Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-27 / 201. szám
1987. augusztus 27,, csütörtök o lüHiUJkfito Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Ne akarjunk túl okosak lenni Horváth László nyugalmazott okányi párttitkár idős kora ellenére sem tétlenkedik: alapszervezeti párttitkár, 68 idős párttag tartozik körzetéhez, akik korábban különböző munkaterületeken dolgoztak. A pártépítési munkabizottság tagja, a tanácsnál a szabálysértési bizottságot segíti, az áfésznél és a takarékszövetkezetnél küldött. Hogyan élt, mit tett a közösségért, hogyan látja a mai helyzetet, erről szól írásunk. — Okányban születtem 1919-ben, nyolcgyermekes családban. Édesapám korán elvitt napszámba az uradalomba. Megismertem az élet savát-borsát. összetartó volt a család, de olyan nehéz körülmények között éltünk, hogy két leánytestvérem városba ment szolgálni. Apámat az 1919-es események miatt üldözték, de a munkásmozgalomtól nem szakadt el. Tagja volt a szociáldemokrata pártnak, eljárt az összejövetelekre, magával vitt engem is. Romániából — és még nem tudni honnan — kaptak brosúrákat, röplapokat, újságokat. Amikor a Tőkéről, Marxról, Leninről beszéltek, idegenül hangzott, de engem nagyon érdekelt. Ha jött a csendőrség, apámékkal együtt futottunk mi, fiatalok is. Eleinte játéknak tűnt, pedig nagyon is komoly volt a helyzet. Emlékszem, a tanyán lévő kis rádiójukat lefoglalta a csendőrség. Mi, fiatalok gyanún felül álltunk, a leventeotthonban volt rádió. Apámék ránk bízták, hogy hallgassuk meg a moszkvai éjféli híreket, s tájékoztassuk őket. Sötétben, csendben figyeltük az adást, egyikünk őrséget állt. Büszkék voltunk megbízatásunkra. Az iskolában szépen rajzoltam, agyagból szobrokat készítettem. Képzőművészeti iskolára javasoltak, de apám nem engedett, kellett a munkáskéz odahaza, önképzőköröket, műkedvelő csoportokat szerveztünk. Voltam én súgó, díszlettervező és amit akar. Imádtam a családomat, de önkéntelenül is mindig ki akartam törni ebből a körből. A Hangyaszövetkezetnél tanultam két évig, aztán jött a katonaság, a front. A kritikus helyzetekben mindig mellém szegődött a szerencse. 1944-ben könnyű sérülést szenvedtem, így idehaza ért a felszabadulás. — Hogyan alakult sorsa ezután? — Pár hét múlva, mint alapító tag, beléptem a kommunista pártba. Létrehoztuk az ifjúsági szervezetet, voltam szervezőtitkár, pártösszekötő, futár. A kisgazdapárt is tömörítette a maga fiatalságát, összesen ezer fiatalt mozgósítottunk abban az időben Okányban. Igaz, hogy a lakosság létszáma meghaladta az ötezret. A falu lakosságát cukorrépa-betakarításra, rizsaratásra, cséplésre mozgósították. Engem hívatott a szovjet katonai parancsnok. Nagyon megijedtem. Vodkával kínált, de szerencsére sem akkor, se ma nem szeretem. Megkönnyebbültem, amikor megtudtam, hogy útjelző táblákat kell festenem. Jó kapcsolat alakult ki a parancsnoksággal, a pártszervezettel, és mi, fiatalok, minden segítséget megkaptunk mozgalmi tevékenységünkhöz. Bálákat rendeztünk, s szórakoztunk a magunk módján. Földet nem kaptam, azt mondták, kell a kereskedő, így lettem a helyi földművesszövetkezet boltvezetője. Jártunk Szalontára sóért, petróleumért, élesztőért, amelyekért aztán búzát, lisztet, babot, tyúkot, tojást és más élelmet vittünk cserébe. — Hogyan került Sarkadra? — 1950-ben behívattak a pártbizottságra. Közölték velem, hogy a járási tanácsnál leszek káderes, ide küld a párt. Á boltban 960 forint volt a jfizeljésem, itt 670-et kaptam.- A feleségem zokszó nélkül átvette a boltvezetést, tudomásul vette, hogy Sarkadon kell segítenem. Tanfolyamokra, iskolákra küldtek. 1953-tól járási tanácstitkár voltam, aztán Szegedre jártam jogot hallgatni, itt ért az ellenforradalom. Sarkadról elzavartak. Okányban nem bántottak, inkább vigyáztak rám, visz- sza ne menjek. 