Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
1987. augusztus 15., szombat 0 i:i=uumt* Moszkva—Gödöllő—Békéscsaba Szovjet diákok a Lenin Tsz-ben Megyénk kutatóműhelyeiből Ponty a termálvízben Február óta kerestem a találkozás lehetőségét dr. Oláh János professzorral, a Szarvasi Haltenyésztő Kutatóintézet világszerte ismert szaktekintélyével, a Haki tudományos igazgatóhelyettesével. Sok munkája, külföldi elfoglaltsága miatt csak most, augusztus első felében találkozhattunk. Először is szerkesztőségünk megbízásából nagy tisztelettel szerettem volna köszönteni abból az alkalomból, hogy a Magyar Tudományos 'Akadémián megvédte nagy doktori disszertációját a biológia területéről, közelebbről vizeink nitrogénháztartásáról. Persze, tudományos körökben ezt másként, idegen szavakkal közérthetőbben fejezik ki. A nitrogén a fehérjék alkotórésze. Ennek megkötésétől, felépítésétől és lebomlásától függ a vizek világának élete. /Az 1945-ben létesült Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szovjet tapasztalatok alapján szervezték meg az oktatást és a kutatást. Az első tanárok között szovjet oktatók is voltak, sőt, az 1952-ben megalakult gépészmérnöki kar tankönyvei, tantervei is szovjet mintára készültek. Az első magyar aspiránsok a moszkvai Gorjacskin Mező- gazdasági Műszaki Egyetemen tanultak. A gödöllői és a moszkvai tanintézet között ily módon már több mint 30 évé folyamatos a kapcsolat. Napjainkban az oktatás és a kutatás területén kialakult együttműködést kölcsönös szerződés szabályozza. A kapcsolat eredményeként a moszkvai egyetemisták legkiválóbbjai minden évben Békéscsabán, a Lenin Tsz-ben gyarapíthatják tudásukat. E hó elején — augusztus 3-án — nyolc diák és két tanár érkezett a csabai szövetkezetbe. * * * — Ez a cseregyakorlat már tulajdonképpen 18 éve létezik — mondja dr. Kaifás Ferenc, a, gödöllői egyetem docense, aki egyben Békéscsabán a tolmács szerepét is betölti. — A gödöllői diákok Moszkvában, a moszkvai hallgatók pedig Békéscsabán bővíthetik ismereteiket/ Emellett egyetemünkön jelenleg 120 szovjet diák tanul. Kapcsolataink tehát szélesek, s ezt több szovjet elismerés is bizonyítja. Rudobasta Stanislav Pav- lobics, a moszkvai' Gorjacskin egyetem mezőgazdaságvillamosítási és automatizálási kar dékánja először jár Magyarországon. Arra a kérdésre, hogy mit jelent maga és hallgatói számára a békéscsabai gyakorlat, a következőket válaszolja: — A Lenin Tsz élenjáró termelési technológiákkal és korszerű gépparkkal rendelkezik. Két olyan új technológiával találkoztunk, amelyet eddig még sehol sem láttunk. Az egyik a szójafeldolgozás technológiai folyamata, a másik a baromfitrágya hasznosítása a mezőgazdasági ' termelésben. Nekem, mint hőtechnikával foglalkozó tanárnak, nagyon hasznosak az itt tapasztaltak. A Szovjetunióban például most kezdtek el foglalkozni a szójatermesztés- sel, s a Magyarországon látottak óriási segítséget nyújthatnak a mi munkánkhoz. Manapság szerte a világon előtérbe került a természetvédelem kérdése. A mezőgazdaságban az állat- tenyésztő telepeken képződő trágya elhelyezése és fel- használása is ehhez a tárgykörhöz tartozik. Itt a Lenin Tsz-ben láttunk egy szárító- berendezést, amely a baromfitrágyát teszi haszno- síthatóvá. Diákjaim 4. éves hallgatók. Egy év múlva már mérnökök lesznek, és a