóbeli kiegé­szítőjében Békési László pénzügyminiszter-helyettes hangsúlyozta: az elmúlt év­tizedben a gazdaságszervező tevékenységet labilitás jelle­mezte, mert a szabályozók gyorsan és kiszámíthatatla­nul változtak, épp ezért a jövőben stabil, megbízható, a gazdálkodók érdekeit ki­titkára tegnap délelőtt adott tájékoztatót a megye gazda­sági életéről és a szakszer­vezeti ágazatok munkájáról. A tanácskozáson részt vet­tek az ágazatij iparági me­gyei titkárok is. A delegáció tagjait dél­után dr.i Lovász Matild, az MSZMP Békés Megyei Bi­zottságának titkára fogadta. A háromnapos program során vendégeink látogatást tesznek a Békéscsabai Kö­töttárugyárban, az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat­nál, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. Megtekintik Békéscsaba ne­vezetességeit és látogatást tesznek a gyulai SZOT-üdü- lőben is. fejezésre juttató szabályo­zásra van szükség. E cél valóra váltását segíti elő az árrendszer és az adórend­szer átfogó reformja, amely­nek során megszüntetik a bér- és vagyonadót, illetve fokozatosan felszámolják a felhalmozási és a kereseti adót. E mögött az a szándék húzódik meg, hogy a jöve­delemelvonás ne a terme­lést, hanem a végső fo­gyasztást terhelje. Végezetül Békési László utalt arra, hogy az adóre­formhoz szociálpolitikai program is kapcsolódik, és ismertette a lakosságot érintő veszteségek ellensú­lyozására tervezett intézke­déseket. A Bős—Nagymaros víz­lépcsőrendszer területrende­zési tervének korszerűsíté­sével foglalkozó tájékozta­tóhoz Jantner Antal építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes fűzött szó­beli kiegészítést. Kifejtette: nem új tervről, hanem a meglevő koncepció átdolgo­zásáról van szó a tapaszta­latok és az új igények bir­tokában. Utalt arra, hogy a magyar építők folyamatosan együttműködnek a szlovák partnerekkel, s mivel a víz­lépcsővel kapcsolatos szlo­vák nemzeti terv korszerű­sítési munkái idén kezdőd­nek meg, várhatóan csak 1990-ben terjesztheti az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a bős—nagy­marosi vízlépcső térségének egyeztetett, továbbfejlesz­tett területrendezési tervét a Minisztertanács elé. * * * Kiegészítő, módosító ja­vaslatokkal elfogadásra ajánlotta és 1988. január 1-jétől bevezethetőnek tar­totta az általános forgalmi adóról és a magánszemé­lyek jövedelemadójáról ké­szített törvényjavaslat ter­vezetét tegnapi ülésén az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága. A Parlamentben megtar­tott tanácskozáson — Nyers Rezső elnökletével — a kép­viselők elsőként Patkó And- rás pénzügyminiszter-helyet­tes tájékoztatóját hallgatták meg az adóreformról. Patkó András egyebek között han­goztatta, hogy a tervezett adóreform nem egyedüli, fő. eszköze, de fontos eleme a stabilizációs programnak. A tervezett általános forgalmi adó kedvező hatása, hogy költségcsökkentést jelent a vállalatoknál, és a termelői árszintet mintegy öt száza­lékkal csökkenti. A terve­zett általános forgalmi adó bevezetésével a külkereske­delem, ezen belül a feldol­gozóipari export is kedve­zőbb helyzetbe kerül a je­lenleginél. Patkó András bejelentette azt is, hogy a gazdasági vezetők még szep­temberben megismerik a termelői árrendezésre és a tervezett árindexre vonat­kozó elképzeléseket is, így kellő idő áll majd rendelke­zésre a jövő évi tervezésre. Ugyancsak a napokban köz­ük a jövedelem- és kereset- szabályozás