1956. október 4- én visszahívtak, és folytattam a munkát. Beköltözni nem tudtunk, mert idős anyósom velünk lakott. Meguntam a hajnali 5- től este 8-ig való talpon- létet, hazamentem a szülőfalumba. Tanácselnöknek választottak, majd községi pártbizottsági titkárnak, innen vonultam nyugalomba 1980-ban. Mondanom sem kell, hogy időközben átéltem az államosítást, a begyűjtést, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Soha nem voltam megalkuvó, de a tekintélyt sikerült megőriznem, igyekeztem ember maradni. —A mai helyzetet hogyan értékeli? — Minden kornak megvan a maga szépsége, nehézsége. Én a szervezésben látok sok hiányosságot. Egy példa: ne akarjunk fegyelmezett, jó munkát kívánni a dolgozóktól, ha nincs folyamatos alapanyag-ellátás. Az áremelés például senkinek nem tetszik, de szembe kell nézni a tényekkel. Nem fogyaszthatunk többet, mint amennyit megtermelünk. A társadalom sokrétű, mindenkihez személyesen kell megtalálni a megfelelő hangot. Mi öregek megelőztük magunkat, a fiatalok saját jövőjükért dolgoznak. Aki becsülettel dolgozik, azt sokoldalúan segítenünk kell. A múltról keveset beszélünk. Többet kell, de okosan. A társadalompolitikai helyzetet ismerjék meg a történelemből, mi pedig hitelt érdemlően konkrét tényekkel agitáljunk. Ne akarjunk túl okosok lenni. Ne hangsúlyozzuk, hogy ti nem éltétek át, amit mi, „bezzeg a mi időnkben” ... ez üres fecsegés. Ha megmagyarázom egy fiatalnak, hogy kedves barátom, te még sem a szüleidnek, sem az államnak nem fizettél vissza semmit a felneveltetésedért, a taníttatásodért, most rajtad a sor, akkor megérti, és megteszi, ami tőle telhető. Előbb dolgozzunk, aztán követeljünk. Mindenki saját maga helyett dolgozzék, ne várja másoktól a sült galambot. Ha ezt megérti, lesz értelme a munkájának. Mi idősek pedig személyes példamutatással segíthetjük a fiatalokat. Nem szabad leállni, ki mennyit bír, dolgozzék. Sokat beszélünk arról, hogy bajban van az ország, gazdasági nehézségekkel küzdünk. Nem beszélni, hanem cselekedni kell, akkor minden jóra fordul. A vezető posztokon bátran fiatalítsunk. Igyekezzünk minden területen magas képzettségű, rugalmas fiatalokat alkalmazni, sokkal eredményesebb lesz a munkánk mindannyiunk javára. A nyugdíj bizony sok esetben igazságtalanul alacsony. Ezen a problémán is segíteni kell államunknak, de emellett az aktív dolgozókról sem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni, hisz ők építik a jövőt. Mi a feleségemmel önzetlenül segítettük a társadalmat, nem gazdagodtunk meg, de nyugalomban élünk. Ary Róza hírek d mugyar gazdaságból TENGER VÍZTISZTÍTÓ AZ ERŐMŰBEN. Jól vizsgázott a gyakorlatban az a víztisztító berendezés, amelyet a közelmúltban az oroszlányi hőerőműben próbáltak ki. Az energiagazdálkodási intézet szabadalma alapján a Hódmezővásárhelyi Alumíniumszerkezetek Gyárában készült, Aquanova-multifles elnevezésű berendezéseket eredetileg a tengervíz sóta- lanítására gyártották. Mivel ezek a berendezések a világ több pontján megbízhatóan dolgoztak — huzamosabb idő óta tiszta, emberi fogyasztásra alkalmas vizet állítanak elő —, ezért döntöttek erőművi kipróbálásuk mellett is. A hőerőművekben ugyanis az áramtermelés folyamatában még a legkorszerűbb gépek, berendezések esetében is elvész a turbinát hajtó gőz mintegy 5-6 százaléka, s pótlásához csak különösen tiszta, sót egyáltalán nem tartalmazó vizel lehet felhasználni. (Máskülönben ugyanis nagyon rövid idő alatt vízkő rakódna le, illetve elrozsdásodnának az értékes gépek, berendezések.) KORSZERŰBB GYÓGYSZERGYÁRTÁS. Befejezéséhez közeledik a gyógyszer- gyártás fejlesztésének egy jelentős szakasza az EGIS Gyógyszergyárban. A 10 évvel ezelőtt megkezdett s várhatóan 1989 végéig tartó munkálatok során a késztermékgyártás valamennyi területét korszerűsítik, olyan' gyógyszergyártó üzemeket alakítanak ki, amelyek megfelelnek az igen szigorú nemzetközi előírásoknak, a külföldi vásárlók által támasztott követelményeknek is. Az 1978 óta tartó fejlesztések során eddig már 1 milliárd forintnál is többet fordítottak a meglévő épületek felújítására, új részlegek kialakítására, valamint