Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-28 / 202. szám
NÉPÚJSÁG 1987, augusztus 28., péntek Szüret előtt A mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők egyaránt készülnek az alma és a szőlő szüretelésére; az alma szedését több helyütt már meg is kezdték, és a piacon vannak a csemege- szőlő első szállítmányai is. Az időjárás nem kényeztette el a termelőket. A kertészetek váltakozva kapták a tartósan és túlzottan magas hőmérsékletet az esetenként mindent elárasztó esőzésekkel, a kegyetlenül hideg fagyokat az azokat követő — az évszaknak nem megfelelő — hirtelen fölmelegedésekkel. Sokfelé jégeső és felhőszakadás hiúsította meg a reményeket. Mindent egybevetve azonban a gyümölcs- és szőlőtermelés kilátásai az utóbbi időben némileg javultak, hiszen a nyár második felének esőzései, majd az augusztus végi melegebb napok javították a gyümölcs anyagcsereforgalmát, és kedvezőbbé váltak az érési folyamatok. Az ország nagyobb almatermő területeiről a termés- mennyiséget illetően nem érkeznek túlságosan biztató jelentések; általában arra számítanak, hogy a tavalyitól 10-15 százalékkal elmarad a hozam. Szabolcs-Szat- márban, ahol korábban az átlagosnál sokkal kisebbek voltak a? almaszemek, és az érés is meglehetősen vontatott volt, az augusztusi esők és a felmelegedés együttesen még hizlalták a gyümölcsöt. Az augusztus végén szokatlanul nagy éjszakai lehűlés és az erőteljes nappali fölmelegedés, valamint a párásodás együttesen segíti most a gyümölcs színeződését, így az érési késedelem egy részét az alma még behozhatja. Az országos termés egyébként várhatóan elegendő lesz ahhoz, hogy kielégíthessék az exportigényeket és a belföldi megrendeléseket. A szőlő szüretelése a korábbi évekhez képest némi késéssel kezdődik, és a terméskilátások sem valami rózsásak, a kedvezőtlen időjárás ugyanis sokfelé keresztülhúzta a gazdák számításait. Az augusztusi esők és a napsütés nyomán viszont erőteljesebbé vált az asszimiláció, és jelenleg is kedvező az időjárás. Ez segítheti a szemek kitelítődését és a kisebb mennyiség ellenére egy viszonylag jó minőségű évjárat szüretelését. Miért van szükség bérreformra? írta: Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke Az 1988. évi ár- és adóreform előkészületei során sokszor elhangzott a bérreform szükségességét sürgető vélemény, többnyire abban az összefüggésben, hogy javítaná az ösztönzés feltételeit, segítené a személyi jövedelemadó befogadását. E vélemények — kimondatlanul — azt sugallják, hogy a bérreform gyors végrehajtása nyomán növekednének a reálbérek, javulnának a kereseti arányok, nagyobb mozgástere volna a vállalati bérpolitikának, kedvezőbb megítélést kapna a lakosság körében a tervezett adóreform is, ha párosulna egy bérreformmal. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról rámutat a bérreform szükségességének lényegére, amikor kimondja: „Az adó- és árreform mellett olyan bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését. Első lépésként csökkenteni kell a keresetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi hasznosságát.” elosztási, illetve kereseti arányrendszer hozható létre, amely segíti jövedelem-, illetve életszínvonal-politikai céljaink elérését. E követelménynek sem tudott maradéktalanul eleget tenni a bérpolitikai, a bérezési gyakorlat. Tehát a társadalmigazdasági