Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-24 / 225. szám

1987. szeptember 24., csütörtök Hírek, képek az őszi BNV-ről Megyénk élelmiszeriparának sikere Nagy sikert arattak a Békéscsabai Konzervgyár rostos és nem rostos gyümölcsitalai Fotó: Kovács Erzsébet Az idei őszi 86. Budapesti Nemzetközi Vásár lehetősé­get ad arra, hogy a hazai élelmiszeripar bemutassa termékeit a nagyközönség­nek és a külföldi partnerek­nek. Az utóbbi években je­lentős konkurenciaharc fo­lyik az agrártermékek pia­cán, éppen ezért csak a ki­váló minőségű, ízlésesen cso­magolt áruval tudunk meg­felelő tőkés valutához jutni a nemzetközi piacon. Ilyen szemüveggel nézve némi elő­relépés tapasztalható a vásá­ron bemutatott termékeknél, de azt is őszintén meg kell mondani, a hazai csomagoló­anyag-gyártás még mindig jócskán lemarad külföldi ve- télytársaitól. Békés megye is a hagyo­mányoknak megfelelően nagy számban jelent meg a vásár 24-es és 25-ös pavilon­jában, ahol az élelmiszer- ipar mutatja be termékeit. A Csabai Húsker kiállítási standjánál találkoztunk dr. Banda István húsipari igaz­gatóhelyettessel, aki a követ­kezőket mondotta: — Évek óta díjjal térünk haza a BNV-ről. Az idén vásárdíjas lett a csabai saj­tos tavaszi rolád. Harmad­szor nyerte el a Kiváló Áruk Fóruma védjegyet a csabai vastag kolbász. Ez egyedülál­ló a hazai élelmiszeriparban, húsipari termék ugyanis há­romszor még nem kapta meg ezt az elismerést. Először 1981-ben nyertük el a KÁF- emblémát és a mostanival 1990-ig jogosult annak vise­lésére. Új fejlesztéseink kö­zül először nyerte el a Ki­váló Áruk Fóruma címet a csabai füstölt májas és a sümegi sonka. Időközben vendégek kísé­retében érkezik Balogh János igazgató, aki szakít néhány percet a legújabb termékek bemutatására. — Piackutatási céllal hoz­tuk el új termékeinket az őszi BNV-re. A rakott csü­lök sárgarépa-, uborka- és olivabogyóbetéttel készül. Másik újdonságunk a fran­cia pástétom, amely máj- és húsalapanyag mellett külön­böző ízesítéssel: olivabogyó, őrölt dió, konyak, vörösbor és a cardamóni jellegzetes ízével készült. Ezek a ter­mékeink nyersen és sütve is fogyaszthatok. Napirenden van a burgonyás kolbász ki- fejlesztése, reméljük, minél előbb megjelenhetünk ezzel az olcsóbb termékkel a pia­con. A Baromfitermelők Egye­sülésének kiállítási standján a két megyei baromfifeldol­gozó vállalat, az orosházi és a békéscsabai állította ki termékeit. Az orosháziak fó­liás kakassonkája vásárdíjat kapott, de nagy sikere volt a fóliás pulykasonkának is. Emellett a hagyományos li­bamájkészítményekkel és felvágottakkal jelentkezett az idén az orosházi vállalat. A Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalat- idei fejlesz­tésű termékeivel és azok be­mutatójával várta a nagykö­zönséget. Többek között zú­zafelvágottat, rakott zúzát, füstölt májast, csirkemell­felvágottat, tavaszi baromfi- roládot és baromi irríájast lát­hattunk. A Magyar Hűtőipar Bé­késcsabai Gyára az idén vá­sárdíjat kapott a milánói mártására. Horváth Imre igazgató így vélekedett az idei bemutatkozásról: — Az elmúlt évben nagy­díjas volt a derelyecsaládunk. Másik három termékünk, köztük a bolognai spagetti vásárdíjat kapott. Az ola­szos termékcsalád kialakítá­sát célozza a milánói már­tás, amely most díjat kapott. Elsősorban konyhakész ter­mékeket kívánunk gyártani, amelyek biztosítják a gyors étkezést. Mi a hazai igények kielégítésére törekszünk. Egyre inkább megismerik