Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

Meddig nyílhat az agrárolló? Nemcsak a mezőgazdaság ügye Minden tervezéskor megkezdődik a visz- szaszámlálás — panaszolja egy termelőszö­vetkezet elnöke. Előbb kiszámoljuk, hogy a tervezett területen és az elgondolt átlagter­mések eléréséhez mennyi műtrágyára, nö­vényvédő szerre lenne szükség, utána meg­nézzük a mérleg pénzügyi adatait, s máris korrigáljuk számításainkat. Az eredmény a legtöbbször elszomorító: jó, ha a szüksé­ges műtrágyának, növényvédő szernek a fe­lét meg tudjuk vásárolni. Ennek aztán nem lehet más következménye, mint a terve­zettnél gyengébb termés, ami eleve kisebb bevétellel és nyereséggel jár együtt. A kö­vetkező esztendőben aztán megint nem a növények biológiai szükségleteiből, hanem saját nyomorúságunkból kiindulva kezdhe­tünk a vásárláshoz. Drágán termel az ipar Az említett szövetkezeti vezető panasza nem egyedi, bár az sem állítható, hogy min­den gazdaságra érvényes. A tapasztalatok szerint a mezőgazdasági nagyüzemeknek mintegy kétharmada küszködik kisebb-na- gyobb pénzügyi nehézségekkel, melyeknek csak egyik látható jele a termeléshez szük­séges anyagok, eszközök vásárlásának a fé­kezése. A gazdaságokban tapasztalható gyakorla­tot igazolja a statisztika is. A mezőgazda- sági termeléshez szükséges anyagok, eszkö­zök értéke a VI. ötéves tervidőszakban évente átlagosan 166 milliárd forint volt. 43 százalékkal több, mint a korábbi terv­időszakban. A nem mezőgazdaságból szár­mazó anyagok és eszközök aránya 58 száza­lék jelenleg, öt esztendő alatt 22 százalék­kal növekedett, meghaladva az összes ter­melő felhasználás növekedési ütemét. Rá­adásul e változásokhoz társult az agrárolló nyílása, s ez tovább rontotta a gazdaságok pénzügyi helyzetét. Egy elemzés adatai szerint 1970 és 1984 között a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok és eszközök ára 110 szá­zalékkal emelkedett, a mezőgazdasági ter­mékek felvásárlási ára viszont csak 69 szá­zalékkal. Ennek egyenes következménye a jövedelmezőség romlása, hiszen az ilyen mértékű árarányeltolódást nem lehet a ter­melési költségek csökkentésével kiegyensú­lyozni. Az említett másfél évtizedben a 100 forint költségre jutó jövedelem 11.9 forint­ról 7,7 forintra csökkent. Veszélyes garasoskodás Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a gazdaságok nagy részében a szük­ségletekhez igazodó tervezés helyett a kény- szerűség uralkodik. S ez nem csak pénzügyi értelemben igaz. Bizonyításához elég meg­kérdezni egy anyagbeszerzőt. Elmondja, egy-egy keresettebb alkatrész beszerzéséhez hány megyét kell körbejárnia, hány helyen kell papíron nem vezethető ellenszolgálta­tást felajánlania. A növényvédelmi és ta­lajerő-gazdálkodási szakemberek igazolhat­ják, hogy az éppen keresett összetételű mű­trágyához nem lehet hozzájutni, az adott növény védelméhez leghatásosabb kemiká­lia gyakorta hiányzik a kereskedelmi rak­tárakból. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó pénzügyi és kereskedelmi ellentmondások következménye, hogy az anyagi-műszaki el­látottság nem igazodik a termelési célok­hoz. A növénytermelés hozamai a legutóbbi évtizedben látványosan javultak, a gabona- termelésben felzárkóztunk a világ élvonalá­hoz tartozó termelők közé, ugyanakkor a területegységre jutó műtrágya-felhasználás csökken. Az persze igaz, hogy a hozamok növekedésével egy időben1 a műtrágyaadagok is emelkedtek, de a termésátlagok megőrzé­séhez is szükség lenne a talajerő vissza­pótlására. Ezzel szemben például 1983-ban egy hektár mezőgazdasági területre 241 ki­logramm műtrágya-hatóanyag jutott, 1986- ban csak 206 kilogramm. Nem jobb a helyzet a termelés gépesített­ségében sem. Az 1981—1985-ös évek átlagá­ban a