Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-11 / 188. szám

1987. augusztus 11., kedd o fl megye fontosabb gazdasági jelzőszámai (Folytatás az 1. oldalról) A szocialista ipar 1987 el­ső félévében átlagosan 52 690 főt foglalkoztatott, 0,3°'(rkal kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában. Az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés 4,60/0-kal nőtt, a fizikai foglalkozásúak egy teljesített munkaórájára jutó termelés az előző évi szinten maradt. A kivitelező építőipar ter­melésének volumene 6,4° kal maradt el az egy évvel korábbitól. A termeléscsök­kenést a Délép volt Békés megyei leányvállalatának termeléskiesése okozta. A megyei székhelyű kivitelező szervezetek a félév folya­mán 91 lakást adtak át a megrendelőknek, az előző év első félévinek alig egynegye­dét. A fontosabb vágóállatok és állati eredetű termékek együttes értékesítése 6,4Vo­kal volt több, mint az előző év azonos időszakában. Vá­góbaromfiból 22,4, tyúktojás­ból 8,1, tehéntejből 2,0, vá­gósertésből 1,9%-kal többet, vágómarhából 7,90/o-kal ke­vesebbet adtak el, mint 1986 első felében. A kiskereskedelmi forga­lom folyó áron 10,5, össze­hasonlító áron 4,9° o-kal emelkedett. A kiskereske­delmi árak országosan 5,7°'n- kal nőttek, összehasonlító árakon számítva legnagyobb ütemben a vegyes iparcik­kek eladása bővült (9,5%- kal), a bolti élelmiszereké és élvezeti cikkeké 1,8, a ruhá­zati cikkeké 0,3no-kal ha­ladta meg az egy évvel ko­rábbit. A vendéglátás bevé­tele 5,0°/o-kal elmaradt a ta­valy első félévitől. Az idény­áras cikkek árszínvonala a második negyedév mindhá­rom hónapjában jóval meg­haladta az előző év megfe­lelő hónapjainak árszínvo­nalát. A megyei székhelyű szer­vezetek 1987 első felében többet fordítottak beruházá­sokra, mint az előző év azo­nos időszakában. Ezen belül mind a központi, mind a vállalati és tanácsi beruhá­zások emelkedtek. A mező- gazdasági és az ipari beru­házások jelentős része kon­vertálható exportfejlesztő hitelből valósult meg. Békéscsaba, 1987. augusztus 7. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Békés Megyei Igazgatósága R Paksi Atomerőmű negyedik blokkjában megindították a láncreakciót A Paksi Atomerőmű ne­gyedik blokkjának reakto­rában — a nukleáris üzem­anyag behelyezése és a szükséges próbák elvégzése után — vasárnap megindí­tották az irányított láncre­akciót. A maghasadás egye­lőre minimális teljesítmény­szinten történik, és a Paksi Atomerőmű Vállalat szak­emberei az előírásoknak megfelelően, állandó ellen­őrzés alatt tartják a reak­tort. A nagyberuházás leg­újabb létesítményének rend­szerei kifogástalanul mű­ködnek, így a reaktor telje­sítményének fokozatos nö­velése után várhatóan még ebben a hónapban megtör­ténik a blokk párhuzamos kapcsolása az országos vil- lamosenergia-hálózatra, vagyis a negyedik blokk is megkezdi az energiaterme­lést. Vákuummal a világra — „császárbaba” a mama karjában Szülőszobában i Barbara 4200 grammal született Szőke fiatalasszony jár fel-alá a hosszú folyosón. Elérkezett a nagy pillanat. Kicsit még aggódik, hiszen hátra van az utolsó felvonás, a „nagyjelenet”. Próbálja fegyelmezni magát. Sűrűsö­dő fájdalmaival egy időben nagyokat sóhajt. Kezét óvón tartja, hasán, mintha így is Védené világra érett magza­tát. A mély lélegzések kö­zött mind kevesebb idő te­lik el, s közben közelebb kerül ahhoz a perchez, amely minden nő titkos vá­gya: anyának lenni, egy egészséges piciny életet vi­lágra hozni. S bizony ezek az utolsó percek a legnehe­zebbek. Megszűntek a „kőkorszaki” feltételek