Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8., szombat NÉPÚJSÁG „Vigyetek haza!” Krisztit a szülei befizették egy meglehe­tősen drága, vidéki nyelvi-úszó táborba. Három nap múlva Kriszti (10 éves a kis­lány) zokogva telefonált haza: vigyék őt el innen azonnal. Édesanyja pedagógus: A szíve hasadt meg, de rábeszélte a kislányt, hogy ma­radjon. A kislány zokogott a telefonba is, de csak annyit tudott mondani, hogy itt minden nagyon szép, nagyon jó, de hiány­zik a család. Amikor vasárnap látogatni mentek, ak­kor a kislány jókedvűen, önfeledten ját­szott a többiekkel. A szülők egy darabig ti­tokban figyelték, nem szóltak hozzá. Ami­kor azonban meglátta őket, odarohant, és újra sírni kezdett: vigyék haza! A nagyszülők is jelen voltak, s persze hogy vitték volna már haza a kislányt, de a mama továbbra is szilárd maradt. Kriszti pedig a táborban maradt, s most utólag már csak a szépet, a jót meséli ró­la, hiszen valójában jó dolga volt. Csak éppen az apu meg az anyu hiány­zott. Tanulság? Azt hiszem, tanulságot nem tudok írni. Azt sem tudom eldönteni, hogy az édes­anya cselekedett-e helyesen, bár az idő, s a tények, utólgg őt igazolják. Tény, hogy egy tíz év körüli gyereknek, aki szerető, meleg otthonban él, nehéz on­nan elszakadni. Ezen még az sem sokat se­gít, ha naponta kap leveleket otthonról. És előre is nehéz megmagyarázni, hogy szá­mítson az egyedüllét fájdalmára, mert a gyerekben akkor bizonyos, hogy az utazni- vágyás él. Talán a fokozatos hozzászoktatás lenne a legjobb. Előbb egy nyaralás közeli rokonokkal, iskolatársakkal, s csak utána teljesen idegen közegben. Még akkor is, ha ott a legjobbat nyújt­ják a számára. (sm) A diétás klubok időszerűsége A főváros­ban és a leg­több megyé­ben már mű­ködnek diétás­klubok. Ezek­nek a klubok­nak olyan cél­ja és gyakor­lati programja van, hogy népszerűsítsék a helyes táp­lálkozási szokásokat, aján­lásokat nyújtsanak a helye­sebb, egészséges életmódra. Az ösztönzés és a szervezés az egészségügy mellett tár­sadalmi szervek közremű­ködésével született és a né­hány éves tapasztalat már igen jó eredményeket mu­tat. A ma embere, aki beteg és aki még egészségesnek érzi magát, egyaránt érde­kelt abban, hogy a lehető legjobb egészségben hosszú életet éljen meg. Ebben dön­tő szerepe van az ésszerűbb táplálkozásnak, az életmód­nak. Olyan lehetőségekkel rendelkezünk az egyes élel­mi anyagok birtokában, me­lyek mellett elnéztünk so­káig, melyek elavult táplál­kozási szokásaink feladására ösztönöznek. Olyan végzetes állapottal járó betegségcsoportok ke­rültek előtérbe, melyek meg­előzéssel bizonyosan keve­sebb halálozással és rok­kantsággal járnának éppen a produktív életkorban, sőt arányuk veszedelmesen je­lentkezik a fiatalabbaknál is: a szív és általában az ér­rendszer betegségei, a ma­gas vérnyomás, az elhízás okozta társbetegségek, a cu­korbetegség, a gyomor, a máj, a hasnyálmirigy, a vas­tagbél betegségei. Népbetegségek halmazával állunk szemben. Megelőzé­sükre sokféle szűrővizsgálati programot hajtottak végre. Ezek zömmel a már megle­vő, de kevés tünettel járó eseteket képesek feltárni, de ez még nem annyira a meg­előzés igazi programja. A megelőzésben a társadalom egy adott jóléti szintjén szükség van az emberek tu­datának, anyagcsereszokásai­nak, életmódjának