reformfolyamat lényeges változásokat igényel a bérpolitikai, bérrendszeri elemekben is. De felvethető a kérdés: elégséges-e önmagában a bérezési gyakorlat változása? A válasz: nem. A jelenlegi bér-, illetve munkajövedelmi folyamatokban igen sok feszültség, ellentmondás halmozódott fel, ami sürgeti az orvoslást. Az ellentmondások jelentős részét viszont a gazdaság egészének kiegyensúlyozatlansága hozza létre, ezért a feszültségek enyhítése, megszüntetése nemcsak bérpolitikai, bérrendszeri változtatásokat igényel, hanem az egész gazdaságot átfogóan! érintő reformfolyamat következetes végigvitelét. >, érdekegyeztetés mindenekelőtt világosan megfogalmazott, szigorúan érvényesített és ellenőrzött teljesítménykövetelményt jelent annak kilátásba helyezésével, hogy a kívánt teljesítmény létrejötte esetén (és csak akkor) meghatározott bérmennyiség jár. Az ország gazdaságában — társadalmában — az egyik legsúlyosabb feszültségkeltő tényező a reálbérszint kedvezőtlen alakulása többéves távon. A reálbérek (reál- munkajövedelmek) emelése a társadalmi-gazdasági előrelépés fontos feltétele. Ugyanakkor az ehhez szükséges anyagi alapok csak fokozatosan teremthetők meg. Biztosítani kell, hogy a gazdaság egészének megújítására elsősorban . hivatott szocialista szektor — illetve' e szektor dinamikusan fejlődő területeinek — kereseti pozíciója javuljon. A kereseti, munkajövedelmi arányok gazdasági-társa- dalmi-politikai szempontból kiemelkedő fontosságúak, Az egész gazdaságot érinti A bérreform szükségességét nem valószínű, hogy bárki is vitatná. Miért? Az okok nem egyszerűen a széles körű bérlemaradásokban, az alacsony átlagkeresetben keresendők. Bérezési viszonyainkban, bérgazdálkodási gyakorlatunkban, bérpolitikai törekvéseink megvalósításában igen gyakran találkozunk megoldásra váró problémákkal, feszültségekkel. Elsőként kell megemlíteni, hogy a munkaviszonyból, szövetkezeti tagsági viszonyból származó munkajövedelmek színvonala viszonylag alacsony a más forrásokból, például a főmunkaidőn kívüli tevékenységből, kisvállalkozásból eredő jövedelmekhez képest. Az elmúlt tíz év alatt a dolgozók számottevő részét megélhetési gondok is sújtották a bérek reálértékének csökkenése miatt. A létfenntartási költségek növekedésénél lassúbb ütemű béremelkedés elsősorban azoknak okozott és okoz ma is gondot, akiknek nincs lehetőségük jövedelmük kiegészítésére. Ez az első jelentős feszültségforrás. A második az ösztönzés és elosztás bonyolult kérdéseit érinti. Ismert, hogy a bérnek, illetve tágabb értelemben a munkajövedelemnek nagy szerepe van a gazdaságpolitikai célok realizálásában. A megfelelő bérpolitika és bér- gazdálkodás egyrészt ösztönző erőt hoz létre a teljesítmények javítására, másrészt a bérek, a munkajövedelmek képződése során olyan Elosztás, ösztönzi Mit értünk konkrétan bérreform alatt? A munkajövedelmek — ezen belül a bérek — képződésénél továbbra is elsődleges alapelv a munka szerinti elosztás, a teljesítmények szerinti jövedelemkeletkezés. A különböző munkajövedelem-szerzési szférákban (főállás, szocialista szektorbeli kisvállalkozás stb.) viszont szükséges, hogy azonos teljesítménnyel azonos jövedelmek legyenek elérhetők. Ettől eltérő jövedelemtöbbletet kizárólag a valóságos vállalkozói magatartás (kockázatvállalás stb.) adhat. Továbbra is alapkövetelmény, hogy a keresetek, munkajövedelmek ösztönző szerepet töltsenek be. Az utóbbi évek fokozatosan eltorzuló felfogására, illetve gyakorlatára tekintettel azonban fel kell lépni az olyan nézetekkel szemben, amelyek lényege, hogy az ösztönzés azonos a többletbér juttatásával. Az ösztönzés — minden szinten — ma nem fejezik ki megfelelően a végzett munka társadalmi hasznosságát. A szocialista szektoron belül elsősorban a munkaköri kereseti arányokat kell javítani, az indokolt kereseti szinttől nagymértékben elmarad az érdemi, alkotó munkát végző, illetve általában a diplomás szakemberek (mérnökök, orvosok, közgazdászok, pedagógusok stb.) keresete. Hasonlóan nem kapják meg a kívánatos kereseti többletet a magas fokú kvalifikáltsággal és a nehéz munkakörülmények között tevékenykedő fizikai dolgozók. Nem javul érdemben a közép- és alsó szintű vezetők, termelésirányítók kereseti pozíciója. Az arányok várható javulása szempontjából kedvező viszont a magasabb vezető állású dolgozók elmúlt évekbeli gyorsabb keresetnövekedése. Olyan feltételeket kell mielőbb teremteni (például va- gyonérdekeltség, kemény gazdálkodási körülmények, piaci verseny stb.), amelyek mellett a bérgazdálkodás kereteit a vállalat saját hatáskörben, hatékonysági megfontolások alapján döntheti el. A döntési jogkörök megosztásának változtatásával kapcsolatosan valameny- nyi szinten fokozni kell a bérdöntések demokratizmusát. Ki kell alakítani az általános tájékozottságra épülő, szervezetében szabályozott, intézményesített érdek- egyeztetés mechanizmusát. A bérpolitikai célok megvalósítása változtatást követel az eszközrendszerben is. A bér-, illetve keresetszabályozási rgndszer szerepét a gazdasági környezet egészének, az érdemi érdekegyeztetésnek kell átvenni. Ez azt jelenti, hogy a bérnek mint költségnek a megkülönböztetett szerepe megszűnik, és azáltal a központi, óvatlanul bonyolult, bürokratikus szabályozás szerepét valós érdekek és azok hordozói (munkaadók, munkavállalók, szakszervezet, kormány stb.) veszik át. Indokoltak a változások a vezetők érdekeltségében, az alapbér-besorolási és tarifa- rendszerben, és nem utolsó sorban a vállalati bérrendszerben (pótlékok, jutalmazás stb.). Fokozatos megvalósítás Mikor kerülhet sor a bérreformra? A bérreform a gyakorlatban nem függetleníthető a gazdaság helyzetétől, az általános reformfolyamat aktuális állomásaitól, ennek megfelelően nem lehet egyetlen év eredménye. A bérreform fokozatos — a reformfolyamat egészébe illeszkedő — megvalósításakor bizonyos korlátozó tényezőkkel kell számolni. így a bérreform, a bérrendszer átalakítása önmagában csak átmeneti vagy látszólagos hatásokat tud kiváltani. Amennyiben a gazdaság egésze nem a kívánt irányban hat, s ennek nyomán a gazdaság objektív viszonyai nem közelednek az egyensúlyi viszonyokhoz, a bér- és munkajövedelmi folyamatok elsősorban ezek negatív következményeit fogják tükrözni, nem pedig a bérrendszer módosításának valóságos céljait. Tehát nagyfokú a kölcsönösség és egymásrautaltság. A másik fontos dolog, hogy a bérreformot indokolttá tevő feszültségek nagy része csak fokozatosan szüntethető meg. Belátható, néhány éven belül még nem áll rendelkezésre olyan forrás, amely lehetővé tenné a reálbérek jelentős emelését, a kereseti feszültségek felszámolását. Csökkenő reálbérek mellett a bérátcsoportosítások érdemleges lehetősége is nagyon korlátozott mind a szocialista szektoron belül, mind a szocialista szektor javára a második gazdaság jövedelméből. A vállalatok igazi vállalkozássá alakítása indokolttá tenné, hogy felhasználható béreszközeik meghatározásában a mainál sokkal nagyobb szabadságot élvezzenek. A közeljövőben, például 1988- ban, ez még nem oldható meg, mivel a gazdaság egyensúlyi helyzetét súlyosan rontó keresetkiáramlással járna. 