mezőgazdasági beruházások 14%- kal csökkentek az előző öt évhez képest, s bár a gépesítést előnyben részesítették' a gazdaságok, az erre fordított összeg is mér­séklődött hét százalékkal. Közben az esz­közök megdrágultak, 1981-ben például egy traktort átlagosan 322 ezer forintért, egy gabonakombájnt 810 ezer forintért lehetett vásárolni, négy év múlva a traktor ára 490 ezer, a kombájné egymillió-négyszázezer fo­rint lett. A dráguló gépek és a beruházásra fordítható forintok ellentmondásából csak az következhetett, hogy romlott az eszközök műszaki állapota. A statisztika szerint a traktoroknak 47, a tehergépkocsiknak 25, a kombájnoknak 33 százalékát nullára leír­ták a gazdaságok, vagyis a műszakilag el­használódott gépeket is kénytelenek üzem­ben tartani. Veszélyes már ez a garasosko­dás, a fenntartási költségek növekedésén túlmenően már a termelési biztonságot is rontja. Országos érdek Nem feledhető az a tény, hogy a mező- gazdaságban élő szervezetekkel kell dol­gozni, s ezek biológiai szükségleteit ki kell elégíteni, ellenkező esetben eleve a termelés mérséklődésével lehet számolni. Csak pél­daként említve, ha vetőgéphiány miatt ké­sik a vetés, a következő betakarításkor biz­tosan .kisebb termés várható. Tudomásul véve, hogy a népgazdaság fej­lődése nem elsősorban a mezőgazdasági ter­meléstől függ, nem lehet lemondani az élel­miszergazdaság fejlesztéséről sem. A me­zőgazdasági és élelmiszeripari termékek ki­egyensúlyozott hazai ellátást adnak, az ösz- szes kivitelből 22 százalékkal, a nem ru­belelszámolású exportból egyharmados arányban részesednek. Az agrártermelés megtorpanása tehát nemcsak a ma még mással nehezen pótolható exportot, hanem a hazai ellátás biztonságát is veszélyeztetné. V. Farkas József 1987. augusztus 29., szombat „Túl nagy a reklám...” Számítástechnika a mezőgazdaságban Mr. Brown, az amerikai farmer maga mellé veszi hűtött sörét, leül a szoba sarkában levő számítógépe elé, és két korty között bejelentkezik a 200 kilométer­re levő bankjánál. Lekéri a búza világpiaci árának várható alakulását, majd azt, hogy a világ mely ré­szén van, illetve lesz kereslet terményére, s hogy a vásárlók milyen minőségi követelményeket támaszta­nak. Megkérdezi a vetőmagbúza és a vegyszer árait; oszt, szoroz, és megtudja, hogy érdemes-e búzát ter­meszteni jövőre... ban), de a végső szót a tu­dománynak kell kimondania. — Mikor is kezdted a gyűjtőmunkát? — Egészen pontosan 1984- ben kezdték alkalmazni Ko­vácsék a Celladamot. Én 1985-ben szülési szabadságon voltam, ezt az időt szenteltem a könyvírásnak, úgyhogy ál­landóan gyerekestül mentem Kovács Ádámhoz: vittem magammal a kétéves lányo­mat. Akkor kezdtem el rajta dolgozni, és eltartott vagy másfél évig. Közben csinál­tam egy kilencvenperces do­kumentumjátékot a Cella- damról, a rádióban. Volt egy nagy kerekasztal-beszélgeté- sem a tudósokkal, ehhez kö­rülbelül 10 órára való anya­got gyűjtöttem össze, külön­böző helyeken. Tehát, hogy ez az anyag mégse menjen kárba, innen jött az ötlet: akkor ebből írunk valamit. A nagy szenzáció Megkockáztatok egy kelle­metlen, ugyanakkor kissé személyeskedő kérdést: — Nem a business hajtott a Celladamról szóló könyv megírására? Hiszen ez most biztos siker .. . Györgyi nem jön zavarba, őszintén válaszol a provo­katív kérdésre: — Ide figyelj, ez biztos, hogy mindenkinek üzlet (Ko- vácsékon kívül), aki ezzel foglalkozik. A Celladam üz­let a betegeknek is, ameny- nyiben javul tőle az állapo­tuk. Én nem tudom ugyan, hogy ettől gyógyulnak-e vagy a hittől, de azt mind­annyian tudjuk, hogy az ál­gyógyszer is csodákat tud művelni. . . Üzlet az újság­íróknak is, és legalább tízen vagyunk, akik ezzel rendsze­resen foglalkozunk. Én úgy vagyok vele, hogy szerintem minden újságíró boldog le­het, ha egész életében csak egyetlen ilyen nagy szenzá­ciót talál. Ez a történet — akármi lesz a vége — már megmozgatta a közvéle­ményt. Érdemes volt vele foglalkozni. Nagyon sok min­denről lerántja a leplet: a közállapotokról, az egészség- ügyi hierarchiáról, az orvos­lás korrumpáltságáról, szó­val ezer dolog van, amit ezen keresztül látni lehet. Újságírói és orvosetikai kérdésekre terelődik a szó. A fogas kérdés pedig most az: lehet-e, szabad-e hamis reményeket táplálni a bete­gekben, amikor a Celladam gyógyhatása hivatalosan meg nem bizonyított, a gyógy­szert még nem törzskönyvez­ték . .. Nem volt-e korai ilyen óriási publicitást adni a dolognak? Azt azonban B. Király Györgyi sem tagadja, hogy ha kezdetben nem is voltak aggályai, most, hogy már 10 ezerre duzzadt a Celladam- mal kezelt betegek száma, neki sem tetszik a dolog, mert a kutatócsoportnak nin­csenek meg a feltételei, sem a műszerei ahhoz, hogy ezt ilyen „nagyüzemi” szinten tudnák csinálni. Most már ennek több veszélye van. mint amikor elindult. — Remélem, hogy ebből a beszélgetésből és az írásaim­ból is kiderült, hogy nem va­gyok egy fanatikus vad Cel- ladam-hívő — jegyzi meg végül is a riportkönyv szer­zője. — Én soha nem állí­tottam, hogy ez lesz majd a XX. század rákgyógyszere. Csupán azt gondolom, hogy ezen az úton azért ez is je­lent valamit — talán egy lépcső, amelyen tényleg ér­demes volt elindulni. G. Miskolczi Zsuzsanna (Folytatjuk) (Következik: Kik a kuta­tók és mit akarnak?) Három napon át Szarvason tanácskozott mintegy 150 szakember. A „Számítás- technika a mezőgazdaság­ban” címmel megrendezett konferencián a résztvevők szekcióüléseken tájékoztat­ták egymást munkájukról, s megvitatták a számítástech­nika helyzetét és szerepét a gazdaságban. A rendezvény négy résztvevőjét kértük meg, hogy mondjanak véle­ményt a számítástechnika alkalmazásának lehetőségei­ről. DR. OBÁDOVICS GYULA, egyetemi tanár, a Gate Ma­tematikai és Számítástechni­kai Intézetének igazgatója: — A mezőgazdasági és élel­miszeripari üzemek 44 szá­zalékának van már számí­tógépe. Ám ebben benne vannak az egyetemek és a számítástechnikával foglal­kozó vállalatok, például a Müszi is. Az állami gazda­ságokban és a tsz-ekben 37 százalékos a gépellátottság. Ezen belül az állami gazda­Dr. Obádovics Gyula ságok 80 százaléka, míg a termelőszövetkezeteknek csak 33 százaléka dolgozik számítógépekkel. A mező- gazdaság területén a Com­modore 64-esekből van a legtöbb. Ezek a gépek világ- viszonylatban inkább játék- uépek, a Home-kompjuterek listáján szerepelnek. Sajnos még ma is nagyon drágák a gépek. A nemzetközi piaci árak­hoz képest nálunk három­szoros-ötszörös árat kell fi­zetni. A másik gond a szak- emberhiány. A statisztika szerint a szakember-ellátott­ság az állami gazdaságokban 0,98, a tsz-ekben 0,66. Ez magyarán azt jelenti, hogy nincs egészen egy ember egy cégnél, akinek a számítás- technika a szakmája ... GREGOR GYÖRGY, a Ba­ge számítástechnikai szak­embere: — Nálunk 1981-ben kezdődött meg állami támo­gatással és a MÉM, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a Köz­ponti Statisztikai Hivatal se­gítségével a számítástechni­ka fejlesztése. Az ötéves munka eredményeként úgy­nevezett nagygépekre fej­lesztettünk ki egy komplett számítógépes ügyviteli rend­szert. Ugyanakkor kisgépek­re, VT—20-asokra készítet­tünk el termelési folyama­tok irányításához szükséges programokat. Ezeket tag­gazdaságainkban ki is pró­báltuk. Tavaly azonban a VT—20- asok mellett megjelentek a sokkalta olcsóbb és megbíz­hatóbb IBM és vele kompa­tibilis gépek. Megnőtt a me­móriakapacitás is, ez a mi­nőségi változás azt jelentet­te. hogy a VT—20-asokra ki­Gregor György fejlesztett programok az