reformá­lására. A klubok működtetése és fenntartása társadalmi mun­kában történik általában. Gazdája lehet a TIT, egyes kórházak, a Vöröskereszt, a művelődési házak, minden szervezet, mely helyet tud adni a foglalkozásoknak. Az összejöveteleken részt vesz beteg és érdeklődő egészséges egyaránt; olyan, aki vagy beteg hozzátarto­zóját gondozza, vagy éppen itt akar ismereteket szerez­ni egészsége megóvása cél­jából. Fejlettebb formában már olyan klubok is van­nak, ahol a „kockázat” jel­szóval csak egészségesek is­merkednek a helyesebb élet­mód lehetőségeivel. Előadók és konferencia, ill. ankét ve­zetői szakemberek: orvosok, tanárok, pszichológusok, a termelés, a kereskedelem képviselői, tanácsi vezetők, politikusok. Lehetőség van gyakorlati bemutatókra is, így pl. a konyhatechnikai fo­gások ismertetésére. Diéteti- kusok adnak közvetlen el­igazítást gyakorlati kérdé­sekre. Mód van kötetlen be­szélgetésekre. Megyénkben eddig, diétás célzattal, kevés lehetőség volt a kórházakon kívül ar­ra, hogy az érdeklődők meg­találják a korszerű infor­mációkat. Vannak nagyon jó helyi törekvések, ezek össze­fogására és most már hazai tapasztalatok birtokában, egy tudatos munka indításá­ra is szükség van itt, me­gyénkben. Három aktív be­tegellátó egészségügyi in­tézményünktől várjuk a kezdeményezést. Dr. Libor János főorvos Vigyázat! Vadveszély! HŰTŐ — MOTOR Meglepő adat, de tény: a gépjármű és a vad ütközé­séből eredő kár hazánkban a gépjárműveknél évi 5-6, a vadállománynál pedig 2-3 millió forintnyi összegre rúg! Tetézi a bajt, hogy az ütközések súlyos, sőt oly­kor halálos személyi sérülés­sel is járnak. Vadak megjelenésére az év bármely szakában számítani lehet az utakon. A dús nö­vényzetű vidékeken az út- széli erdősávból, az árokból villanásnyi idő alatt kivá­gódhat az őz, a szarvas vagy éppenséggel a vaddisznó. A várhatóan vadveszélyes útszakaszokra országúti jel­zőtáblák hívják fel a figyel­met. A táblákat általában a vadgazdasági szakemberek tanácsai és megfigyelései szerint helyezik ki az út mentére; ők valóban isme­rik az állatok mozgását, csa­pásait, ivóhelyeit, búvóhe­lyeit. Tiszteletben kell tartani a vadveszélyes útszakaszokra figyelmeztető jelzőtáblákat. Az ilyen útszakaszokon a gépjármű vezetőjének las­sabban kell haladnia, és job­ban kell figyelnie a nap bár­mely szakában. A vad szo­kásait ugyanis a vezető aligha ismerheti: váratlan időpontokban napjában több­ször is megjelenhetnek egyes állatok vagy állatcsoportok ezeken a helyeken. Az er­dei vadak lassanként meg­szokják a közutak forgal­mát, a'gépjárművek zaját, a reflektorok fényét, s mind­ezek nem mindig riasztják el őket (különösen, ha éle­lemszerzésről van szó). A kisebb állatok — pél­dául a nyúl, a róka, a fácán — is okozhatnak balesetet, amikor féktávolságon belül hirtelen átfutnak a jármű előtt (különösen csúszós út­viszonyok esetén). Még apró­vadat sem lehet veszély nél­kül elütni, hiszen a megle­petés. a kikerülésre irá­nyuló hirtelen és ösztönös kormánymozdulat — külö­nösen tetemes sebességnél — veszélyes az autó szá­mára. A nagy testű állatok­kal való ütközési még en­A Skandináviába látogató autósok ne lepődjenek meg, ha az utak mentén ilyen — rénszarvasveszélyre utaló — táblákat látnak nél is nehezebben lehet