Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

1987. augusztus 20., csütörtök NÉPÚJSÁG B légi szerencsétlenség fejleményei Nadzsib beszéde Afganisztán függetlenségé­nek ünnepe és a hadsereg napja alkalmából kedden rádió- és tévébeszédben for­dult az ország lakosságához Nadzsib, az Afganisztáni Né­pi Demokratikus Párt KB főtitkára. Ismételten síkra- szállt a nemzeti megbékélé­si politika folytatása, az or­szág haladó átalakítása mel­lett. Hangsúlyozta, hogy Af­ganisztán számára az egyet­len lehetséges további út a testvérgyilkos háború be­szüntetése, a béke megte­remtése. Kedvezően értékelte Af­ganisztánban tett utazása során szerzett benyomásait Felix Ermacora, az ENSZ emberi jogok bizottságának különleges megbízottja. Er­macora a hónap elején tért vissza Afganisztánból, s keddi bécsi sajtóértekezletén elmondta: nemcsak az afgán kormány tagjaival volt al­kalma találkozni, hanem a lakosság és a fegyveres erők képviselőivel is, vidéki vá­rosokba, kórházakba és bör­tönökbe is ellátogatott. Valószínűleg édesanyja ön- feláldozásának köszönheti a négyéves Cecily Cichan, hogy túlélte a vasárnapi det­roiti légi szerencsétlenséget. A gyermekre a gép roncsai között bukkantak rá, be volt szíjazva, és egy — szinte a felismerhetetlenségig meg­égett — nő holtteste borult rá. Feltételezhető, hogy édesanyja, aki férjével és Cecily bátyjával együtt ál­dozatul esett, az utolsó pil­lanatokban testével igyeke­zett megóvni gyermekét. A kislányt már' azonosí­tották a családtagok, rész­ben a testen található anya­jegyek, részben más jegyek alapján. Nagyanyja például az út előtt játékból rózsa­színre festette a gyermek körmeit — s a lakkozás megmaradt. Cecily súlyos égési sérüléseket szenvedett, lába eltört, zúzódásai van­nak, de az orvosok szerint minden remény megvan életben maradására, állapo­tát már nem tekintik válsá­gosnak. Új „elnökjelölt” Morris bejelentette, hogy el­nökjelölt kíván lenni — és szó­vivője nem kisebb személyiség, mint az 1984-ben kudarcot val­lott demokrata párti jelölt, Wal­ter Mondale lánya, Eleanor. A jelöltséggel egy baj van csu­pán : Morris nem tud beszélni, mert cica, mégpedig egy — amerikai macskakörökben köz­kedvelt — cicaeledel televíziós reklámja, valódi rőtvörös macs­ka, gyakran látható a képer­nyőkön. Mondale kisasszony is Morris népszerűségére hivatkozott. Je­löltje nevében elmondotta, hogy a „hivatalos” közvéleménykuta­tások szerint Morris nevét a megkérdezettek hetven százalé­ka ismerte — viszont egyes „va­lódi” elnökjelöltek nevét még tíz százalékuk sem. Újabb konvoj Űjabb olajszállító hajó­konvoj haladt át tegnap amerikai haditengerészeti kíséret mellett a Hormuzi- szoroson. A kötelék — ame­lyet tudósítók helikopterről vehettek szemügyre — há­rom tartályhajóból és három amerikai hadihajóból áll, és a Perzsa (Arab)-öbölben Ku- vait felé tart. A fenti forrá­sok nem azonosították az olajszállító hajókat és nem utaltak szállítmányukra. Ez a harmadik konvoj, amely amerikai lobogó „ol­talma” alatt hajózott be az öböl veszélyes vizeire. A változó Solio Londonban van számos ut­ca — tudjuk a kedvelt ope­rettslágerből, és egy olyan negyed, ahol az ingatlanárak az elmúlt egy-két évben a duplájára nőttek. Ez nem az elegáns palotáiról ismert Kensington, vagy a szembe­tűnően fejlődésnek indult dokknegyed, hanem a Soho. A brit főváros központjá­ban levő, alig