szovjet mezőgazdaságban alkalmazhatják a magyar mezőgazdaságban tapasztaltakat ... Az egyetem dékánja elmondja még, hogy a szövetkezet több számítógépet is használ a termelési folyamatok optimalizálására, és a szovjet hallgatóknak ezzel a munkával is igen hasznos megismerkedniük. A nyári gyakorlat három résztvevőjét az ebédszünet idején kértük meg egy kis beszélgetésre. Mindhárman először vannak Magyarországon. — Amikor ide készültünk, nagyon sok Magyarországról szóló útikönyvet elolvastunk. Ezeken kívül persze a szovjet sajtóból is sokat megtudunk az önök országáról — mondja Irina Csibiszova. — Mi alapján, és ki választja ki azokat, akik a magyarországi gyakorlatra utazhatnak? — kérdeztük Miszák Andreászjánt. — A hallgatók tanulmányi és közösségi munkája alapján a Komszomol egyetemi szervezete jelöli ki a gyakorlatra utazókat. Alekszander Rityiknek a jól és előre megszervezett munka tetszik a szövetkezetben. — Kevés a munkaidőveszteség — mondja —, és emellett örülök annak is. hogy a magyar munkatársak sokat segítenek nekünk ... Kérdésünkre, hogy min változtatnának a Lenin Tsz-ben, gondolkodóba esnek, majd Irina „kapcsol” leghamarabb: — Talán az ételen, mert bár bőséges, de nekünk kissé csípős — nevet a csinos egyetemista lány. Augusztus 23-án befejeződik a gyakorlat és ezután egy héten át Magyarország városaival és nevezetességeivel ismerkedhetnek a moszkvai fiatalok. Irina a Magyar Nemzetil Múzeumra és a Balatonra kíváncsi leginkább, Alekszander a történelmi városokat, épületeket és természetesen Budapestet szeretné látni. Miszák pedig az előbb felsoroltakon túl a magyar mezőgazdaság történetét kívánja megismerni. A termelőszövetkezet egyébként már régóta foglalkozik kutatással és új technológiák bevezetésével. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen keresztül 15 évvel ezelőtt kerültek kapcsolatba a moszkvaiakkal. Akkor vetődött fel a gondolat, hogy — mivel a tsz technológiáiban sok az automatizált elem — legyen a Lenin Tsz a Gorjacskin egyetem automatizálási kara hallgatóinak állandó gyakorlóhelye. Szerződést is kötöttek a moszkvaiakkal és a gödöllőiekkel. Egyébként már a szövetkezetiek is voltak Moszkvában, ahol bemutatták nekik az egyetemi oktatást, s tanulmányozhatták a kutatások eredményeit. Ily módon kölcsönösen tudják) hasznosítani egymás tapasztalatait ... Hornok Ernő Bizonyára többen hallottak a Tatai-tóban észlelt halpusztulásról. Az öreg tóban felborult a biológiai egyensúly, amely következménye volt a látvány. De ennek mélyebb okai voltak, melyet a biológia megfejtett, és javaslatot tett a hasonló helyzetek elkerülésére. Ez gyors munka volt, mert az ország egyik igen jelentős természeti tája forgott veszélyben. Dr. Oláh János, a biológiai tudományok doktorának véleménye az ok felszámolásában benne volt. Hallottam, hogy Francia- országból Szarvasra megbízás jött olyan tavak haltenyésztésre történő hasznosítására, melyek másokon kifogtak. Olyan vízfelületen kellett jól prosperáló halászati kultúrát garanciával teremteni, melyre mások, más tudományos intézmények nem vállalkoztak. Különleges követelményeket állított fel a francia ágazati vezetés, melyek teljesíthetőségének kulcsa egyedül a szarvasi intézet birtokában van. Ennek az a lényege, hogy a vízfelület minden hektárjáról természetes tartáskörülmények