Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-12 / 189. szám

1987. augusztus 12., szerda Amerikai vadászgép támadása Raketat lőtt ki egy ameri­kai vadászgép egy iráni ka­tonai repülőgépre a múlt hét végén a Perzsa (Arab)- öböl térségében — közölték washingtoni kormányzati források. A rendelkezésre álló adatok szerint a rakéta célt tévesztett és nem találta el az iráni gépet. A hírügynökségek által meg nem nevezett kormány­zati források az esetről a kö­vetkezőket mondották: az egyik, feltehetőleg Ománból felszállt négymotoros P—3 Orion típusú amerikai gép felderítési munkáját végez­te, amikor, két iráni vadász­A főpap döntése Újabb veszélyes fordulat körvonalazódik a szikh ter­rorizmus által sújtott Pandzsáb indiai szövetségi államban: keddi sajtóértesü­lések szerint mind az amrit- szári Aranytemplom főpapja, mind az egyesült Akaii Dal Párt bejelentette „visszavo­nulását a közéletből”, át­engedve ezzel a terepet a legfanatikusabb szélsőséges csoportoknak „a szikh közös­ség ügyeinek intézésében”. Ez további akadályokat gör­dít az országos problémát je­lentő szikh válság megoldá­sa elé. A közelmúltban a főpap által öszehívott szikh kép­viseleti gyűlésen határozatot fogadtak el, amelynek értel­mében a vallási-nemzetiségi gép megközelítette es „el­lenséges szándékra utaló” jeleket adott. Ezt észlelve az amerikai haditengerészet egyik vadászgépe rakétát lőtt ki az egyik iráni kato­nai rejülőgépre. Az amerikai források mindehhez hozzátették: a rakétakilövés azt kívánja alátámasztani, hogy az öböl térségében tartózkodó, ké­szültségbe helyezett hadiha­jók és repülőgépek minden­képpen érvényt szereznek a meghirdetett washingtoni politikának és szavatolni fogják a „vízi utak haszná­latának szabadságát”. közösség célja „saját terület és politikai felépítmény” ki­vívása India kötelékein be­lül, békés eszközökkel és módszerekkel, ám a terroriz­must szervező szélsőséges szervezetek nyomban „ha­tálytalanították” a határoza­tot. A cél kizárólag a füg­getlen szikh állam, Khalisz- tán megalapítása a fegyve­rek erejével, aki másképpen vélekedik, félreállítjuk az útból — hangzott a csopor­tok fenyegető válasza — ezt követte a főpap lépése. Ha a fanatikus-terrorista erők valóban teret nyernek Pandzsábban, akkor tovább csökken a tárgyalásos alku lehetősége a központi kor­mánnyal. Repülőgép-szerencsétlenség Hat holttestet találtak kedd estig a müncheni McDonald’s autós büténél, ahol délután le­zuhant egy sportrepülögép, de a rendőrség lehetségesnek tart­ja, hogy az áldozatok száma el­éri a tizenötöt. A vöröskereszt közlése szerint hét személy életveszélyes égési sérüléseket szevedett és további hét ember is megsebesült. A baleset oka nem ismeretes, annyi azonban kiderült, hogy a kétmotoros sportgép egy Augsburg közelében lévő repü­lőtérről gyakorlórepülésre szállt fel, három emberrel a fedélze­tén, s a feltételezések szerint a müncheni Riem repülőtérre tar­tott. Ügy tűnik, hogy a gép egyik szárnya súrolta a ven­déglő tetejét, majd rázuhant egy városi autóbuszra, amely éppen a helyszínre érkezett. A busz, öt parkoló gépkocsi, va­lamint a büfé épülete kigyul­ladt, s a lángokat csak egy órával később sikerült megfé­kezni. A kambodzsai külügyminiszter nyilatkozata A Kambodzsai Népköztár­saság kormánya a kam­bodzsai kérdést a nemzeti megbékélés útján kívánja rendezni — jelentette ki Kong Korm kambodzsai külügyminiszter az Izvesz­tyija című moszkvai lap tu­dósítójának adott nyilatko­zatában. A külügyminiszter emlé­keztetett arra, hogy a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Párt és a Kambodzsai Nép- köztársaság kormánya elvi döntést hozott a kambodzsai kérdésnek a nemzeti megbé­kélés útján való politikai rendezéséről. A párt és a kormány kész párbeszédet kezdeni minden szemben­álló csoporttal, és azok ve­zetőivel, kivéve Pol Potot és legközelebbi társait, akik saját népük ellen követtek el súlyos bűncselekményeket. Kong Korm emlékeztetett a Kambodzsában tartózkodó vietnami önkéntesek foko­zatos kivonásáról szóló meg­állapodásra, s hangsúlyozta: a Kambodzsai Népköztársa­ság kormánya a Thaiföldhöz és a többi ASEAN-országhoz fűződő kapcsolatok megja­vítására törekszik. A\ kor­mány meggyőződése, hogy ez csak tárgyalások útján, egy­más belügyeibe való beavat­kozás nélkül érhető el. Ami bennünket illet, mi állandóan készen állunk arrg, hogy tárgyalásokat folytassunk a kambodzsai menekültek kér­désének megoldásáról is. Sajnálatos, hogy szomszéda­ink még nem adtak kedvező választ ezzel kapcsolatos ja­vaslatainkra — mondotta a kambodzsai külügyminiszter. Csád és az elhódított douzou övezete Goura Lassou, a csádi kor­mány külügyminisztere ki­jelentette, hogy országa min­denképpen meg kívánja tar­tani a hét végén Líbiától el­hódított Aouzou nevű, siva­tagi övezetet. A külügymi­niszter jelenleg Elefántcsont­parton tartózkodik. Hétfőn Felix Houphouet-Boigny el­nökkel tárgyalt és utána nyilatkozott az abidjani te­levíziónak. A harcok szombaton rob­bantak ki, s Goura Lassou szerint az összecsapásokat a líbiaiak kezdeményezték, amikor tűz alá vették az egyik csádi határőrséget. A támadásokra válaszolva a csádiak elfoglalták az Aou- zou-földsávot. A külügymi­niszter közölte, hogy azóta a líbiaiak többször is ágyúzták a szoros térségét. Líbia egy nemzetközi egyezményre hivatkozva 14 évvel ezelőtt vonta ellenőr­zése alá a sivatagos, ám ás­ványi anyagokban igen gaz­dag területet. Azóta Aouzout mindkét ország magának kö­veteli. A csádi rádió azt jelentet­te, hogy a harcokban 433 lí­biai esett el, 61 pedig fog­ságba esett. A csádi veszte­séget mindössze 17 halott­ban és 54 sebesültben jelölte meg. A JANA hivatalos líbiai hírügynökség legutóbb arról számolt be, hogy Líbia el­határozta, visszaveri az ag­ressziót és megsemmisíti an­nak gyökerét. nEH3EHCKAfj riPABj kfÖJSíOff NEM TÖRIK NDK-beli vegyészek ütés­re rendkívül ellenálló, tör­hetetlen üveg gyártási tech­nológiáját dolgozták ki. Az üveglapokat kísérletképpen szikla- és betondarabokkal „bombázták”, de még csak karcolást sem szenvedtek. Az újfajta üveg titka gyár­tási technológiájának külön­legességében áll; előbb 635 fokra hevítik, majd szoba­hőmérsékletű lézersugárral hűtik le. Tervek szerint ha­jók és vasúti kocsik ablaka­ként fogják felhasználni. VÉGREHAJTOTTÁK A KÁBÍTÓSZERCSEMPÉSZ ELLENI HALÁLOS ÍTÉLETET Szaúd-Arábiában végre­hajtották az első halálos íté­letet, amelyet kábítószer- csempészés miatt róttak ki. Nemrég lépett életbe e rend­kívül szigorúnak mondható törvény. A kivégzett Mohaj- sen Bin Faleht kábítószer­csempészés közben kapták el, a férfi védekezésül fegy­vert használt, ezért a bíró­ság halálos ítéletet mondott ki ellene. A szaúd-arábiai belügyi minisztérium csak arról tett jelentést, hogy végrehajtották a halálos íté­letet, de hogy milyen meny- nyiségű kábítószert csempé­szett Faleh, arról nem ér­kezett jelentés. AZ NSZK-BAN CSÖKKENT A SÖRFOGYASZTÁS A hosszan tartó esőzés miatt érezhetően megcsap­pant a sörfogyasztás az NSZK-ban. A statisztikai adatok ugyanis azt mutat­ják, hogy az első félévben mintegy 44,8 millió hektoli­ter fogyott e kedvenc ital­ból, ami két és fél száza­lékkal kisebb az előző évi termelésnél. A sörhordók­ban ez év júniusában 10,9 százalékkal több sör volt, mint a múlt év azonos idő­szakában, és nincs is nagy remény rá, hogy a helyzet — a sörgyárak jaVára — jobbra fordul. Tavaly a nyu­gatnémet hivatalos adatok szerint 150 liter sört fo­gyasztottak el személyen­ként. AIDS-STATISZTIKA Jelenleg 55 396 AIDS-bete- get tartanak nyilván a vilá­gon az Egészségügyi Világ- szervezet jelentése szerint. Amerikában több mint 43 ezer, Európában 6 ezer, Af­rikában 4802, Óceánia szi­getein 569 és Ázsiában pedig 160 esetet észleltek. KÉTSZÁZHÁROM NAP A FÖLD ALATT Maurizio Montalbini olasz szpeleológus megdöntötte a föld alatti tartózkodás világ­rekordját, melyet a francia Michel Siffre állított föl 1972-ben. Montalbini, ez a 33 éves szpeleológus nem ke­vesebb, mint 203 napot töl­tött az Ancona közelében lé­vő Frassaso nevű barlang­ban. A barlangba tavaly de­cember 14-én ereszkedett le, és azóta orvosi felügyelet alatt, illetve rádió- és tévé­kapcsolattal felszerelve ott tartózkodik. Bár testsúlya 74-ről 61 kilóra csökkent, remek a közérzete, egészségi állapota kitűnő — mondják az orvosok. Érdekes, hogy az olasz szpeleológusnak lent a föld mélyén az idő múlása sokkal lassabbnak tűnik, 5 ugyanis úgy véli, hogy 78 napja van lent. CSEMPÉSZEK Három utastól 7,3 kilo­gramm kokaint kobozott el a genfi repülőtéren a svájci rendőrség. A kábítószer fe­ketepiaci ára becslések sze­rint egymillió dollár lett volna. «gö flEH3EHCKAfl A # nPABflA irta Penzaiak is harcoltak Napóleon ellen Az 1812-es honvédő háború kezdete óta 175 esztendő telt el. Ez alatt országunk népei nagy történelmi utat jártak be. Hős­tettük évtizedek múlva is teljes magasz­tosságában fennmarad. A haza védői kö­zöt nem kevesen voltak a mi földijeink. A háború kezdetén Napóleon hatalmas hadserege 640 ezer katonát, 1372 ágyút és 156 ezer lovat számlált. Oroszország vi­szont — a mintegy 20 nemzetiséget tömö­rítő ellenséggel szemben — a betörés pil­lanatában mindössze 218 ezer katonával rendelkezett. Napóleon — tekintetbe véve hadserege számbeli fölényét, gazdag harci tapaszta­latát és hadvezéreinek tudását — gyors sikerre számított. Az orosz csapatoknak vissza kellett vonulniuk. Ez a meghátrálás nem a szabad elhatározás, hanem a szigo­rú kényszermegoldás példája volt — ál­lapította meg Marx igen helyesen. A cári kormány belátta: nincs abban a helyzetben, hogy újoncozással a hadse­reg létszámigényeit kielégít­se. Ezért kénytelen volt nép­felkelést hirdetni. Oroszország minden őszin­te patriótája arra gondolt, miként ragadjon fegyvert, s hogyan védje meg hazája függetlenségét. Nevezetes esemény volt, hogy azok a parasztok, akik abban az időben gyűlölték a katonai szolgálatot, a fenyegető ve­szély láttán önként jelent­keztek regrutának és népfel­kelőnek. A tartaléks<?reg 1812 őszére már 420 ezer harcost számlált. A csapatok szervezésével egyidőben gyűjtés kezdődött a hadse­reg ellátására és felfegyver­zésére. összesen 100 millió rubel folyt be, amely abban a korban hatalmas értéket képviselt. Ezektől az eseményektől nem maradt távol a Penzai kormányzóság sem. A férfi­ak nagy lelkesedéssel álltak be a népfelkelők soraiba. A jobbágyparasztok elszöktek földesuruktól, csak hogy be­kerüljenek a hadseregbe. Abban reménykedtek: ön­feláldozó küzdelmük és az ellenség fölött aratott győ­zelmük révén elérhetik, hogy felszabadulnak a jobbágy­sorsból. Legtöbb újoncot a penzai, moksáni és száransz- ki járás toborzott. A penzai népfölkelőkből 1812 novemberére hadosz­tályt szerveztek, amely há­rom gyalog- és egy lovas­ezredből, valamint egy tü­zérosztagból állt. Ez utóbbi­ban a négy ágyú mellé 68 embert osztottak be. A 3. katonai körzetbe tartozó kormányzósági népfelkelők közül egyedül a perizaiaknak voltak lövegeik. Ezenkívül mintegy két és fél millió ru­belt gyűjtöttek össze a had­sereg részére. Levéltári anyagokból tud­tuk meg, mennyi pénzt ajánlottak fel az adakozók, akik között volt Ny. Za- gorszkin, a leendő író édes­apja és J. Arszenyeva; M. Lermontov költő nagyanyja is. A penzaiak 1812 őszén a reguláris hadsereg részére 408 szekeret élelmiszerrel és felszerelésekkel pakoltak meg . . . November végén M. Kutuzov tábornagy köszönő­levelet küldött Penzába a katonaságnak nyújtott segít­ségért. Még ebben a hónap­ban a népfelkelők között az a hír terjedt el, hogy „van egy aranypecsétes cári pa­rancs, amely a háború min­den résztvevőjének szabad­ságot hirdet, de az okmányt a nemesek elrejtették”. Ez azután okot szolgáltatott a tartaléksereg zendülésére. A penzai népfelkelők 1812 de­cemberében lázadásra buzdí­tottak Csembarban, Inszár- ban és Száranszkban a job­bágyok elnyomása ellen. A felkelést azonban kegyetle­nül leverték. Harmic embert Szibériába száműztek kény­szermunkára, 280-at vessző­futtatásra ítéltek és távoli helyőrségekbe vezényeltek, s végül 800 felkelőt sújtottak botbüntetéssel. Majd 1813. január 3-án a több mint hétezer főnyi penzai népfölkelősereg had­ba vonult, és a hosszú, nehéz út a tambovi, voronyezsi, or- lovi, kurszki, harkovi, poltá- viai és kijevi kormányzóságon vezetett keresztül. A mene­telés a januári fagyok és a februári hófúvások közepet­te is tartott. Sokan megbete­gedtek. A megpróbáltatások elle­nére a penzai népfelkelők 1813 augusztusának végén harcba bocsátkoztak, meg- téve a több mint háromezer kilométeres utat. Október 4-e és 7-e között részt vet­tek a „Népek csatájában”, Lipcse térségében, ahol lo­vasezredük kitűnt helytállá­sával. Bátorságról és hősiesség­ről különösen a drezdai csa­tában tettek tanúbizonysá­got a penzaiak. Húsz napon át tartott megszakítás nél­kül a küzdelem a túlerőben lévő ellenséggel. A franciák jól megerősítették a várost, s számbeli fölényüket ki­használva elhatározták, hogy szétverik az oroszokat. E célból a főerőknél és a nép­felkelők bal szárnyán áttö­rést kíséreltek meg. A há­rom penzai gyalogezrednek, amely a főcsapás irányában helyezkedett el, az ellenség támadását ki kellett véde­nie. Noha honfitársaink bát­ran harcoltak, mégis szüksé­gessé vált a visszavonulás az erőviszonyok egyenlőtlensé­ge miatt. Aztán néhány nap múlva a felkelők védekezés­ből támadásba lendültek, s ebben az egyik penzai gya­logezred is részt vett. A drezdai erőd nemsokára ele­sett. Innen a felkelősereget át­dobták Magdeburgba, s ek­kor a penzai lovasezred ért el sikereket... A város be­vétele után, a rjazányiakkal együtt a penzaiak 1814. ja­nuár 27-én Hamburg ostro­mához kezdtek. Eközben az orosz reguláris hadsereg fő erői Párizs alá vonultak, amelyet 1814. március 29-én foglaltak el... A hazatérő penzaiak 1815. április 14-én Morsanszkba érkeztek. A megyei levéltár­ban a következő részadatok lelhetők fel: a három gya­logezredbeit szolgálatot tel­jesítő 7246 emberből 4513-an tértek vissza Morsanszkba. Sokan sebesülés és betegség következtében külföldön hal­tak meg. Több mint kétezer népfölkelő a harcokban pusztult el, a más alakula­tokhoz tartozókat is bele­értve. A cári kormány csalódást okozott a parasztoknak, akik szabadságról álmodtak, s ugyanakkor a kizáróan nép­felkelőknek adományozható kitüntetések számát is kor­látozta. Érdekességként meg­jegyezzük: a manifesztumba, amelyet az Oroszország és Napóleon között vívott há­ború befejezése alkalmából I. Sándor cár aláírásával ad­tak ki, a muzsikokra csupán ennyi vonatkozott: „A pa­rasztok hűséges népe hadd kapja meg istentől saját fi­zetségét.” így mondott kö­szönetét a cárizmus azok­nak, akik az 1812-es honvé­dő háború alapvető terheit vették a vállukra. Országunk népei viszont emlékezetükben őrzik azo­kat, akik fegyverrel a kéz­ben bátran kiálltak a haza védelmére 175 évvel ezelőtt, és győzelmet arattak az el­lenség fölött. Népünk hősi hagyományai megsokszoro­zódtak, s új erővel gazda­godtak 1941—1945. között, a nagy honvédő háború bor­zalmas és nehéz éveiben ... (V. Gogyin, a megyei állami levéltár iaazgatója.) Fordította: Bukovinszky István

Next

/
Thumbnails
Contents