megúszni, mert ha sikerül is félrerántani a kormányt, a kocsi rendszerint lefut az úttestről, mielőtt még egye­nesbe tudná hozni a veze­tő. De előfordulhat az is, hogy az állat teljes súlyával felcsúszik a szélvédőre, vagy súlyosan megrongálja a ka­rosszériát. Az utasok is megsérülhetnek az ilyen üt­közések nyomán. Jó tudni, ha mégis bekövetkezik az ütközés, igyekeznünk kell minél inkább elkerülni a de­rékszögű találkozást az ál­lattal, ugyanakkor minden erőnkkel az úton kell tar­tani a járművet. S ha meg­történt az ütközés, a kárral kapcsolatos kártérítési igény szempontjából is fontos, hogy a balesetet a helyileg illetékes vadgazdaságnál vagy a legközelebbi községi tanács igazgatási szervénél valamilyen formában jelent­sük. A vadveszélyt jel?ő táb­láknál tehát csak olyan se­bességgel hajtsunk, hogy le­hetséges legyen a megállás, az irányváltoztatás. B. I. — A KÉZBŐL KÉSZÜLT TÁRGYAKAT legkönnyeb­ben citromlé és só keveré­kével tisztíthatjuk. — A TOJÁSSÁRGÁJÁ­NAK a fehérjétől való el­választása a legkönnyebben úgy megy, ha a tojást töl­csér fölött törjük össze. A fehérje könnyen átfolyik, a sárgája viszont a tölcsérben marad. — HA AZ ÜVEG NEHE­ZEN NYÍLIK, az üveg nyí­lását töröljük át glicerin, alkohol és konyhasó keveré­kébe mártott vattával. — HA A BEFŐTTESÜVEG FEDELÉT nehéz lecsavarni, a fedőt csiszolópapírral fog­juk meg és így próbálkoz­zunk. — A HORGOLT ALÁTÉ­TEKET úgy szárítsuk, hogy szilárd alapra gombostűk se­gítségével feszítsük ki és még nedvesen vasaljuk. Dívni Vidám, tarka kötött kabát A kis horgolt kalapok, ame­lyek mint színes harangocskák körbehimbálódznak a kabát gallérja körül, különleges, vi­dám jelleget kölcsönöznek a legkülönbözőbb maradékból (angóra, moher. Shetland, bük­ié, lurexszál) készült holminak. A 38-40-es méretű kabát elké­szítéséhez kb. 80 dkg fonal, 5-ös kötőtű, 3,5-es horgolótű és egy pár vastag válltömés szükséges. Végig lustakötéssel (oda-vissza ima sorok) kötjük. A fonalat mindenekelőtt szortírozzuk szét 4 egyforma részre. 1 rész = há­ta, 1 rész = két eleje és 1-1 rész = a két ujja. Háta: 70 szemmel kezdünk, s 4 soronként váltjuk a színeket, illetve az anyagot, mindig a munka jobb oldalán. 48 cm összmagasságnál kezdjük a kar­öltőt kialakítani. Ezért mindkét oldalán 2 szemet, majd tovább minden 2. sorban 1 X 2 és 2 X 1 szemet lefogyasztunk. Utána egyenesen kötünk 70 cm össz- magasságig, itt a megmaradó szemeket lefogyasztjuk. Eleje: 35 szemmel kezdünk, és a hátával azonosan kötünk. 64 cm összmagasságig, ekkor az eleje nyakkivágást fogyasztjuk középen. Először 4 szemet, majd minden 2. sorban 3 X 2-t fo­gyasztunk le, s végül 70 cm összmagasságnál a tűn lévő ösz- szes szemet lefogyasztjuk. Most megkötjük a másik eleje tükör­képét. Ujja: 32 szemmel kezdünk, és egyenesen haladunk lustakötés­sel 16 cm magasságig. Itt kez­dünk a kiszaporításhoz: mind-** két oldalon először 1, majd a továbbiakban 22-szer felváltva minden 2. és 4. sorban 1 sze­met szaporítunk. Ezután a kö­vetkező 2. sorban kezdjük a kuglit kialakítani. Ehhez mind­két oldalon' 2 szemet, a továb­biakban minden 2. sorban 2X2 és 5 X 1 szemet, azután minden 4. sorban 7 X1, majd ismét minden 2. sorban 1 X 2. 1 X 3, 1 X 4, 1 X 5 szemet fogyasztunk, végül a megmaradó szemeket le­fogyasztjuk, ugyanígy elkészít­jük a másik ujját. összeállítás: a kabát valame­lyik saját szálával szemből- szembe öltve összevarrjuk a vál­lát, az oldalát és az ujját. Be­varrjuk az ujját, s a szabásmin­tán szaggatott vonallal jelölt he­lyen a kuglit kissé beráncoljuk, behúzzuk. A nyakkivágást rö­vidpálcákkal körbehorgoljuk, és 10 cm magas állógallért horgo­lunk váltott színekkel, rövid- pálcasorokkal. A két eleje szé­lét 2 sor rövidpálcával behorgol­juk. Ezután a színes haran­gocskákat készítjük el. Eltérő hosszúságú láncszemsort horgo­lunk, melyre 1 sor rövidpálca kerül. Most 3 láncszemet horgo­lunk, és gyűrűt képezünk belő­le. Erre a 3 láncszemre egyen­ként 2-2 rövidpálcát öltünk. Az utána következő 5-6 sorban rö­vidpálcákkal dolgozunk, de minden 2. szemre 2 rövidpálcát öltünk, így szaporítjuk ki a ha­rangformát. Az elkészült ha­rangocskákat körbe a nyakki­vágáshoz öltjük jó szorosan. Végül bevarrjuk a válltömést. B. K. KONGÖTORTA Kilenc tojás nagyon ke­mény habbá vert fehérjébe belekeverünk 25 deka por­cukrot, 5 deka lisztet, 5 de­ka'darált diót. Vajjal ki­kent, liszttel meghintett for­mában megsütjük. Mikor ki­hűlt, háromfelé vágjuk és a következő töltelékkel töltjük meg: 9 tojásságájából, 7 evőkanál porcukorral és 2 tejmerő kanál feketekávé­val gőz fölött sűrű krémet főzünk, majd 25 deka vaj­jal habosra keverjük. A tor­ta tetejét és oldalát is ez­zel kenjük meg. PISCHINGERTORTA Ót-hat nagy ostyalapot megkenünk a következő ki­hűlt töltelékkel: 8 deka ol­vasztott vajat összekeverünk 5 szelet olvasztott csokoládé­val és 15 deka hámozott, pörkölt és összevagdalt man­dulával, esetleg mogyoróval. A megkent ostyákat egy­másra tesszük, két deszka közé helyezzük és a felső deszkát valami nehéz tárgy- gyal lenyomjuk. Miután pár óráig így állt, a tetejét be­vonjuk csokoládémázzal é^ meghintjük vagdalt, pirított mandulával. KÜLÖNLEGES PUNCSTORTA Nyolc tojásból rendes pis­kótatésztát keverünk és 4 tortalapot sütünk belőle. Mi­kor kihűlt, a következő krémmel töltjük meg: 8 to­jás sárgáját habosra keve­rünk 25 deka vaníliás cu­Torták korral, majd 2 deci tejjel felengedjük és folytonos ke­veréssel addig főzzük míg sűrű lesz a krém. Mikor ki­hűlt, összehabarjuk fél li­ter kemény tejszínhabbal és 10 deka rumban áztatott mazsolával, s még egy ká­véskanálnyi rumot öntünk a krémbe, aztán megtöltjük vele a lapokat. Tetejét és ol­dalát íredig puncsmázzal vonjuk be. Használatig jégen tartjuk. GARIBALDI-TORTA 25 deka diót megdarálunk és összekeverjük 25 deka cu­korral,’ és 7 tojás habbá vert fehérjéjével. Vajjal kikent formában két részben meg­sütjük. A 7 tojássárgáját 7 kanál cukorral, 2-3 kiskanál feketekávéval és 2 szelet re­szelt csokoládéval forró vi­zes fazék fölött sűrű krém­mé főzzük. Ha félig kihűlt, 10 deka simára kevert vajat adunk hozzá. Ezzel a krém­mel töltjük meg és vonjuk be a tortát, s a tetejét meg­hintjük apróra vágott dió­val. KÓKUSZTORTA Hat tojásságáját 2 egész tojással és 30 deka porcu­korral habosra kavarunk, hozzávegyítünk 20 deka kó­kuszreszeléket és egy cit­rom reszelt héját, végül pe­dig a 6 tojás habbá vert fe­hérjét. Két részben sütjük meg és amikor kihűlt, meg­töltjük vékonyan ribizli­vagy málnalekvárral és cso­koládéöntettel bevonjuk. Vass Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents