Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-25 / 226. szám
1987. szeptember 25„ péntek > Hangverseny: évente kétszer Zeneiskolai tagozat Vésztőn Tímea cs Rita a zongoránál Video és sütemények II Diáktanya meg a „Mackó” Mindig tiszteletet ébreszt bennem, ha egyik vagy másik településen arról hallok, milyen erőfeszítéseket tesznek a lakosság eltartása, megtartása érdekében. Vésztő is egy ilyen „harcra kész" nagyközség, ahol az új létesítmények, a javuló szolgáltatások, s az egyre bővülő közművelődési lehetőségek egyaránt e nemes célt szolgálják. Most csak egyetlen „vívmánynak”, a Békési Zeneiskola vésztői tagozatának eredtem nyomába, amely — amíg az új művelődési ház elkészül — igen mostoha körülmények között működik, de működik! És nem is akárhogyan. * * * De ne vágjunk a dolgok elébe, kezdjük a legelején, f 981-ben, amikor a békési zeneiskola igazgatóját, Fejes Antalt felkereste a vésztői tanácselnök, Komáromi Gábor . . . — Elmondta, hogy Vésztőn nagy érdeklődés lenne a zeneoktatás iránt — emlékezik erre a találkozóra Fejes Antal —, s mi hamarosan felmérést végeztünk. Meggyőződtünk róla, hogy sok tehetséges, kitűnő zenei adottságokkal rendelkező gyerek él a községben. Beindítottunk hát egy zeneoktató munkaközösséget. A gyerekek akkor még csak zongorázni tanulhattak . . . Telt-múlt az idő. 1983-ban új státuszt kapott a zeneiskola, melynek eredményeként szeptember 1-én 20 fős rézfúvós szakosztály indulhatott Vésztőn. Az ifjú fúvósokat Rábai András művészeti előadó vette pártfogásába. Öt is felkerestem. — Sokat köszönhetünk a tanácsnak, hiszen a hangszerekre 150 ezer forintot kaptunk, s ez sem kis dolog. Trombiták, tubák, tenorkürtök, kisdob és nagydob. Mindent beszereztünk, kezdődhetett a munka ... S el is kezdődött. 1985- ben, május 1-én „debütált” a fúvószenekar a falu lakossága előtt. A siker teljes volt, s ezzel a tagozat is bizonyította létjogosultságát. * * * — El kell mondjam, s úgy érzem, nem túlzók, ha így fogalmazok, hogy a békési zeneiskola tanárai szívügyüknek. tekintik a vésztői gyerekek zeneoktatását — kezdi méltatással beszélgetésünket a művelődési ház megbízott vezetője,_ Hodászi Istvánná. — Talán ennek is köszönhető, hogy évről évre, egyre több gyerek vállalkozik a zenetanulásra. És a lehetőségek is egyre bővülnek. Van zeneóvoda, előképző, zongora-, furulya- és rézfúvós oktatás ... — örülünk, hogy helyet adhatunk a vésztői zeneiskolai tagozatnak — folytatja Hodásziné —, hiszen ezek a gyerekek a jövőben is fogékonyabbak lesznek művészi, zenei programjaink iránt... Arról nem beszélve, hogy az évi két hangversenyen — melyeket a kis növendékek tartanak — mindig zsúfolásig telik a 150 férőhelyes klubszoba . .. — Hogy miért jó még, hogy a vésztői zenetagozat működik — gondolkodik el a ház megbízott vezetője. — A gyerekek, s a felnőttek művészeti nevelésén túl, a praktikus okok miatt is. Időt, s természetesen komoly kiadásokat takarítanak meg a szülők- azzal. hogy nem kell gyermekeiket városba hordaniuk, mint korábban tették ... S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy kedves színfolttal gazdagodtak a helyi társadalmi ünnepségek, sőt, már esküvőre is hívták a kis zenészeket... * * * A művelődési ház ajtaja szinte mindig nyitva áll a gyakorolni kívánó gyerekek előtt. Sikerült két kislánynyal is találkozni, akik némi szabódás után bemutatták „tudományukat”. Fürgén jártak a csöppnyi kezek a billentyűkön ... Néha elakadtak, aztán kezdték újra, hogy minél tökéletesebb legyen az alkalmi hangverseny. — Mikor három éve meghallottam, hogy lehet Vésztőn is zongorázni tanulni, kértem otthon, hozzanak el a művelődési házba — idézi tel Takács Tímea beiratkozásának történetét — Fejes- né, Zsuzsa néni tanít. Hetente kétszer találkozunk, és ő nagyon kedves, türelmes hozzám. Kis barátnőjét, Vághy Ritát Békésre viszi az édesanyja zongorázni, hiszen testvére is ott tanul, klari- nétozni .. . — Az anyu is járt zeneiskolába, szereti a zenét, ezért íratott be minket is — mondja angyali komolysággal ... — Előbb hegedültem, aztán három éve zongorázni kezdtem, s ezt nagyon szeretem csinálni. * * * Vésztőről hazafelé még beköszönök a békési zeneiskolába, hogy itt, az iskola igazgatójával összegezzem tapasztalataimat. Megtudom azt is, hogy a vésztői szülők szívesen áldoznak a nemes cél érdekében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 17 ifjú zongoristából 12-nek saját zongorája van otthon. És ez bizony már komoly áldozat. Érdemes tehát a fejlődés újabb lehetőségeit latolgatni : — A vonós hangszeres oktatást még nem oldottuk meg — mondja Fejes Antal —, talán egyszer ez is sikerül. Ám ahogy a vésztői zenetanítás dinamikus fejlődését, s a lelkesedést számba veszem, bizonyos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ezt is megszervezik. Kép. szöveg: Nagy Ágnes Ha az ember ezt a szót hallja: diák, automatikusan az idősebb korosztályra gondol — gimnazistákra, szakközépiskolásokra ... Pedig az általános iskolások is azok: kisdiákok. A gyulai Komló Szálloda és étterem „során”, ahol cukrászda és fagylaltozó volt, most egy felújított helyiség vonzza a betérőt: minden csupa szalmafonat; a meleg-barna meg a világos drapp dominál. Délelőtt tíz óra lehet: kint már rek- kenő a hőség, bent kellemes a hűs homály. A harmadolt helyiség második részében nyolc-tízéves kisgyerekek ülnek, és a tévét nézik lenyűgözve, melynek képernyőjén színes videokazetta pergeti a romantikus hős csodatetteit. . . — Diáktanya — adja a pontos meghatározást Mi- hucz György vezető. — Az országban mindössze kettő van ilyen a miénkkel együtt. A városi KISZ azért is nyerhette meg a pályázatot, mert köztudott, hogy kétévenként EDÜ-t rendeznek Gyulán. — Nem túl drága itt az élet a diákzsebeknek? — Nem gondolnám, hiszen harmadosztályú árakat számolunk: például egy üdítő nyolc forint, a fagyi gömbje három forint, de a süteményeket is harmad- osztályon számoljuk. Hadd tegyem hozzá, hogy az is beülhet videózni, aki semmit sem fogyaszt. — Mennyibe került önöknek ez a szép terem kialakítása, és egyáltalán: mi az üzlet ebben? — Kétmillióba ... az utóbbihoz csak annyit, hogy az üzleten túl van egy magasabb szempont is: a nevelés. Itt a legkisebb diákot sem szolgáljuk ki a pultnál; leültetjük, s a felszolgáló kiviszi a hüsit, a fagyit, a süteményt. Az a gyerek, akit így megtisztelnek, tisztelettel reagál. És Gyula is vonzóbb, egy kicsit általunk is ... Amikor elköszönök, már többen videóznak: négyen külön ülnek, látszik, hogy kistestvérkék. Nem az utcán csavarognak kulccsal a nyakukban — a Diáktanya nyugodt tisztaságában videóznak, amíg a szülők dolgoznak ... i * * * A „Mackó” igazán meglepi az embert; aki először megy le a lépcsőn, s a kívülről igénytelennek tetsző helyiségbe lép, egy tiszta