tervezetét. „Egy kocsmáért nem harcolnánk...” Hűsháború Újkígyóson — Maga az, aki be akarja záratni a boltot? — emelte fel a hangját, ahogy mellém ért egy idős, kalapos hölgy fenyegető kézmozdulattal. A bosszús hangokból ítélve azt hittem, hogy meglincselnek Újkígyóson az Arany János utcai húsbolt előtt. Aztán az egyik asszony segítségemre sietett. — Ellenkezőleg, Jolán né­ni ... — Akkor tessék csak rám figyelni és írni a nevem! Még lélegzetvételnyi időm sem maradt, Wertán Jolán néni és rajta kívül vagy ha­tan kezdték el mondókáju- kat és egymás szavába vág­va sorolták sérelmeiket. Az­tán végre — talán tisztelve a kort — engedték beszélni a 83 éves Jolán nénit. — Itt, Újkígyóson szorgal­mas emberek laknak. Azt mondja a Cibakházáról jött rokonom, ott az egész falu­ban nem hizlalnak annyi disznót, mint itt egy utcá­ban. A leadott sertések nagy része ebbe az üzletbe kerül — mutat a háta mö­gött levő húsboltra. — Tud­juk, hogy azokat nem mes­terséges takarmánnyal hiz­lalták. Jó és friss húst itt Kígyóson csak az Arany Já­nos utcában kapunk! Csonka Péterné is úgy védte a húsboltot, akár a sajátja lenne: — Ha itt sorba is kell állni, még mindig jobb, mert az ember azt kapja, amit kér, nem úgy, mint a túl­zsúfolt ABC-ben, ahol csak a pulton levőből vihetünk... Ha tetszik, ha nem. És még csak nem is nagyon fér az ember abban a boltban. Kovács József is megszó­lalt: ) — Ha egy nagyközség nem tud fenntartani egy húsbol­tot, az szégyen. Adják visz- sza a pénzünket, amit ed­dig a szövetkezetnek fizet­tünk. Miért fizetjük a rész­jegyeket? Domokos János: — Ha bezárják ezt a bol­tot, a nagyközség nem tudja a húsellátásunkat megolda­ni. Frissel biztosan nem. Lőrincsik János mellém sorolt, látszik az arcán az indulat, de fegyelmezetten megvárta, amíg rá került a sor. — Több mint hatvan éve lakom itt, korábban nem egy, de három hentesbolt volt a településen és mindannyian megéltek. Hát kinek fáj ez az egy? Domokos Balázsné: — Tudjuk, hogy minden kedden és csütörtökön fris­sen vágnak. Látjuk, hogy tiszta környezetből kapjuk a húst. Nézze meg. Talán Csa­bán sem talál olyan helyet, ahol hetente kétszer friss te­pertőt, házi zsírt kaphat. Itt van ... Idős Krucsai János: — Ezt a szövetkezetét mi alapítottuk. Hát nincs any- nyi becsületünk, hogy össze­hívjanak bennünket és el­mondják, hogy mit akarnak, hogy akarják? * Gedó Lajosné: — Igaz, hogy itt mindig sokan vásá­ERresíhtik. fcfEwes, vasas:.tóit NOGJy A iOG . tytjv 'in?. siímH&in. !>, mMWL tmsJrt i/AWlUU iilül S, VASX iám AT . Al A Fi Sí A b ! HOLTJA MbA!. ; rolnak, hiszen a község leg­távolabbi részéről is, még az ABC mellől is . ide jönnek. De a kiszolgálás gyorsan ha­lad, mert ha kell, hárman is beállnak a hentesek közül. Itt még senkit sem csaptak be, sem azzal, hogy keve­sebbet mérnek, sem azzal, hogy többet számolnak. Egyébként azt is elhiheti, hogy ha egy kocsmáról len­ne szó, nem lennénk itt eny- nyien. De érdekes módon azokat nem akarják bezárni! Egyöntetű morajjal helye­selt a tömeg. Bementem, hogy megnézzem a húsboltot belülről is. Vagy harmincán követnek egy emberként az addig majdnem üres boltba, amit nem sokkal érkezésem előtt nyitottak. Patikatiszta­ság, rend fogadott. A meny- nyezeten hatalmas ventilátor lapátjai forogtak. A levegő­ben nem lehetett érezni — mint sok helyen — a külön­böző húsok jellegzetes „illa­tát”. Betódulásunk után rö­viddel három fiatalember látott munkához, a kiszolgá­láshoz. Mielőtt megszólaltam, szemügyre vettem a kínála­tot. Volt ott minden, amit egy disznóból ki lehet ka­nyarítani. De láttam mar­ha- és birkahúst, friss te­pertőt és zsírt is. Olcsó áru­ból is gazdag a választék. Található máshol is — mon­danák. Igen, bizonyosan! De mielőtt ebbe a boltba jöt­tem volna, megnéztem az új- kígyósi ABC húskínálatát. Nézzék el nekem, ha most azt mondom, hogy siralmas ehhez képest. Néhány nagyvárosnak is dicsőségére válhatna az ilyen árukészlettel feltöltött hús­bolt. Szobányi hűtőkamrájá­ban glédában álltak a fele­zett sertések, és az egész környezet, az összbenyomás a tisztaságról olyan, mintha kórházi műtőben lenne az ember. Az üzlet vezetője szeptember 15-ig Benkó Pál. — Nekem azt mondták az áfész-központban, hogy azért kell megszüntetni az üzle­tet, mert nem hozzuk a ter­vet. De hát azt a legköny- nyebb bizonyítani, hogy ép­pen a beígért dupláját tel­jesítettük. Arra is hivatkoz­tak, hogy a lakosság nem igényli a nyitva tartást. Én azt mondtam, pont az ellen­kezőjéről vagyok meggyőződ­ve és hogy tisztázzuk, me­lyikünknek van igaza, hív­junk össze egy rögtönzött fa­lugyűlést. Nem díjazták ezt a javaslatomat. Tizenkilenc éve dolgozom a húsboltban és most egyszer csak útila­put kötnek az ember talpa alá. Igaz, felajánlottak olyan helyet, ahol nem szükséges a szakmunka. Öten visszük a boltot, itt kezdtük az áfésznél. — Az áfész vezetője itt lakik Újkígyóson. Még arra sem méltatott bennünket, hogy beszéljen velünk — szólalt meg egy idősebb néni az emberek közül. A tömeg nem oszlott. Vár­ták a krónikástól, hogy fog­laljon állást, mondja meg, hol itt a demokratizmus, az emberek tájékoztatása. Talán már mindenki megvette ami­ért jött, de mégsem keve­sebben, talán többen vol­tunk. Az egyik néni megsi­mogatta a vállam és bocsá- natkérően mondta: — Ha maga nem tud se­gíteni, elmegyünk az „Ab­lakinak szólni... — a töb­biek bólintottak. Az arcok­ról a reménykedést olvas­tam, hogy talán belátják az illetékesek; elhamarkodott ítéletet hoztak akkor, ami­kor a húsbolt megszünteté­séről döntöttek. Még nem késő, hisszük, hogy az emberek véleménye alapján mérlegelik az áfész­nél a nagyközség érdekeit a kölcsönös előnyök alapján. Miután az újkígyósi bolt a Békéscsaba és Vidéke Álta­lános Fogyasztási és Beszer­ző Szövetkezethez tartozik, felkerestük az elnököt, Seres Mihályt. Tudta már, hogy miért keresem. Értesítették újkígyósi látogatásom min­den lépéséről. — Vágjunk a közepébe. Miért akarják bezárni a 106- os húsboltot? — Nem mostani elhatáro­zás. Még 1978-ban vettük tervbe az üzlet megszünteté­sét. Miután egy hónappal ez­előtt megnyílt az új ABC, most jött el az ideje, hogy a húsboltot bezárjuk, és az eddig ott forgalmazott húst a Slágerben vehessék meg a falu lakói. Egyébként négy helyen lehet Újkígyóson húst kapni. Ha ez nem elég? A fő oka a húsbolt bezárásá­nak az, hogy veszteséges. — Megbocsásson — szakí­tom félbe az elnököt. — Itt van nálam egy többletjöve­delem-elszámolási jegyzék, amelyből kiderül, hogy a kö­vetelmény dupláját hozta az üzlet. — Két évvel ezelőtt jöve­delemérdekeltségűvé vált a húsbolt. Azóta a veszteség minimális nyereségbe ment át... Ezt azonban nem lát­juk biztosítottnak a jövőre nézve! — Mit terveznek a húsbolt helyén? — Ezt még nem tudjuk . . . Béla Vall „Annyi becsületünk sincs, hogy megkérdezzenek?” Fotó: B. O.

Next

/
Thumbnails
Contents