Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-24 / 198. szám
1987. augusztus 24., hétfő SZERKESSZEN V WÉimsm Autóbuszon szerzett „élmények” legyet borravalóért? Lakossági összefogással, jól haladnak a gázbekötésekkel Gyulaváriban. Képünk a Medgyesi utcai munkálatok egyikét rögzíti Fotó: Béla Ottó Válaszolt az illetékes Még egyszer a légyirtőról Lapunk július 27-i számában „Egy csapásra egyet se?” és augusztus 3-án „Ismét a légyirtásról” címmel jelentek meg olvasói észrevételek a Neo-Mustox Forte-készítménnyel kapcsolatban. Válaszul a gyártó a következőket írja: „A Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat 1982 óta gyártja a Neo-Mustox Forte készítményt Ciba-Geigy hatóanyaggal. Azóta sem a gyártástechnológiában, sem pedig az összetételben nem történt változtatás. Ez ideig reklamációt sem. kaptunk, sőt a vásárlók jó, hatásos szernek tartották. A legyártott készítmények megmintázását és bevizsgálását az OKI folyamatosan elvégzi. Ezek a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a termék vonzó- és ölőhatás Megjavított gázkészülék Lapunk július 13-i számában a „Vonalban voltunk Magyarbánhegyesen” című írásban többek között szó esett Prekop László helyi lakos gázkészülék-javítási panaszáról. Az illetékes, a Dél-alföldi Gázszolgáltató Vállalat a következőkről tájékoztatta szerkesztőségünket: „... a hibás alkatrész jót- állásos cseréjét azóta elvégeztük. A késedelmes javítást egyrészt a cikkben is említett alkatrészhiány okozta, másrészt az, hogy — miután a fogyasztó jelezte az alkatrész megérkezését — kirendeltségünk elmulasztotta a javítási időpont egyeztetését. Szerelőnk olyan időpontban kereste fel a bejelentőt, amikor az nem tartózkodott otthon, így nem tudta elvégezni a munkát. Az esetből levontuk a tanulságot, a jövőben igyekszünk a fogyasztókkal a javítási időpontban megállapodni. Sajnos, a telefonellátottsági problémák miatt erre nincs mindig módunk.” Visszhang II lökösházi temetőről Az igazságérzetem azt diktálja, hogy az augusztus 10- én megjelent, „Ki gondozza a lökösházi temetőt?” című írás mellett ne menjek el szótlanul. „Én majdnem a község megalakítása óta itt élek. Azóta évről évre fejlődik, épül, bővül lakóhelyünk, és az emberek jól érzik magukat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a szomszédos községektől eltérően, nálunk nincs elvándorlás. Véleményem szerint a lökösházi temető ilyen szép még nem volt. A ravatalozót kívül-belül felújították, járdát, kerítést építettek. Igaz, hogy a nyárfákat kivágták, de egyiküknek-másikuknak már rothadt a közepe. Csak megemlítem, temetéskor ha egy is kidőlt volna a gyászolókra, ki lett volna a felelős? A nyárfák helyett örökzöldeket ültettek. Aki megadja a végtisztességet elhalt hozzátartozójának, az gondozza a sírját, beülteti virággal, s a környékét is szépen feltakarítja. Mi, helybeliek, azok helyett is szégyelljük magunkat, akik nem adják meg a végtisztességet halottaiknak. Mégis úgy látom, a temetőnk állapota más településekéhez képest rendezett. A lopással kapcsolatban, sajnos tény, hogy van egy-két felelőtlen ember, nemcsak nálunk, hanem a fővárosban is. Ügy gondolom, Lökösházán vandalizmusról nem beszélhetünk, mert mindenki végzi a munkáját becsületesen, és így is él.” (Név és cím szerkesztőségünkben) * * * Levélírónk személyesen is felkereste szerkesztőségünket, s invitált: menjünk el Lökösházára, s győződjünk meg arról, hogy igenis, gondozzák a község temetőjét. A felújítások, építkezések is ezt bizonyítják. Mindezek után, úgy véljük, még inkább igazat kell adnunk az augusztus 10-i cikk írójának, ö ugyanis éppen azokat az értékeket félti, amelyeket az elhunytak hozzátartozói, illetve a temető rendben tartására illetékes szerv(ek) elhelyeztek. Sajnos, ma már a letört vázák, sírbetétek, feszületek látványa kezd mindennapossá válni. Ezek a jelenségek valóban aggodalomra adnak okot, és ellenük egyelőre — tudomásunk szerint — eleddig sehol nem találtak hathatós ellenszert, noha nem hisszük, hogy lehetetlen. Szerkesztői Szenetek Sztankó Pálné, Békéscsaba: Türelmét kérjük, panaszának kivizsgálása még tart. Ha az illetékes válasza megérkezik, azonnal továbbítjuk önnek. * * * Lehel Jánosné, Békéscsaba: Köszönjük a leveleit. A felvetett gondolatok tartalmasak, aktuálisak és tanulságosak is egyben. Július 22-én a 10 óra 20 perckor induló buszt vártuk vagy harmincán a békéscsabai Hunyadi téren. Amikor megérkezett, a vezető kinyitotta az ajtót. Kérdeztem, Kígyós felé megy-e a járat? Azt mondta, igen, fölszálltam, és kértem két fél jegyet magamnak és a 9 éves unokámnak. Felszólított, hogy mutassam az igazolványt. Odaadtam, mellé 20 forintot. Adott két jegyet, vártam a visszajáró pénzt, mire ő rám förmedt, hogy nem jár vissza semmi. Hat forintot követeltem vissza, mert Szabadkígyósra 7 forint egy fél jegy, így a kettőért 14 forintot kellett volna fizetnem. Azt válaszolta, nincs aprópénze, és le akart a buszról küldeni. Még egyszer kértem a visszajáró pénzt, erre azt kiabálta, váltsak 18 forintos jegyet — de a fél jegyét is lebélyegezte — aztán azt, hogy menjek a busz belsejébe. A felszállóknak azt kiabálta, hogy ez borravaló. Én mindig becsületes voltam, senki pénze nem kellett. Ezt a modort megalázónak érzem, hiszer. nem ő fizet, hanem az utasok, ha ők nem lennének, nem kellene buszvezető sem. Cservenák Mihályné, Szabadkígyós II dühös buszvezető szempontjából egyaránt megfelelő, hatáscsökkenés nem tapasztalható. A hatástalanság oka lehet többek között a vízzel való túlzott hígítás, az oldódásnál előírt várakozási idő be nem tartása, vagy a nem kellő felkeverés. Felvetődhet még a rezisztencia kérdése is, aminek tisztázására szakembereink az OKI bevonásával a hozzánk érkezett reklamációkat folyamatosan vizsgálják. Amennyiben szükséges, úgy új összetételű csalétkes légyirtó szert hozunk forgalomba, remélhetőleg a vásárlók legnagyobb megelégedésére.” Zánkai élmények Az idén júliusban járt először a balatoni úttörőtáborban a gyomaendrődi művelődési központ úttörő társastánccsoportjának tíz tagja. A gyerekek szereplése \ i- dám színfoltot jelentett a tábor életében. A táncbemutatók mellett népszerűek voltak a szakmai programok, melyeken az érdeklődők elsajátították néhány tánc alaplépését. A foglalkozásokon arra törekedtek, hogy a gyerekek megismerjék az egyes táncok stílusát, eredetét. A vidáman eltöltött órák lehetőséget adtak ismerkedésre, barátkozásra. A csoport tagjai lelkiismeretes