kis állóbüfére gondolhat. Aztán, ha balra tekint, romantikus, vaskos boltívek csalogatják, s szinte ösztönzik, hogy megnézze, mi van a boltívek alatt. Stier Péter a tulaj, zömök, dinamikus fiatalember. — Azért „Mackó”, mert a név maga is jelzi, hogy fiatalok, diákok is látogathatják. Nézze, ez itt a biliárdterem. — Jól illik az asztal zöld mezője a hófehérre meszelt falakhoz. — Ádáz harcot folytatunk a feleségemmel - együtt a salétrom ellen ... — Ez a harc sikeres, jegyzem meg magamban. A harmadik helyiségben terített asztalok, hamutartókkal. — Csak ott tapossa el a vendég a csikket, ahol olyanok a körülmények. Ebben a teremben szívesen találkoznak a fiatalok: nagyon szeretem > őket. Ha majd megkezdődik az új tanév, igen sok ipari tanuló keresi fel a „Mackót”. Zsebpénzükből üdítőt. egy-egy szendvicset vesznek. Társalognak, biliárdoznak, sakkoznak . .. Nem ... nem, itt nincs részeges ember: sem felnőtt, sem fiatal, azok máshová járnak . .. Igaza van: a környezet a legjobb fegyelmező és a környezet gazdája. Külön oázis ez a kis diáktanya a forgalmas Karácsony János utcán. A bejárat előtt, jelképes kerítés között mini kertecske. Egy vidám napernyő, két akácfa és futkározó hajnalicska virág várja a környezet és a gondolkodás emberi tisztaságával a felnőtteket és a diákokat a „Maciban”, ahogy ők nevezik. Ternyák Ferenc T Szépen magyarul Nagyképíí-e a magyar nyelv? Suomi, näkemiin! Orosházi hímzőasszonyokkal Finnországban 2. A verlai papírgyár (ma múzeum) homlokzata Természetesen nem. Viszont az, aki használja, néha a valóságosnál fontosabbnak, műveltebbnek szeretné magát feltüntetni. Ennek egyik formája az, amikor idegen szavakkal, nyelvtudással henceg — de köny- nyen kilóg a lóláb! Olvasom, hogy a Balatonnál üzlet eladó, „bevezetett vendégekkel”. Máshol „jól bevezetett fűszer-csemege boltot” kínálnak eladásra. Valószínű, hogy ez a kereskedelemben, vendéglátóiparban használatos zsargon a német einträglich (,jól jövedelmező’), eintragen (.jövedelmez-, ,bevezet’) szó rossz tükörfordítása. Magyarul: egy üzlet lehet jól jövedelmező. a vendégek pedig jó jövedelemmel rendelkező törzsvendégek lehetnek. Itt van egy nagyképű másik divatszó: originált (csomagolás). A latin eredetű originális melléknév csonkított változatát újabban igének vélik, pedig original ige nem létezik, tehát csak melléknévként használhatjuk: original csomagolás. Sokkal helyesebb azonban, ha a magyar megfelelőivel helyettesítjük: eredeti, hiteles, bontatlan, szavatolt (csomagolás). Energiaracionalizálási programot hirdetnek az újságban.- A racionalizál jelentése: .munkafolyamatot ésszerűsít’. Pontosabban fogalmazunk tehát akkor, ha az energiafelhasználás racionalizálásáról beszélünk Még egyszerűbben és közérthetőbben: ésszerű energiafelhasználásról van szó. Ha egy polgári védelemről szóló cikkben azt olvasom, hogy árvíz esetén feltétlenül szükséges a „fertőtlenítés, rovartalanítás és de- ratizáció”, akkor már elő kell vennem az idegen szavak szótárát. A deranzsált (.rendetlen, pongyola’)1 és a derb (.nyers, goromba, kíméletlen’) szó között kellene lennie. De nincs ott! Igv aztán kénytelen vagyok a fenti szavak magyar jelentésével minősíteni azokat, akik az olvasókat „derati- zálják”. Végül még egy kereskedelmi zssrgonszóról. „A Pest Vidéki Vendéglátó Vállalat likvidátort vesz fel.” Örömmel mennék, de attól tartok. hogy maga a