Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-19 / 195. szám
2£87j<>augusztusl9^szerda o iiel Munkásarcok Pszota Frigyes a vállalatnál és odahaza Szerkezetváltás a Gyulai Vasipari Kisszövetkezetben Készülnek a centrifugálszivattyúk A műhely szerelőszalagján egy-égy láncdarabkán hatalmas vas-, illetve acél- szerkezetek függnek. A siló- kukorica-betakarító adaptereket szerelik a Békéscsabai Mezőgép Vállalatnál. A nagyja munkával elkészültek, most már a pótrendeléseken dolgoznak. Szovjet, NDK, olasz és csehszlovák cégek kértek tőlünk 4-5 darabból álló mintakollekciót, melyeket még az idei termés betakarításánál szeretnének kipróbálni. i— Reméljük, üzlet lesz belőle — mondja Csepregi Pál, a békéscsabai gyár ve- zetője.| — Ezek ténylegesen hirtelen jött, befutott kérések voltak, hiszen amit a kereskedelem kért, az utolsó dprabig leszállítottuk. — Több ez a gépmennyiség,. vagy kevesebb a korábbinál? — Mi ezen a gyártósoron érezzük, hogy a tsz-ek és az állami gazdaságok gépvásárlásra fordítható lehetőségei évek óta szűkülnek. Ezért a munkaerő megtartására, reménykedve a nagyobb gépigény korszakának eljöttében, olyan új profilokat fejlesztettünk ki, melyékkel ezen a nehéz időszakon átmenthetjük munkáslétszámunkat. Ezért is vállaltuk fel az előbb említett országokból érkezett rendeléseket. Kis1 szériák, különleges igényekkel. Megpróbáljuk teljesíteni vevőink kérését. — Milyen sürgősek ezek a munkák? — Türelmetlenül azok. Tessék csak elképzelni, hogy egy görög rendelésre csak néhány napot kaptunk. Egy hét alatt, egy általunk először rajzon látott kombájnra kellett megtervezni és elkészíteni a silózó berendezést. Még szerencse, hogy olyan jól felkészült dolgozóink vannak, mint Pszota Frigyes, aki maga köré vett néhány szerelőt, és rajzról az adapter felfüggesztését kialakította, a silózó szerkezetet a legkorszerűbb elveknek megfelelően elkészítette. Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy Pszota Frigyessel megismerkedem. Ez a vezetői által nagyra értékelt munkás jelleme, a műhelyre gyakorolt szervezőkészsége, a vállalat céljaival való azonosulása, a munkaidő utáni plusz munkában való részvétele, s a kezéből kiadott minőségi munka csak növelte érdeklődésemet. A szerelőműhelyben 23- an dolgoznak. Máshol ennyi ember elbír egy függetlenített csoportvezetőt. Pszota Frigyes ugyanis mellesleg ezt a feladatot is ellátja úgy, hogy közben ő is szereli az adaptereket, öt is teljesítménybérben számolják el, mint a többieket, azzal a különbséggel, hogy mások munkájáért is felel. A csoportvezetői megbízással járó feladatot műszak után látja el. Ezért amikor csengetnek, ő nem a mosdóba igyekszik, hanem Sitkéi Péter üzemvezetőhöz, hogy a műszakkal kapcsolatos teljesítményeket megbeszéljék, a másnapi munkához szükséges feltételeket biztosítsák. Sitkéi Péter említette, hogy a külföldi pótrendelések újabb műszaki megoldások elé állították őket. A megrendelők azt kérték, hogy az adapterek kenését egy helyre összpontosítsák, hogy a kombájnosnak ne kelljen keresgélni a zsírzógombokat, hanem központi, * jól megközelíthető helyről ezt a munkát gyorsan, a célnak megfelelően el lehessen végeznie. — Mi már akkor tudtuk, hogy vékony rézcsöveken, melyeket viszonylag megbízhatóan lehet hajlítani, ezek a munkák elvégezhetők. Kértük a szerelők véleményét és Pszota Frigyesék megoldották a műszaki problémát. Ezeket az elismerő szavakat Pszota Frigyes is végighallgatta. Meg is kérdeztem: — Ez az elismerés kézzelfoghatóan érződik-e a borítékon? — Mit mondjak — kezdi tétován —, én a magam sorsával, anyagi megbecsülésével elégedett vagyok, bár ebben az évben havonta 1000-1300 forinttal kevesebb a keresetem. Az igaz, hogy nincs annyi munkánk, mint amennyi tavaly volt. De az is igaz, hogy a vállalat vezetése olyan új termékek gyártásának előkészítésébe fogott, amiről korábban nem