IBM-eken használhatatlanná váltak. Ezeket a szoftvere­ket át kellene írni IBM-tí- pusokra, ám erre most ná­lunk nincs ember. A fejlesz­téseknek pedig gyorsabban kellene követnie az igénye­ket, de sajnos szoftvereink megrekedtek egyetlen géptí­pusnál . . DR. LÖRINCZ SÁNDOR, a Gyomaendrődi Béke Tsz számítástechnikai osztályá­nak vezetője: — A Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolán matematikát és számítás- technikát tanítottam 1979- től 1986-ig. Mivel az itteni feltételek a számítástechni­ka igazi kipróbálásához nem voltak alkalmasak, ezért ta­valy óta a Gyomaendrődi Béke Tsz-ben közvetlenül a gyakorlatban foglalkozom a tantárgyammal. Itt eleinte Commodore 64-esen kezdtük el megoldani az ügyvitel részfeladatait. Később aztán két IBM AT-vel kompatibi­lis Controll AT számítógép­pel bővült a géppark, s ezek­kel végezzük az integrált ügyvitelszervezési és terme­lési rendszerfeladatok meg­oldását. A számítógépesítés egyik legfontosabb feladata véle­ményem szerint az ügyvitel gépesítésén túl a döntés-elő­Dr. Lőrincz Sándor készítés. A számítógép ál­landóan naprakész adatokat tárol, s azokat képes feldol­gozni, elemezni, azaz rend­szerezni az adathalmazt. A vezetés számára az olyan szempontok alapján is válo­gat, elemez, hogy abból pil­lanatok alatt információ vá­lik. Ez hatalmas segítség mind a termelés, mind a könyvelés területén dolgozó szakemberek számára. Saj­nos a hazai számítástechni­kai piacon túl nagy a rek­lám. Kevés olyan cég van, amely úgy akar eladni, hogy egyúttal felelősséget is vál­lal a bevezetésre kerülő szoftver rendszeréért. Itt a kiállításon is bemu­tatkozott az a termelőszö­vetkezet, amely nemrégiben kezdett el IBM kompatibilis gépeket gyártani. Ezek azon­ban túlságosan drágák, és egyáltalán nem biztos, hogy jók is. Sokkal hasznosabb lenne egy, a gyártásra hiva- tottabb céget kiválasztani, ahol már megfelelő szakem­bergárda és gyártási tapasz­talat áll rendelkezésre. A fejlesztésre szánt pénzeket ide csoportosítva egységes és megbízható gépeket lehetne gyártani . . . DR. KEPENYES JÁNOS, a Szarv asi Mezőgazdasági Fő­iskola docense: — A szá­mítástechnikai ismeretek ok­tatása 1976-ban kezdődött meg a főiskolán, öt éven át csak szakkönyvekből tanul­tak a hallgatók, ugyanis az egész épületben pénz híján — egyetlen számítógép sem volt. Ma már van egy nagy komputerünk és hét Com­modore 64-esünk. Ezekhez a Müszi ingyen küld progra­mokat is. Az óraszám azon­ban kevés, s ez csak a szá­mítástechnikai alapkészsé­gek elsajátítására elegendő. E tanévtől kezdve a számí­tástechnika különválik a ma­tematikától, s így nyolc hé­ten át heti 1 órában oktat­juk a „Bevezetés a számí­tástechnikába” nevű tantár­gyat. Harmadik évben pe­dig „Számítástechnikai eset- tanulmányok” címmel foly­tatják ez irányú tanulmá­nyaikat hallgatóink. Dr. Kepenyes János Sajnálatos tény azonban, hogy fiataljaink nem eléggé fogékonyak a tudás meg­szerzése iránt. Sokan meg­elégszenek a kettessel. Ám azt hiszem, hogy ez nem a főiskola hibája. A számítás- technikai szakkörre minden évben mintegy hatvanan je­lentkeznek, de amikor kide­rül, hogy nemcsak játszani kell a gépekkel, hanem a tu­dásért bizony meg kell iz­zadni, sőt nem kis szellemi erőfeszítésre is szükség van, akkor lassacskán megfogyat­kozik a szakkör létszáma ... Mezőgazdaságunkban saj­nos sok esetben a döntésho­zatal előtt még nincsenek meg azok a rendkívül fontos információk, melyek segít­hetnék az ésszerűbb terve­zést és gazdálkodást. A szé­les körű információ pedig elengedhetetlen feltétele a munkának. Mindnyájunk és a népgazdaság érdeke is az információáramlás, amely napjainkra sürgős megol­dásra érett problémává vált. Hornok Ernő Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents