Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

1987. augusztus 18., kedd A II hulladékvas-hasznosítás alapja a begyűjtés I LAPSZEMLE Számítástechnikai nyár A Ferrotransfer, vagyis a Kohászati Alapanyag-előké­szítő Közös Vállalat nevéből január 1-től hiányzik a „kö­zös” szó. A csaknem három évtizede létrehozott alap­anyag-előkészítő vállalatot a hazánkban működő négy legnagyobb kohászati üzem tartotta íenn. Az ez évtől állami fennhatóság alá került és nagyobb önállósághoz jutott vállalatnak azonban továbbra is a legfontosabb feladata maradt a különböző vashulladékok összegyűj­tése és továbbítása az újrafeldolgozás színhelyére. Ma, amikor oly sok szó esik hazánk iparszerkezeté­nek átalakításáról, melynek egyik neuralgikus pontja ép­pen a gazdaságtalanul üze­meltetett kohászat, vajon van-e jövője az alapanyag­előkészítő vállalatoknak. Ha nincs, akkor mi történik majd a kiselejtezett gépek­kel, a vashulladékkal? E kételyek eloszlatásához kértünk eligazítást Beraczka Páltól, a Kohászati Alap­anyag-előkészítő Vállalat bé­késcsabai telepének igazga­tójától. — Feladatunk valóban nem változott. Elsődleges cé­lunk továbbra is az, hogy a begyűjtött vashulladékot és a vállalatoknál keletkező gyártási hulladékot a lehető legrövidebb időn belül jut­tassuk vissza a kohókhoz. Ez népgazdasági érdek is, hogy a tudvalévőén gyorsan rozs­dásodó vasanyagaink miha­marabb feldolgozásra kerül­jenek, nehogy az idő4 vasfo­ga tegye azokat tönkre. Az elmúlt esztendőben be­gyűjtési tervünket sikerült túlteljesítenünk. 1987-ben 12 ezer 500 tonna vashulladé­kot szeretnénk átadni újra­feldolgozásra. Jelentős válto­zás viszont vállalatunknál, hogy a korábbi mennyiség- centrikusságunkat ettől az évtől a minőség határozza meg. Ezt a váltást elsősor­ban az tette indokolttá, hogy egyes ócskavasfajták — így a betonacél, a drótkötél — csak rettentően nagy mun­ka- és energiaráfordítás árán dolgozhatók fel, s így egy­szerűen nem térül meg az előkészítésre fordított ösz­A mostani szűk eszten­dőkben az utakra is egyre kevesebb pénz jut. Jóval lassabban épülnek az autó­pályák, mint ahogy az szük­séges volna, és bizony a ré- .gi utak felújítására, karban­tartására se jut elég. És hát ma még sok kis település­nek továbbra sincs szilárd burkolatú bekötő útja, s így ezeket legfeljebb kerülőúton lehet megközelíteni. Ez már- már tarthatatlan helyzet, ha nem kívánjuk, hogy ezek a falvak, tanyák végleg elnép­telenedjenek. Országos közúthálózat-fej­lesztési terv készült 1985- ben, és azori belül a szak­emberek meghatározták, hogy 2000-ig 440 kilométer­nyi összekötő utat kell építe­ni. Ám a beruházási költség a jelenlegi árakon számol­va is meghaladja a 8 mil­liárd forintot. Márpedig a közlekedési tárcának amúgy is szűkös a kerete, s így ezt az egyébként feltétlenül in­dokolt programot aligha ké­pes anyagilag támogatni. A VII. ötéves tervidőszakban, tehát 1985. és 1990. között előreláthatólag 300 millió forintot tud az összekötő utakra áldozni. Túl kevés, s ezt a Közlekedési Miniszté­rium vezetői éppúgy jól lát­ták, mint a 19 megyében. A KEZDET: NYOLC TELEPÜLÉS A Közlekedési Értesítő­ben megjelent pályázati fel­hívás, miszerint a helyi ta­nácsok összekötő utak épí­tésére támogatást kaphatnak a Közlekedési, továbbá a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumtól. A két szeg. Korszerűbb, ilyen hul­ladékanyagot is feldolgozni képes kohókat viszont az or­szág a jelen gazdasági hely­zetben nem tud üzembe ál­lítani. A gondok megoldását látszanak szolgálni azok az exportkilátások, melyek so­rán megszabadulhatunk az egyébként veszendőbe menő vagy csak nagyon gazdaság­talanul újrahasznosítható vashulladéktól. — Egy iparosodó, de alap­jában véve mégis mezőgaz­dasági jellegű megyéből évente 125 vagon vashulla­dékot begyűjteni nem kis feladat. Honnan gyűlik ösz- sze ez a másra már nem, csak újraöntésre alkalmas vasanyag? — Két területről kapjuk a fémhulladékot. A legna­gyobb üzlettársaink közé azok az iparvállalatok tar­toznak, melyek vasanyaggal dolgoznak. Ezek közül is megemlíteném a Csepel Au­tó szeghalmi gyárát, a bé­késcsabai forgácsolót, a Ha­lét, az Orosházi Alföldi Kő­olaj- és Gépgyártó Vállala­tot, valamint az Évig mező- kovácsházi gyáregységét. Né­melyikük közvetlen beol­vasztásra alkalmasan, tehát bálázottan szállítja a vas­hulladékot. Egyébként há­rom nagy teljesítményű ra­kodógéppel és szintén három darab, egyenként 10-12 ton­na teherbírású gépkocsival rendelkezünk. Az elszállítan­dó vasanyagot a megye te­rületéről szinte egy órán be­lül vállaljuk. Egyre több a különböző gmk-nál keletke­ző fémhulladék, amelyért készpénzzel fizetünk. Végül tárca ugyanis az előzetes tárgyalásokon példamutató egyezséget kötött, s így vár­hatóan az a 300 millió fo­rint megháromszorozódik, tehát jóval több bekötő út épülhet, ha mindenki részt vállal a költségekből. A mezőgazdasági tárcának is érdeke, hogy gyorsabban megvalósuljon ez a prog­ram, hiszen ezeken az elzárt településeken is sok mező- gazdasági üzem és szövetke­zeti gazdálkodik. Ám. út hí­ján nehezen tudják termé­keiket eljuttatni a városok­ba. A tárca tehát úgy dön­tött, hogy amennyiben egy helybeli üzem vagy szövet­kezet is támogatja az út­építést, akkor hasonló össze­get juttat a pályázóknak, mint a Közlekedési Minisz­térium. Az első pályázatok határ­ideje április 15-e volt, s vé­gül is 12 település indult a versenyben. A két miniszté­rium szakemberei 8 pályá­zatot fogadtak el. HA A TSZ NEM SEGlT Ebben a programban ké­szült el a Békés—Bélme- gyer út, ami különösen a bélmegyeri tsz dolgát köny- nyíti meg. Bélmegyer, vala­mint Antalbokor közvetlen autóbuszjáratot kaphat. A jövőre épülő összekötő utak közül különösen a Kistol­mács—Bázakerettye közötti érdemel említést, hiszen ta­lán leginkább Zala megyé­ben hátráltatja a kisebb te­lepülések fejlődését az, hogy nincs út. Ejtsünk szót azokról a pályázatokról is, melyeket a minisztériumok nem fogad­nem elhanyagolandó az a mennyiség sem, amit közvet­lenül a lakosságtól vásáro­lunk fel, hiszen ez a meny- nyiség havonta meghaladja a 40-50 tonnát. — Az önök vállalatán kí­vül a MÉH Vállalat is fog­lalkozik vasgyűjtéssel. Ho­gyan „férnek el” egymás mellett, nem jelentenek-e konkurrenciát egymásnak? — A korábbi években va­lóban volt ilyen probléma. A MÉH Vállalatnak sok más egyéb tevékenysége közt csu­pán egy részét képezi a vas­gyűjtés. Nekünk alaptevé­kenységünk. Mostanra sike­rült megegyezésre jutnunk, államilag meghatározott áron vásároljuk fel az ócska­vasat. — A régi, Csorvási úti te­lepen a fém, és elsődlegesen a vashulladék begyűjtése, ér­tékesítése mellett haszonvas- eladással is foglalkoznak. Miképp egyeztethető az ócs­kavasvásárlás az új vasáru­sítással? — Telepünkön olyan vas­anyagokat forgalmazunk, melyek kohászati nagy­üzemben készültek, ám vala­milyen okból nem feleltek meg a minőségi igényeknek, vagy az érvényben levő szab­ványnak. Ilyen anyagokat árusítunk közületi és lakos­sági célokra. Ezen kereske­delmi tevékenységünkből na­ponta olykor 250 ezer forint­tal is bővítjük vállalatunk bevételét. Vannak sajnos „el­fekvő” idomacéljaink, leme­zeink, melyeket most 5-30 százalékos árengedménnyel próbálunk eladni, s ha vég­képp nem sikerül gazdára találniuk, akkor ezeket is új­raöntik majd a vaskohók­ban. Végezetül Beraczka Pál el­mondta még, hogy az idei 2 millió 908 ezer 600 forintos bevételi tervük a megnöve­kedett minőségigény ellenére is elérhetőnek tűnik. Vashul­ladékra a jövőben is számí­tani kell, s mint ma annyi más hulladékot, ezt is gaz­daságosan kell hasznosítani. Bacsa András tak el. Esetük nem minden tanulság nélkül való. Több­ségük a már meglévő szilárd burkolatú útját kívánta szé­lesíteni, márpedig ez egy később^ terv. A két tárca először azoknak akar segí­teni, akik még mindig föld­úton járnak. Volt, ahol a tanács vagy a tsz nem aján­lott fel támogatást. Ha vi­szont a szövetkezetnek nem fontos, hogy a zöldség-gyü­mölcs hamarabb jusson a piacra, akkor a MÉM ter­mészetesen inkább másokat támogat. MILYEN ANYAGBÓL? Az idén még egy pályáza­tot kiírt a két tárca, s an­nak a határideje szeptember 30-án telik le. És ezután minden évben szeptember 30-a lesz a pályázatok be­adásának határideje. Az el­bíráláskor a szakemberek azt is megvizsgálják, hogy az építésben mennyire kí­vánnak a helyben találgató anyagokra alapozni. Tehát, azok a pályázatok már ele­ve előnyt élveznek, melyek számoltak a településen, vagy annak közelében ta­lálható homokkal,' pernyé­vel, bányameddővel, vagy más hulladékanyaggal. Te­hát, ahol például nincs kő­bánya, ott nem érdemes zú­zottkőből tervezni az utat, hiszen akkor a szállítási költségek jelentősen meg­drágíthatják az építkezést. És ami szintén fontos: az összekötő utakhoz nem kell olyan vastagságú pályaszer­kezetet tervezni, mint az autópályánál. D. L. Egy műszaki szaklapban általában nemigen követhető nyomon az évszakok válto­zása. Ez nem egy divatma­gazin, ahol be lehet mutat­ni a legújabb fürdőruha- modelleket, nem napilap, ahol meg lehet írni, hogy nincs sör és jól halad az aratás, nem ifjúsági fórum, ahol fel lehet hívni a Bala- ton-parti csövezés veszélyei­re a figyelmet. A Computer- world-Számítástechnika au­gusztus 12-i száma is olyan — nem éppen vízparti ol­vasmányokkal — kedveske­dik a számítástechnika igé- | nyes alkalmazóinak és értő" i művelőinek, amilyen a mérnöki feladatok meg- : könnyítését szolgáló tervező programok összehasonlító