a vásárlók is ezeket az új ter­mékeket. Tavaly kapta meg a Kiváló Áruk Fóruma ki­tüntető címet a túrókrém­torta, ezt az idén is elvittük a vásárba, emellett a régi, hagyományos mirelitkészít­ményekkel jelentünk meg az idén. A Békéscsabai Konzerv­gyár standját is sokan ke­resték fel. Igen nagy volt a forgalom a vállalat 4cis tár­gyalóhelyiségében. Végül is sikerült néhány szót váltani Kardos Ernöné igazgatóval. — Nem vagyunk elkese­redve, hogy nincs díjazott termékünk. Az idei pécsi vásáron egyébként a Tetra- pack termékcsalád nagydíjat kapott. Rostos és nem rostos gyümölcsitalainkat üveges és eldobható csomagolásban hoztuk el a vásárra. Emel­lett a hagyományos zöldség- termékek, a keresett száraz- tészták és a csemegekukori­ca alkotja a palettát. Gyá­runkban a műszaki, techno­lógiai fejlesztés összhangban volt a szerkezetváltás köve­telményeivel. Ez a folyamat nálunk 3-4 éve kezdődött. Folyamatosan a jó minőségű termékek előállítására törek­szünk. Jövőre új termékek­kel kívánunk megjelenni a piacon, elsősorban a hazai csomagolóanyag-gyártástól várunk megoldást. Ha sike­rül növelni a termékek mennyiségét a gyümölcsita­loknál, úgy a hazai és tőkés piacokon kívül a KGST-or- szágokba is kiszállítjuk ter­mékeinket. A Békés Megyei Üdítőital­ipari Vállalat termékei is nagy sikert arattak. A tíz évvel ezelőtt megkezdett ka­lóriaszegény üdítőital-család, az Arola több fajtája BNV- díjat kapott. Míg az egylite­res kiszerelésű Extra narancs üdítőital első ízben nyerte el a Kiváló Áruk Fóruma minősítő jelvényt. A fentieken kívül talál­koztunk még a BNV-n a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát húsüzemében és a Szarvasi Állami Tangazda­ság húsüzemében gyártott készítményekkel az élelmi­szer-ipari bemutatón, összes­ségében megállapítható, Bé­kés megye élelmiszer-gazda­sága a hagyományoknak megfelelően szerepelt ezen a nagy seregszemlén. A mos­tani eredmények és a vár­ható piaci igények még in­kább arra kell hogy ösztö­nözzék a gyártókat: a nem­zetközi szintnek megfelelő termékekkel jelentkezzenek a jövőben. Nagy gondot kell fordítani az egészséges táp­lálkozásra, ezért jelentős az energiaszegény termékcsalá­dok kifejlesztése. Emellett az olcsó árfekvésű, a széles vásárlóközönség által is megvásárolható készítmé­nyek előállítására is töre­kedni kell. (Verasztó) Megint csak meg kell ma­gyaráznom valamit. Azt je­lesül, hogy mit kerestünk mi Heikki Hämäläinen otthoná­ban és hogyan is, hogy Má­ria asszony gondoskodott ró­lunk? Ügy, hogy az orosházi -hímzőasszonyokat (és akik még velük jöttek) családok fogadták be egy hétre, szív- vel-örömmel. Később hal­lottam, hogy próbálkozott már a város (Kuusankoski, 23 ezer lakos) hasonlóval, de nemigen tolongtak a jelent­kezők. De, ha magyarokról van szó (mint most is), más­félszer annyian jelentkeznek, mint kellene. Volt család, ahová nem jutott az oroshá­ziakból, és bizonyos, hogy nem örültek. így lett a mi vendéglátónk Heikki, ami magyarul Hen­riket jelent, és első ismer­kedésünkkor nagy névroko­nát emlegettük, az angol nyolcadikat, aki (ha másban nem is), de küllemben ha­sonlíthatott a mi Henrikünk­re, aki északi körszakálla mögül megállás nélkül mo­solygó szemekkel néz a vi­lágba. ötvenhárom éves, Ka- réliában született, itt, Kuu- sankoskiban az ifjúság sza­badidős programjainak igaz­gatója, lévén a közművelő- dég struktúrája más felépí­tésű, csak éppen a- munka ugyanaz. Van egy kis Citro­enje (Igor