munkájukért a táborozás végén dicséretben részesültek. Az úttörőtábor vezetősége pedig jövőre is számít a gyomaendrődi táncosok munkájára. Megyeriné f Csapó Ildikó táncpedagógus Augusztus 2-án, vasárnap délelőtt Békéscsabán a 7-es számú autóbusz (rendszáma a szerkesztőségünkben) 9 óra 30 perckor indult a KISZ- tábor felé. Az utasok között felszállt egy fiatal anya, gyermekét sportkocsiban tolva. Aztán leült, a gyermek- kocsit pedig maga mellé gurította. Amikor a buszvezető észrevette, elkezdett kiabálni: miért nem úgy szállt fel, hogy gyermekét az egyik karján tartja, az összecsukott kocsit pedig a másik Készséges eladó Minap alig akartam hinni a szememnek. Békéscsabán, az Univerzál Áruház ; sportosztályán figyeltem fel az egyik eladónőre. Ha jól láttam a köpenyére feltűzött ; nevét: Püskiné Kovács Máriának hívják. Egy vevőnek i segített, aki egy ping-pong asztal hálófelfogó vasát kérte (volna). Volt is. Csakhogy a vevő elmondása szerint a betonasztal, amire tenné talán 6 centi vastag. Akkor bizony nem fogja át, mert ez csak 5 centis — állapította meg Püskiné. Nem mondta, hogy ha nem jó, hát nem, hanem fogott egy tollat, meg egy papírt és lerajzolta a ping-pongasztal-tartozékot Nem sietett, precízen, szépen rajzolt. Odaírta az adatokat, hogy a vevő tudja majd megcsináltatni. Hát ezért nem hittem a szememnek. Kevés helyen veszik a fáradságot ehhez a mindenképpen a szolgáltatáshoz tartozó plusz munkához. bévé. AZ NDK-BAN JÁRTAK. A szeghalmi Péter András Gimnázium 12 évvel ezelőtt teremtett kapcsolatot az NDK egyik mezőgazdasági üzemével. Azóta minden nyáron 40-50 diák utazhat a Potsdamhoz közeli, Haweli tavak partján épült ifjúsági táborba, ahová az idén 36- an utaztak, és tíz napon át derekasan dolgoztak: cseresznyét szedtek német, bolgár és csehszlovák diákokkal közösen. A munka mellett alkalom nyílt az orosz és a német nyelv gyakorlására. A derekas helytállás jutalma egy 4 napos kirándulás volt, melynek során eljutottak az alapításának 750. évfordulóját ünneplő Berlinbe, megtekintették Potsdam és Brandenburg műemlékeit. A legszebb emlékeket a spreewaldi túráról őrzik: három órán keresztül csónakáztak a Spree folyó csatornáin. Űjfalusi László, II. B osztályos tanuló. kezében fogja. A címzett megértette, mi a teendő legközelebb, de azt a néhány megállót már kibírják. A kocsin nem eshetett át senki, hiszen alig utaztak, mindenki kényelmesen ült. Ám a buszvezető nem hagyta ennyiben, durván üvöltözött, szavait nem válogatva követelte, hogy az anya azonnal vegye föl a gyereket, és csukja össze a kocsit, miközben a busz robogott a következő állomás felé. Megdöbbentő és felháborító az a hangnem, ahogy a buszvezető üvöltözött az utasra. Ha nem is várjuk el, hogy egy buszvezető udvarias legyen, azt azért mindenképpen, hogy ne bántsa a békésen utazókat, és ne viselkedjen ilyen durván, ráadásul egy kisgyermekkel utazó anyával szemben. Ha pedig nem tud bánni az utasokkal, vezessen teherautót, hiszen a Körös Volán teherfuvarozással is foglalkozik. Bogárné Szőke Erika, Csorvás Ismét jelentkezünk rovatunkkal, amely az Ablak című televíziós műsor adásai során a békéscsabai telefonügyeletre érkező közérdekű, illetve megyei témájú kérdések egy