Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
Programunk része: a színvonalas kistermelés fejlesztése II Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kistermelést érintő tervei a kővetkező évekre A kistermelők is nagy figyelemmel kísérték a gazdaság stabilizálásáról és a kibontakozás programjáról az utóbbi időszakban kibontakozott vitát. Érdeklődéssel követték az Országgyűlés szeptemberi ülésszakának eseményeit is. Nem véletlen ez, hiszen a háztáji és más kistermelőket közvetlenül érintik a döntések nyomán várható intézkedések. Sorra fogalmazódnak meg a kérdések, amelyek lényege, hogy mit és miként termeljünk ezután. E jogos kérdésekre sokféle válasz született az elmúlt hónapokban. Sajnos, olyanok is, amelyek a kistermelők körében esetenként bizonytalanságot szültek. Éppen ezért — immár a programok ismeretében — szükséges egyértelmű{ világos választ adni a kérdésekre, s megfogalmazni, hogy mit vár a népgazdaság, az ország ettől az ágazattól. Fontos ez azért, mert sok embert érint. A nagyüzemek mellett, azokhoz kapcsolódva közel másfél millió család foglalkozik valamilyen módon mezőgazdasági kistermeléssel. Köztük nagy számban találhatók mezőgazdasági dolgozók, ipari munkások, de' jelentős az értelmiségiek és a jövedelmüket ily módon kiegészítő nyugdíjasok száma is. Az ő életüket — a bevételek révén — közvetlenül is befolyásolja a kistermelés alakulása. „Ez a kistermelés változatlanul a nagyüzem integráns része” — hangzott el a Parlament őszi ülésszakán. „Olyan sikeres ötvözete a két szektor közötti munkamegosztásnak, amelyre másutt nincs példa. A kisgazdaságok termelése ma már meghaladja az évi 80 milliárd forintot, a lakosság közel fele érdekelt benne. A falun élő munkások mellékjövedelmének nagy része is ebből származik. Ma már nem csak a régi paraszti ólakat használják ki, hanem hatalmas — kereken 85 milliárd forint értékű — állóeszközzel is rendelkeznek és ez a vagyon évente egymilliárddal gyarapszik.” A képhez hozzátartozik, hogy a kistermelés az egész lakosság ellátását döntően befolvásolja. Innen kerül ki a friss burgonya és a zöldségfélék közel háromnegyede, a gyümölcs kétharmada, a szőlő, a vágósertés több mint fele, a vágóbaromfi 43-44 százaléka, s a kistermelők termelik szinte teljes egészében a vágónyulat, a prémes állatokat, a mézet. 1. MILYEN SZEREPE LESZ A KISTERMELÉSNEK? Gyakran felvetődik a kérdés, hogy érdemes-e hosz- szabb távra berendezkedni. A kormány munkaprogramjából és az ehhez kapcsolódó ágazati tervekből is egyértelműen kiderül, hogy hosszú távon számolunk ezzel az ágazattal. A Minisztertanács munkaprogramja: „A kistermelés növekvő szerepet játszik a népgazdaság jövedelmének gyarapításában.” Ezt támasztják alá a közelmúltban hozott intézkedések és ezt szolgálják a közeljövőben napvilágot látó rendelkezések is. Ahhoz, hogy a kistermelés helyét, jelentőségét megítéljük, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar előtt álló célokból kell kiindulni. A következő években az élelmiszer-gazdaság legfontosabb feladata, hogy továbbra is valósítsa meg a színvonalas belföldi ellátást, mind több terméket szállítson az igényes külpiacokra, s nagyobb jövedelemtermeléssel segítse a népgazdaságot. Nem kell külön bizonygatni, hogy ezek a célok csak a nagyüzemek és a kisgazdaságok együttes, egymást segítő munkájával érhetők el. Csak akkor lesz több és jobb élelmiszer a hazai piacokon, csak akkor tudunk színvonalasabb, a sajátos igényeknek mind jobban megfelelő élelmiszert szállítani külföldre, ha a kistermelők az eddiginél jobb minőségben és néhány termékből többet termelnek. Várhatóan az eddigieknél nagyobb szerepük lesz az egy-két termék előállítására szakosodott, árutermelő kisgazdaságoknak. Elsősorban