korszerű, nagy teljesítményű berendezések megvásárlására, magas színvonalú technológiák meghonosításába. HORTOBÁGYI JÓSZÁGSZÁMLÁLÁS. A Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei összeírták a pusztán tartott háziállatok számát. A statisztika szerint 9700 szarvas- marha van a legelőkön — ebből 1900 a szürke magyar gulya állománya —, ez 10 százalékkal kevesebb, ■ mint a korábbi években volt. Kedvező változás tapasztalható a juhtartásban: az állomány utóbbi időkre jellemző folyamatos csökkenése megállt, s az idén már mintegy hatezerrel több, csaknem kilencvenkétezer birka legel a puszta különböző részein, ami 7 százalékos növekedést jelent. Rendet teremtettek a puszta növényzetében nagy károkat okozó libatartásban is: a szabályozás szerint csak az úgynevezett törzstelepeken maradhatnak a libák — e helyeken 80 ezer tenyészállat van — a nemzeti parkban tilos a szárnyasok legeltetése. Iparon kívüli népgazdasági ágak ipari tevékenysége Békés megyében —1986 Az iparon kívüli népgazdasági ágak a megyében 1986-ban 5,2 milliárd forint ipari termelési értéket (árbevételt) hoztak létre, ami a szocialista ipar ipari termelési értékének 12,7 százaléka. Az ipari tevékenységen foglalkoztatott fizikai dolgozók száma 6889 fő volt, a szocialista ipar ipartelepein foglalkoztatott fizikaiaknak 17,8 százaléka. A megye egészét tekintve megállapítható, hogy minden 100 ipari tevékenységet végző fizikai foglalkozású közül 15 nem ipari szervezetben, hanem más népgazdasági ágba sorolt gazdálkodó egységnél dolgozott. Az iparon kívüli népgazdasági ágak által 1986-ban végzett ipari termelés értékének 70 százalékát a mezőgazdaság, 21 százalékát a belkereskedelem, 8 százalékát az építőipar és 1 százalékát a szolgáltatás állította elő. A hatodik ötéves tervidőszak alatt' az iparon kívül végzett ipari tevékenység struktúrája alapvetően nem változott, az egyes nép- gazdasági ágak részesedése a különböző tevékenységekből némileg módosult. A korábbi évekhez hasonlóan 1986-ban is az élelmiszer- ipari tevékenység, illetve a mezőgazdaság képviselte a legnagyobb részarányt. A megye mezőgazdasági üzemeinek 87 százaléka végzett 1986-ban valamilyen ipari jellegű tevékenységet. Az ebből származó árbevétel összes tevékenységük nettó árbevételének 12,5 százalékát képezte. Az ágazat kiegészítő tevékenységet folytató ipari üzemeiben 1986-ban 5210 fizikai munkavállaló dolgozott, az ösz- szes fizikai foglalkozású^lS.ö százaléka. A mezőgazdáság ipari üzemei döntő hányadban élelmiszerek feldolgozásával foglalkoztak; ipari termelésük árbevételéből 69 százalékban részesedett az élelmiszeripari tevékenység. Különösen jelentős a cukoripari, a húsipari, a malomipari és a tejipari termék- előállítás. Említésre méltó a mezőgazdasági üzemek gépipari és fafeldolgozó ipari tevékenysége is. Az előbbiek keretében részben kooperációs tevékenységet folytatnak, részben az ágazat alkatrészellátási gondjait enyhítik, de jelentős a javításiszolgáltatási tevékenység is. A belkereskedelem ipari tevékenységből származó árbevétele az összes árbevételük 5 százalékát tette ki. Erre az ágazatra is az élelmi- szeripari termékek előállításának túlsúlya a jellemző, de említést érdemel a köny- nyűinari termékek (pl. paplan, ágynemű, seprű) termelésének részaránya is. Az építőipar 1986. évi ipari termelésének értéke (saját felhasználással együtt) egynegyedét adta az összes bruttó termelési értéknek. Az ágazat elsősorban az alap- tevékenységéhez szorosan kapcsolódó építőanyagipari termékek előállításával foglalkozik, amelyek értéke az ipari tevékenységükön belül 61 százalékot tett ki. Ezek nagy részét saját építkezéseikhez használják fel. Az építőipari szervezetekben is jelentős a gépipari és a fafeldolgozó ipari termékek előállítása. Megállapítható, hogy a mezőgazdaság és a belkereskedelem nagymértékben hozzájárul a helyi — főként a mezőgazdaságban termelt — nyersanyagok feldolgozásához, s egyes termékek, illetve termékcsoportok