részére igyekszik válaszolni. Hívásaikat legközelebb a következő, Szegedi Körzeti Stúdióval közös adás idején is várjuk, a (66) 25-173-as telefonszámon. Jogos-e a közműfejlesztési hozzájárulás? Az alábbi panasszal elsősorban amiatt foglalkozunk, mert tipikusnak érezzük, s feltehetően a hasonló ügyletekben érdekelt olvasók és a hatóság számára is jelent tanulságot. Nyolcas Demeterné, volt érdi, jelenleg békéscsabai lakos, 1976-ban saját erőből bevezettette érdi lakóházába az áramot. Hét esztendővel később az érdi tanácstól kapott egy határozatot, mely szerint 2 ezer 300 forint közműfejlesztési hozzájárulást kell fizetnie. Nyolcasné elmondta, hogy a bevezetés teljes költségét maga fizette, hasonlóan lakótársaihoz. Tudomása szerint a szóban forgó időszak alatt a tanács utcájukban sem utat, sem vízvezetéket nem épített. Mivel a kirótt hozzájárulási összeget indokolatlannak találta, többször is panasszal fordult a tanácshoz. Időközben Békéscsabára költözött, de nemcsak az elutasító határozatok „érték utol”, hanem az idén év elején jogerőre emelkedett, s március 15-én lejárt hátralék befizetéséről szóló dokumentum is. Ezután fordultunk panaszosunk nevében az Érdi Városi tanács elnökéhez. Mó- gor Béla tanácselnök válaszlevele a következőkben foglalható össze: „A 9/1977. (I. 28.) ÉVM—PM sz. rendelettel módosított 8 1970. (IV. 16.) ÉVM—PM sz. együttes rendelet az út- és közműfejlesztési hozzájárulásról — amely 1983. október 16-ig volt hatályban és jelenleg a 18 1983. (X. 16.) ÉVM—PM sz. együttes rendelet van hatályban — szól, a 2. § (1) bekezdése szabályozta, hogy az állami, tanácsi szervek pénzeszközeinek felhasználásával végzett út- és járdaépítés, továbbá közművesítés költségeinek a rendelet alapján meghatározott részét a közvetlenül érintett építési, illetve lakótelkek tulajdonosaira át kell hárítani. A rendelet (2) bekezdése kimondta azt is, hogy 1970. január 1. napját követően létesített villany-, gáz-, vízvezeték, szennyvízcsatorna, közút, járda által közvetlenül érintett telkek tulajdonosai egyszeri út- és közműfejlesztési hozzájárulást kötelesek fizetni. A 4. § (2) bekezdése kimondja, hogy a hozzájárulás összegét a városi tanács által megállapított mérték alapján kell kivetni. ... A közműfejlesztési hozzájárulás nem azonos az állampolgároknak a közműről az ingatlanra történő elektromos áram bekötésének a költségével ...” A válasz első olvasásra meggyőző, csupán egy kitételéről véljük úgy, hogy a panaszos és a hatóság nem „egy vágányon” van. Mit is ír az érdi tanács az ÉVM— PM-rendeletet idézve? Hogy „ ... költségeinek a rendelet alapján meghatározott részét a közvetlenül érintett építési, illetve lakótelkek tulajdonosaira át kell hárítani.” Márpedig Nyolcasnénál szó sincs arról, hogy lakóháza közvetlenül érintett lenne a közművel! Hiszen a villany — amely mellesleg szerinte az egyetlen közmű, út- és járdaépítés, víz- és gázbevezetés tehát nem történt — egykori lakásától, illetve telkétől messzebbre van. Közbeeső telkek vannak (a bevezetés ezért is került olyan sokba neki), közvetlenségről tehát egyszerűen nem beszélhetünk. Ezek után arra vagyunk kíváncsiak, vajon egyformán értelmezzük-e a 18/1983. (X. 16.) ÉVM—PM együttes rendeletét?!