1988-ban még csak a bérreformhoz szükséges előkészítő lépéseket lehet megtenni. Mindez nem teszi kétségessé azt az irányt, amely felé haladva a bér- politikai napi gyakorlat a mainál jobban találkozik az egyes emberek igazságérzetével, számol a megélhetési költségeinek átalakulásával, de mindenekelőtt elősegíti a hasznos, jól végzett munka — a teljesítménnyel arányos — anyagi elismerését. Lapszemle Miből készül a számítógép? valami: egyik oszlopos tagja -a közelmúltban kilépett a „buliból”, a magánlabor eredményeiről pedig eléggé rossz képet festett az akadémiai bizottság előtt. .. Újból és újból visszapergetem a filmet. A legapróbb részletet, jelentéktelennek vélt gesztusokat is felidézem, hátha végre közelebb kerülök az igazsághoz. Bestseller lett Ünnepek előtti lázban ég a magyar főváros. Tömve vannak a sárga villamosok, a gyorsan záruló metrók, mindenki siet valahová. A nyüzsgő tömegben utcai könyvárusok kínálják portékájukat. — Sikeres rákkutatás magánkézben! Minden egy helyen a Celladamról! — hallatszik innen is, onnan is a vevőcsalogató rikkantás. Az emberek körül állják a kisasztalokat, amelyeken a fő helyen áll az új sikerkönyv. Kezükbe veszik, belelapoznak, majd kifizetik érte az 58 forintot. — Jól megy a bolt — dicsekszik a könyvügynök. — Egy óra leforgása alatt vagy 200 példány kelt el belőle! — Miért érdekli a téma? — kérdezem egy vásárlótól, aki mint kiderül, miskolci illetőségű lakos, iskolaigazgató. — Tulajdonképpen nem is ezt a könyvet kerestem, de ha már megjelent, hát megvettem. A sajtón, a tévén keresztül folyamatában vagyok az egész ügynek. Nem is értem, miért zárkózik el ennyire a hivatalos szakvélemény. Higgye el, szakmai féltékenységről van szó, mert azt nemigen tudják lenyelni az orvosok, hogy egy kisiparos, őket megelőzve, feltalálja a rák gyógyszerét. Nem először fordul elő, hogy egy új gyógyszer nem kap szabad utat csak azért, mert nem szakmabeli a feltalálója. — Én csak azt nem írom alá, hogy a Celladamból itt egyesek busás haszonra tesznek szert — veszi át a szót a könyvvel a kezében egy idős úr. — Azt mesélik, hogy már 100 ezer forintot is elkérnek egyes orvosok a szerencsétlen betegtől, csak azért, hogy vállalják a gyógyszer adagolását, pedig Kovács Ádám mindenkinekv ingyen osztogatja! flz előszó Már magam is alig várom, hogy végre nyugodtan beleolvashassak B. Király Györgyi magyarországi újságíró-kolléganőm többéves munkájába. A napi gyaloglástól, futkosástól teljesen kimerültén rogyok le az első utamba kerülő, hangulatos kis presszó bársony székére, és máris falom a betűket. Idézet az előszóból: „A történet főszereplője egy rádióműszerész, akinek — bármennyire is furcsa — vesszőparipája a rákkutatás. Jó néhány évvel ezelőtt gonr dőlt egy nagyot és merészet, és megalapította az ország első magánvállalkozó rákkutató csoportját. A negyvenfős csoport tagjai orvosok, biológusok, egyszóval képzett szakemberek, akik 1984 nyarán eretnek gondolattal álltak elő. Nem kevesebbet véltek tudni, mint hogy a Kovács Ádám által felfedezett szerrel — a Celladam- mal — komoly javulás érhető el rákos betegeknél — még az onkológiai osztályok által gyógyíthatatlannak nyilvánított, ún. infaust esetekben is —, s hogy a szer hatásmechanizmusában alapvetően eltér az eddig hivatalosan alkalmazott rák- gyógyszerektől ... Legalább ekkora meglepetést okozott másik gondolatuk is. Diagnosztikai módszerük — ha feltételezésük helyes — lehetővé teszi, hogy a rákos folyamatot még a tumor kialakulása előtt, tünetmentes állapotban ki lehessen mutatni. A Celladamról és a diagnózisról mind a mai napig éles vita folyik egészségügyi berkekben.” G. Miskolczi Zsuzsanna (Következik: Riportkönyv születik) (Folytatjuk) A számítógéppel kapcsola- I tos hardverismeretek még | ma is sokkal kevésbé mondái hatók általánosnak, mint fi mondjuk az alkalmazási l vagy éppen szoftvertudniva- ii lók, az azonban valószínű, | hogy egy ilyen kérdést — ; miből készül a számítógép ij —■ bárki meg tudna válaszolni. A feleletet azután lehetne pontosítani: integrált áramkörök — de milyenek, mikroprocesszorok — de hány bitesek, félvezető kristályok — de milyen alapúak. Ezekről a hardverelemekről a Computerworld — Számítástechnika rendszeresen közöl ismertetőt (a leg- t.: frissebb lapszámban például íí a MIPS, a National Semi- í conductor és a Motorola cé- gek 32 bites mikroprocesszo- | rainak második nemzedéké- | ről), s ezzel a kérdést —leg- | alábbis ami a jelen időt illeti — le is lehetne zárni. I Ám a lap augusztus 26-i száma a holnap számítógépére gondolva ismételten feladja a leckét: miből készül a számítógép néhány év múlva? Már két héttel korábban is olvashattunk olyan előrejelzést, ami hellyel-közzel a futurológia fedőneve alá tartozik; a hazánkban megrendezett „Biocomputer”-koníe- rencia előzetesében az „élő számítógépet”, a szerves vegyieteken alapuló áramköröket jövendölte meg a szaklap. Most, az augusztus végi számban, a szupravezető anyagokat, ezt egészíti ki az első oldalon a jóslat: „néhány éven belül, de legkésőbb a következő évtizedben annyira előrehalad a szupravezető-technológia, hogy mindenképpen hat majd a számítástechnikára”. Szupravezető- vagy bioáramkör? Talán ebből a szempontból is érdemes elolvasni azt a cikket, amely Brian Joseph- sonról, a fizikusok előtt jól ismert Josephson-effektus névadójáról szól. A Camb- ridge-ben élő tudós 1973- ban a szupravezető-hatással kapcsolatban elért eredményeiért kapott Nobel-díjat, ma .pedig arról próbálja meggyőzni a Computer News riporterét, hogy a jövő szakértői rendszereinek kialakításában meghatározó szerepe lesz a pszichológiának és a bioszámítógépeknek. Egy kicsit a jövőt vetíti elénk az a cikk is, amely a magyarországi és az ausztriai számítástechnikai helyzetképet hasonlítja össze. Ha a számítógépek mennyiségét vizsgáljuk, alig hét-három évvel vagyunk lemaradva nyugati szomszédunk mögött, ám ami az értékeket illeti, az ausztriai állapot magyar szemmel nézve csak tíz-tizenöt év múlva lesz jelen idő. Hogy csökken-e a lemaradás, az azon is múlik, hogy mennyire válnak be azok a reformintézkedések, amelyeknek egyik eleme a jövőre bevezetésre kerülő adórendszer. A lap munkatársa számítástechnikus szemmel olvasta a rendelet- tervezeteket, és adótanács- adójában ötleteket ad kis- és nagyvállalkozásoknak egyaránt.