is hallottunk. Az új profilok kialakítása és sorozatgyártásuk megszervezése, az új eljárások megszokása, begyakorlása még nem szériamunka. Majd az lesz, és akkor jobban keresünk benne. De még ennyi fizetést sem vinnénk haza, ha a gyár, a vállalat vezetése nem keresné a megújulást. Házépítési kölcsönt kaptam a vállalattól. A panellből elköltöztem az ötödik kerületi Kun utcába. Igaz, a házat munka után és szombaton, vasárnap építettem. Volt segítségem is, de mindent ezzel a két kézzel csináltam — mutatja a kőművességtől megkérgese- dett tenyerét. — Most az OTP-nek keresek, mert a részlet elképesztően sok: havi 4500 forint! Az ! utca vezeti a gázt, a vizet, az utat is csinálni kellene, bár nekünk nincs autónk. de kellene nagyon az út, hogy a mentő be tudjon járni. Ezek is pénzbe vannak, mert nekünk, ahol családi házak épülnek, az infrastruktúráról magunknak kell gondoskodnunk, szemben a panellel. Ott az állam állja a cehhet. így az én keresetem ezekre elmegy. Még szerencse, hogy a feleségem is dolgozik. így abból a pénzből élünk, amit ő hoz haza. — Mennyi az a pénz? •— Hatezer körüli. — Hányán vannak erre? — Négyen a két gyerekkel. Számolunk. Ez bizony nem sok, hiszen a gázszámla, a villanyszámla, a vízdíj ennek tekintélyes részét elviszi. ■—j Mennyit költenek az ellátásra? — A panellhez képest a családi ház szerencsés, mert tartozik hozzá egy kis kert. Ami hirtelenjében kell a konyhára, megtermeljük, de télire mindent vásárolnunk kell. De ez is sokat jelent. Mosószerre, tisztálkodási cikkekre, tejre, valamilyen felvágottfélére, húsra és olyan élelmiszerekre, amelyeket a kiskert nem terem meg, csak nagyon meggondoltan jut. Ha pedig tönkremegy valamink: a tv, a rádió, a centrifuga, vagy a mosógép, na de ne fessük az ördögöt a falra, akkor kevesebb telik felvágottra, tejre, húsra. Csak igen szerényen élünk a havi 14 ezerből. Nincs semmi luxuscikk a házban. A két gyereknek is csak most vettünk egy magnósrádiót, nem is tudom, hogyan hoztuk össze? Most hűtőgépre gyűjtünk. A jövő évi nyereségrészesedést erre költjük. — Mi a véleménye: menynyit dolgozik a keresetért? — Sokat. Aggaszt, hogy a főmunkaidőbenl nem keresünk annyit, amennyiből egy korábban elért életszínvonalon meg tudnánk ragadni. Gyarapodni is kéne egy ilyen jövedelemből. De nekünk minden a részletekre megy. És ezzel még éveken át számolnunk kell. Nem tudom, hogyan bírjuk, ha egy négytagú család hétvégi bevásárlására 400 forint sem elegendő. Nem tudom, hogy azok, akik az árakat megszabják, vajon mennyiből élnek? Jöjjenek közénk, mi elmondjuk, hogy nem jövünk ki sem a fő- munkaidőben, sem pedig azontúl, túlórában, 1 vagy vgmk-ban szerzett jövedelmünkből. És olvasom az újságban, hogy a személyi jövedelemadót is be akarják vezetni. Kétségeim vannak: vezetőink tisztán látják-e, mekkora teher nehezedik ránk? Nem tudom, hova vezet, ha ezeket még újabbakkal tetézik? A mi vállalatunk jól, eredményesen dolgozik, nyereséggel zárjuk az éveket, de ennek áldását nem érezzük. Dupsi Károly A Gyulai Vasipari Szövetkezet alig valamivel több, mint egy évvel ezelőtt kisszövetkezetté alakult át, és hogy a tagság, valamint a vezetőség jól döntött, annak kézzelfogható bizonyítéka lett még abban az évben. Ugyanis tavaly a tervezett 10 milliós nyereséggel szemben év végére 22 millió forintot sikerült elérni. Ez a kedvező tendencia tovább folytatódott az idén, legalábbis az eddig eltelt fél év alatt. A szövetkezet 1987-re tervezett 110 millió forint termelési értékéből 6 hónap alatt 72 millió forintot teljesített. Az éves 20 milliós nyereségtervét féléves szinten 15 millióra teljesítette. A kedvező eredményeket a szövetkezet vezetősége azzal nyugtázza, hogy a vasipari termelés zömét a megrendelő által diktált szűk határidő miatt az első félévben kellett legyártani, illetve kiszállítani. Ez feszített, jól szervezett és hatékony munkát követelt az egész kollektívától. A határidőre történő teljesítésért a szövetkezet dolgozói túlóráztak esténként, szombaton és vasárnap is dolgoztak. A II. félévre új piac után kellett nézni. Sikerült kooperációs munkát találni egyrészt a Debreceni Medicorral, másrészt a Ganz-MÁ- VAG kiskunhalasi gyáregységével. Természetes, hogy az új piac új gyártmányokat is igényel. Ezért gyorsított ütemben hozzákezdtek a szeifcezetátalakítás feltételeinek biztosításához. Debrecenbe import kiváltásként sterilizátort gyártanak, most a 0 szériában egyelőre 6-ot. Ha a termék a műszaki és a kazánbiztosi követelményeknek megfelel, úgy 1988-ban kisebb sorozatgyártás beindításáról is szó lehet. A Ganz-MÁVAG-nak cent- rifugálszivattyúkat és különféle típusú hajtóműveket gyártanak. A termékek előállításához, a minőségi munkához jól és sokoldalúan képzett munkaerő szükséges. A szakemberek továbbképzéséhez hozzákezdtek. A hegesztők magas szintű minősítő tanfolyamokon vesznek részt. Kép, szöveg: Béla Ottó Agrárszakemberek a megye gazdaságának megújulásában Beszélgetés Horváth Pállal, a MAE megyei elnökével Megyénk nagyon fontos szerepet tölt be az ország lakosságának élelmiszerekkel való ellátásában, amellett, hogy kiemelt helye van a mezőgazdasági és élelmiszer- exportunk teljesítésében is. Elegendő csupán arra utalni, hogy az országos meny- nyiségből a búzának, kukoricának többet, mint 10 százalékát, a cukorrépának 16 százalékát, a rizsnek pedig 42 százalékát termelik meg Békésben. Egyúttal a vágott sertések 12,2, a vágó baromfinak 14,2 százalékát vásárolják fel itt. De más adatokkal is érzékeltethető a megye erőteljes mezőgazdasági jellege. Az egy lakosra jutó gabonatermelés megközelíti a 4 ezer kilogrammot, mely majdnem háromszorosa. az országosnak, de hasonló az arány a vágóállat (500 kilogramm fő), a tej (400 liter fő) és a tyúktojás (ezer darab fő) termelésében is. E jelentős eredmények eléréséhez kétségkívül szükség van jó adottságú termőtalajra, s az azon gazdálkodó stabil, korszerű mezőgazdaságra, valamint a magas szintű szakmai hozzáértésre. A mezőgazdaságban dolgozó kiemelkedő tudású szakembereket tömöríti soraiba az MTESZ keretén belül működő egyesületük, a MAE, melynek elnöke Horváth Pál, a Déte igazgatója. Gt kérdeztük a szervezet jelenéről, jövőjéről. — A szakemberek összehangolt kutató és termelő munkáján túlmenően mely szempontok vezérlik a Magyar Agrártudományi Egyesület Békés Megyei Szervezetének működését? — Munkánkat szervezeti felépítésben, s az alapszabályokban rögzített elveknek megfelelően végezzük. A programban kidolgozott feladatainkat — az egyesületünk sajátos eszközeit, jellegét megtartva — a megyei párt- és tanácsi szervek, valamint a MAE országos elnöksége határozatainak figyelembe vételével irányítjuk. Egyben eleget kívánunk tenni annak a társadalmi igénynek, mely a népgazdasági tervből a mező- gazdasági termelés ágazatára hárul. A MAE megyei vezetése oly módon igyekezett összeállítani munkaprogramját, hogy abban előtérbe kerüljön az ésszerű takarékos gazdálkodás, másrészt a mennyiségi növekedés párosuljon a minőség javulásával, melynek révén teret nyerhessen a versenyképesség. — A feladatok elvégzéséhez miként alakult az egyesület szervezeti felépítése, és menynyi a MAE taglétszáma? — Elnökségünk 15 tagú, a MAE megyei szervezetének 9 szakosztálya működik, ezenkívül egy ifjúsági bizottság, négy üzemi csoport, két agrárklub és három egyetemi megyei MAE ifjúsági klub tevékenykedik az egyesülésben. Taglétszámunk megközelíti az ezernégyszáz főt. Azt hiszem, nem megvalósíthatatlan az az elképzelésünk, hogy ezt a létszámot szeretnénk másfél ezerre növelni. Hiszen a megyében dolgozó ilyen irányú, bár különböző képzettségű szakemberek száma 2000 körül van. Emellett pártoló tagként hetvenkilenc üzem és intézmény támogatja munkánkat. — Milyen programokat nyújt tagjainak az egyesület? — Nagyon népszerűek a gyakorlati bemutatókkal egybekötött szakmai ‘tanácskozások, mint például a gabonatermesztési, a meliorációs, az energiatakarékos berendezések bemutatása, a korszerű javítási technológiák ismertetése, hiszen az ott elhangzottakat a gyakorlatban is megtekinthetik a szakemberek. Szinte már hagyomány, hogy a növény- védelmi, állatorvosi, és állattenyésztési szakosztályok rendezvényeinek keretén belül továbbképző napokat tartanak, ahol az új szerek felhasználásáról, ‘az új tenyésztési eljárásokról szerveznek konzultációt, nem egyszer külföldi előadók részvételével. A szakemberek továbbképzését szolgálják a szakmar vetélkedők, mert ezek is a tanultak felelevenítését, az új ismeretek szerzését biztosítják. Nagyon népszerű, és már hagyománynak számít a gyomaendrődi agrárklub szervezésében megrendezésre kerülő szántóverseny. A MAE ifjúsági bizottság tagjai rendszeresen részt vesznek a KISZ megyei bizottsága agrárifjúsági napok rendezvénysorozat előkészítésében, szervezésében, ahol gépszerelő, fejő, öntöző és meliorációs vetélkedőn mérik össze tudásukat a fiatalok. A jó témaválasztásoknak köszönhetően rendezvényeink nagy létszámban látogatottak, és jellemző, hogy nemcsak az egyesület tagjai, hanem kívülállók is részt vesznek azokon. Az országos kiállításokon kívül rendszeresen ott vagyunk más megyei üzemekben, szövetkezetekben tett szakmai látogatásokon. — A szomszédos megyéken túl távolabbi tájak mezőgazda- sági üzemeivel is tartanak fenn kapcsolatot. Melyek is ezek? — A megyei elnökségnek rendszeres az együttműködése a lengyel Krosno agráregyesülettel, mely szerződésben rögzített feltételeken alapul. Az együttműködés keretén belül kapcsolatot épített ki a növény védelmi, és állattenyésztési, a gépesítési lakosztály is, mely biztosítja, hogy évente a szakosztályok öt—öt szakembere egyhetes látogatás keretében tanulmányozza a lengyelországi szövetkezetekben folyó szakmai munkát, és ugyanabban az évben öt—öl lengyel •szakember ismerkedhet meg a magyar mezőgazdasággal. A lengyel együttműködés mintájára jött létre az NDK- ban működő AWIG-gal, ezen belül is a Berlin— Frankfurt (Odera megyei) agráregyesülettel a szakmai kapcsolat, melyet az ifjúsági bizottság gondoz. Az együttműködés keretén belül évente 20 fiatal agrár- szakember utazik az NDK- ba, majd 20 jön Békés megyébe. Kialakulóban van az együttműködésen belül az üzemek egymással való kapcsolatfelvétele is. Ezenkívül a mezőhegyesi üzemi csoportnak a Jugoszláviában levő Adai Mezőgazdasági Kombináttal, a Békéscsabai Lenin Tsz-nek pedig a Szervó Mihály Mezőgazdasági Kombináttal v an rendszeres kapcsolata. — Ma az ország legnagyobb feladata a gazdasági élet pozitív irányban történő kimozdítása. Ennek megvalósulását mennyiben segítheti elő egy megyei szervezet? — Egyesületünk szakosztályainak, valamint az üzemi csoportoknak — bár eddig is ez volt — mostantól méginkább a legfontosabb feladatuk lesz a konkrét termelő munka segítése. Tovább kell javítanunk és szélesítenünk az együttműködésünket más tudományos szervezetekkel, termelési rendszerekkel, a tsz-szövet- séggel. Az összetett feladataink közül külön is ki kell emelni és erőteljesebb ütemben foglalkozni az élelmiszergazdaság ipari hátterének fejlesztésével, a szellemi termékek (kutatás, fejlesztés) eredményeinek az újítások és találmányok gyorsabb termelésbe állításával. Tovább szükséges növelni a szervezeti egységekben folyó munka színvonalát, és be kell vonni az aktív egyesületi munkába a frissen végzett fiatal szakembereket. Csupán ezen célok megvalósításával biztosíthatja magának a továbbfejlődést, az eredményes működést a MAE Békés Megyei Szervezete. Egyben reméljük, hogy így mi is hozzájárulhatunk a megye előtt álló agrár-, műszaki, gazdasági feladatok sikeres megoldásához. Bacsa András