két négyzet­kilométernyi terület a 17. század végétől külföldről be­vándorlók letelepedési helye volt. Elsőként a Franciaor­szágból menekült hugenot­ták leltek itt otthonra, majd olaszok, lengyelek, németek népesítették be a korábban szinte üres területet. A két világháború között zsidók találtak itt menedéket, és a hetvenes évek elejétől kí­naiak költöztek be falai kö­zé. Számkivetett politikusok, magányos költők, meg nem értett művészek húzódtak meg a London szívében ösz- szezsúfolt padlásszobákban. A legújabb letelepedők azon­ban gazdagok, akik már 160 ezer fontot is hajlandók ki­fizetni egy kétszobás laká­sért. A Soho vonzereje hangu­latában rejlik: London szí­vében falusias jellegű, régi — főként 18. századi — épületek maradtak meg itt. Sok a kávéház, az étterem. főként külföldiek. A szűk utcácskákban különféle kéz­művesek, úri szabók, arany­művesek,. műhímzők dolgoz­nak. Színházai, és kétes hírű mulatói, szórakozóhelyei is vonzzák a látogatókat. Túl­zsúfolt szegénynegyed-jelle- ge, s — ahogy a helyiek mondják — a „bűn” uralma miatt a múltban a londoniak közül igazán senki sem vá­gyott arra, hogy letelepedjék falai között. Az épületek többsége ti­tokzatos külföldi cégek tu­lajdonában van, és a buja­ság egyre jobban teret nyert a piciny házak homlokzatai mögött. A könnyűvérűség mindig is hozzátartozott a Soho légköréhez, de az 1970- es évek elejére a pornóipar teljesen kiterjesztette ural­mát a városrészre. A prosti- túziót Angliában törvény tiltja. A különféle szolgálta­tások leple alatt működő bordélyházak, a pornófilme­ket játszó mozik, könyvüz­letek, meztelen bárok szinte mégis sorakoznak egymás mellett, elűzvén a városrész­ből a nemzedékeken keresz­tül itt élt családokat, meg­szüntetve a kicsiny, zárt kö­zösségeket, tönkretéve a gyönyörű építészeti emléke­ket. A Soho megmentésére vé­gül lakói fogtak össze. A há­ború előtti 30 ezres lélek- szám mostanra 5 ezerre csökkent. De a maroknyi itt maradt lakosság társaságot alakított a „bűn” elleni harcra, a városrész újjáva­rázsolására. Sikerült elérni­ük a helyi tanácsnál, hogy korlátozzák a pornóipar működését. Mindössze ti­zenkettőben szabták meg az ilyen jellegű létesítmények számát, ezeket a tulajdono­sok évi 13 ezer font bérleti díjat lefizetve üzemeltethe­tik. A tanács szigorára jel­lemző, hogy eddig csak öt engedélyt adott ki, s a töb­bit sem sieti el. A pornóipar persze nem adja meg magát könnyen. A szexüzletek becsült évi pro­fitja 1 millió font. A város­részből kivonultak ugyan, de székhelyüket átrakták London nyugati, Paddington nevű negyedébe. A Soho viszont „előkelő, finom környékké” vált: je­lenleg csupán kilenc rendőr őrködik felváltva nyugal­mán, csökkent a bűnüldözés, amely Londonra nem igazán jellemző. Napról napra új portálok, új létesítmények jelennek meg a Sohóban. A bérbe adott házak pincéiben jó nevű klubok, a földszin­ten hangulatos éttermek, drága, a legújabb divatot kí­náló üzletek, fodrászszalo­nok, az emeleti ablakok mö­gött reklámügynökségek, jó nevű társulások irodái és lakások húzódnak meg. A Soho kezdi visszanyerni régi, két világháború közötti han­gulatát. A magasra szökött bérleti díjak azonban egy másik válsággal fenyegetik a vá­rosrészt: a 100 ezer fonttól 500 ezer fontig terjedő in­gatlanárak csábításának en­gedve a tulajdonosok egysze­rűen eladják a hagyomá­nyos kézműipart űző mes­teremberek feje fölül a há­zat, s az iparengedélyek fel­adásával kihal a hagyomá­nyos kézműipar a Sohóban. A városrész nem alkalmas átfogó, nagyméretű fejlesz­tésre: túl sok a védett ház, túl sok a tulajdonos. A le­romlott, 18. századi házak felújítása pedig leginkább csak az új, pénzes tulajdono­sok költségvetésébe fér be­le, akik hajlandók megőrizni a városrész régi jellegét. A Soho életétől elválaszt­hatatlan a kínai lakosság. A hetvenes évek elején — a nyilvántartás szerint — már csak hat kínai lakója volt a városrésznek. Üjbóli töme­ges jelenlétük szokásaik tisz­teletben tartására kényszerí­ti a tanácsot, amely például az utóbbi évben jellegzetes kínai kapukat emelt a Chi­natown bejárataihoz, és szó van arról, hogy pagodát is létesítenek a Sohóban. A kí­naiak szerencsésen illeszked­nek be a városrész új életé­be, szomszédaik befogadják őket. Újvári Margit (London) Az újvidéki MAGYARSIÓ -ban olvastuk Fekete lakodalom Zrenjaninban A Bega folyó lomhán nyújtózkodik a szombat délutáni izzó napfényben. Titkon megcsodálja az áthaladó, virággal díszített autókat. Szeretné, megszámolni, de belefárad a húszas számig érve ... A vidám lakodalmi menet az anyakönyvvezetötől Zren- janin külvárosába érkezik. A kurjongató kezekből pénzeső hull. Az utcabeli lurkók, tolakodva kotorásznak a porban. Felcsendül a nóta: — Lakodalom van a mit utcánkban... A környék apraja-nagyja bámulja a hőhullámban úszó karavánt. A hőmérő 35 fokot mutat... — A barométer esőre áll... éneklik. A csinos menyasszony hófehér keszkenőjével törölgeti verejtékgyöngyös homlokát és forgatja a karikagyűrűjét. A vőlegény udvariasan japán díszítésű legyezőt nyújt felé ... Hatalmas, árnyas sátor fogadja az izzadó násznépet. A vacsora ismeretlen okokból késik. A vendégek türelmesen rágcsálják a pogácsát, szürcsölgetik a langyos ásványvizet. Alkonyaikor táncra perdülnek. Közöttük sűrű porfelhők képződnek. Csigalassúsággal mászik az óra forró mutatója. Egy fiatalember dalt dudorász: — Megáll az idő ... Az égen néma, álló csillagok ... Sehol egy álló csillag ... Lelkiismeret-vizsgálatot végez. Megállapítja, hogy nem ivott egy kortyot sem a hideg sörből, sem a borból. Feje felett vészjóslóan sötét felhők gomolyognak ... Fekete füg­göny borul Zrenjaninra. Senkinek sem jut eszébe, hogy el­hagyja a sátort és környékét. Várják a vacsorát. Egy kö­zépkorú férfi közli társaival, hogy egész nap nem evett, s most mérhetetlen az étvágya, mint Móricz Zsigmond Kis Jánosának. — Ha jól emlékszem, Tragédia az elbeszélés címe — mo­tyogja. A pincérek ünnepélyesen hajlonganak. Hozzák a szalvé­tát, a sótartót, a fogvájót... Több fogásos, ízletes vacsorát ígérnek: ötféle levest, tíz­féle pecsenyét salátával, tornyos tortákat.. . — A szokás szerint a kávét a vacsora után szolgáljuk fel — csillapítják az érdeklődőket. A násznép unalmában tréfálkozik, jól ismert vicceket níesél. Nagyokat nevetnek .. . Egyszerre égdörgés reszkette- ti meg a tájat. Villám cikázik... Hatalmas robajjal orkán röpíti fel a sátort, felszáll a fellegek irányába, mint a me­sében... Mindenlő. hanyatt-homlok menekül, közben a fe­jét keresi. Égszakadás, földindulás ... A tomboló szélvihar lakodalmi táncát járja, bosszút áll a hívatlan vendég. Feldönti az asztalokat, padokat... Nyomában tányérok, po­harak csörömpölnek. A szél szárnyán útra kelnek .. . Cse­rép, tégla hull a