Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
1987. augusztus 1., szombat Hozzászólás a „Beszéljünk a mozik válságáról?” című cikkhez Ma este premier a n rendező: Straub Dezső Mint minden nyáron, most is láthat vígjátékot a Gyulai Várszínház közönsége. Sánta Ferenc Éjszakája, az Üj Zrínyiász, Háy Gyula történelmi drámája és Sütő András Álomkommandója után ma este Vaszary Gábor Az ördög nem alszik című zenés bohózatát a Vidám Színpad művészei mutatják be. A rendező Bodrogi Gyula és Straub Dezső, akivel próba közben beszélgettünk a darab előéletéről és a harmincas évek népszerű regényírójáról, színpadi szerzőjéről, a Papucshős, Rád bízom a feleségem, Az angyalt vettem feleségül című sikeres filmek forgatókönyvírójáról, Vaszary Gáborról. Straub Dezsőt legutóbb két éve A Lilla villa titkában láttuk Gyulán. Most nem csak játszik, rendez is: Próbán: a rendező és a művészek Fotó: Gál Edit Általános igazságokról írt szarvasi mozinézőnk: dr. Domány Imre, a napokkal ezelőtt megjelent „Beszéljünk a mozik válságáról?” című cikkében. Osztjuk a véleményét, miszerint „... a mozit nem pótolja a televízió ... egészen mások a mozi lehetőségei...” Fejtegetéséből számunkra is világosan kitűnik: a fiatalokban látja érlelődni azt az erőt, amely a továbbikban az előrelépéshez szükséges. A film — mint komplex élmény — értelmi és érzelmi hatású: s mint ilyen, elsősorban a fiatal nemzedékre hat. Nyílt titok, hogy a mozi tömegbázisát elsősorban ezen korosztály alkotja. Őket kell megnyerni, hiszen az ifjú 'nemzedék alaptermészete a kíváncsiság, az ismeretlen tájak, jelenségek, korok megismerése. A cselekmények látása közben a mai ifjú néző szinte együtt él a látott eseményekkel és a bennük cselekvő emberekkel. Az oktatási módszerek tökéletesítésének egyik területe a szemléletesség, a szemléltetés, a korszerű audiovizuális eszközök felhasználása. Ezt a tényt ismerve ajánlásainkkal minden évben — Szarvason a Ruzicskay-al- kotóházban találkoztam a jó megjelenésű, magas, karcsú francia hölggyel, kezében az elmaradhatatlan szipka égő cigarettával. — Madame Aimée Martel vagyok — mutatkozott be magyarul. — Ha az önök hazájában járok, nem kerülhetem el Szarvast. Most két hetet pihenek itt. A hőség a vízparton, az Erzsébet liget árnyas fái alatt egészen jól elviselhető. — Hol és mikor ismerkedett meg a Ruzicskay házaspárral? — Hosszú a sor — mondja nevetve. — A Földközitenger partján, Marseille és Toulon között egy kisvárosban élek. Magyar kézilab- dások jártak arrafelé 1960- ban. Nagyon kedves, barátságos emberek voltak, én amúgy is Magyarországra készültem nyaralni, jól jött az ismeretség. Két hetet töltöttem a Balatonnál, s hazafelé a vonaton megismerkedtem a Francia—Magyar Baráti Társaság vezetőjével. Elmondta, hogy sok magyar él a mi vidékünkön, szeretné, ha részt vennék a társaság munkájában, rendeznénk kiállításokat, szerveznénk fesztiválokat. Hát így kezdődött ... — Többek között Ruzicskay György festőművész alkotásaiból három városban rendeztünk nagy sikerű kiállítást. A házaspár nálam lakott, azóta is jó barátok vagyunk. Közösen szerveztünk csereüdültetést Toulon és Szarvas lakói számára. Előbb ifjúsági csoport utazott ide és viszont, sok családnak szereztünk örömet. — Felejthetetlen marad számomra a Kisíaludy-em- lékünnepség. Az emlékbizottság tagjaként sokat segítettem a szervezésben. Kisfaludy Sándor magyar költő ugyanis a Toulon közelében fekvő Draguignanban élt mint hadifogoly, s francia kedveséhez, Karolinához szép szerelmes verseket írt. Emlékét ápoljuk. Tíz napig tartott az ünnepségsorozat, a kiállítást a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum rendezte. Az emléktáblát a képzőművészeti főiskolások készítették. Magyarország párizsi úgy az idei tanévben is — megkeressük a megye valamennyi tanintézetét tájékoztatást adva arról, hogy mely filmek miért alkalmasak a tanítási anyag elmélyítésére, megszilárdítására. A