a friss fogyasztásra szánt zöldségek, gyümölcsfélék, a szőlő, a vágósertés, a nyúl, a méz, az‘ egyes baromfifélék termelése tartozik ebbe a körbe. Nem lebecsülendő vonása ennek a területnek, hogy a termékek egy részét — a felmérések szerint körülbelül a felét — saját fogyasztásra, a család ellátására fordítják. Jelentős könnyebbséget jelent ez a népgazdaságnak, mert ezt a mennyiséget sem kell központilag termeltetni, raktározni, üzletekbe juttatni. Mindez tehát nem hogy csökkentené a kistermelés szerepét, hanem ellenkezőleg, nagyobb követelményt támaszt vele szemben, emeli rangját. 2. MENNYIÉRT ÉS HOGYAN TERMELJÜNK? Már ma számolni kell azzal, hogy mind a belföldi, mind a külföldi fogyasztó csak a jó minőségű terméket vásárolja meg. Ez az igény a mostaninál jobban fog tükröződni a fogyasztói és a felvásárlási árakban. Egyre fontosabb kérdés, hogy mennyiért tudunk valamit megtermelni. Ma már egyre inkább a fillérekért, a grammokért folyik a harc. Ebben a versenyben nagy lehetőségeik vannak a kistermelőknek. Sok olyan termelő- eszköz — pl. föld, istálló, gép — található magántulajdonban, ami még nincs kellően hasznosítva. Ezek bevonásával tovább csökkenthetők a költségek. Érdekünk az is, hogy mind több családtag, nyugdíjas vegyen részt a munkában és ne csökkenjen a főállás mellett szabad idejükben tevékenykedők száma. Végső soron ez is kihathat a költségek kedvezőbbé tételére. Segíteni, ösztönözni kell ezt a tevékenységet azzal is, hogy a nagyüzemek adják bérbe az általuk gazdaságosan nem hasznosítható földeket, gépeket, épületeket. Ezekben az esetekben a közös tulajdon megváltoztatása nélkül bővíteni kell a bérleti szerződések, a részes művelés, a háztáji gazdálkodás és a kisvállalkozások formáit.’ Elsősorban a történelmi borvidékeken fel kell újítani a korábban eredményesen tevékenykedő, de megszüntetett hegyközségek működését. A cél az, hogy bővüljön a lakosság pénzének és egyéb eszközeinek mező- gazdasági termelésbe való bevonása, akár a vállalkozási lehetőségek számának gyarapodásával is. A másik fontos feltétel — amint erről már esett szó —, hogy a fogyasztó igényeinek megfelelő, jó minőségű terméket állítsunk elő. A kistermelésben megvan erre a lehetőség, a kistermelőknek megvan ehhez a képességük. Fogalmazhatunk úgy is, hogy némely termékeket — az egyéni ízlést kielégítő, kézimunka-igényes cikkeket — csak ilyen formában tudunk előállítani. Sok ilyen termék kerülhet exportra a falusi udvarokból. 3. HOGYAN VÁLTOZNAK A FELTÉTELEK? Amint az előzőekből is kiviláglik, elsősorban nem többet, hanem máshogyan kell dolgozni. Ehhez a „másho- gyan”-höz azonban meg kell teremteni a külső feltéte- • leket. Ezt állítja előtérbe az is, hogy a termelés szakosodásával, a minőségi követelmények növekedésével bizonyos fejlesztésekre és korszerűsítésre sort kell keríteni. Nem közömbös tehát, hogy a termelők hosszú távú érdekeltségét biztosítsuk, illetve garantáljuk. Nyilvánvalóan akkor tud jó minőségű húst előállítani az állattartó, ha ahhoz megfelelő tenyészanyaggal rendelkezik, ha mégfelelő takarmányt kap, ha fejlett az állat-egészségügyi ellátás. A termelés fenntartásához vetőmagvak, szaporító- és tenyészanyagok, továbbá gépek, növényvédő szerek, műtrágyák szükségesek. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termelik meg a háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányszükségletének, a vetőmagvak és a szaporítóanyagok döntő részét. A nagyüzemek számos szolgáltatást nyújtanak a kistermelők részére: talajmunkák elvégzése, növényvédelem, gépjavítás, szállítás, termékek felvásárlása, szaktanács- adás. Az agrárkormányzat arra ösztönzi az integráló nagyüzemeket, hogy továbbra is — sőt, ha lehet még az eddigieknél is jobban — munkálkodjanak a kistermelés feltételeinek megteremtésén. Mellettük ezután is jelentős szerepet kapnak az ellátásban és a termelés szervezésében az áfészek, azaz a fogyasztási szövetkezetek. A kölcsönös érdekeltségre épülő együttműködési formák keretében támogatjuk és ösztönözzük mind az áfészek, mind a mezőgazdasági nagyüzemek és más vállalatok részeként tevékenykedő mezőgazdasági szakcsoportok alakítását. 