Békés Megyei Népújság, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-14 / 191. szám

1987. augusztus 14., péntek NÉPÚJSÁG Fiilöp-szigetek és az ellenzék A Fülöp-szigeteken a jobboldali ellenzék képvise­lője, Juan Ponce Enrile lett a szenátus 24-ik, egyben utolsó tagja. A fülöp-szigete- ki választási bizottság — a május 11-i törvényhozási választások eredménye alap­ján — csütörtökön jelen­tette be, hogy Enrille volt hadügyminisztert hirdették ki az utolsó szenátusi hely­re. A szenátusban ezzel a jobboldali ellenzék, a Nagy Szövetség a Demokráciáért (GAD) pártnak két képvise­lője foglal helyet, a fennma­radó 22 helyet — csakúgy, Jazov és a szovjet katonai sajté A szovjet hadseregben és a flottánál csak a katonai élet demokratizálásával, a munkastílus, és munkamód­szerek tökéletesítésével lehet megszüntetni a fejlődést gátló „fékező mechaniz­must” — mondotta a kato­nai sajtó vezető képviselői­vel tartott találkozóján Dmitrij Jazov hadseregtá- bornokj a Szovjetunió hon­védelmi minisztere. A talál­kozóról csütörtöki számában közöl összefoglalót a Krasz- naja Zvezda. A miniszter felhívta a fi­gyelmet arra, hogy az) ala­csony szintű követelmények miatt a hadseregben elter­jedt a nemtörődömség, az önáltatás. Az Izvesztyija írta mint a képviselőházi mandá­tumok többségét — Aquínó elnök párthívei töltik be. A kormányból 1986. no­vemberében kibuktatott En­rile politikai pályafutása kis megszakítással így folytatód­hat — mutatnak rá megfi­gyelők. Szenátori megbízatásáról értesülve Enrile kemény hangú nyilatkozatban bírál­ta a fülöp-szigeteki vezetést, és nyomban megkérdője­lezte Aquínónak a merényle­tek, terrorakciók megféke­zésére irányuló szigorító in­tézkedéseit. II Földközi-tengeren a Szent Jupát Csütörtökön érkezett a je­lentés az MHSZ székesfehér­vári rádióállomására, hogy negyvenhét napos Atlanti­óceáni hajózás után megér­kezett a Földközi-tengerre a Szent Jupát .A két magyar sportoló, Fa Nándor és Gál József az Atlanti-óceán át- szelésével túljutott a két éve tartó föld körüli út utolsó, leghosszabb szaka­Az elmúlt napokban a Gibraltári-szoros felé tartva erős viharba kerültek, de végül is szerencsésen sike­rült elérniük a marokkói Ceuta kikötőjét. A két ha­jós néhány napos pihenő után a Földközi-tengeren folytatja útját az Adria fe­lé. Várhatóan szeptember 12-én érkeznek útjuk Végál­lomására, Opatija kikötőjé­be. Í1EH3EHCKA5I át ~ ÚJ sxo á/knit^3 «jffiiffurterÄllgemt».* MkyarSiö Pelenkás alpinista A csendőrök szerdán helikopteren szál­lították vissza „tengerszintre” a Mont Blanc megmászásának ifjúsági rekordjára kiszemelt jelöltet, bár — függőlegesen — jó másfél kilométer választotta még el őt Európa tetejétől. A kétéves fiúcskán nem látszottak a kétségbeesés jelei, amikor ha­tóságilag vetettek véget alpinista mutat­ványának. Franciaországban nagy vihart kavart a 38 éves Andrzej Kowalczyk és felesége el­határozása, hogy két fiukkal, akik közül az egyik 11, a másik viszont csak kétéves, megmásszák a csúcsot. Az öt éve Nan- terre-be települt lengyel házaspár július végén közölte a sajtóval, hogy a Mont Blanc kollektív, családi meghódításával meg akarják dönteni az eddigi világcsú­csot, Jean-Jacques révén el akarják hó­dítani a legfiatalabb hegymászó dicsősé­gét. (Nyolc évesnél fiatalabb gyerek még nem járt a kontinens legmagasabb hegy­csúcsán.) Gyakorlott hegymászók őrült ötletnek tartották a vállalkozást, és a hatóságok, miután kikérték orvosok véleményét is, megpróbálták lebeszélni a szülőket, de hasztalan. A levegő ritkaságából, az óriási hómérsékletcsökkenésből, és a néha 140 kilométeres szélből fakadó veszélyek egy kétéves gyerekre nézve végzetesek lehet­nek — mondták a hozzáértők, a csendőrök pedig az ügyészséghez fordultak, és bünte­tőeljárást helyeztek kilátásba a házaspár ellen. A négytagú család szerdán mégis útnak indult. 2400 méter magasságig, a Sasfészek menedékig vonattal mentek, és onnan néhány órai gyaloglás árán a Vö­rös fejhez érkeztek, 3167 méterre. Ott már a csendőrök várták őket. Az akaratán kí­vüli kis hőst, testvérével és anyjával együtt helikopterre ültették, és a kaland­nak véget vetettek. Az apa szerda este még a hegyen volt, bár egyedül egyszer már megjárta a csúcsot. A hatóságok meg vannak győződve ar­ról, hogy a sajtóban alaposan előkészített vállalkozás mellett egy lap nyomására tartott ki a Nanterre-ben élő házaspár, minden lebeszélő igyekezet ellenére. Mondják, hogy tavaly óta, amikor a Mont Blanc meghódításának kétszáz éves év­fordulója volt, a hegycsúcs valóságos „di­vattá” vált és sokakat sarkall esztelen öt­letekre. Aeroflot — mélyrepülésben „Légitársaságunk, az Aeroflot hosszú éveken, évtize­deken át volt büszkeségünk. A rend, a szerviz, a mi­nőségi kiszolgálás iskolapéldája. És aztán valahogyan, észrevétlenül az Aeroflot a megközelíthetetlenség, az érinthctetlenség dicsfényével kezdte övezni magát. Az országban megindult reformok megvalósítása során világosan kitűnt, hogy a szovjet légitársaság tetszetős cégére mögött a gazdasági, szociális, erkölcsi problé­mák egész tengere hullámzik.” Ezekkel a szavakkal vezeti be az Izvesztiyja, a szovjet kormány lapja azt a terje­delmes beszélgetést, amelyet munkatársa folytatott a má­jusban hivatalba lépett légi­közlekedési miniszterrel, Alekszandr Volkovval. — Véleménye szerint mi ma az Aeroflot legégetőbb prob­lémája? — Az üzemanyag. Ez a kérdések kérdése. Ennek a hiánya akadályozza, hogy a rendelkezésünkre álló gép­parkot teljes kapacitással üzemeltethessük. Ha elegen­dő üzemanyagunk lenne, 10—15 százalékkal növelhet­nénk az utasok számát. Az üzemanyag hiánya teremti meg azt az ollót, amelynek két szára közé évente mint­egy 15 millió ember szorul. Ennyivel szállíthatnánk töb­bet. Az üzemanyag hiánya szociális gondokkal is jár. Mint ismeretes, a pilóta fize­tését elsősorban a repült órák száma után kapja. En­nek a rendszernek vannak hiányosságai is. De egyelőre ez van érvényben. Ha a gép a földön vesztegelt, a pilóta kevesebbet keres. Igyek­szünk bebizonyítani a terv­hivatalnak az üzemanyag­probléma időszerűségét. Ter­mészetesen tisztában vagyok azzal, hogy a tervhivatal le­hetőségei is korlátozottak. A számításaink viszont azt mu­tatják, adjanak nekünk több üzemanyagot, és mi ga­rantáljuk, hogy az megtérül, kifizetődik, nagyobb nyere­séget hoz, mint bármelyik más vállalatnak. Sőt, nem is közönséges nyereséget, ha­nem valutát. Több valutát tudnánk az üzemanyagból kitermelni, mintha államunk külföldre adná azt el. Egyébként sok új, óriási üzemanyagtartályra is szük­ségünk lenne. — Hát igen, az Is szükséges. Mindamellett talán másként is kellene segíteni az üemanyag- gondokon. — Értem, mire céloz. Ar­ra, hogy gazdaságosabb, ke­vesebb üzemanyagot fo­gyasztó repülőgépekre lenne szükségünk. Ezt a mutatót, vagyis a fajlagos üzem­anyag-fogyasztást illetően elmaradunk sok nyugat-eu- rópjai légitársaság mögött. Mármint olyan értelemben, hogy ha fejlettebb techni­kánk lenne, a ma rendelke­zésre álló üzemanyag-meny- nyiség felhasználásával több utast szállíthatnánk. Az IL—96, a TU—204, az IL—114 sokkal gazdaságo­sabb és sokkal kifizetődőbb gépek lesznek, mint azok, amelyek ma repülnek. — S mikor látjuk meg eze­ket? — Sajnos, nem holnap, és még csak nem is holnap­után. Az új generációhoz tartozó gépek első példánya­it az Aeroflot a legjobb eset­ben is csak 1991-ben állít­hatja forgalomba. Tömeges üzemeltetésükre pedig csu­pán a ’90-es évek közepén kerülhet sor. Nem éppen örvendetes perspektíva, hi­szen sok külföldi légitársa­ság már ma üzemeltet ilyen­fajta gépeket. — A szerkeszt rségünkbe ér­kező levelekből ítélve az uta­sok elégedetlenek az Aeroflot- tal, különösen a kiszolgálással. Az olvasók nevében szeretném megkérdezni: miért rekedt meg a földi és a légi kiszolgálás valahol a ’60-as évek szintjén. — A repülőterekkel ismer­kedve rengeteg problémába ütköztem. Ide sorolhatók a jegypénztárak előtt kígyózó sorok, a hosszadalmas vára­kozás a poggyászra, a sze­mélyzet gorombasága, a tá­jékoztatás hiánya. Megpró­báljuk mindezt megszüntet­ni, de ez nem fog gyorsan menni. Engem meghökken­tett például az, hogy a repü­lőtereken sok áruda, üzlet már este 7-kor bezár, miköz­ben egész éjszaka indulnak és érkeznek gépek. Ugyan­csak megdöbbentett az ajándéktárgyboltok szegé­nyes választéka, még azoké is, amelyeket kemény valu­táért árusítanak. A stewar- desek panaszolják, hogy plasztilint és rongybabákat kell árusítaniuk, olyan, tisz­tesség ne essék szólván aján­déktárgyakat, amelyek még ingyen sem kellenének sen­kinek. A repülőtéri szolgál­tatások és az ajándéktár­gyakkal való kereskedés na­gyon elmaradt részleg te­hát. Pedig meggyőződésem, ezek fejlesztésével az Aero­flot egyrészt segíthetne az utasokon, másrészt nyere­séghez juthatna. Ismerek olyan francia légitársaságot, amelynek egyedül a hotel­hálózata meghozza összbevé­teleinek hatvan százalékát. Náluk minden négyzetméter­nyi terület jelentős bevételt hoz. Van ott vegytisztító, express cipőjavító, gyors­fényképész, és mindezek fi­zetnek a légitársaságnak azért, hogy helyet ad nekik. Nálunk pedig az Aeroflot- nak, a belkereskedelmi és a könnyűipari minisztériumok­nak az égvilágon semmi kö­zük egymáshoz, nem mű­ködnek együtt. Mindegyik­nek saját céljai és feladatai vannak. Amilyen árut ad a könnyűipari minisztérium a Berjozkának, a valutás bolt­nak, olyat árusít. A kereske­delmi mihnisztérium megint csak külön állam a repülőte­reken, amely szintén kizáró­lag a maga hasznát nézi. De vajon szükségszerű-e, hogy csupán szemtanúi legyünk annak, hogyan működnek más főhatóságok a mi terü­letünkön. Táján lenne értel­me annak, hogy valutát kapjunk hitelbe, és azon mi magunk vásároljunk be kül­földön, majd magunk is árusítsunk a Berjozka meg­kerülésével ajándéktárgya­kat. Alaposan javítanunk kell a repülőtereken az éj­szakai áruforgalmat, és a szolgáltatásokat is. Itt sze­retnénk maximálisan kihasz­nálni azokat a lehetősége­ket, amelyeket az egyéni, vagyis a maszek munkáról szóló törvény tár elénk. Szakembereink most foglal­koznak ennek a részleteivel. Mindenekelőtt a saját mun­katársainkat szeretnénk be­vonni ebbe a hasznos tevé­kenységbe. Esetleg olyan kisszövetkezeteket lehetne alakítani, amelyek éjszaka is árusítanának a repülőtere­ken kávét, friss süteményt. Én semmi rosszat sem lát­nék abban, ha a mi munka­társaink is beszállnának eb­be. Ellenkezőleg, ki állítaná, hogy a családoknak nincs szükségük pluszjövedelemre. — A föld tehát elmaradt ná­lunk az égtől. Mennyi időt tölt el a légi utas, amíg sorban áll a jegykezelésnél, meg amíg megkapja a poggyászát? Vagy prőbáljan csak az ember hor­dárt találni a repülőtereken. — A már említett franci­áknál nagyon egyszerűen se­gítettek a hordárhiányon. Az ember bedob tíz frankot, és akkor lecsatolhat magának a zárórúdról egy targoncát. Amikor az utas visszaviszi a kocsit, a gép visszaadja a tíz frankot. Ha pedig valaki mondjuk az autóparkolóban hagyja a targoncát, mindig akad olyan vállalkozó szel­lem, aki a tíz frankért visz- szatolja azt a helyére. Mi 2 ezer 500 targoncát gurí­tunk be az idén repülőtere­inkre. Nincsenek azonban egyelőre olyan pénzbedobós záraink, mint a franciáknak. Így kénytelenek leszünk megbízni az utasok tisztessé­gében, vagy pedig minimális pénzbetét ellenében adjuk majd ki a targoncákat. Ami a jegykezelést és a poggyász­kiadást illet, hát igen, repü­lőtereink utasátbocsátó ké­pessége sok kívánnivalót hagy maga után. Számítása­ink szerint repülőtereinket kétszer annyi utas veszi igénybe, mint amennyi zsú­foltság nélkül' tehetné. Ezzel magyarázható mind a jegy­kezelésre, mind a poggyász­kiadásra várakozók sora. S mindez annak következmé­nye, hogy a repülőtereknek már a tervezésekor téves úton indultak el. Egy friss példa. Az bakui reptér épí­tésére 37 millió rubelt akar­nak fordítani, luxuskivitelt terveztek. Mindent már­vány és nikkel borítana, de a technikára alig gondoltak. Pedig az utas ügyet sem vet a reptér épületművészi kivi­telére, ha elfárad a sorban- állásban. Gépek, automaták, elektronika, nagy teljesít­ményű számítógépek; erre van ma szükség az utasok földi kiszolgálásánál. (Elhangzott a Magyar Rá­dió Tíz perc külpolitika cí­mű műsorában.) BÉKEDlJ A nyugatnémet Észak- Rajna-Vesztfália szövetségi állam hatóságai az olasz Ro­berto Innocentinek Ítélték oda a Gustav Heinemann Békedíjat, annak Rosa Weiss c. regényéért, amely­ben egy német kislány éle­tét írja lé a hitleri idők alatt. A bizottság hangsú­lyozta, Innocenti regénye hozzájárul ahhoz, hogy az ifjabb korosztály megértse mindazt, ami a fasizmus időszakában történt. EXPEDÍCIÓ A napokban Spanyolor­szágból Pakisztánba utazott az az öt alpinistából álló spanyol expedíció, amely a Himalája-hegység 8035 mé­ter magas Hasberbrun hegy­csúcsát akarja megmászni. Az expedíció tagjai szep­tember első felében szeret­nék elérni a csúcsot. A pa­kisztáni illetékes hatóságok ezt az időszakot találják a legmegfelelőbbnek erre a célra. ÓZONERNYÖ Nemzetközi expedíció in­dul az Antarktiszra, hogy augusztus 17. és szeptember 29. között tanulmányozza a Föld ózonernyőjén a fehér kontinens felett keletkezett „lyukat”, azokat az esetle­ges károkat, amelyeket ez a jelenség okozott. Mint isme­retes, az ózonrétegnek nagy szerepe van a földi élet ala­kulásában, eltűnése, csökke­nése nagy károkat okozhat a növény- és állatvilágban, súlyos kihatással lehet az emberek egészségére. A „lyuk” keletkezésével kap­csolatosan több' elméletet is megfogalmaztak, de egyiket sem sikerült tudományos ér­vekkel kellően alátámaszta­ni. Az újabb expedíció fel­adata tehát az adatgyűjtés INDIAI KENDER Az amerikai NBC televí- víziós állomás által közzé­tett adatok szerint az indiai kender jelenleg a legjöve­delmezőbb mezőgazdasági kultúra az Egyesült i Álla­mokban. Termesztői 27 mil­liárd dollárt zsebelnek be illegális termesztéséből. A jelenséget azzal magyaráz­zák, hogy forgalmazói a marihuánát, amit az indiai kenderből készítenek, helyi forrásokból fedezik. FELVETTÉK A podolszki Daniil Pigi- lov sikerrel tette le a fel­vételi vizsgáit a moszkvai egyetemen, méghozzá kitű­nő minősítéssel. Az egészben csak az az érdekes, hogy Daniil 13 éves. A gyermek hároméves korában tanult meg irni és olvasni, így az iskoláskor elérésekor egye­nesen a harmadik osztályba íratták be, 12 éves korában végezte el a középiskolai ta­nulmányait, így elnyerte a jogot, hogy felvételizhessen. Daniil újságírói pályára ké­szül. INFRAHANG A szakemberek körében ismeretes az a tény, hogy a küszöbérték alatti] hang, azaz az infrahang kedvező­en befolyásolja és gyorsítja azi égési folyamatokat. Eb­ből indultak ki a svéd AB- cég tervezői, amikor olyan égőfejeket készítettek! ame­lyeket infrahangot kibocsá­tó szerkezettel láttak el. A 20Hz hullámhossz alatti hang hatására az égési folyamat felgyorsult, ugyanakkor csökkent a füstkibocsátás is. FIGYELEM! FIGYELEM! Tájékoztatjuk kedves vevőinket, hogy » 1987. AUGUSZTUS 26—31. KÖZÖTT a békéscsabai és az orosházi fiókjainknál leltározunk. A leltározás ideje alatt az árukiszállítás és a göngyöleg-visszagyűjtés szünetel. A leltár előtti utolsó kiszállítási nap: augusztus 24., hétfő. A leltár utáni első kiszállítási nap: szeptember 1., kedd. Kérjük, hogy a leltározás előtti rendeléseikben a szükséges árumennyiségeket ennek figyelembevételével 'állapítsák meg. FÚSZÉRT-^ Kútfúrás 2 év garanciával, teljes felszere­léssel, minden anyag hozzáadá­sával (cső, szűrő és pumpa), mo­torcsatlakozóval. Irányár: 10 m mélységig 40 mm-es csővel 3200,— Ft, minden további méter 70,— Ft, 50 mm-es csővel 4000,— Ft, minden további méter 80,— Ft, 63 mm-es csővel 4500,— Ft, minden további méter 100,—Ft. Eredménytelen fúrás esetén a megrendelőt nem terheli semmilyen költség. Kiszállási díjat megrendelés esetén nem számítunk fel. Közületeknek is. Levélcím: Sánta Béla kútfúró kisiparos, 6726 Szeged, Marostői u. 33. Telefon: 62/26-342.

Next

/
Thumbnails
Contents