Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

1987. augusztus 23., vasárnap DER SPIEGEL A olvastuk Mi legyen az alomhulladékkal? flEH3EHCKASI £t ^.ffurler■ ^ ~ "Mückir&ó _ A német atomreaktarok hulladékanyagát a kínai Gobi-sivatagban kell elásni — igy vélekedik a KWU re­aktorcég. (KWU — az erő­műszövetség német nevének rövidítése.) A hírforrás vitathatatlan: két héttel ezelőtt, vasárnap Klaus Barthelt, a KWU igazgatóságának elnöke nyi­latkozta azt, hogy az NSZK atomerőműveiből kikerülő sugárzó hulladékot a kínai­aknál, a távoli ' Gobi-siva- tagban kell elföldelni. Barthelt kijelentését félre­érthetetlenül dokumentálták. A dél-német rádióban Sabi­ne Gaschütz riporternő az atomerőművek menedzseré­nek megemlítette1 a hírt, amely szerint a KWU-erő- művek pénzén — a hulladé­kok végleges elhelyezésére — a kínaiak készek tároló­helyeket létesíteni. Azután a csodálkozó kérdés követke­zett: „Ez csakugyan a fizet­ség része?” íme a felelet a teljes „szépségében”: „így egyez­tünk meg. Hogy miként fog majd realizálódni, arra még várni kell. De a kínaiak ki­nyilvánították készségüket, és természetesen itthon is előzetesen a szövetségi kor­mánnyal már megbeszéltük.” A szavaknak egy aktuális esemény kiegészítő hang­súlyt adott. Ugyanabban az órában, amikor Barthelt a rádióban beszélt, elnökség­beli társa, Hans Frewel, aki Helmut Kohl kancellár kí­séretéhez tartozott, azzal a paranccsal száguldott végig Kínán, hogy — a pangással küszködő KWU-nak a qing- shani két 600 megawattos atomkemence építésére szóló megrendelést megszerezze. Pekingből érkezett hírek azt jelezték a KWU—Siemens­nek, hogy minden a legjobb úton halad. Hétfőn azután az újságok Barthelt szavait közölték, majd keddtől megcáfolták őket. „Nincs szó arról, hogy Kínába küldhetik hulladé­kaikat a német atomerőmű­vek” — figyelmeztetett Klaus Töpfer, környezetvé­delmi miniszter. A szövetsé­gi kormánnyal soha nem tárgyaltak ilyenről. Bosszú­san reagáltak az állítólagos befogadók is. „Kína nem szemétlerakóhely” — la­mentált hangosan a kínai nukleáris ipari társaság egyik vezető tisztviselője. Csak a KWU burkolózott előkelő módon hallgatásba, sőt maga Barthelt Finnor­szágba utazott. Mi történt? A különben olyan precízen fogalmazó Barthelt hirtelen már nem emlékezett arra, amit mon­dott? Meglehet, hogy a nuk­leáris ipari tapasztalt me­nedzsere nem tudja, mi a különbség az automhulladék és az elégett tüzelőanyagok között? Friedhelm Ost, a Kínából visszatért kormányszóvivő és a bonni miniszterek ma- gyarázgatási kísérletei leg­alábbis ezt sejtették. Barthelt egyik lépése el­fogadhatónak látszik: már 1984-től tárgyalást folytat Pekinggel Alfred Hempel düsseldorfi kereskedő útján, aki az „Inter-Nuclear” atomszerviz cégnél áll alkal­mazásban. Akkoriban a né­met erőműépítők versengtek egy hatmilliárd márkás megrendelésért, a sunani atommáglya létesítéséért. A kínaiak már akkor termé­szetes uránszállítmánnyal akartak fizetni a német re­aktorokért, valamint azzal, hogy az elhasznált égéster­mékeket tárolják és újrafel­dolgozzák. A magas radio­aktivitású atomhulladékot — az akkori terv szerint — a feldolgozást követően vissza­vásárolta és a gorlebeni só­bányában helyezte volna el az NSZK.­Fridrich Zimmermann, a volt reaktorbiztonsági mi­niszter helyeselte az üzle­tet, vagyis azt, hogy 150 tonna hasadóanyagot a sin- kiangi Taklamakán-puszta- ságba szállítanak tárolás és feldolgozás céljára. E szol­gáltatás árát kilónként 1500 dollárban szabták meg. Va­lamennyi résztvevő fél már akkor kétségbe vonta, hogy a veszélyes hulladék örökre a Gobi-sivatagban marad. Mindenesetre ez pontosan megfelelt volna azon atom­lobby érdekeinek, mely a reaktorból kikerülő anyagtól szabadulni akart, de nem tudta, hol helyezze el. Az a kínai ajánlat, hogy közbülső telepet bocsátanak rendelkezésre, és hogy né­met segítséggel újrafeldolgo­zó gyárat építenek, éppen kapóra jött. Ai bonniak ugyanakkor a német el­szántsággal szembeni min­den kétséget el akartak osz­latni azzal, hogy saját köz­bülső tározó — Wakersdorf- ban feldolgozó üzem, Gorle- benben pedig végleges le­rakóhely — építését vették tervbe. A kormány 1985. évi bizalmas feljegyzései lelep­lezik: már akkor világossá vált, hogy 2000 után már 800-1000 tonnáról lesz szó. Az Inter-Nuclear cég egyik, 1986. június 27-i levelében ez áll: „Azzal számolunk, hogy néhány ezer tonnáról fogunk szerződést kötni.” Merő ostobaság, hogy) a sunani óriási atomkomple­xum építése pénzhiány mi­att hiúsult meg. Ám amikor 1986-ban a Qingshanban lé­tesítendő két kisebb reaktor szerényebb terve elkészült, a KWU helyzeti előnyben volt; a kancellár pekingi lá­togatása előtt a reaktor-ex­portőrök meg akarták tud­ni: vajon a régi ígéretek ér­vényben vannak-e. Martin Bangemann és Heinz Riesenhuber miniszte­rek a megállapodás mellé álltak. Mindenesetre hason­ló volt a rizikó, mint 1984- ben, mert azóta sem a köz­bülső tárolóhely, sem az új­rafeldolgozó üzem, sem a gorlebeni végleges lerakó­hely kérdésében döntő lépés nem következett be. Mintha a hazai tennivalók a félho­mályban maradtak volna. Ezért reagált Töpfer olyan keményen Barthelt kijelen­tésére: „A kezelési feladatok áthelyezése az NSZK-ból semmilyen módon sem le­hetséges. A KWU-nak nincs igaza abban, hogy a főnök kifecsegte azt, aminek a kö­vetkező évtizedben valóság­gá kell válnia. Ugyanis, a kínaiak nem tudják feldol­gozni a tüzelőelemeket, s nem tudják beolvasztani a hulladékot a biztonságos tá­rolást jelentő üvegtömbök­be. Ennek ellenére: a német cég kiszállítja a sivatagba. Egy lerakóhely a kínai pusztaságban a német nuk­leáris vállalatoknak üzletet jelentene olyan országokkal együttműködve, mint Svájc. Olaszország, Spanyolország. Egyiptom, vagy Törökország, amelyek nem kívánnak lé­tesíteni ilyen kezelőhelyeket. Az atomerőművekbe tüze­lőanyagot szállítóknak ké­szen kell állniuk arra, hogy a leégett gyújtórudakat visz- szavegyék, amint azt a fran­cia és1 amerikai szállítók garantálják. Ebben az eset­ben a KWU-nak Kína je­lenti a megoldást.” Hogy milyen komolyan ve­szi az atomlobby a saját ter­veit, bizonyítja ezt a kancel­lár elutazásának előterében álló kérdés. A KWU techni­kusai a jelenlegi gazdaság­ügyi minisztertől meg akar­ták tudni, vajon ai NATO- előírások alapján eladható-e a kínaiaknak az érzékeny „Pamela”-technika. amely lehetővé teszi az atomhulla­dék üvegtömbösítését. Ban- gemann-nak nem volt ellen­vetése. Érthető: a német atomhulladék, amelyet Kí­nában dolgoznának fel és üvegbe „fagyasztanának” be, mindjárt a Gobi-sivatagban maradhatna. S miért kelle­ne visszaexportálni Gorle- benbe, ami körülményes, drága és veszélyes. Üdvözlő távirat Románia nemzeti ünnepén Románia felszabadulásá­nak 43. évfordulója alkal­mából Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Nicolae Ceausescunak, a Komán Kommunista Párt főtitkárá­nak, a Román Szocialista Köztársaság elnökének és Constantin Dascalescunak, a Román Szocialista Köztársa­ság kormánya első miniszte­rének. * * *„ Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke Nicolae Gio- sant, a nagy nemzetgyűlés elnökét, a KISZ Központi Bizottsága, a SZOT, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa és az Országos Béketanács pedig román partnerszervezetét üdvözölte Románia nemzeti ünnepe al­kalmából. Szovjet—kínai határtárgyalás Pekingben a korábbi meg­állapodásnak megfelelően augusztus 7-től 21-ig megtar­tották a szovjet—kínai ha­tártárgyalások második for­dulóját. A tárgyalóküldöttsé­geket külügyminiszter-he­lyettesek vezették: a szovjet delegációt Igor Rogacsov, a kínait pedig Csien Csi-csen. A tárgyalásról pénteken kiadott, a TASZSZ által is­mertetett közlemény leszöge­zi: a szovjet és a kínai fél megvitatta a szovjet—kínai határvonal keleti szakaszával kapcsolatos kérdéseket. Mindkét fél állást foglalt amellett, hogy oldják meg ésszerűen a határ keleti ré­szén a határkérdést — a je­lenlegi határról szóló meg­lévő egyezmények alapján, s összhangban azzal az elvvel, hogy a hajózható folyók ese­tében a határvonal a sodrás fővonala, a nem hajózhatók esetében pedig a folyó, vagy a folyó főágának közepe. Mint a Reuter hírügynök­ség közölte, Igor Rogacsov elutazása előtt tartott sajtó- értekezletén kijelentette: „Jó okunk van arra, hogy na­gyon elégedettnek érezzük magunkat.” A teljes szovjet—kínai ha­tárvonal 7200 kilométer hosszú, a világ leghosszabb határvonala. Szeptember 2-án kezdődik Rust pere Moszkvában A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának büntető kollé­giuma szeptember 2-án Moszkvában kezdi meg Mathias Rust ügyének nyil­vános tárgyalását. Az elnöki tisztet a tárgyaláson Robert Tyihomirnov, a Legfelsőbb Bíróság tagja látja el, a vá­dat Vlagyimir Andrejev, a legfelső ügyész főtanácsadó­ja képviseli. Rust védőüögyvédje Vsze- volod Jakovlev lesz. Jakov­lev 23 éve tagja a moszkvai ügyvédi kamarának, s ez idő alatt számos büntetőügy­ben és polgári perben bizo­nyította képességeit. Folyé­konyan beszél németül, s addig öt alkalommal védett külföldieket, köztük nyugat­német állampolgárokat. A tárgyaláson a német nyelvet magas fokon beszélő tolmá­csok állnak majd Rust ren­delkezésére. Rust ez év május 28-án sportrepülőgéppel a Finn­öbölnél. Szovjet-Észtország térségében megsértette a Szovjetunió légterét, majd az Oroszországi Föderáció területének egy része felett átrepülve a moszkvai Vörös téren szállt le. KlGYÓTENYÉSZTÖK A kelet-kínai Fujian tarto­mányban néhány évvel ez­előtt olyan szakiskolát avat­tak, amelynek tanítványai a kígyótenyésztés tudományát, valamint a kígyómarás elle­ni védekezést sajátíthatják el. Az iskolát eddig 400 szak­ember hagyta el, akik 300 különböző szakközpontban dolgoznak. Pályafutásuk so­rán eddig 1600 ember életét mentették meg, de jelentős szerepet vállaltak a kígyóte­nyészetek létrehozásában is. Mint ismeretes, Kínában ínyenc falatnak számít a kí­gyóhús, bőrét és mérgét a bőr-, illetve a gyógyszeripar sikerrel dolgozza fel. ÁRVÍZ INDIÁBAN A kitartó esőzések miatt a Brahmaputra és mellékfolyói nagy területeket öntöttek el Asszam indiai szövetségi ál­lamban. A kiadott közle­mény adatai szerint 22 em­ber életét vesztette, 30 ezer családot kitelepítettek. Az árvíz kétmillió embert súj­tott. Az ország más vidékein azonban a monszunesők ké­sése miatt szárazság és nagy meleg uralkodik, így New Delhiben 40,9, Haryana szövetségi államban pedig 40,6 Celsius-fok hőmérsékle­tet mértek. A NŐK KORA A közhiedelemmel ellen­tétben, sokkal kisebb azok­nak a nőknek a száma, akik „letagadják” korukat. Az amerikai Womans Day folyó­irat által végzett felmérés szerint a nők 83 százaléka vallja be reális korát, 74 százalékuk pedig azt nyilat­kozta, hogy nem fél a meg- öregedéstől. Ezzel szemben a nők 12 százaléka tárt attól, hogy az évek múlásával fér­jük elhagyja őket. A meg­kérdezett nők nagy része azon a véleményen vált, hogy fizikai és szellemi fris­sességüket aktív élettel, mindennapos tevékenységgel tudják megőrizni. KOMPHAJÓ A Gerald of Free Enter­prise komphajó tulajdonosá­nak, a Townsend Thoresen cégnek 400 ezer font sterlin­get kell fizetnie. Ennyibe ke­rül ugyanis a Zeebrugge bel­ga kikötőben bekövetkezett .szerencsétlenség — amelyről annak idején tudósítottunk —• okainak kivizsgálása. Mint ismeretes, a komphajó a cég és a legénység hanyagsága miatt fölborult, több százan életüket vesztették, nagy anyagi kár is keletkezett. GAZDÁT CSERÉLT Egy japán magánmúzeum rekordösszegért, 3 millió dollárért vásárolta meg a ne­ves katalán festő, Salvador Dali egyik művét. Ennyit még senki sem adott a kü­lönc művész egyetlen mun­kájáért sem. A szóban forgó festményt a floridai Saint Petersburgban található Sal­vador Dali Múzeum bocsá­totta áruba, amely arról hí­res, hogy a nevét adó festő legtöbb munkáját birtokolja. DOLLÄRESÖ Miami közelében az autó­pályán szokatlan ... termé­szetellenes jelenség szemta­núi lehettek az arra járók: dolláreső hullt alá, persze nem az égből. Egy pénzt szállító páncélautó hátsó aj­taját felejtették nyitva, ame­lyen át a huzat 400 ezer dol­lárt vitt ki, egy zsák egész tartalmát. így órákon át folyt a vadászat és a versen­gés a húszdolláros bankók után. TORNÁDÓ Pusztulást és halált oko­zott az a tornádó, amely pén­teken a kanadai Alberta tar­tományban levő Edmonton városában söpört végig. A hatóságok közlése szerint több mint 30 ember életét vesztette, további 150 meg­sebesült. A szélvihar sze­mélygépkocsikat emelt a le­vegőbe, fákat csavart ki tö­vestül, leszaggatta a villamos vezetékeket, háztetőket és vasúti vagonokat semmisí­tett meg. STATISZTIKÁK Washingtoni hivatalos adatok szerint az Egyesült Államokban másodpercen­ként követnek el egy-egy bűncselekményt. 1986-ban a bűnesetek száma meghalad­ta az 1981-es rekordot, meg­közelítette a 13,2 milliót. Ta­valy az USA-ban 20 ezer gyilkosság történt, amelynek egyharmadát fegyverrel haj­tották yégrc. Fordította» Bukovinszky István Aknafúrás Gorlebenben A Békés Megyei Szolgáltató és Tchmelő Szövetkezet felvételt hirdet az alábbi munkakörökbe: Gyula város 94. sz. üvegezőrészlegébe: üvegező, asztalos, Béke sugárúti női fodrászatba: női fodrász. Mezőberény 53. sz. üvegezőrészlegünkbe üvegező, 193. sz. fényképészüzletbe asztalos, fényképész. Szeghalom városába, a 153. sz. fényképészüzletbe fényképész. Békéscsabára, Bajza u. 7—15. sz. alatt levő méretes szabókhoz női szabó szakmunkás. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Bajza u. 15—17. sz. alatt, a szövetkezet személyzeti vezetőjénél. Értesítjük a T. lakosságot, hogy 1987. augusztus 24-én FESZÜLTSÉG ALÁ helyezés lesz az alábbi területeken: Békéscsaba, zártkert, Szabó és társai részére épített kisfesz, hálózatot. Kevermes, vízbázis részére épített 20 kV-os vez. és OTR-állomást. Körösladány, Jókai u. részére épített 20 kV-os vez. és OTR-állomást. Pósteleki Konzervgyár részére épített 20 kV-os vez. és OTR-állomást. Sarkad 35 kV-os vez. szabványosítást végeztek, melyet feszültség alá helyezünk. A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász Üzemigazgatóság, Békéscsaba

Next

/
Thumbnails
Contents