tesztje. Aki rpég nem ismer­■ né ezeket az úgynevezett í CAD—CAM programokat | (bár a CW—SZT-ben már i hosszú hónapok óta folyó j teljes oldalas sorozat segíti j az ismerkedést), az olyan alapvető információkat is í kaphat ettől a cikktől, hogy egy-egv ilyen szoftverter- ; méknél egyáltalán milyen tulajdonságokat érdemes vizsgálni, mit várhatunk el I tervezői segítség gyanánt, és I mit kérdezzünk, ha valaki nekünk ilyen programot kí- I nál. Tanácsadó jellegű az a ! kritikai szemrevételező cikk i is, amely a SZENZOR Vál- ; lalat hasonló nevű adatbá­ziskezelőjét mutatja be. Az j osztályozott taulajdonságok ; között az ár nem éppen jó jegyet kapott, de hát van : valami ezen a nyáron, amit j ne drágállanánk? Az, hogy végül is nyár ‘ van, a lap szerkesztőségi ol- í dalán derül ki, egy nyaralá- : si beszámolóból. Ilyenkor, : amikor a nagy meleg miatt a felesleges ruhadarabokat mindenki leveti, talán le- ' kerül az álarc is; és ha már , az ember szakmabeliekkel j akad össze az üdülőben, le- i hét egy kicsit olyasmiről be- ! szélgetni, ami zakóban, j nyakkendőben üzleti titok- \ nak vagy éppen illetlenség- ; nek számítana. A dolog ér­■ dekessége, hogy egy megle- 1 hetősen szenzációsnak tűnő bejelentés — mégpedig az, hogy az egyik legismertebb ; amerikai szoftverháznak ; Magyarországon készítik az j új slágertermékét — nem- : csak ebben a vízparti cse­vegésben hangzik el, hanem ; egy kisszövetkezeti elnökhe­lyettessel készített hivatalos ! interjúban is, mégis, a für- j dőruhás isformáció a be- j gombolkozottabb, a zárkó- j zottabb. Hogy miért? Hát j talán, mert ilyenkor nyáron . is van, aki jobban és van, aki kevésbé érzékeny a frontra, vagy esetleg a konf- I rontációra. Szupervezető szobahőmérsékleten Egy amerikai tudós beje­lentette, hogy sikerült olyan anyagot izolálnia, amely már szobahőmérsékleten ellenál­lás nélkül vezeti az áramot. Walajabad Sampath, a co­loradói állami egyetem pro­fesszora 21 Celsius-fokon fi­gyelte meg a jelenséget. Ha az ellenőrzések *s megerősí­tik a bejelentést, akkor ala­posan felgyorsul „az elekt­ronikai forradalom”. Az ellenállás nélküli áramvezetést korábban csak nagyon alacsony hőmérsék­leten sikerült elérni. Főképp az utóbbi egy évben azon­ban rendkívül nagy előrelé­péseket tettek a tudósok, si­került egyre-másra maga­sabb hőmérsékleten is csök­kenteni a vezetők ellenállá­sát. Az ellenállás nélküli vezetés jelentőségét az ad­ja, hogy a szuperkompute­rek és egyéb műszerek újabb nemzedékét hívhatja életre a „21 Celsius-fokos" felfe­dezés. 2000-ig - pályázattal 440 kilométer összekötő út épül Szarvasi vasasok Valamennyi egy- és kétlapos rezsó műanyagból préselt lá­bakon áll a biztonságos üzemeltetés szavatolására. Tankó Gézáné a műanyagot préselő gépen ezeket az aprócska lá­bakat készíti Snajder Mihály marós, a Mokka és a Wigo kávéfőző víztar­tályát marógépen munkálja meg A szövetkezet nagy teljesítményű műanyagformázó gépein lámpaernyőket is préselnek. A világítótestek gyártása a másik erőssége a szarvasi szövetkezetnek. Balogh Kálmánné kiemeli a gépből a frissen öntött lámpaernyőt Fotó: D. K.

Next

/
Thumbnails
Contents