szarvasi mozival kapcsolatos további észrevételekre közöljük, hogy az adott mozi műsorszerkesztésének lehetőségei jelen pillanatban korlátozottak (lévén egyetlen vetítőterem a városban) — több réteg és korosztály érdeklődését kell egyszerre kielégítenünk. Ebben az irányban szeretnénk az elkövetkezendőkben továbblépni. Tervezzük tíz nagyméretű hiidetőobjektum kihelyezését a városba. Ezzel biztosítottnak látjuk nézőink gyors és pontos tájékoztatását. Szolgáltatásaink bővítésével kívánunk minél több filmet szerető nézőt megnyerni. Szeretnénk, ha törekvéseink a lakosság mind szélesebb körében népszerűvé válnának. Ezért továbbra is várjuk visszajelzéseiket, jogos igényeiket, feltáró véleményüket, javaslataikat. nagykövetétől és más tekintélyes embertől kaptunk elismerést. — Hol tanult meg magyarul? — Párizsban. Súlyos baleset ért, s tudtam, mint francia—olasz szakos tanár, nyugdíjig nem dolgozhatom a katedrán. Tenni kell valamit. Felköltöztem Párizsba, beiratkoztam a keleti nyelvek iskolájába. Három év a kurzus, de én két év alatt jó eredménnyel elvégeztem. Szabolcsi Miklós javaslatára Karikás Frigyes életéről, munkásságáról írtam a disz- szertációt. Francia ösztöndíjjal kilenc hónapot töltöttem az önök fővárosában. Kemény munka volt, de mindenütt szívesen segítettek. Külön meg szeretném említeni Aranyosi Magdát, aki a Munkásmozgalmi Intézetben végzett kutatáshoz nyújtott sok segítséget. Visszamentem Párizsba, küzdelmes kétévi munka után kitűnőre megvédtem a diplomám a párizsi Sorbonne Egyetemen. — A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy én fordíthattam le Kádár János Válogatott beszédek és cikkek 1957—73, valamint Köpeczi Béla A magyar kultúra harminc éve 1945—75 című kiadványt. Az egyetemen és más fontos intézményekben őriznek ezekből példányokat. Nehéz, de gyönyörű munka volt mindkét fordítás. — Legutóbbi élményem a Liszt Ferenc-centenáriumi ünnepségsorozat volt. Nagyon sokat dolgoztunk, de megérte. Nizza környékén három városban rendeztünk fesztivált. Voltak koncertek, képzőművészeti, iparművészeti és népművészeti kiállítások. Bemutattuk többek között Ruzicskay György Liszt Ferenc-sorozatát is. A Bartók Béla Művészeti Együttes és Fellegi Ádám igen nagy sikert aratott. Sok elismerést kaptunk a szervezésért. — Amíg erőm, egészségem engedi, nagyon boldogan segítem a Francia—Magyar Baráti Társaság munkáját, s örömmel jövök bármikor Magyarországra. Ary Róza — Vaszaryt hosszú ideig nem játszották a háború után, aztán a Bubus volt az első műve, amit a Vidám Színpad bemutatott. Most Az ördög nem alszik a második Vaszary-darab. A háború előtt nagy sikert aratott, film is készült belőle. Vinkó József dramaturgtól megtudjuk, hogy Az ördög nem alszik regényként született meg először, 1943- ban jelent meg, 1943—44- ben készült el a. film. A regény és a film angol környezetben játszódik, a Vidám Színpad produkciója most szintén angol környezetbe került vissza. A fel- szabadulás után — amikor Vaszarynak még az volt az elképzelése, hogy Magyar- országon marad, de ez 1948- ban másként alakult, és Svájcba ment —, 1947-ben átírták az egész darabot „magyarosra”, mivel a háború utáni szituációban nem akartak „angolosat” játszani. Az egyetlen magyar színpadi változatot 1947-ben a Magyar Színházban játszották — magyar környezetben, magyar kastélyban. így lett Vaszaryból „népszínműves kabaré”. Érdekessége a daA békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum évek óta minden nyáron rendez néhány múzeumi tábort. Idén is volt alkalmuk a történelem iránt érdeklődő fiataloknak arra, hogy közelebb kerüljenek a múzeum kicsit talán misztikus világához, betekinthessenek az itt dolgozók munkájába. Grin Igorral, a múzeum igazgatóhelyettesével az 1987-es nyár eseményeiről, a táborok hasznáról beszélgettünk: ' — Milyen hagyományuk van a múzeumi táboroknak? — 1974 óta rendszeresen szervezünk nyári táborokat, különféle szakágakban. Három területen tudjuk leginkább igénybe venni a fiatalok segítségét, ez pedig a régészet, a néprajz és a természetvédelem. Idén a régészet iránt érdeklődő budapesti középiskolások Batto- nyán töltöttek el két hetet, és ugyanitt kapott helyet a néprajzi tábor is. A természetvédő diákok csoportja ez évben Szeghalom környékén, rabnak, hogy akkor is színész rendezte, most is színész rendezi... — Az előtörténethez tartozik — meséli Straub Dezső —, hogy az első plakát még magyar nevekkel jelent meg, ami valószínűleg mulatságosabb, közelebb áll a kabaréhoz: De a magyarításnak valahogyan ellenállt a darab, úgy éreztem. Van benne ugyanis valami sajátos elegancia, amit szeretek és hiányolok mostanában a játékból. Az egész környezet, a vár, a ruhák — színházunk nagyon ritkán játszik kosztümös darabokat —, a kiállítás, a díszlet nagyon szép, gazdag. Az előadás Csákányi Lászlóra épül, ő irányítja, mozgatja az eseményeket. Unokáját Détár Enikő játsz- sza, színházunk fiatal tagja, ez az első főszerepe. S ritka ám a női főszereplős darab! Gondolom, ez különösen abban a korban lehetett nagyon érdekes, amikor a mű íródott, a harmincas-negyvenes években, hogy egy nő ilyen férfias és határozott. Akkor voltak az emancipás harcok első fellángolásai. Én a gróf unokaöccsét játsszom, valamint a Bihar,ugra és Zsa- dány között elhelyezkedő be- gécsi halastavak mellett végzett megfigyeléseket. — Megéri-e a múzeumnak táborokat szervezni? Miben látja az itt folyó munka jelentőségét? — Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy azok a fiatalok, akik szakembereink mellett ismerkednek a muzeológusok munkájával, később majd múzeum,ot szerető, értő közönséggé váljanak. Az itt megszerzett tudást, ismeretanyagot későbbi tanulmányaik során jól hasznosíthatják. Arra is volt már példa, hogy valaki egy jól sikerült múzeumi tábor után határozta el, hogy néprajzzal foglalkozó muzeológus lesz. Az ilyen, számokkal ki nem fejezhető haszon mellett kézzelfogható eredményekről is beszámolhatok. Jelentősen gyarapodott néprajzi és botanikai gyűjteményünk, s ebben nagy szerepe volt táborainknak is. Kiemelten fontos szerepet kapés sok fiatal művész kapott fontos szerepet ebben a darabban. — Zenés bohózatot látunk ma este ... — Manapság a vígjáték- és kabaré játszás sajnos eltolódott a szóviccek felé. Vaszary még értett hozzá, hogy helyzeteket teremtsen, nála már maga a szituáció humoros, s a közönségnek már attól nevetnie kell, ha valaki bejön a színpadra. Tehát nincs szükség arra, hogy vicceseket is mondjon. Csak annyit árulok el előre a darabról, hogy Cavendish gróf idő előtti halálával kezdődik. S a gróf végrendelete lehetetlen, embertelen kikötéseket tartalmaz a két örököst illetően ... Fényes Szabolcs szép melódiáival „spékeltük meg" a darabot — a zeneszerző emlékére —, ő írta eredetileg is ~ a 'zenét. Olyan nagy slágerek hangzanak el, mint a Szeretni bolondulásig, A legtöbb ember ott hibázza el. Hogy is tudtam élni. Aki melletted él. — A várszínpadról az előadás bekerül majd a színházba. Más helyszín, más feladatok a művészeknek. — Ezt a darabot három helyen fogjuk játszani. Itt a várban premierként, majd a Hild-udvarban, Budapesten ötször, s utána bemegy a színházba. Mindhárom helyszín tökéletesen más. Ez a miliő nagyon szerencsés: a kastély beleillik a várba, biztos, hogy minden jól mutat majd: Ami a hangot illeti, itt bizony kiabálni kell. — Rendezett már mást is? — Volt egy színházi rendezésem, amit felvett a televízió, egy ifjúsági kabaré, két évvel ezelőtt szilveszterkor, Mos mi jövünk címmel. Tavaly ősszel csináltam Soltész Rezső műsorát Színházi buli címmel, ami egy sorozat első része színházunkban, ahova szeretnénk híres vendégeket meghívni. Ez most a harmadik rendezésem, de egészen korai ifjúságom óta érdekel, izgat a dolog. S mivel Bodrogi Gyula ismeri a vágyaimat, álmaimat, most rám merte bízni ezt a nagy feladatot. Jó iskola volt számomra ez a premier. S hiszek a gyulai közönségben! — Sok sikert kívánva köszönjük a beszélgetést! tak nemzetiségi néprajzi gyűjtéseink során a szlovákul, szerbül, románul beszélő középiskolások és egyetemisták. Segítségükkel közelebb kerültünk a lakossághoz, nyelvtudásuk sokat könnyített munkánkon. — Ezek szerint a múzeumnak és a táborozó fiataloknak is hasznos a közös munka ... — így van. Egyrészt nagyon olcsó munkaerőt jelent egy-egy jól dolgozó csapat, másrészt — úgy gondolom — igazi élmény részt venni egy ásatáson, néprajzi gyűjtésen vagy ornitológiái megfigyelésen. — Mit terveznek a jövő nyárra? — Feltétlenül szeretnénk ismét megrendezni mindhárom szakág táborát, hisz igény bőven mutatkozik az iskolák felől és a feltáratlan, kiaknázatlan területek sem fogytak még el. Annyi már biztos, hogy néprajzosaink jövőre átlépik a megyehatárt és Hajdú-Biharban is fognak gyűjteni. (gajdács) MOZI Trükkös halál Megmondom őszintén, nem szeretem a krimifilmeket, különösen a legújabbakat. Mert tele vannak gyilkosságokkal, folyik a vér, hidegvérrel ütik agyon bennük az embereket. Egyszóval: kegyetlenek. S ha áttételesen is, az erőszak megfékezhetet- lenségét hirdetik. Mindezeken túl egyfajta mintát is sugallanak, ami, sajnos, elsősorban a fiatalokra hat. Mai világunk egyébként is tele van szorongással, újabb és újabb stresszhelyzetekkel kell megbirkóznunk. Épp ezért, ha moziba megy az ember, akkor inkább kikapcsolódni, szórakozni szeretne. Talán furcsa e bevezető után: a Trükkös halál című amerikai film nagyon jó szórakozást nyújtott. Mert ugyan krimifilm ez is a javából, de valahogy mégis elüt a többiektől. Van itt gyilkosság, s jócskán folyik a vér, s izgulni is lehet, de a rendező — megfelelően adagolt humorral — érzékeltetni tudja a nézővel, hogy végül is játék az egész. A film főhőse Rollie Tyler, trükkmester. Egy jól sikerült produkciója nyomán üzletet ajánlanak neki, mely tisztességesnek látszik. Szakmai hiúságból elvállalja, s mesterségbeli fogásai segítségével látszólag eltesz egy embert láb alól. Máris bajban van, mert a maffiózók — a megbízói azok. noha az államapparátus dolgozói — őt igazából meg akarják gyilkolni. De — miért lenne másképp ? — szerencsésen elmenekül. Ettől kezdve nincs megállás, bujkálnia kell, mert a nyomában vannak. Az egyik üldözőjétől sikerült megszabadulni — dulakodás közben megöli —, s ekkor kapcsolódik be a történetbe a rendőrség is. Egy nagydarab, jó szimatú rendőrhadnagy, Leo McCarthy vezeti a nyomozást. Természetesen nem kedvelt rendőr, mint ahogy ez a filmekben lenni szokott, ám annál rámenősebb, így hát nem is véletlen, hogy a történet vége felé felfüggesztik tisztségéből. Kettős szálon fut hát a cselekmény, egyrészt a nyomozás állásáról, a rendőrség belső munkájáról tudunk meg egyre többet, másrészt az immár rettenthetetlen Rolliet követhetjük nyomon, aki fejébe vette, hogy bosz- szút áll csalárd megbízóin. Azon egy kicsit elgondolko-. dik az ember, hogyan válhat egy végül teljesen hétköznapi, esetlen kisemberből hidegen számító, profi maffiózókat lefőző gengszterré, de ezen nem sokáig morfordí- rozhatunk. Mert a történet visz magával bennünket, s érezzük, a rendező egyáltalán nem törekszik arra, hogy mindent komolyan vegyünk. így hát kételyeinkkel — mert nemcsak ebben az esetben merülhetnek fel — nem sokat törődünk, hagyjuk magunkat a cselekménynyel együtt sodortatni. Talán mondanom sem kell. a végén minden jóra fordul, s megfelelő slusszpoénnal is szolgál a rendező, Robert Mandel, akinek nagyszerű partnerei voltak a színészek: Rollie szerepében Bryan Brown, míg Brian Dennehey is kiválóan alakította a rendőrhadnagyot. De a többiek is méltó társai voltak a két főszereplőnek. (pénzes) Őri Éva filmforgalmazási osztályvezető-helyettes Büszke vagyok, hogy magyar könyveket fordíthattam Beszélgetés Madame Bimée Martellel Niedzielsky Katalin Régészet, néprajz, természetvédelem