1988-tól válik lehetővé a kistermelők szövetkezeteinek alakítása, egyrészt a társulni szándékozó mezőgazdasági, vagy nem mezőgazdasági főtevékenységet végzők szövetkezésével, másrészt egyes mezőgazdasági szakcsoportok átalakulásával. A célok csak akkor teljesülhetnek, ha az eddigieknél is több kétoldalú termelési és értékesítési szerződés megkötésére kerül sor, javulnak ezek érdekeltségi elemei, és szilárdabbá válik a szerződéses fegyelem. A szervező vállalatoknak többet kell tenniük annak érdekében, hogy érvényesüljön a termelés, a felvásárlás és a feldolgozás összhangja. Nem lehet azt állítani, hogy ma a termelők ellátása mentes lenne a gondoktól. Igen sokszor keletkezik időleges érdekellentét. Hosszú távon azonban mindig bebizonyosodik, hogy ez az ellentét csak látszólagos: a nagy- és kisüzemek kapcsolatrendszerét közös anyagi és társadalmi érdekek hatják át. Gondoljunk csak arra, hogy a nagyüzem végső soron saját dolgozóinak gyarapodását, a szűkebb környezet fejlődését segíti elő, amikor támogatja a kistermelést. Az sem mellékes, hogy az ily módon szilárdabb anyagi háttérrel, konszolidáltabb életkörülményekkel rendelkező, biztonságosabb szociális helyzetben élő dolgozók magasabb színvonalú munkát végezhetnek a nagyüzemben is. Ez a tevékenység az önképzésen keresztül jótékonyan hat a szakmai műveltség bővülésére. Nem kell azt külön bizonygatni, hogy a kistermelés sajátos gépeket, eszközöket igényel. Szükség van olyan növényvédő szerekre, állatgyógyszerekre, amelyek köny- nyen adagolhatók, gazdaságosan használhatók és megfelelnek a környezetvédelem követelményeinek. Természetesen ezeket az igényeket csak akkor lehet kielégíteni, ha az integráló szervezeteken túlmenően, az ipari vállalatok is figyelembe veszik a kistermelés sajátos szempontjait. Az agrárkormányzat ebben a szellemben szorgalmazza az együttműködést a társtárcákkal, köztük az Ipari Minisztériummal. 4. MIT ÉRDEMES TERMELNI? Az Országgyűlés által megerősített mezőgazdasági munkaprogram azzal számol, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok évente 3 százalékkal növelik termelésüket. Ezen belül a növénytermesztés várhatóan erőteljesebben növekszik. A kistermelés mostani szerkezete megfelel a céloknak. Ez azt jelenti, hogy minden olyan termékre szükség lesz ezután is, amit most állítanak elő a termelők. Azonban a mostanitól eltérő jelentősége lesz egy-egy termelési ágnak. Mit, mennyit, milyen minőségben érdemes termelni? Tekintsük át, mivel számol a mezőgazdasági munkaprogram. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelése a növény- termesztésen belül változatlanul a kézimunka-igényes ágazatokban lesz meghatározó. Zöldségfélékből a hazai igények, továbbá az exportkötelezettségek a korábbinál több áru termelését teszik lehetővé. Továbbra is a kistermelés lesz a meghatározó a fólia alatti primőr zöldségfélék és a frissen fogyasztott zöldségek termelésében. A fajtaösszetétel és a termesztéstechnológia korszerűsítése is fontos cél. Mindezek mellett ezen a területen különösen fontos, hogy szerződések teremtsék meg az értékesítési biztonságot. A gyümölcstermesztésben a vírusmentes szaporítóanyagok felhasználásával elsősorban a kajszi- és az őszibarack-telepítéseket szorgalmazzuk. Erre mind szakcsoporti formában, mind egyéni telepítéssel sor kerülhet. Továbbra is jelentős lesz a kistermelés szerepe a cseresznye, a meggy, a bogyósok termelésében. A szőlőágazatban a termelés mintegy kétharmadát, ezen belül az étkezési szőlő háromnegyedét a kistermelők adják. Ennek megfelelően a kisgazdaságok is tevékenyen részt vesznek az időjárás okozta károk mérséklésében, a termőalapok helyreállításában. Az új telepítéseknél törekedni kell a fogyasztók igényéhez és a területi adottságokhoz legjobban igazodó fajtaszerkezet és művelési mód kialakítására. A piaci lehetőségek az étkezési szőlő arányának növelését indokolják. Az állattenyésztésben a növénytermesztésnél is nagyobb szerepük lesz a háztáji és kisegítő gazdaságoknak. A; lakosság tejjel és tejtermékekkel való ellátása, valamint a jó minőségű, exportképes vágómarha termelése végett arra kell törekedni, hogy mérséklődjön, esetleg álljon meg a kistermelők szarvasmarha-állományának csökkenése. A sertéságazatban lehetőség van a mennyiség növelésére, de csak a minőség jelentős javításával. Az agrár- kormányzat több módon szándékozik a minőségi váltást ösztönözni. Egyrészt ezt szolgálják majd a széles körben bevezetendő, a minőségtől függő felvásárlási árak. Mind több — nagyüzemi és kistermelői tenyészetből származó — megbízható örökítő képességű, ellenőrzött tenyészser- téshez lehet majd hozzájutni kedvezményesen. Az a cél, hogy a kistermelők 1990-ig lecserélhessék a nem hús jellegű, gyenge minőségű állataikat. Nagy gondot kell fordítani a takarmányok beltartalmi értékének javítására," állandósítására, az ellátás színvonalának emelésére. A termeltetés és a felvásárlás jobb szervezésével, a minőség szerinti átvétel feltételeinek kialakításával, a szakszerű gondozói munkával elérhető, hogy a kistermelők a nagyüzemekével azonos minőségű vágósertést állítsanak elő. A kérődző állatfajok fontos takarmányforrása a gyepterület, amely alapvetően meghatározza ezeknek az ágazatoknak a gazdaságosságát is. Fontos érdek tehát a gyepek hozamának növelése, lehetőleg a teljes termés hasznosítása. A kistermelői állatállomány szálastakar- mány-ellátásáért a mezőgazdasági nagyüzemek sokat tehetnek. A nagyüzemi művelésre nem alkalmas gyepterületek bérlegeltetés útján való hasznosításának bővítése indokolt lenne. A juhászat termelésének erőteljes növelését a vágójuh viszonylag kedvező külpiaci értékesítése, valamint a hazai gyapjúszükséglet teszi lehetővé. Az a cél, hogy a nagyobb, hasznosítatlan gyepterületekkel rendelkező, kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági térségek jelentős állattenyésztési ágazata legyen a juhászat. Ennek érdekében jobban be kell vonni a kistermelőket ,a kisvállalkozókat, fenn kell tartani anyagi érdekeltségüket. Szükség van a tenyészállatok minőségének javítására is. A vágóbaromfi-termelés területén a hazai és a külpiaci igényekhez igazodva, az elmúlt évek erőteljes fejlődése várhatóan a jövőben is fenntartható. A jelenleginél nagyobb az igény a pecsenyekacsa-, a gyöngyös-, a fürjhús és a galamb iránt. Ezek a lehetőségek ma még nincsenek teljesen kihasználva a kistermelésben. A piaci lehetőségek a vágónyúl, a prémesállatok és a méz termelésének további növelését is igénylik. 