közepette két tonna pontyot nyerjenek. Szarvas vállalta a feladatot, és olyan halhústermelési technológiát dolgozott ki, melynek passzusait megtartva a feladat teljesíthető. Nem érdektelen említeni, hogy a franciák egy évre ösztöndíjasként maguk közé fogadták a magyar kutatót. A meghívást Oláh professzor nem fogadta el, mert ebben az esetben az itthoni és a nemzetközi munkái, megbízatásai csorbát, idő- veszteséget szenvednek. Egy- szer-kétszer azonban ránézett a franciákra, hogyan tartják meg a technológiai előírásokat. — Ott, ahol közvetlenül zsebre megy a munka, mert olvan az érdekeltségi rendszer, különben csődbe mennek a farmerek, óriási jelentőséget tulajdonítanak a kutatóintézeti munkának. Nálunk más a helyzet. Itt mindenki ért mindenhez, legjobban a halhústermeléshez. íev gyakran megesik, hogy ajánlatainkat, technológiai előírásainkat átformálják. A világban még egy ilyen ország, mint a mienk, nincs. Mi tele vagyunk kiválóan képzett szakemberekkel, akik mindent tudnak — feltételezik magukról —, és csak akkor jönnek Szarvasra, amikor valami nem jön be az elképzelésekből. Más országokban más a helyzet. Az ENSZ élelmezési szervezetének, a FAO-nak a mi intézetünk Európában egyedüli kutatóbázisa. Magam is FAO-szakértő vagyok, s járom a világot, ahogyan megbízatásaim szólnak. Legutóbb Indiában voltam, ahol a falvak melletti tavak halhústermelésre fogását tanulmányoztam. Ehhez a FAO egy tudományos intézetet hozott létre az indiai kormánnyal egyetértésben. Eev izraeli és egy amerikai kollégámmal körvonalaztuk az intézet feladatát, és a továbbiakban rájuk figyelünk. hogy a halhústermelésben a helyi lehetőségek kihasználásával, javaslatainkkal hogyan jutnak előbbre. — A tatai öreg tó biológiai egyensúlyának helyre- állítása mellett van-e hasonló más munkájuk, megbízatásuk? — Behatóan foglalkozunk a Velencei-tó vízminőségének javításával, a tavat tápláló patakok .víztisztaságának megőrzésével. Észak- Magyarországon, a sárospataki térségben egy pisztrán- gos víz kialakításával bíztak meg bennünket. De sorolhatnám tovább: a Kis-Bala- ton vízminőségének védelmével, s annak a területnek a hasznosításával, melyet az utóbbi években adtak vissza a Balatonnak. A mi munkánk természetesen a víz halasítási hasznosításával kapcsolatos. Vizeinkben a hal rendkívül hasznos. Életfunkciójával tisztítja a vizet, karbantartja azt a biológiai egyensúlyt, mellyel a természetes vizek az emberi szervezet regenerálódását segítik. Ez az egyensúly óriási érték az emberiség számára, ezért óvjuk és védjük vizeinket. Visszatérve a kérdésre, elmondhatom, hogy Szentesen az igen nagy mennyiségű kitermelt termálvízben ma már pontyokat tenyésztünk. A termálvíz hasznosítása az Országos Vízügyi Igazgatóság kérésére és támogatásával bontakozott tudományos programjaink közé. Sokak számára hihetetlen, de korunk biológiai tudománya mindenre megadja a kellő választ, így arra is, hogy a termálvizekben levő szerves és szervetlen anyagok lebontásával, illetve felépítésével értékes halhústermelés is lehetséges. A szentesi tapasztalatokat rövidesen nyilvánosságra hozzuk, hogy mások is lássák, hol tart a Szarvasi Haki a tudományos felfedezésekben, a biológiai tudományokban, hiszen ez a szentesi példa nagyon is az újdonság erejével hat. Szeretném megemlíteni, hogy a Dunán épülő erőművek vízrendszerének hasznosítására a halhústermelés szempontjából igen jelentős megbízatásaink vannak. Ezeken is dolgozunk. De igen jelentősnek tartom a Vietnamban épülő új, Ázsia legnagyobb víztározója halhústermelésének stratégiai szervezését, melyben a szarvasi intézet ugyancsak részt vesz. Ez év februárjában hosszabb időt töltöttem a Távol-Keleten, és felkészültségemmel segítettem a vállalkozás sikerét. , — Mennyire vannak idehaza Szarvason, hiszen szőkébb pátriánkban legalább annyi biológiai feladat vár megoldásra, mint máshol a világban. — Idehaza Szarvason és a megyében rendezetlenek dolgaink. Senki sem lehet próféta a saját hazájában. Munkatársaimat külföldön jobban ismerik, többször kérnek tőlünk segítséget a FAO-n keresztül, mint idehaza, pedig nagyon fajsúlyos feladatok lennének itt, Békésben is. De itt valaminek a hiányát érezzük, nem úgy, mint Franciaországban. Oda anyagot szállítunk. Munkánkkal hirdetjük a magyar halászati tudományt, amely a világ élvonalába tartozik, de idehaza legföljebb huszadrangú kérdés. Pedig olyan technológiáink vannak, melyek adaptálásával a hazai haltermelést meg lehetne duplázni, vizeink minőségét meg lehetne őrizni a civilizációs ártalmaktól, s így a víz a természetben az ember regenerálódását szolgálhatná. Ügy látom, erre nagyon nagy szükség is lenne, mert ha csak a szarvasi holtágat veszem alapul, ahol már most egy- egy nyári napon tízezrek üdülnek, pihennek, akkor nekünk, biológusoknak és kutatóknak meglennének a feladataink. Az élet tudományos és praktikus oldaláról még hosszan beszélgettünk dr. Oláh János professzorral. A kutatómunka szűk kereszt- metszeteit, a hiányos anyagi feltételeket, melyek a műszaki munka feltételeit behatárolják, elsődleges fékként említette. Azután a kutatás rapszodikussá válását helytelenítette, hiszen a ma kutatója munkásságából hónapok, évek esnek ki azért, mert a tudományos eredményekből valamennyiüknek közvetlenül is pénzt kell csinálnia. Jó lenne egy marketingszervezet, amely ezen a nehézségen átsegítené őket, s a kutatót meghagyná és megerősítené abban a szemléletben, hogy mindig és mindenkor az újabb és újabb eredmények elérésére törekedjen, ahogyan a világban is teszik. Hiszen a kutatásban leállni annyit jelent, mint az élvonaltól elmaradni. Nem vitás, sok igazság van ebben a felfogásban. Ezt erősíti az is, hogy a szarvasi intézet műszerezettsége a világ élvonalától most már elmarad, holott a világ élvonalában tartják nyilván az itt folyó munkát. Talán 1988-tól változik az intézet megítélése. Az anyagi bázis bővülésében reménykednek, új műszerek beszerzésének lehetőségében, és a tudományos munka iránti igény hazai növekedésében látják a kibontakozást. Nem érdektelen megemlíteni, hogy dr. Oláh János, professzor Békés megye szülötte. Bucsán született, édesapja kovács volt, ő pedig Szeghalmon, a Péter András Gimnáziumban kezdte el tanulmányait. A legnagyobb tudományos fokozat, a biológiai tudományok doktora cím birtokosa, a FAO szakértője, 250 körüli olyan tudományos dolgozat publiká- lója, melyre a világ tudományos élete felfigyelt. Nevét, munkásságát jegyzik Amerikában, a Szovjetunióban, Közép-Amérika fejlődő országaiban éppen úgy, mint Indiában vagy a Távol-Keleten. Négy nyelven beszél, így a világ különböző országaiban nagyszerű barátokat, a tudományos életben vele együttműködő társakat, a magyar tudományos életnek tekintélyt, tiszteletet szerzett, Szarvas nevét pedig ismertté tette a világban. Dupsí Károly-ban olvBstuk a Magyar Sió Jugoszláv kukoricagondok Az idei kukoricatermés 1—1,5 millió tonnával kisebb lesz a tavalyi rekordtermésnél, amikor 12,5 millió tonnát takarítottak be Jugoszláviában. A szakembereknek ez a becslése mindenekelőtt azon alapul, hogy a termés jó részét idő előtt „leszüretelte” a júliusi kánikula, amikor a kukoricának több vízre lett volna szüksége. A kukorica a szárazság miatt „kényszerdiétán” volt, a talaj alacsony nedvességtartalma miatt ugyanis a növények nem tudták hasznosítani a tápanyagot. Ezenkívül a vihar és a jégverés Szlovéniában, Szlavóniában, Baranyában és Vajdaságban mintegy 400 000 hektáron részben vagy teljesen megsemmisítette a, vetést. Az augusztusi csapadék és az alacsonyabb hőmérséklet azonban kedvez a kukoricának, sok helyen javulhat a vetés állapota. A dél-moravai körzetben és Macedóniában ezzel szemben még mindig szomjas a kukorica, mondja dr. Lazar Ko- jiá, a zimonyi Kukoricanemesítő Intézet vezérigazgatója. A tavasszal 2,2 millió hektáron vetettek kukoricát, 166 000 hektárral kisebb területen, mint tavaly. A köztársasági és tartományi vetéstervek 2,24 millió hektár bevetését irányozták elő, s ebből arra lehet következtetni, hogy a földművesek — valószínűleg a tavalyi tapasztalatokon okulva, amikor nem volt kinek eladni kukoricájukat — mintegy 30 000 hektárral kisebb területet vetettek be. A tervek 11,7 millió tonnás termést irányoztak elő. A kukoricaföldek, dr. Kojié szerint, most hű képet festenek gazdájukról. Vannak ugyanis egymással szomszédos parcellák, ahol az egyiken szépen fejlődik a növény, a másikon meg elszáradt. Nyilvánvaló, hogy nem a szárazság hibáztatható kizárólag a kisebb termésért, hanem a rossz talaj előkészítés, az elégtelen fejtrágyázás és gyomtalanítás. Az idei szárazság emlékeztetett arra, hogy szakítanunk kell a száraz növénytermesztéssel, ha hosszú távon nagy1 hozamokat akarunk elérni. Egyes becslések szerint egy kiló hozamhoz a kukorica mintegy 400 liter vizet fogyaszt, s nálunk gyakran karnyújtásnyira van a víz, a kukorica mégis szomjas. A szántóföldeken alig valamivel több, mint 2 százalékát öntözzük, a csatornahálózat ritka, építése igen drága. Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság, a vízgazdaság és szélesebb közösség eszköztársítása, valamint kedvezőbb hitelfeltételek nélkül a vetések továbbra is szomjasak maradnak. Ezenkívül arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy — noha parcelláinkon a hibridek dominálnak — sok helyen még mindig a régi fajtákat vetik, ami természetesen kisebb hozamot jelent. Ha ehhez még hozzáadjuk a drága agrotechnikát, és' annak nem teljes alkalmazását, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy mindez szárazsággal kombinálva, akár kétmillió tonna kukoricát is „learathat”. Az ősz is szolgáltathat kellemetlen meglepetéseket, ha esős és hideg lesz az idő, nehézségekbe ütközik az október derekán érő kései hibridek betakarítása. Feltételeket kell teremteni a kukorica szárításához és raktározásához is, hogy ne történjen meg, hogy a nedvesség, és a kártevők miatt a már betakarított kukorica is tönkremegy. (Tanjug) Ismerkedés a tsz gépparkjával