előállításában a szocialista ipar mellett jelentős részarányt képviselnek. így pl. 1986- ban, a megyében termelt összes takarmánykoncentrátum háromnegyedét, a cukor közel felét, a kolbászfélék, az étkezési sertészsír és a sajt megközelítően egy- harmadát, a fogyasztói tehéntej egynegyedét, a csontos nyers hús egyötödét e két népgazdasági ágban állították elő. Az iparon kívüli szervezetekben főleg az alaptevékenységhez kapcsolódó termékelőállítás dominál, de számos fontos terméket (pl. halkonzerv, fűrészipari termék, rakodólap) túlnyomórészt ezekben a népgazdasági ágakban gyártanak. Jelentős szerepük van egyes hiánycikkek — főként alkatrészek — gyártásában, valamint a helyi javítási igények kielégítésében. Központi Statisztikai Hivatal Békés Megyei Igazgatósága Magyar Sió-ban. olvastuk Gépkocsikat szerelnek össze Magyarországon is? Magyarország évente 100-140 ezer személygépkocsit importál, zömmel a szocialista országokból, de ez meg sem közelíti a szükségleteket. Hivatalos becslések szerint az évszázad végén a szükségesnél mintegy 800 ezer személyautóval lesz kevesebb a piacon. Az akkori szükségletek meg fogják közelíteni az évi 2,1 milliót. * * * A magyar gépkocsipark másfelől meglehetősen elöregedett, a személygépkocsik jelenleg átlag kilenc és fél évesek. Mivel az import fokozása a szocialista országokból nem valami kecsegtető, a megoldást szerelőcsarnokok építésében látják. A végleges határozat azonban még nem született meg. Magyar gazdasági szakértők úgy vélik, az összeszerelő üzem csak akkor lenne gazdaságilag indokolt, ha évente több mint 100 ezer jármű gördülne le a futószalagokról. A szerelőcsarnokon kívül azonban kísérőlétesítményeket is építeni kellene, például alkatrészgyárakat, hogy ezekért kész járművekhez jussanak külföldön. A lengyel Polski Fiattal és a csehszlovák Skodával folynak tárgyalások az esetleges együttműködésről. Egyébként egy hasonló, már érvényes szerződés értelmében az indiai Maruti személygépkocsigyár az év végéig 500 (800 köbcentiméteres) személygépkocsit szállít Magyarországnak magyar műszertáblákért cserébe. Lehetségesnek tartják az együttműködés kibővítését, mégpedig úgy, hogy magyarok áramfejlesztőket, fékrendszereket, hűtőberendezéseket és villamos felszerelést szállítanak.—• Az ilyen vállalkozás a dolgok természeténél fogva, igen beruházásigényes. Egy kocsiszekrénygyár megépítése például 4 milliárd forintba, a különleges szélvédő üveget gyártó üzem megépítése pedig 3,5 milliárd forintba kerülne. Egy évi 100 ezer jármű kapacitású komplett gyár felépítése 50 milliárd forint körül alakulna. Már folytattak tárgyalásokat a szovjet Zaporozseccel és a japán Suzukival, a roppant magas költségek miatt azonban felül fogják vizsgálni a terveket. A magyar gépkocsiprogramba esetleg bekapcsolódó külföldi cégek a szükséges tőkének csak egy részét teremtenék elő, másfelől aligha valószínű, hogy mindezt állami szubvencióval, vagy adókedvezménnyel tető alá lehetne hozni. Egy elképzelés szerint külföldi tőkét kellene beáramoltatni az országba, alkatrész- gyár építésére, és az ott gyártott alkatrészekkel fizetni a kész járművekért. És végezetül, szintén lehetséges megoldásként jelentkezik a komplett szerelőcsarnok. Ennek az elképzelésnek a hívei azzal érvelnek, hogy megoldanák vele a gépkocsj- hiányt, másrészt pedig ösztönzőleg hatna a magyar nemzetgazdaságra is mint átszervező tényező. Különleges vasúti kiállítás nyílt Budapesten a kis földalatti Kacsóh Pongrác úti végállomása mellett húzódó vasúti vágányon. Ausztriából hazánkba érkezett a „Vonatok Vonata” elnevezésű szerelvény, amelynek minden kocsijában más-más kiállítást rendeztek be abból az alkalomból, hogy 150 esztendeje helyezték üzembe az Osztrák—Magyar Monarchia területén az első gőzüzemű vasutat. Emellett a kiállítást megtekintők láthatják a 100 éves magyar nosztalgiaszerelvényt is A képen: a „Vonatok Vonata” (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter — KS)