becenévre hall­gat), és öt vagy hatszáz dia­kép vetítése közben az is ki­derül, hogy ezzel az Igorral bajárták már fél Európát, mert Heikkiék számos bará­tot tartanak családi nyilván­tartásban. Orosházán példá­ul Fülöp Ilona festőművészt, Norvégiában valaki mást (a nevét bizony elfelejtettem), Tallinnban Peeter Ainsamot, aki dzsúdóedző, és éppen egy turistacsoporttal tölt egy he­tet Kuusankoskitól 40 kilo­méterre Orilampiban, a Vuohijärvi (Kecske-tó) part­ján* Az is hozzátartozik a képhez, hogy Heikkiék ott­hona tele van zászlókkal és érmekkel, amit a házigazda, mint. fekete öves dzsúdós nyert szerte a világban. Ennyit erről, hiszen foly­tathatnám a hímzőasszonyok vendéglátóival, Sirkka Joki- miessel, akinél a szakkörve­zető, Sonkolyos Károlyné, Margitka a vendég hét na­pig vagy Terttu Jaakolával, aki szabadságot vett ki, hogy magyar vendégeit min­denhová elkísérje... És ak­kor még nem is mutattam be Martti Kalmari profesz- szort, a kuusankoski népfő­iskola rektorát, a vendéglá­tás, a hét programjának szel­lemi (és sokszor gyakorlati) atyját, a mindenütt jelenlé­vő, halk szavú finn tanárt, aki magyarul is megtanult, hogy jobban megértse min­denkori magyar vendégeit... Huszonheten jöttünk Finn­országba, huszonheten hall­gattuk meg szombaton dél­után, az orosházi hímzőasz- szonyok bemutatkozó kiállí­tásán, a Kuusankoski Talo (művelődési ház) emeletén Martti Kalmari professzor magyarul elmondott megnyi­tóját: „Érezzék jól magukat Finnországban”. Lehetett-e másképpen, mint úgy, hogy Gonda Géza, az orosházi mű­velődési központ igazgatója finnül mondta el a barátság szavait? El is mondta, meg is tapsolták. Egy óra múlva a megnyitóról készült video­filmét néztük a Talo egyik kistermében, majd lent ká­véztunk, valamennyien, a páfrányokkal díszített (mi úgy mondanánk) eszpresszó­ban, és kerestük az új, meg új szavakat a magyar—finn szótárban . .. Kezünkben a hét program­ja: hogyan is jut mindenre idő? Várja az orosháziakat a kouvolai iparművészeti is­kola, a jaalai szőnyegszövő kör, a Kymen-Sukka haris­nyagyár, a niittylahtii szak- szervezeti üdülő, Kotkában a tenger és Helsinki, az utolsó napon. És esténként a családok vendégszeretete, a külön- programok sokasága. „Suomi huomenta” (Suomi, jó reg­gelt!) mondjuk, amikor új napra ébredünk, és azt szá­moljuk, mennyi van hátra (Folytatjuk)_ _ A Kuusankoski Talo esti kivilágításban Megnyílt Gödöllőn a gép-fejlődéstörténeti gyűjtemény Egy korhű történet sze­rint az első gőzcséplőkészlet 1852 karácsonyára érkezett meg Magyarországra. A hozzá tartozó gőzlokomobil- lal 50 éven át szolgálta a mezőgazdasági termelést a későbbi külföldi gépekkel együtt. Az akkori vállalko­zókészség és tőkeerő példá­ja, hogy Kispesten 1899-ben megkezdték az önálló ma­gyar mezőgazdasági gépgyár építését, s 1901-ben már termelt az ipari üzem. S hogy a híres magyar mező­gépipar miként redukáló­dott mai szintjére, arról dr. Lengyel Vilmos " MÉM-gé- pészmérnök tollából jövőre olvashatunk elemző történe­tet. Nagy Lajos bácsi, a loko- mobilok értője Az Európában egyedülál­lónak nevezhető gép-fej lő- déstörténeti gyűjtemény — amelyet a szeptember 7-i tanévnyitó ünnepségen avat­tak fel Gödöllőn, az agrár- tudományi egyetemen — nem csupán] az ide látoga­tók örömére szolgál majd, hanem oktatási bázisa a mezőgazdászképzésnek. Ügy készítették dr. Pálfi György és munkatársai, hogy az itt található darabok működő­képesek is legyenek. Nagy Lajos bácsi, aki