vállalat sem tudja, mit hirdet. A szó jelentése: „olyan személy, akit valamely üzem vagy intézmény felszámolásával bíztak meg. illetve olyan személy, aki valamely intézmény, szervezet stb. felszámolására törekszik”. Lehet, hogy számlalikvidátort keresnek? Ez is nagyon csúnya szó, s az átlagos újságolvasónak nem sokat mond. Akkor talán likvidatúrára. azaz számfejtésre keresnek munkaerőt? ... Dr. Saiga Attila Hogy ez a világ egyik napról a másikra produkál meglepetéseket! Azt írja á Népszavában (1987. szeptember 16.) Varga Zsolt, hogy ..Üj őshazát jeleznek a gének”. Akit érdekel, elolvassa, hogyan a lényeg: a finnekkel csupán nyelvrokonok vagyunk, találkoztunk valahol a múltban, de nem közösek az őseink. A teljes tudományos bizonyítás még hátra van, addig is (visszatérve másfél héttel ezelőttre, Finnországba) a felfedezés örömével cseréljük ki közös, hasonló szavainkat: vér-veri, hal-kalaa, kéz-ke- szi, és a többi. Hogy valahol, abban a bizonyos idő- kútban bizonyosan találkoztunk, kétségtelen, de az is szerintem, hogy keveredtünk is, hiszen lehet-e, hogy két nép „nyelvrokonságba” kerül (nem is kellett volna idézőjelbe tenni!), és másmilyenbe nem? Erről ennyit, az orosházi hímzőasszonyokat (akinek kuusankoski kiállításáról még a megyeközpont, Kou- vola lapja, a Kouvolan Sa- nomat is írt, a hetenként háromszor megjelenő helyi, Kuusankosken Sanomat — Kuusankoski Hírek — pedig mindennap, fotográfiákkal illusztrálva), szóval a himzőasszonyokat nagy program várja. Első nap Martti Kalmari professzor úr sétáltat meg bennünket Kuusan- koskiban, közben egy kis várostörténet sem hiánycikk. Kuusankoski a finn papíripar Európa-hírű központja. 1872-ben épültek fel itt az első fafeldolgozó gyárak, például a közeli Verlában az első, mely többszöri átalakítás után még 1964-ben is napi 4000 kilogramm kartont készített, ma pedig múzeum. (A harmadik napon jártunk itt, Esko Pukkila volt a vezetőnk, az egykori verlai gyári munkás, aki 34 évet töltött el a fűrészgép mellett, később az irodákban.) Visszatérve Kuu- sankoskira: 1973 óta város, 23 ezer lakosa van és finn módra korszerű: 50 hektárnyi zöldövezetben épültek fel gyárai, modern városközpontjai, a lakóházak. Amolyan parkváros a legszebbek közül. A központtól, ahol a Talo, a posta, a négy bank, a három szupermarket és sok tucat üzlet, meg a városháza található, 10 perc gyalog Heikki Hämäläinen, házigazdánk harmadik emeleti lakása, és ez a gyalogút fenyősorok, nyírfák és piros gyümölcsű bokrok mentén visz odáig. Egy héten át gyönyörködtünk két szál margarétában: éppen az egyik törpefenyő védelmező karjai között volt kedvük virágot nyitni. És (ha most azt is megemlítem), hogy a tiszta utakban, a tiszta, szép házakban, a csikktelen és szeméttelen terek hangulatában, akkor a tisztelt olvasó lehet, hogy közhelyek felsorolásával vádol: csak hát ami igaz, az igaz, kár lenne nem észrevenni. A harmadik nap esti programja a nagy, közös ba- rátkozásé. Miután közelről láthattuk, milyen is egy minden tekintetben praktikus, modern harisnyagyár (a már említett Kymen Sukká), hogyan kell számítógépen harisnyamintákat tervezni, és minőségi árut készíteni odabent (piacaik: Anglia, USA és természetesen Finnország), este Ni- ittylahtiba, a papíripari szakszervezet üdülőjébe visz bennünket az autóbusz, előbb aszfaltutakon, a végén már bent, az erdőben, fenyőfák között egészen az