5. MILYEN INTÉZKEDÉSEK VÁRHATOK? Programunk homlokterében a kistermelés színvonalának emelése áll. Ebben remélhetőleg sikerül partnernek megnyerni mind az idősebb, mind a fiatalabb termelőket. Természetesen számolunk azzal, hogy mindenki csak addig termel, ameddig megéri neki. A jövedelem csökkenése igen gyorsan a termelés félbehagyását okozza. Ezért az agrárkormányzat folyamatosan figyelemmel kíséri a gazdasági tényezők alakulását, és a tapasztalatoktól és a piaci helyzettől függően az éves tervek kidolgozásakor megteremti az érdekeltséget. Ez az elv már érvényesült a mostani ár- és adóreform kidolgozásánál is, noha sokan vitatták a szándék helyességét. Éppen ezért érdemes ezen a helyen is felidézni, hogy az Országgyűlés őszi ülésszakán elhangzott: „A személyi jövedelemadóban elismerjük a háztáji termelés sajátos helyzetét. Ez nem valamiféle megkülönböztetett kedvezmény, csupán a kistermelésben jelenlévő anyagi befektetéseket, a termelési és a piaci kockázatot és a szabadidőben végzett áldozatos munkát honoráljuk. Erősíteni kívánjuk azt a bizalmat, amely a kistermelők széles táborában az agrárpolitika iránt hosz- szú idő óta létezik.” Ez az elv természetesen nem zárja ki azt a másik elképzelést, hogy a felvásárlási és a piaci árak együtt mozogjanak. Ha a fogyasztó többet ad a boltban egy áruért, akkor a termelő is kapjon többet a felvásárlótól. De ennek fordítva is igaznak kell lennie: amit nem fizetnek meg a piacon, azért a termelő is kevesebbet kell, hogy kapjon. Ezért helyes az a törekvés, hogy minél több áru kerüljön szabad árformába. A konjunkturális ingadozások kivédésére azonban a sertés- és a tejárakat a jövőben is garantáljuk. Kölcsönökkel, hitelekkel segítjük a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztését. A parlamenti döntés értelmében az adózási rendszer 1988. január 1-től változik. A döntést megelőző viták sok kistermelőt elbizonytalanítottak. Ma már azonban megállapítható, hogy az uj adórendszer összességében nem okoz többletkiadást a kistermelőknek. A következő évtől változatlanul fennmarad a földadó és a borforgalmi adó. Megszűnik az erőgép- és a lóadó. Nem lesz központilag szabályozva a mezőőri járulék. Mentesül a személyi jövedelemadó alól a földjáradék, a szövetkezet által használt, magántulajdonban lévő föld megváltásáért fizetett összeg, továbbá a háztáji illetmény- föld helyett adott termény-, jlletve pénzmegváltás. A legnagyobb változás az, hogy az adómentes árbevétel összege 500 ezer forintra változik. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági kistermeléssel foglalkozó családok mentesülnek a jövedelemadó fizetése alól, amíg az összes árbevételük nem haladja meg az 500 ezer forintot. Ha az árbevétel meghaladja az 500 ezer forintot, de nem éri a 2 milliót, akkor a személyi jövedelemadó alapja a növénytermesztés árbevételének 30, az állattenyésztés árbevételének 10 százaléka. Az így kiszámított jövedelmet el kell osztani a család közös háztartásában élő, 16 éves és annál idősebb tagjai között. Az egy főre kiszámított adót az aktív keresőknél össze kell adni a tagsági, vagy munkaviszonyból származó fő jövedelemmel és annak megfelelően kell utána adózni. Azokra a családokra, amelyeknél az árbevétel meghaladja a 2 millió forintot, ez a rendszer már nem alkalmazható, rájuk a magánvállalkozókra vonatkozó adórend érvényes. Ugyanakkor az a mezőgazdasági kistermelő, aki a mező- gazdasági termelés után számított jövedelemhányad alapján személyi jövedelemadót fizet, jogosult az ipari eszközök vásárlásakor kifizetett, évi 3 ezer forint feletti, általános forgalmi adó visszaigénylésére. Mindezek megfelelően körvonalazzák, hogy a mező- gazdasági kormányzat épít a kistermelők széles táborára. Azok, akik alkalmazkodnak a megváltozott feltételekhez, eleget tesznek a minőségi követelményeknek, megfelelő jövedelemhez juthatnak a jövőben is. A kormányzatnak csakúgy, mint a nagyüzemeknek, az ipari és a kereskedelmi szervezeteknek, s maguknak a kistermelőknek is azon kell munkálkodniuk, hogy az egyes családok és a népgazdaság érdekei a jövőben is összhangban maradjanak. Ennek eredményeként több és jobb minőségű élelmiszer kerülhet a hazai boltokba, s jelentősen növelhetők az élelmiszerexportból származó bevételek is. CY\