korábban a kétegyházi mezőgazdasági szakmunkásképző intézet igazgatója volt, a gépek gyűjtésében kezdettől fogva részt vesz, a legjobb értő­jévé vált például a loko- mobiloknak. S az sem vé­letlen, hogy most ezekből, a nagyrészt kétegyházi szak­emberek segítségével gyűj­tött masinákból a legtöbb az országos gyűjteményt gya­rapítja. Kétegyházán is ma­radtak bemutatásra gépek, ott is újabb géptároló szín épült a régi masináknak. — Már 1969-ben megszü­letett az elhatározás a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban, ' a Kulturális, és akkor még Művelődésügyi Minisztéri­umban, hogy a Mezőgazda- sági Múzeummal összefog­va mentsük meg az értéke­ket. Ebbe éppúgy beletar­toznak a Harrt Parr trak­torok, mint a hazai készí­tésű Ganz-lokomobilok, ön­járók! — emlékezik vissza Pálfi György. Kétegyházán elsőként fog­tak munkához, s 1976-ban már annyi gép állt rendel­kezésre, hogy országon be­lüli, múzeumi cseréken túl, arra kellett koncentrálni, ne minden felajánlást fogadja­nak el látatlanba. Inkább a különleges, egyedi dara­bok érdemeltek ezentúl fi­gyelmet. S mert sok híve, széles támogatói tábora lett e gyűjtési mozgalomnak, a legfontosabb darabokat mű­ködőképesen őrzik Kétegy­házán és immár Gödöllőn. Közel 300 évszázad előtti és 1900-as évekbeli gépet rejtettek a magángazdák udvarai, az elhagyott ta­nyák, a régi, nem' használt pincék mélyei. Az osztrák gyártmányú Móricz Hill fa­gázüzemű lokomobil Rösz- kéről, egy udvarház pincé­jéből került elő. Míg jó né­hány az agrártechnika da­rabjai közül a szorgalmas vasgyűjtő úttörők segítségé­vel jutott el a MÉH-be. Sok értékes masinát az ötvenes években a Martin-kemen­cékben beolvasztottak. Ami megmaradt, most már értő kezekben van, és a diákok által megismerhettő - múlttá válik. — Abban is egyedülálló ez a gyűjtemény, hogy az első kézi faekétől a ma is használatos, modern mező- gazdasági technikáig — az Agrotek jóvoltából — min­den megtalálható a gödöllői centrumban —fűzi a hal­lottakhoz Garamvári Pál, a Mezőgazdasági Múzeum képviselője. A nyugatnémet hasonló műszaki múzeum vezetőitől kaptuk azt a ja­vaslatot, jegyen ez, és itt, a nemzetközi centrum. Az épület impozáns, és legfőbb erénye, hogy vi­szonylag olcsón készítették betonból és fából a Török­bálinti Építő- és Szolgáltató Kisszövetkezet dolgozói. így a 4600 négyzetméteres épü­let, és a hozzá tartozó 2000 négyzetméteres udvar, igaz 4 évig készült, de a beépí­tett terület négyzetmétere 7-8 ezer forintból készült el. Szerepe volt ebben annak is, hogy Halmos György, Rimár Judit és Márk Mik­lós mezőgazdasági célokra készült betonpaneleket épí­tettek egybe a fával. A fa­elemek míves munkáit pe­dig ismét kétegyházi peda­gógusok: Tóth István, Zol- ván Mihály és Wittman György faragták. Látogatni betérhetnek ide azok is, akik a legközelebbi Forma—1-es futamra utaz­nak erre, s ezen a terüle­ten, a mezőgazdasági gép­fejlődéstörténeti gyűjtemény mellett épül a Nemzetközi Biológiai Kutatóközpont is. A Mezőgazdasági Múzeum szakmai irányításával mű­ködő oktatási bázis így lép a történelmi értékek hordo­zójaként a jelen és a jövő szolgálatába. Számadó Julianna AZ ÉPÍTŐIPARI KISSZÖVETKEZET, Mezőberény, 1987. szeptember 25-én 10 órakor a Csabai u. 27. sz. alatti telepén. árverés! tart- Árverésre kerül: 1 db IFA W 50-es tehergépkocsi, 2 db betonkeverő gép, irodai berendezések (asztalok, székek és írógépek), 1 db Karambol-asztal.

Next

/
Thumbnails
Contents