A békéscsabai kórház szülészet-nőgyógyászati osz­tálya 3 évi (nem probléma- mentes), hosszú vajúdás után végre „megszületett”. A közelmúltban adták át a 85 millió forint befektetéssel felújított 12 kórtermes, 80 ágyas, jól felszerelt intéz­ményt. Kevés helyen örül­hetnek az országban ilyen korszerű műszerekkel ellá­tott szülészet-nőgyógyászati osztálynak. Az új intézmény a régi épület teljes átalakí- tásval 4 kisműtőt, 2 műtőt, szülőszobát, vajúdószobát foglal magában. Az utóbbi három helyiséget légkondi­cionáló berendezéssel lát­ták el. A tetőtérben helyez­ték el a nővérszobát, öltözőt, szociális helyiségeket. A maximális ágykihasználás mellett is elegendő, sőt, az országos viszonyokhoz ké­pest jónak mondható a sze­mélyi feltétel: 3 főorvos, 10 orvos, 23 szülésznő gondos­kodik az ott levők ellátásá­ról. A jó pár évvel ezelőtt itt működött osztály csak 1 szülőszobával, 1 műtővel, 3 kórteremmel rendelkezett. A szülés előtt és után levők meglehetősen mostoha kö­rülmények közé kerültek. Nem beszélve a műszerellá­tottságról. Ahogy az egyik orvos-beszélgetőpartnerem fogalmazott „kőkorszaki” feltételek között kellett dol­gozniuk. Ifjú Lakatos István szü­lésztől megtudtam, a vajú­dószobában szívhang-ellen- őrzőt is beszereltek. A ki­hangosított műszer a kisma­mának is lehetővé teszi, hogy belehallgasson a még szíve alatt levő piciny em­berke életműködésének hangjaiba. Az orvosok ult­rahangkészüléken kísérhetik figyelemmel a jövevény ál­lapotát. űz első „páciens” Scsitovics Jánosné óvónő Békéscsabán. Sugárzik belő­le a boldogság. A 25 éves anyuka volt az, aki elsőként szült a modern intézmény­ben. Az 51 centivel és 3250 grammal világra jött „trón­örökös” a Gergő, János ne­vet kapta. — Amikor bejöttem, üres volt a kórterem. Én leszek az első — mondták. — Na­gyon féltem, hogy a hőség még nehezebbé teszi szá­momra a szülést. De aggo­dalmam hamar szertefosz­lott, amikor a vajúdószobá­ba, majd a szülőszobába ke­rültem. A légkondicionált berendezés áldásos hatását azonnal érezni lehetett. Vi­szonylag hamar és könnyen szültem, igaz egy kis be­avatkozással. Vákuummal segítették világra a fiamat. Tudom, hogy sok mindent beszélnek erről, de alaptala­nok a rémhírek a műszer okozta esetekről. Akinek másként nem tudják világra segíteni a picijét, csak any- nyit mondhatok, fájdalmat, elváltozást nem okoz sem a mamában, sem a csecsemő­ben. Ezzel a műszerrel kí­méletesebben lehet világra segíteni a gyereket, mintha anélkül, nagyobb traumával kellene születnie. fl szülőszobában A szőke fiatalasszony. Sz. Jánosné (kérésére nem írom ki a nevét), időközben be­sétált a kétágyas vajúdó­szobába. Nehézkesen fekszik fel az egyik ágyra. Mélyeket sóhajt, majd viszonylagos nyugalommal várja a baba következő jelzését. Aztán elérkezik az idő, és a sűrűsödő fájdalmak «fi­gyelmeztetik a mamát, a szülésznőt, az orvost, hogy ideje a következő állomás­ra, a szülőszobába indulni. Sz. Jánosné egészségügyi dolgozó. Érthetően türelmet­len. — Soká tart még? v— kérdezi a mellette lévő Sze- berényi doktortól. — Nem sokáig, kismama, de most arra koncentráljon, hogy legyen ereje az utolsó pillanatokra is. Sz.-né fájdalmai alább­hagynak, és én megkockáz­tatom, hogy megkérdezzem: — Megengedi, hogy a szü­letendő babát fotózzam? — Meg, persze, csak én he legyek a képen! — mondja. — Első gyermekét várja? — Van már egy kisfiam. — Akkor ugye kislányt szeretnének! — mondom kis­sé együgyűen, mintha nem az lenne a fontos, hogy egészséges gyermeke szüles­sen. — Én nem bánom — csak már meglenne —, mondja nagyot sóhajtva. Egy lány persze javítaná a családi egyensúlyt... Majd fájdalmasan nyög- décsel megint, és az orvos arcát figyelem, sejtem, a baba pillanatok alatt meg­érkezik. ördögöm van. Csat­togtatom a fényképezőgépet. Előbukkan a kis fej, egyre több látszik a testből, és már meg is született — a lány. Barbara 4200 grammal, hatalmas fekete hajjal jött a világra ... fl körteremben A hétágyas kórterem egyik ablak melletti ágyán fiatal kismama nézi a karjába tett picit. — Ugye, az első baba? Rám néz, mitől hiszem, hogy az első? .— Dehogy. Már van egy kétéves kislányom — feleli Karlik Józsefné. És most — nézze — fiam született. — De hiszen olyan fiatal! — 19 éves vagyok — mondja. Mindkét gyerme­kem -császármetszéssel jött a világra, de hát ez nem baj. Látja, ezért olyan for­más! Valóban szód baba. Alig pár órája született, s ma­mája ölében a világ lehető legjobb helyén van ... A szülészet elcsendesedik. Persze ez csak a pillanatnyi helyzet. A babák születését ugyanis nem lehet beprog­ramozni. Béla Vali Karlik Józsefné és kisfia Nekrológ helyett... aggódva másokért M em ismertem. Ezért nem is róla akarok írni, csak hát az lehetetlen, hogy ő valamiképpen ne szerepel­jen ebbén a szörnyű darabban. Nem róla akarok ír­ni, hanem arról a rettentő veszélyről, ami sokakra lesel­kedik ... Az elnök úgy érezte, kikezdték. Két év óta mintha rend­szeresen, de alig bizonyíthatóan kereszteznék terveit köz­vetlen beosztottjai. Felettesei azt ajánlották, legyen hatá­rozottabb, szigorúbb, ő azonban bevallja, képtelen erre. A dolgozók nagyon — helyenként túlzottan is — embersé­gesnek és könnyen befolyásolhatónak tartják. Az elnök egy idő után arra gondolt, a körülötte elural­kodó zavarnak célja van: ellentábor szeretné magához ragadni a hatalmat. Tehetetlennek érzi magát. Ellenőrzés indul a szövetkezetben. Találnak 7 ezer forint fiktív kifizetést. Az elnök az ellenőrzés folytatását java­solja. Találnak további 42 ezer forint fiktív kifizetést. En­nek töredéke azonban már az elnököt is érinti. Nincs szándékomban megsérteni egyetlen vezetőt sem, de azt hiszem, amit eddig vázoltam, az sok gazdasági egy­ségre jellemző. Mert nincs vezető, akinek ideig-óráig ne kellett volna megküzdenie bizalmatlansággal, burkolt vagy nyílt ellenállással. No, és nem érzem újságírói pimasz­ságnak, ha azt állítom, a vezetők néha kénytelenek sza- , bálytalanul is a cég zsebébe nyúlni. Számtalan indokolt kiadásra a jelenlegi szabályozás nem teremt lehetőséget. Ez nemcsak azért rossz, mert helyenként már a munkát gátolja, hanem azért is, mert egy idő után az ördög tudja, hogy a törvényeket, rendeleteket, szabályokat kinek az ér­dekében játsszák ki, s kinek válik hasznára az ilyen, olyan címen kifizetett díjak némelyike: a cégnek, vagy a vezetőnek? De folytassuk az innentől rendhagyóvá váló történetet! Az elnök úgy látja, a szövetkezet amúgy jól halad, hozza, sőt. jelentősen túlszárnyalja a tervet. A féléves összesítés­ből azonban kiderül, a terv épphogy megvan. Ez a kudarc megviseli. Ráadásul betegnek érzi magát, a várható rend­őrségi vizsgálat nyugtalanítja. Az összeg nevetségesen kicsi ugyan, de mit mond majd a tagság? Gyógyszert vesz be. Megmentik. Egy nap után elhagy­hatja a belgyógyászatot. Az ezt követő pszichiátriai keze­lés hamar eredményesnek tűnik. A kórházat úgy hagyja el, hogy megy, és tisztába teszi ügyeit. Mi játszódott le benne pontosan, azt már sosem tudjuk meg. A gépkocsi százharminccal, az útról egyenesen lere­pülve csapódott a fához. Kapkodásnak, fékezésnek, mű­szaki hibának nyoma sincs. Az 50 centiméter vastag nyár­fa pont középen hasította ketté az autót. Nézem a nyárfát. A baleset nem viselte meg. Iszonyatos erővel vágódott bele az ezerkilós gép, s fel sem vette. A nyárfák bírják. Bírja a gyógyszer is, elég erős a magas há­zakat övező betonjárda is. Csak mi, emberek bírjuk nehe­zen. Nemcsak ezt, a felelősséget is. Ám van, mikor vállal­ni kell, s nem egy embernyit, sokkal többet, tízszer, száz­szor, ezerszer annyit. Embereket vezetni másképp nem lehet. Ha egy vezető öt-hatszorosát viszi haza fizetésnapon, mint a dolgozók, akkor azért nyújtania is kell valamit. Például azt, hogy a dolgozók ne keressék a magyar átlagkeresetnek alig több, mint felét. Vagy azt, hogy a vezető tudja meghallgatni a dolgozók véleményét, ha kell, legyen ereje módosítani sa­ját elképzeléseit, ám ha arra van szükség, akkor a gazda­ságosság érveivel cáfolja meg a használhatatlan ötleteket. Lássa meg, hol kerül homokszem a fogaskerekek közé, a belső tehetségtelenségnek, rosszindulatnak köszönhetően, s azt söpörje ki onnan, vagy zúzza össze. Hosszasan sorolhatnám még a vezetői tulajdonságokat. De nem akarom idemásolni az erről írt könyvtárnyi szak- irodalmat. Idézni, olvasni köpnyű, használni e tudomány ví\ mányait már bajosabb. Ez egyfajta tehetség. Erre „szü­letni” kell! Mint ahogy kovács, órás, kamionsofőr, tanár sem lehet akárki. A vezetői képesség természetesen kevés­bé tesztelhető. Bár még ebben sem vagyok biztos, lehet, hogy volna módszer, ami (rész) alkalmassági vizsgának be­válna. Munkám gyakorta hoz össze különböző szintű vezetők­kel. Némelyikük alig várja, hogy elbúcsúzzunk egymástól, mert annyi a dolga, de azért mindenre kifogástalan vá­laszt ad. Van viszont, aki azért várja, hogy mihamarabb odébb álljak, mert nincs mit mondania, s tart minden kérdéstől. Jól menő cégek vezetői nemegyszer panaszkod­nak, s kérik, írjuk meg, hol szorít a cipő, pedig nyilvános­ságot kapó bírálatuknak nem mindig tapsolnak magas helyeken, őket ez nem érdekli, gyorsítani szeretnének. Mások dühítő szervilizmussal óvakodnak elmondani gond­jaikat, s vezetnék toliamat, nehogy valami olyasmit írjak, amit tőlük nem várnának el fontos helyen. Makacsul vesz­teséges gazdaság vezetője évek óta tehetetlenül tárja szét karját, s a legkevesebb ötlete sincs arra, mitől szaladna (szaladna?, inkább menne) jobban a szekér. A másik buk­dácsoló cég vezetőjének annyi a terve, hogy attól tartok, két élet sem lenne elég a megvalósításhoz. M indezekből következtetni lehet. Azt mondják, mind­össze ennyiből veszélyes? Valóban azÁJBár szerin­tem még kevesebből is lebet. Mindössze annyiból, hogy a vezetőnek mindig kellene tudni nyilatkozni, hiszen az újságíró pont olyan témákról faggatózik, ami a legin­kább a „levegőben van”, s ha egy válaszra napok, néha he­tek szükségesek, az is beszédes válasz. Sőt, még abból is következtetni lehet, ha valakinek a polcon az üveg mögött sok méter hosszan porosodó klasszikusok adnak tekintélyt. Azoknak a könyveknek a lényegét tudni kell. A fejlődés­hez — vagy még inkább az életben maradáshoz — azon­ban nélkülözhetetlen a naprakész olvasmányok hatalmas, naponta órákat tolvajló mennyisége. Ezeknek kellene el­foglalni barnára lapozottan a dolgozószobák polcait, asz­talait. Enélkül, és még jó néhány hasonló „apróság” nél­kül nem megy. Mégis sokan próbálják, életveszélybe sodorva ezzel ön­magukat, az irányított közösséget és — ne féljünk kimon­dani! — a társadalmat. Ungár Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents