Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-14 / 191. szám
népújság! 1987. augusztus 14., péntek Október 6. Tsz, Nagyszénás Szigorú költséggazdálkodással a tervteljesitésárt A Nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezet vezetősége a közelmúltban tekintette át az első féléves gazdálkodást, és hozott határozatot az éves terv megvalósításához szükséges intézkedésekről. Eszerint szigorú költséggazdálkodásra törekszenek, minimálisra kívánják csökkenteni a kiadásokat. Befejeződött a legfontosabb nyári növények betakarítása. Erről és az első fél év tapasztalatairól kérdeztük Hegedűs Béla tsz-elnö- köt. — A kedvezőtlen időjárás miatt több növénynél kiesés keletkezett. Borsóból és repcéből nem tudtuk elérni a tervezett hozamot. Bár nem hozta a tervét, de elégedettek vagyunk a búza átlagtermésével, amely 2 ezer hektár átlagában 5,6 tonnát adott. Megfelelően halad a tálaj-előkészítés az őszi vetésű növények alá. A kétezerötszáz hektár kukoricára jól jött a közelmúltban hullott több mint 20 milliméter csapadék, s ugyancsak segített a 600 hektár napraforgónak, és a csaknem 800 hektár cukorrépának is. Befejeződött a madáreleségnek termesztett fénymag betakarítása. A vártnál nagyobb kárt okozott a rendkívüli aszály ennél a kultúránál — mondta az elnök. Az állattenyésztésben jelentős javulást ért el a serr téságazat. Az év első felében több malac született, és a húsiparnak átadott hízók minősége is jobb a vártnál. Évente tízezer hízót adnak a feldolgozóiparnak. A szövetkezet húsüzemének munkája a piac igényeihez igazodik. A településen működő húsboltjuk hozzájárul a lakosság ellátásának javításához. Kedvezőtlenül érintette a nagyszénásiakat, hogy az idei húsáremelés után 20 százalékkal csökkentették partnereik a megrendeléseiket. A szövetkezet broilerpulykával is foglalkozik, évente 1600—1700 tonna árut ad a baromfiiparnak. Eddig a tervhez közeli eredményt produkált az ágazat, így minden remény megvan arra, hogy év végére teljesíteni tudják a kitűzött célokat. Az Október 6. Tsz-ben 220 tehén termel tejet, és várhatóan év végére elérik az 5500—5600 litert tehenenként. Nemrégen vezették be a szövetkezetben a leányvállalati működési formát. Az első félévben a rakodógépgyártó és ipari tevékenységet folytató Gépkoop leány- lalatuk, az elektronikai cik- teli tervét. Másik leányvállalatunk, az elektronikai cikkeket gyártó Nella is jó eredményeket produkált az első félévben. Napjainkban már kiegészítő tevékenységgel foglalkozik a szövetkezet tagságának mintegy 30 százaléka. A háztájiban néhány százalékkal emelkedett az állatfelvásárlás. Elsősorban hízott sertéseket vásárol a szövetkezet, de évente mintegy 400 hízómarhát is felnevelnek a tagok a tsz- nek. A mintegy száz hektáron gazdálkodó szántóföldi kertészet a kezdeti nehézségek után egyre jobban magára talál. A kései kitavaszodás miatt több hetes késéssel tudták csak elültetni a kertészeti kultúrákat, de a meleg és a csapadék, valamint az öntözővíz pótolni tudta a lemaradást. Az Október 6. Tsz jelentős összeget fordít beruházásra. Ebben az évben is új kombájnok és traktorok érkeztek a szövetkezetbe. Egy hároméves gépvásárlási programot valósítanak meg az intenzív gabonaprogramon belül, és 1989-ig 80 millió forint értékű korszerű technikát vásárolnak. A szövetkezet tagsága tisztában van a jelenleg kialakult nehéz helyzettel. Az év első felében ugyanis különböző okok miatt nem úgy jöttek az eredmények, ahogyan