szomszédos házakról. Jégkockák bombáz­nak ... Elszakad a villanyvezeték. Koromsötétben bukdá­csol a tömeg a garázs felé, amely most rögtönzött, . hatal­mas konyhaként szolgál. A szakácsok elébük futnak ... Közben a fiatalok odakinn hősiesen mentik, ami menthető, a gyerekeket és a zeneforrás készülékeit. A sátor vázát fogva egy fiú már-már felrepül. .. Végül csuromvizesen abbahagyja a csatát a természettel. Bent, a csarnokban levők boldogok .. . életben maradtak. Nem sajnálják a megtépázott frizurájukat, sem az elázott új ruhájukat. Előttük az asztalokon óriási bográcsokban gőzölög az ötféle leves, illatozik a tízféle pecsenye, a salá­ta, csábítanak a tornyos torták .. . Senki sem nyúl a finom falatok után. Ásítoznak a sáros tányérok .. . Mindenkinek remeg a lába, reszket a keze, azon töpreng, hogy mi tör­ténhetett volna ... Az ítéletidő után a vendégek búcsú nélkül hazasietnek vacsorázni. Kezükben az ajándék és a levélboríték pénz­zel, elfelejtették átadni. Mezítláb indulnak. Az utcán áll a víz, rozmaringot és rózsaszirmokat sodor magával... A menyasszony könnyezve tisztítja sárfoltos ruháját. Mellette a vőlegény számolgatja az ingen maradt gombo­kat, az imént ő is mentőszolgálatot végzett... A fiatal pár szülei megtörtén, lehajtott fővel állnak az éjben. Tekintetükkel az elröpült sátort keresik. Az elköl­tött milliókra gondolva rebegik: — Fekete lakodalom ... De nem tragikus, mert mindenki életben maradt. Holnap, ha kisüt a nap, folytatjuk a mu­latságot, és elfogyasztjuk a vacsorát. Pésevity Berényi Ilona Dz is baj, ha van elég kenyerünk? Tele vagyunk ígéretekkel — így ünnepek előtt. Lesz elég kenyér, tej, sör stb. stb. Nézzük csak! Tegnap már délelőtt csörgött szerkesztő­ségünkben a telefon, több­ször is. Sokan azt panaszol­ták, hogy a megyeszékhely boltjaiban nem lehet alföl­dit, de még ígéretet sem kapni arra vonatkozóan, hogy hol és mikor juthatnak hozzá ehhez a kenyérhez. Igaz, mondják, van másfaj­ta, de hát ragaszkodnának a megszokotthoz. Békéscsaba, Kazinczy utcai ABC: Kovács László üzletveze­tő: — Augusztus 18-án elő­szállításban kaptunk 100 al­földit, ma, azaz 19-én 200-at — 600 helyett. Persze, hogy ez kevés, és morognak azok, akik megszokták ezt. Sajnos, a kilós komlós kenyérből sem kaptunk eleget. Igaz, másfajta van bőven. Lencsési úti ABC: Szabó Gergely üzletvezető: — A keddi előszállításból kétszáz alföldi érkezett, szer­dán háromszázat hoztak. Pe­dig én összesen ezret ren­deltem. Másfajta kenyérből azonban ki tudjuk elégíteni az igényeket, sőt, számítása­im szerint, marad is raktá­ron. 101-es ABC: Hugyik János üzletvezető: — Ma, augusztus 19-én 13 óráig egy deka alföldit sem hoztak. Lehet, hogy jön még délután, de én nem nagyon hiszek benne. Hatszáz al­földinek kellene beérkezni a boltba, ehelyett kétkilóso- kat küldenek a sütőipartól, amit alig visznek a vevők. Mindenki csak azt kérdezi, jön-e a kilós alföldi, és én egyáltalán nem tudok rá vá­laszolni, 100-as ABC: Vantara Pál: — Alföldit ma még nem kaptunk. Pa­pír szerint 600 kilót kellett I volna küldeni, információm szerint viszont csak 300-at tudnak szállítani. Most, szer­dán délután keddi kenyeret árulunk. Van komlós és si­ma finomkenyér. Remény­kedem, hogy ma még meg­kapjuk a 10 mázsa friss al­földit. És mit mond a gyártó? Mészáros Gábor (sütőipari vállalat), a gyár vezetője: — Vasárnap, 16-án reggel 