Békés Megyei Népújság, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-21 / 222. szám
1987. szeptember 21., hétfő o Vásárdíjasaink az őszi BNV-n A Békés Megyei Üdítőital-ipari Vállalat Arola-családja is a díjazottak között van A Békéscsabai Kötöttárugyár évek óta sikeresen szerepel a különböző kiállításokon. Az idei őszi BNV-n a szigorú szakmai zsűri vásárdíjat adott egy- és kétszínoldalas frottírköntöseiknek A Csabai Húsker Kereskedelmi és Élelmi- szeripari Szövetkezeti Vállalat ez alkalommal csabai sajtos-tavaszi roládjáért kapta meg a BNV-díjat > Évről évre új termékekkel jele nik meg a piacon az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat. Szép csomagolású fóliás kakassonkájuk nyerte el idén! a vásárdíjat Fotó: Kovács Erzsébet / Bőrből is megárt a sokfk]? Vesszőfutás nyolcvanmillióért (Dohumentumjáték I.) Furcsa hírek kezdtek keringeni a Békés és Vidéke Áfész- ről. Csődbe jutott a szövetkezet, valószínűleg „feldarabolják”, mondták ,az utcán, a különböző összejöveteleken. A kívülállók 'és a bennfentesek csak kapkodták a fejüket. Mert nem zörög a haraszt... A szél pedig fújdogált, egyre erősebben tépázta az áfész jó hírnevét, megingatta a bizalmat a vezetők iránt. A hangulat egyre rosszabb lett, bár sokan nem tudtak a balul sikerült üzletről. Egyesek szerint jó szándékú, de elhibázott döntés volt 100 millió forint értékű nyers bőrt felvásárolni, amikor a szövetkezet vagyona 120 millió forint, és a forgóalap is csak 60 millióra rúg. De mi történt valójában? Nyitókép (Lényegében arról van szó, hogy a szövetkezet tavaly és tavalyelőtt eladott 62,4 millió forint értékű nyers bőrt a Szegedi Nyersbőrfelvásárló és -Értékesítő Tímár-kisszövetkezetnek, amelynek teljes ellenértékét még ez év szeptember 1-ig sem kapta meg. A kamatokkal együtt a kintlévőség elérte a 80 millió forintot. Közben az Országos Kereskedelmi Hitelbank márciusban, a Konsuminvest Bank májusban megszüntette a 31, illetve a 35 milliós hitelt. Az áfész fizetésképtelen lett. Június elején már 89 millió forintért álltak sorba a szállítók. Megkezdődött a vesszőfutás a pénzért. A végrehajtási eljárás során 82 millió forint értékű készletet lefoglaltattak a kisszövetkezet raktáraiban. A foglalást jóváhagyó bírósági végzések jogerőre emelkedtek. így apránként alig több, mint 10 millió forint megtérült. A fordulatokban gazdag „játék” azonban folytatódott.) Első jelenet — Mit tud a szövetkezet gazdálkodásáról, pénzügyi helyzetéről? (Jellegzetes vegyesbolt. Két nő serénykedik a pult mögött, a raktárban. A fiatal- asszony felnéz a papírjaiból. A szemei csodálkozást fejeznek ki. Mintha azt mondaná: jókat tud kérdezni, nem érek én rá ilyenekkel foglalkozni. Aztán mégis megembereli magát, beszédes lesz.) — Semmit. Vásárolok, ha van pénzem, befizetem az átalánydíjat. Kész? A szerződéses üzletvezetőnek any- nyi a dolga, nincs ideje értekezletekre járni. ■ — A bőrfelvásárlásról sem, hallott? — Nem. Február óta vagyok itt, azelőtt Dánfokon dolgoztam, de a füzesgyarmatiak eladták a boltot egy maszeknak, el kellett jönnöm. — A kolléganője sem tud semmit? — Nem a kolléganőm. Az anyósom. Néha beáll segíteni. — Itt sokan megfordulnak, szövetkezeti tagok is. Csak elejtenek egy-két szót ... — Persze. Azt beszélik, hogy a csabai áfészhez csatolják a szövetkezetét. Ezt keserűen, olykor indulatosan rrtondják. <Második jelenet (A bútorraktár csendes, egy-két nézelődő sétál a homályos zugokban. így ránézésre nem valami nagy a választék. A valamikor jobb napokat megért üzlet, hiszen még a megyeszékhelyről is ide jártak vásárolni, most szerényen vegetál a város szélén. De ne ítéljünk elhamarkodottan. Keressük meg a főnököt. A vágányokon túl, a másik raktárban van, tájékoztat az ablak mögött ülő hölgy. Az istálló-, vagy magtárszerű épületben az üzletvezető konyhaberendezést méricskél. Mellette fiatalember, előtte két nő, egyikük karján gyerek bóbiskol. Végre egyedül maradunk.) — Hogyan áll a szénája a szövetkezetnek? — Körülbelül egy hónapja vezetői értekezleten szereztem tudomást arról, hogy baj van. — Ezt nem értem, a bőrfelvásárlást már 1985-ben elkezdték, a fizetésképtelenség is jó ideje kiderült... — Higgye el, hogy nem tudtam semmiről. Ha nekem valaki azt mondja: az utóbbi két évben nálunk bőrfelvásárlás folyik, kinevetem. Abban a hiszemben voltam, hogy régen megszűnt tez a tevékenység. — Mit mondtak azon az értekezleten? — Hogy nincs semmi gond, hamarosan megkapjuk a pénzt. — A beosztottjait tájékoztatta erről? — Nem. Arra is felhívták a figyelmünket: nem kell ezt nagy dobra verni, rendeződnek a dolgok. (A kereskedelmi munkára jellemző, hogy május végén 10 millió forinttal több áru volt a boltokban, a raktárakban, mint amennyit engedélyeztek. Ezért júniusban és júliusban radikálisan csökkentették a készleteket. Az intézkedés kétségtelenül enyhítette a pénzügyi zavart, de ez aligha tetszett mindegyik boltvezetőnek.) — Mintha nem menne az üzlet mostanában. — Most nincs szezonja a bútornak, őszre megélénkül a kereslet. De ehhez áru kell. A készletet le kellett csök- kentenem 700 ezer forinttal, még büntetést is fizettem miatta. Az a véleményem, hogy a forgalomhoz árura van szükség, különösen most, amikor állandóan drágul a bútor, a készlet nagysága pedig marad a régi. Harmadik jelenet (Részlet egv jelentésből: A működési területen az alapellátás nem szenvedett csorbát. Az első fél évben az élelmiszer-forgalom 8,4 százalékkal nőtt, a vegyes iparcikkek eladása viszont 2,4 százalékkal csökkent, annak ellenére, hogy ebben a cikkcsoportban íúllépték az engedélyezett készletnormát. A szállítók nagy része teljesítette az áfész megrendeléseit.) — Miért éppen ide jött és engem kérdez? (Az ABC-áruház fiatal vezetője voltaképpen készséges, még feketével is meg akar kínálni, de szemmel- láthatóan feszeng. Mondaná is meg nem is. Behúzódunk a rekeszekkel zsúfolt raktárba. Halkra fogjuk hangunkat.) • — Párttaggyűlésen' hallottam először a bőrügyről. Azóta megy a szóbeszéd. Áldott jó ember az elnökünk, talán az is a baj. Mondtam neki többször: te, Jóska, miért nem tudsz nemet is mondani, ha kell, odaütni az asztalra. Nem jó hangulatot teremtett ez az esemény a szövetkezetben, a saját bőrömön érzem. — Mire gondol? — Arra, hogy az alapvető élfelmiszerekből valóban volt elegendő, a partnerek töb- bé-kevésbé rendszeresen küldték az árut, de ehhez jó kapcsolat, összeköttetés kellett. A kereskedelmi főosztályvezető is arra biztatott: vessük latba minden ismeretségünket. Megpróbáltuk, nagyjából sikerrel, de ezt sokáig nem lehet csinálni. A banknál mégiscsak fekete listára tettek, értesítették a szállítókat. Előfordult, hogy az egyébként régi partner azt mondta: nincs áru, mert nem akarok a pénzemért sorban állni a banknál. — Bizony, pénz nélkül még kereskedni is nehéz. — Mond valamit. Nem jut például felújításra, karbantartásra, gépesítésre. A Köjál meg jön, ellenőriz és büntet. Negyedik jelenet (Helyszín: a Békés Megyei Víz- és Csatornamű-vállalat békési telephelye. Hégely Sándor szállításvezető becsukja az iroda ajtaját, őszintén, kendőzetlenül hajlandó a kérdésekre válaszolni. Kikészít egy pohár vizet az asztalra.) — ön 1985 óta választott tagja az áfész igazgatóságának. Tud arról, hogy testületi döntés született volna a bőrüzlet felújítására, illetve kiszélesítésére? — Nem, nem tudok ilyen igazgatósági ülésről, bár lehetséges, hogy az előző ciklusra esett a döntés. Később azonban, amikor nyilvánvalóvá vált a pénzügyi nehézség, minden összejövetelen szóba került a bőrfelvásárlás körüli huzavona. Nyugtatgattak bennünket: a kisszövetkezet mindent elismert, megígérték, hogy visz- szafizetik a tartozást. Jellemző, hogy az idén júniusban megtartott ülésen még azt sem tudták: mennyi pontosan az áfész követelése. Aztán júliusban rendkívüli igazgatósági értekezletet tartottak, ahol ismertették azt a cselekvési programot, amely szigorú gazdálkodási rendszabályokat írt elő, . — IMik voltak ezek? — Mindenekelőtt a béremelések befagyasztása, a takarékosság,, a vásárlások visszafogása, szorosabb készletgazdálkodás. — Érdekes, egy hónappal ezelőtt még arról volt szó, hogy nincs semmi baj ... (Kihörpinti a vizet, a kan- csón nyugtatja a kezét néhány másodpercig.) — Éppen az ütött szöget a fejemben. Ügy éreztem, mintha nem tájékoztattak volna megfelelően. Ekkor újabb fordulat következett. Közölték, hogy sínen van a dolog, a kisszövetkezet készleteit lefoglalták, a bőrökre találtak vevőt, ha kell, olcsóbban is, de értékesítik. — Akkor nem is kérdezett semmit? — Dehogynem. Ennek az volt a lényege: előzőleg miért nem néztek bele ennek a kisszövetkezetnek a pénztárcájába. — És milyen feleletet kapott? — Azt, hogy a végsőkig bíztak ennek az üzletnek a sikerében. Tudja, én csak az eladókat, a pénztárosokat, a raktári munkásokat sajnálom, akik sokat dolgoznak, mázsákat emelgetnek és keveset keresnek. Most még ez a kevés is veszélybe került. Seres Sándor (Folytatjuk)