tervezték. A több mint ezer aktív tagot számláló szövetkezetben őszintén beszélnek a gondokról, és nincs különösebb probléma a munkafegyelemmel. Tisztában vannak azzal: csak saját erejükre támaszkodhatnak. Pillanatnyilag a vezetésnek az okoz fejtörést, hogy még nem ismeretesek a jövő esztendei szabályozók, így nehéz megtervezni az elkövetkező gazdasági év feladatait, programját. I (V erasztó) Hz eredmény Sarkadon sem jön magától Az idei első félév nemcsak összességében mondható jónak a Sarkad és Vidéke Áfésznél. Ugyanis a 282 millió forintot meghaladó árbevétel 8,8 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezzel párhuzamosan a nyereség 29 százalékkal nőtt, vagyis meghaladta a 13 millió forintot. De ami különösen figyelmet érdemel: 1987. első hat hónapjában az áfész 4,7 százalékos nyereségszint eléréséről adhatott számot. Ezek a teljesítmények tehát azt is jelentik, hogy valamennyi ágazat megtette a magáét az első félévben? — kérdezem Béhr Attilát, a szövetkezet elnökét. — Ennek bizonyításaként itt van elsőként a bolti kiskereskedelmi ágazat, mely több mint 5 és fél millió forint nyereséget ért el. Vagyis 22 százalékkal többet, mint tavaly ilyenkor. Ez azt is jelenti — noha egyesek ennek az ellenkezőjét állítják —, hogy a bolti kiskereskedelemben még van tartalék. Vendéglátóágazatunk nyeresége is meghaladta a 3 és fél milliót, ami 7 százalékkal volt nagyobb, mint 1986. első felében. Jóllehet, a mi szövetkezetünk működési területén is jelen vannak a magántulajdonban lévő vendéglátóegységek. Termeltetési és felvásárlási ágazatunk szintén 3 millió forint feletti nyereséget produkált, ami 95 százalékkal volt több, mint a múlt év hasonló időszakában. A felvásárlásnak ez a dinamikája egyrészt a hajtatásos primőruborka és -zöldpaprika ütemes átvételéből, másrészt a jónak mondható továbbértékesítésből következett. Egyéb tevékenységünk — mely alatt főként az ipari ágazatot értjük — 700 ezer forint nyereséget hozott. — Hogy az említett ágazatok ilyen nyereséggel zárják az első félévet, ahhoz — gondolom — olyan intézkedésekre is szükség volt, melyekről eddig nem esett szó. — Már a múlt évben átszerveztük a központi igazgatást. Vagyis — nem mindenki egybehangzó lelkesedését kiváltva — megszüntettük az irányításban tapasztalható és megannyi kötöttséget okozó vezetési áttételeket. Ez egyrészt a különböző irányító részlegek összevonásában jutott kifejezésre. Másrészt abban — ami persze az előzőből következett —, hogy fel tudtuk gyorsítani a forgalmazáshoz és a termeléshez nélkülözhetetlen információ- áramlás dinamikáját. Végtére is a piaci árak mindenkori ismerete nélkül egyre elképzelhetetlenebb a forgalmazás, a továbbértékesítés. az ipari ágazatok működtetése. Erről már azok is meggyőződtek szövetkezetünkben, akik kezdetben szinte hallani sem akartak a belső átszervezésről. Ma már mindenki jól érti azt is, hogy nemcsak átszervezésre volt szükség, hanem gyors és határozott cselekvésre is. Ez esetben az új üzemelési formák meghonosítására gondolok. És nemcsak a szerződéses formációkra, hanem az átalánydíjas, s az egyszerűsített jövedelemérdekeltségű rendszer bevezetésére is. A két utóbbi beindítása kezdetben úgyszólván viharos ellentmondást váltott ki. Most viszont az kerülne nehéz helyzetbe, aki e két utóbbi rendszert meg akarná szüntetni. — Egyébként — és azt hiszem, ez alapvetően befolyásolta első félévi eredményeinket — az áfész 400 dolgozója és vezetője közül 360-an az új üzemelési formák valamelyikében dolgoznak. Míg a többieknél nyereség-, illetve célprémiumfeltételek határozzák meg a jövedelem mércéjét. Ezt úgy értsem, hogy a Sarkad és Vidéke Áfésznél mindenki konkrétan érdekelt abban, amit csinál? — Szó szerint így igaz ez a beosztott dolgozó, a boltvezető, a főosztályvezető és az elnök esetében egyaránt. Példaként említem, hogy az egyik részlegünk nem teljesítette határidőre feladatát: a kiírt célprémiumból egyetlen fillért sem kaptak az ott dolgozók. Nos, az anyagi érdekeltség ily módon történő érvényesítése meghozta a várt eredményt. Következésképp, a szövetkezet idei első félévi nyereségének 80 százalékát a közvetlen anyagi érdekeltségre épülő új formációk adták. Ipari és egyéb részlegeinknél különösen bevált az anyagi érdekeltségen alapuló átalánydíjas rendszer. Ebben a rendszerben dolgozik a fuvarozó, a kukori- capelyhet előállító, a' gumiipari termékeket készítő, a földmunkát végző részlegünk éppúgy, mint a faipari szakcsoport, mely az Artex Külkereskedelmi ’ Vállalat közreműködésével már exportra dolgozik. — Hat hónap azonban csak egyik fele az esztendőnek. Mi a biztosíték arra, hogy az év második fele is sikeres lesz? — Az eredmények záloga szerintem ezután is a lehetőségek gyors felismerésében és még gyorsabb alkalmazásában van. Vagyis, az ésszerűnek vélt elképzelést rövid idő alatt kell valóra váltani. A gyors cselekvéstől azonban elválaszthatatlan a vállalkozószellem. Szövetkezetünknél ez a központi igazgatásban végrehajtott belső átszervezésben, de még inkább az anyagi érdekeltségre épülő új üzemelési formák meghonosításában jutott kifejezésre. Továbbá abban, hogy az utóbbi időszakban több mellék- tevékenységet is útjára indítottunk. Az új vállalkozások persze mindig magukban hordozzák a kockázatot is, amit vállalni kell. Ez viszont feltételezi a felelősséget. A talpon maradáshoz változatlanul szükség van az adott lehetőségek még jobb kihasználására, de különösen a több lábon állásra. Mi ezt abban látjuk, hogy a főágazatokon túl minden egyéb tevékenységet megragadunk, ha az megvalósítható és eredményt ígér. Balkus Imre Túl sok lábon áll a magyar ipar Beszélgetés Harsányi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével A társadalmi és kormányzati szervek magas szintű bizottságai kivétel nélkül mind állást foglaltak abban, hogy tovább nem késedel- meskedhetünk, el kell indulnunk a gazdasági nehézségekből kivezető úton. Az egyik legnagyobb, egyben legnehezebbnek ígérkező teendőnk az ipari szerkezetváltás. Erről beszélgettünk Harsányi Imrével, az Országos Tervhivatal elnök- helyettesével. — A szakemberek körében minden bizonnyal teljes az egyetértés, de a dolgozók tekintélyes része nem igazán tudja, mit értsen ipari szerkezet alatt. Valóban, mit értsen? — A szakemberek körében sem teljes az egyetértés. Az ipari szerkezet sok elv szerint vizsgálható. Elemezhető termékcsoportok szerint, az eszközök és a munkaerő egymáshoz, viszonyított aránya alapján, a ráfordítás és a hozadék számbavételével, és sorolhatnám még. A legszélesebb körben elfogadott nézet képviselői az ipart ágazati és alágazati felépítésben vizsgálják, azokon belül és azok között tesznek összehasonlításokat. ft mi hibánk a cserearányromlás — Feltételezhetően nem mindegy, mit, mivel hasonlítunk össze. Mit mutatnak a különféle vizsgálatok? — Többek között azt, hogy iparunk túlságosan szerteágazó, sokrétű az ország nagyságához és a lakosság lélekszámához képest. Az egyes ágazatokra és alágaza- tokra soha nem jut elég fejlesztési lehetőség, mivel a rendelkezésre álló források sok részre forgácsolódnak szét. — A sokféleség felfogható úgy is, hogy a hazai ipar sok lábon áll. Az egyik nehézségekkel küzd, a másik termékei ugyanakkor kelendőbbek. Ez nem előnyös inkább? — A magyar ipar nem sok, hanem túl sok lábon áll. A túl sok láb az előrehaladásban már akadályozza egymást. Textil- és ruházati iparunk például nagyon sok megrendelésre tehetne szert, ha divatos, tetszetős, jó minőségű, egyedi termékeket, kis sorozatokat kínálna. Ám erre csak korlátozottan képes, nagyrészt viszonylagos technológiai elmaradottsága miatt, aminek viszont nem kis részben az az oka, hogy átfogó, igazán magas színvonalú rekonstrukcióra a textilipar kiemelt fejlesztésekor sem volt elég pénz. A sokféleség előnyeit nem bírjuk kihasználni. Szóval, véleményem szerint az ipar szerkezetét tekintve, a kevesebb több lenne. — »Ez volt a helyzet 20-30. éve is. Miért éppen most érlelődött meg a változtatás gondolata? — Az iparszerkezettel kapcsolatos kérdésekkel mindig is foglalkoztak az illetékesek, csakhogy most ez új megközelítésben történik. Ennek az az oka, hogy a magyar ipar az utóbbi években kevesebbet hoz, mint amennyi a ráfordítások és a népgazdaság igényei alapján elvárható. Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez korábban évről évre nőtt, 1985 óta viszont csökken. 1985-bén az ipar egésze kevesebbet hozott, mint 1984-ben, és tavaly még annál is kevesebbet. Az ipar meghatározó, a nemzeti jövedelemnek csaknem a felét adja. Nincs hát rendjén, ha nem elfogadható hatékonysággal működik. — Az úgynevezett cserearányromlás a legnagyobb bajunk? — A látszat szerint igen, csakhogy a cserearányromlás nem isten csapása, hanem jórészt a, mi mulasztásaink következménye. A vizsgálatok megállapították: a magyar ipar szerkezete nem kedvez a jövedelemtermelő-képesség növelésének. A mélyebben fekvő okok címszavakban: fajlagosan indokolatlanul nagy az anyag- és energiafelhasználás; kedvezőtlen a holt- és élőmunka felhasználásának aránya; a kívánatosnál jóval kisebb az állóeszközök kihasználtsága; magas rezsiköltség stb. A bajok gyökere ezekben rejlik, ezeken kell változtatnunk. A döntőbíró: a gazdaságosság — Miként? — A szerkezetváltás irányát tekintve egyértelmű az MSZMP KB állásfoglalása, mely szerint célunkat „a meglévő kapacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és műszaki színvonalának emelésével, a piaci munka javításával kell elérni ...” — Más szavakkal: a szerkezetváltásban a leglevő szerkezetre kell támaszkodnunk? — Igen. Képtelenség még feltételezni is, hogy rövid egy-két év alatt Magyarország kiépíthet mondjuk világviszonylatban számottevő elektronikai ipart. Megtehetjük viszont, hogy az adott szerkezeten az előbb felsoroltak szerint módosítunk. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy a jövedelemtermelő képesség fokozására alkalmas ágazatokat, alága- zatokat erősítjük, például a központi programok támogatásával, amelyeken pedig végképp nem lehet segíteni, azoknak a szerepét, jelentőségét mérsékeljük, vagy a termelést leállítjuk. Például szóba se jöhet, hogy a hazai vaskohászatot minden tekintetben leépítjük. De elengedhetetlen, hogy a veszteséget hozó termékek, elsősorban az úgynevezett kereskedelmi minőségű acéltermékek gyártását a legszükségesebbre korlátozzuk, kivitelét pedig fokozatosan megszüntetjük, ugyanakkor a magasabb feldolgozottságot igénylő acélok, acéltermékek előállítását és exportját szorgalmazzuk. — Szavait értelmezhetjük úgy, hogy a központi irányítás élesen szelektál, és ami gazdaságtalannak minősül, azt alapos fogyókúrában részesítik? — Nem, ez nem ennyire egyszerű. Először is, megvizsgáljuk, mi miért gazdaságtalan. Sok esetben nem a termékben van a hiba, hanem az előállítás körülményeiben. Bizonyítékok: 1986- ban a munkarend szerinti időalapot az ipar csak 74,6 százalékban használta ki, más szavakkal: átlagosan a munkaidő háromnegyedében termeltek a gyárak, negyedében pedig nem termeltek semmit sem, csak költöttek. Felsorolom, hogyan oszlik meg a munkaidőalap vesztesége. 15 százalék váratlan géphiba miatt, 10,8 százalék oka anyag- és energiahiány, 12,6 százalék a munkaerő- hiány miatt és 14,3 százalék a rendeléshiány miatti állás. Ez összességében a munka- időalap veszteségének több mint a fele, és ez mind emberi okokra vezethető vissza. A másik fele nagyrészt technológiai állásidő, amit jelentős korszerűsítéssel, gyártmány- és gyártásfejlesztéssel csökkenthetünk. — Ezek szerint több termék azért veszteséges, mert az előállító gépsorok csak fél kapacitással működnek, így kevés termék között oszlik meg a sok termékre kiszámított költség? — Nagyon gyakran ez az oka a jövedelemtermelő képesség mérséklődésének, ez a gondunk főleg Budapesten és a főváros környékén szorító. A nagy értékű termelőberendezések átlagosan még másfél műszakban sem működnek, holott három műszakban kellene termelniük, hogy bekerülési költségük minél hamarabb megtérüljön. Vízfej nélkül, szervezettebben — Tavaly — egy év alatt — 300 ezer dolgozónál is több változtatott munkahelyet az iparban — tehát majdnem minden negyedik dolgozó, de a változtatás iránya sokszor kedvezőtlen. El kell érnünk, hogy az emberek a gazdaságos termelést biztosító munkahelyekre menjenek. A másik nagy lehetőség a költségek csökkentése, az anyaggal való takarékoskodás, helyesebben a pazarlás megszüntetése. Száz forint ipari termelési értékben az elmúlt évben 65 forint volt az anyagköltség. Egy, egyetlenegy százalékos anyagmegtakarítás nagyjából 8 milliárd forint kiadástól mentesítené az ipart. Ezt reálisan el lehetne érni. Rengeteg kiadással jár a szervezetlenség. A Világbank, mielőtt kölcsönt ad, ellenőrzi a vállalati szervezetet. Csaknem minden esetben kitűnik, hogy számos az átfedés, a párhuzamosság, a döntés-- előkészítés útja iíjdokolatla- nul hosszú, nagy a vízfej, összességében a termelési költségeken belül 14 százalék a rezsiköltség; ez elviselhetetlenül magas arány. — Ha már ismerjük a hibák okait, ki számolja fel azokat? — Mindnyájunknak megvan a maga feladata a jobbításban. A szerkezetátalakítás alapvetően vállalati feladat, amelyet az állami irányításnak a szabályozás minden eszközével szorgalmaznia kell. Nagyon alapos elemző munka folyik a központi szervekben a stratégiai feladatok kitűzésének érdekében, a műszaki fejlesztést célzó pénz- és hitelpolitika kidolgozására, az energetika, a kitermelőipar gazdaságossá tételére, az infrastruktúra bővítésére, a nemzetközi együttműködés fokozására. Van tennivaló bőven, és mindig is lesz, mivel a szerkezetváltás nem egyszeri, hanem folyamatos teendő. A magyar ipar szerkezete megmerevedett, olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy gyors mozgásba jöjjön, hogy ezentúl mindig kövesse a piaci elváltozásokat, sőt, azok elébe menjen. Mónus Miklós