6 órakor indultunk a sütéssel. Azóta 24 órázunk (Kétszer 12 órában sütik a kenyeret.) Megrendeltek 389 mázsát, amire a kereskedelem még 100 mázsa pluszt rendelt. Ezt a mennyiséget 1® is gyártjuk és le is szállítjuk, csak az alföldiből nem tud­juk gyártáskapacitás miatt kielégíteni az igényeket. Hadd mondjam el, hogy ked­den a 100-as és a 101-es ABC át sem vette az álta­lunk szállított házi jellegű kenyeret. Azt mondták szik­kadt, pedig mindössze 12 órával azelőtt sütöttük. El kell azt is mondanunk, hogy a 9,60-as fehér kenyérből minden igényt ki tudunk elégíteni, a kétkilós komlós- ból szintén, a kilós komlós- ból pedig csak egy töredék­nyit nem tudunk leszállítani. Kapacitás hiánya miatt az alföldinek csak a 25 százalé­kát tudjuk a kereskedelem­nek kiküldeni, de ők erről ugyanúgy tudnak, mint mi itt bent... * * * Bosszantó lenne, ha a ke­nyér ünnepe előtti napok­ban nem juthatnánk hozzá egyik alapélelmiszerünkhöz. Szomorú lenne, ha csak egy­féléből válogathatnánk. (De sok helyen örülnének a vilá­gon, ha csak egyféle kenyér is lenne!) De most — véle­ményem szerint — az a bosszantó, hogy a háborgás azon folyik, nem lehet al­földit kapni. Szerencsénkre van más, korlátlanul, finom, friss és többféle. És hát, ne legyen annál nagyobb ba­junk, minthogy kevesebb az alföldi. Béla Vali II rend Manapság egyre többet hallani arról, hogy az utóbbi időben lazult az állampolgári fegyelem hazánkban. Hogy valójában mit is jelent mindez, azt szinte nap mint nap mindenki a saját bőrén érezheti. Hiszen a vállalati ve­zetők hiába kötnek szerződéseket partnereikkel a kü­lönböző alkatrészek szállítására egy meghatározott idő­pontra, a várt, a folyamatos munkához szükséges rész­egységek gyakran késnek. Az sem ritka azonban, hogy a vevőket a boltban már fél órával a zárás előtt nem szolgálják ki. Az ugyancsak szinte már mindennapos­nak számít, hogy a hivatal packázik a kedves ügyféllel akkor is, ha erre voltaképpen semmi oka sincs. Hogy e jelenségnek mi az oka? Erre a válasz rendkí­vül sokrétű és szerteágazó, mely mindenképpen meg­haladja — már csak terjedelmi okok miatt is — egy új­ságcikk lehetőségeit. Annyi bizonyos azonban, hogy a körülmények rendkívüli módon kedveznek a felületes­ségnek, nemtörődömségnek. Ugyanis egy társadalmi méretű átalakulás során, ezt történelmi példák is jól érzékeltetik, fellazul a rend az élet szinte valamennyi területén. Az idő foga kikezdi a régi értékrendet, s az új még nem alakult ki. így a rendet, mely az átgondolt és célravezető cselekvés alapfeltétele, megkövetelni és betartani is igen nehéz. Pedig haladásunknak, tovább­lépésünknek egyetlen garanciája lehet: az értelmes és önként vállalt rend megtartása az élet minden terü­letén. Mert gondoljunk csak bele abba, mi történne akkor, ha csak egyetlen óráig mindenki a kedve szerint csele­kedhetne? (Természetesen a bűncselekményeket most ne soroljuk a lehetőségek közé!) Hihetetlen káosz ural­kodna el. Például „családi okok” miatt nem gyógyíta­nának a kórházakban, nem lenne sem víz-, sem gáz- sem elektromosáram-szolgáltatás, mert az ott dolgozók­nak nem lenne „kedvük” éppen dolgozni. Talán nem is érdemes tovább folytatni, mert a következményekbe még belegondolni is rossz. S éppen ezért nem kétséges, hogy a józanul gondolkodó emberek többsége, mit is választ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents