Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

1987. július 6., hétfő B-ben láttuk, kommentáltuk: Vonalban vagyunk Magyarbánhegyesen Folytatjuk telefonos szolgáltató programunkat. Ezúttal Magyarbánhegyesen a községi tanács telefonszámán (1-es) várjuk hívásukat ma délután 14 órától 16 óráig. A posta ugyanis eddig tart nyitva. így 16 órától 17 óráig egy újsze­rű ügyelettel kísérletezünk: személyesen fogadjuk a közsé­gi tanácsházán azokat, akik a település életével kapcsolat­ban érdeklődnek, közérdekű javaslatokat tesznek, vélemé­nyeznek, vagy észrevételeznek bármilyen közérdekű, vagy személyes ügyben. A telefonnál Dupsi Károly várja a hí­vásokat, s ugyanitt 16 órától 17 óráig ügyeletet tart, fo­gadja azokat, akik valamilyen indíttatásból szerkesztősé­günk közbenjárását kérik ügyük intézéséhez. De nemcsak telefonon és személyesen lehet kérdéseiket feltenni. Levélben is közölhetik észrevételeiket, melyet szer­kesztőségünk címére: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. szám alá kérünk címezni. Az érdeklődők kérdéseire lapunk július l.'i-i, hétfői számában visszatérünk. Ölven éve érettségiztek — Lapszél ---­T alálkozók Ilyenkor keressük a szeb­bik énünket. Ünneplőbe öltöztetjük testünket és szívünket. Beszámolunk egymásnak sikereinkről, a bátrabbak tréfás-komolyán még kudarcaikról is, fel­idézzük a „boldog éveket”, amelyekben természetesen a csínytevések főszereplői voltunk, s lelkűnkben megfiatalodunk. Annyi évesekké válunk, ahányas éveinket idézgetjük, és szívesen elfelejtjük a haj­nalba torkolló emlékezés, mulatás, ugratás közben, hogy az eltelt évtizedek alatt megritkult a hajunk, pocakot eresztettünk. s hogy anyagi, lelki gondja­ink vannak. Jók ezek a találkozók. Ahol fiatalnak, vidámnak, újból ifjúnak érezhetjük magunkat, s ahol nem kell szembenézni a holnappal. Művészkörökben ezt ihlet­nek, feltöltekezésnek ne­vezik. ám itt a múzsa az újból megjelenő ifjúság képe, amikor gondtalanok lehettünk, ahol a felelősség másoké, a szülőké, a taná­roké volt, s a társadalomé, amiről akkor igazából nem is gondolkodtunk. Mindaz, amiről szóltam, természetesen csak a né­hány évtizedes múltra visszatekintőket, a fiata­lokat és a derékhadat jel­lemzi. Ám az ötvenéves ta­lálkozók hangulata egé­szen más. Az idős, hetvenedik élet­évüket taposó asszonyokat és férfiakat már sok min­den más is vezeti ezeken a találkozókon. Nekik még élesebben rajzolódik ki az ifjúkor képe, de mielőtt átadnék magukat az emlé­kezésnek, elvégzik a szám­bavételt. A névsorolvasás­kor egyre többen hiányoz­nak. A találkozók a teme­tőben tett tisztelgő látoga­tásokkal kezdődnek, s nem esti mulatozással fejeződ­nek" be, hanem egy csen­des, délutáni merengéssel. Szombaton alkalmam volt részt venni egy ilyen, im­már ötvenkét éves talál­kozón. (A nem kerek év­szám ebben a korban már érthető.) A súlyos történel­mi viharokat átélt egyko­ri pedagógusnők közül még sokan ma is taníta­nak. Nem tudják elhagyni a pályát, amelyre 1934-ben felesküdtek. Pedig többsé­gük nagymama, dédnagy­mama. Megfogalmazták, hogy nemcsak a gyerme­kek nevelésére vállalkoztak életükben, hanem általá­ban az emberek tanítására, megsegítésére, amely fo­gadalmukat ma is tartják. S ahogy minden évben, a jelenlevők most is vallot­tak. Már nem kezdték sor­suk elején történeteiket, csak a legutóbbi találko­zás óta eltelt két eszten­dőről szóltak. És többnyire a családról. A családról, ahol még mindig ők állnak helyt, nevelik az unokákat, ag­gódnak felnőtt gyermekeik torzsalkodásai miatt, és szánva hajszolt életmódjuk miatt őket, ők, a hetven év fölöttiek segítik, nyugtat­ják békekövetként utódai­kat. Hallgatva elmaradha­tatlan ifjúkori történetei­ket, családról, iskoláról szóló, olykor könnyes val­lomásaikat, versidézeteiket és humoros, rögtönzött je­lenetüket, úgy éreztem: ezek az emberek — ha nehéz körülmények között is, de — lelkiekben, tu­dásban gazdagon éltek. Irigyeltem őket, és arra gondoltam: vajon használ­juk-e élettapasztalatukat, emberségüket, vajon kutat­juk-e helytállásuk minket is támogató erőforrását, s vajon tudjuk-e, mennyit értek-érnek? A választ mindenki ma­gának adhatja meg. S az is találkozás. Nem a múlt­tal, hanem a jelenünkkel, önmagunkkal. B. Sajti Emese Érdekek túlsúlyban Tisztelettel engedjék meg, hogy egy műszakinak aligha nevezhető állampolgár szól­jon hozzá a túlsúlyos öntvé­nyek kérdéséhez. Már csak azért is, mert éppen eleget hall évek óta róla. És látj^), újra hallja, hogy a dolgok- közben mit sem változnak. Azt tudom, hogy mi magya­rok, igencsak túlsúlyosak va­gyunk. Istenkém, szeretünk enni. S ami fő, van is mit. Zaftos húsokat, bográcsban főve, pörköltet, gulyásokat, a finnyásabbak pedig rántott és töltötthúscsodákat. Ám amit mégsem értek, azt ki tudja hanyadjára Gulyás István riporter és riportala­nnyal sem tudták nekem, a hozzá nem értő állampolgár­nak megmagyarázni. Arról van szó ugyanis, hogy továbbra is túlzott rá­hagyással készítik el az önt­vényeket. A hozzáértők szá­jából csak úgy repkedtek az adatok. Volt, aki ezt a „túl- tápláltságot" 10 százalékban állapította meg — ő lehetett' az óvatos ember —, ám volt. aki ennek a többszörösében. Termeljük tehát a forgá­csot, ha már a statisztikai szemlélet ez alapján méri az esztergályos teljesítményét. Szombaton, kora délután hat éve tervezgetett ünnep­ségre voltak hivatalosak a békési horgászegyesület tag­jai. Még az évtized elején fogalmazódott meg a gondo­lat, hogy a csaknem ezer ta­got számláló egyesület egy tavasztól őszig használható horgásztanyát építsen a Ket­tős-Körös partján. Egymillió forintos költséggel újítottak fel egy régi épületet; a ta­gok igen jelentős társadalmi munkával járultak hozzá az egyszerre húsz személy pi­henését szolgáló, kényelmes ^és otthonos tanya kialakítá­sához. A szombati avatóünnepsé­gen Lipcsei Ferenc egyesü­leti elnök és Higler Miklós, Hz LKTV műsora Ma jelentkezik e havi új műsorával a békéscsabai Lencsési Közösségi Televízió. A műsorban, amely este 7 órakor kezdődik, először rö­vidfilmet láthatnak Katona vagyok címmel, majd a gye­rekektől mesefilmmel bú­csúznak. A Képújságot kö­vetően pedig, este fél nyolc­kor kezdődik a szerkesztett műsor. Ezúttal szó lesz a neuroti­kus gyerekekről, a békéscsa­bai napközis tábor lakóiról. Amitől ugyebár az érdekei függnek. Mi az nekünk, ha egy nyolcvan centis önt­vényből éppen 65 centisét kell faragni! Azt, hogy ily módon az anyagveszteség meghaladja a negyven szá­zalékot is, azt még csak megértettem. Azt viszont már nem — pedig hozzáér­tő mondta —, hogy tíz szá­zalék súlycsökkentés érde­kében húsz százalékos ár­emelést kell végrehajtani! Tisztelettel, én éppen itt vesztettem el a riport fona­lát. Bár még szó volt arról is, hogy a 60 tonnás termék még gazdaságos, a 90 tonnás már nem, mert drága szer­kezetű anyagból van, s hogy a bűnbak nem más, mint a kohászat más alapokon nyugvó érdekeltsége. Meg aztán volt szó a vásárlók kegyeiről is, amiről nekem a békéscsabai piac, mint az ország legdrágább piaca ju­tott az eszembe. S azóta azon meditálok, hogy a túl­súlyos öntvény, és karfiol, paradicsom ára, no és a nad- rágszíjhúzás között mi az összefüggés. Nem is tudom.. Mondtam, nem vagyok köz­gazdász. a horgászszövetség megyei titkára elevenítették fel a kivitelezés történetét, de vá­zolták a horgászok családjá­nak kikapcsolódását is szol­gáló létesítmény továbbfej­lesztésének terveit. Az egy- holdas telken az üzemi cso­portok faházakat állítanak föl, a kertbe gyermekpancso­lót építenek és szabadtéri sportjátékokat szerelnek fel. Az úgynevezett Görög-értől pár száz méterre álló hor­gásztanya fekvése kedvező: a környező vizek igen jó fogá­si lehetőséggel (többek kö­zött a rablóhalak tekinteté­ben) kecsegtetnek. majd a városban és a József Attila lakótelepen ígért és megvalósult, illetve elodá­zott beruházásokról. A Bemutatkoznak amatőr filmeseink sorozatban a So- láris Klub vezetőjével, id. Major Gyulával találkozhat­nak a nézők, majd az Előre Spartacus szurkolóinak év­adzáró mérleget készít a labdarúgó-szakosztály vezető edzője, Csank János. Az este nyolc óra után kezdődő filmben Valaki az ajtó mögütt címmel Charles Bronsont és Anthony Per- kinst láthatják a nézők. „Elfordulnak az évek, az ifjúság kerete őriz, akár az örök élet.” (Fodor András) * * * Tegnap délelőtt ez az idé­zet volt olvasható a békés­csabai Rózsa Ferenc Gimná­zium egyik osztálytermének tábláján. A padok is meg­teltek fél tizenegy körül, öregdiákok jöttek el, hogy ötven évvel az érettségi után újra találkozzanak egy­mással. Mintegy harmincán — közöttük családtagok is — ültek a teremben. A hajdani Rudolf Reál- gimnáziumban maturált öregdiákokat az utddintéz­mény igazgatója, Kruchió Gábor köszöntötte. Meleg szavakkal emlékezett meg a volt diákokról, akik ma is bármikor készek az iskolát segíteni. Ezután dr. Tibori János történész beszélt volt gimná­ziumi társaihoz, emlékezve a régmúlt, együtt töltött idők­re. Utalt a mai feladatokra is. és nem feledkezett meg szeretett tanáraikról sem. A kis, bensőséges ünnep­ségen meghatódott, mai gim­nazisták adtak műsort az idősek tiszteletére. P. F. Fotó: Veress Erzsi apróság...? Nagymamám mesélte: Jézus, tanítványait követvén, talált egy pénzdarabot, amit a többiek átléptek. A pén­zen cseresznyét vett, amit egyenként a földre szórt. A tanítványok, mivel kértek a gyümölcsből, hát hajolgat­hattak. Ha csak egyszer veszik a fáradtságot ... — de nem tették, vagy kevesellték a pénzt. A példa azért juthatott az eszembe, mert ma már az ötödik tízfillérest találtam. Nagy ügy — mondhatnák —, legalább szerencséje lesz. Nos igen, már vehetnék egy doboz gyufát vagy kipótolom húsz fillérrel és kapok érte egy zsömlét. Zsebben is elfér. Miért fáj mégis minden lehajlás? Nem, nincs lumbá- góm és tornából sem voltam felmentett. A pénz, mint fizetési eszköz, az áruba fektetett mun­ka mérőfoka. S a munka tiszteletet kíván, tiszteletet kell hogy ébresszen. Legyen az egyszerű injekciózás. járdaépítés, műfordítás vagy hátraszaltó a gerendán. Ahogy hazaérkezvén sem mondom azt az egész délután nekem sütö-föző anyukámnak, hogy hagyjál békén, nem kérek semmit! Tisztelet illeti a hónapos, napos vagy félórás munkát i0, ahogy az „Adyt”, a piroshasúakat. az ötvenest, az öt-tízforintost, s a filléreket is. Mert nehogy a végén csak a cseresznyemag marad­jon. . . — kurucz — Anyakönyvi hfrek GYOMAENDRÖD Házasságkötés: Balogh Éva (Dévaványa) és Horváth András (Dévaványa). Születés: Pelyva Máté és Varga Angéla fia Máté. Haláleset: Mundrucz István (Dévaványa). SZEGHALOM Házasságkötés: Hajdú Ilona (Kertészsziget) és Gyurik János (Kertészsziget). Születések: Czina István és Kajári Róza fia Tamás István, Szívós Ferenc és Vajda JuditN leánya Judit, Farkas Mihály és Macsári Má­ria Piroska fia Péter, Szűcs Fe­renc és M arcsó Róza leánya Marianna (Dévaványa), Győri István Mihály és Kovács Ildikó leánya Ildikó (Füzesgyarmat), Nagy Károly és Fehér Mária leánya Dóra (Füzesgyarmat), Bordás Imre János és Karakas Judit leánya Judit (Vésztő), Lé­vai Sándor és Kaszai Eszter fia Sándor (Vésztő). Halálesetek: Szívós Imre, Koncz Jánosné Tokai Piroska. Csongrádi Já­nosné Kincses Róza (Okány). Horgásztanyát avattak Békésen hírek MA: CSABA NAPJA A Nap kél 4.54 — nyugszik 20.44 órakor A Hold kél 15.43 — nyugszik —.— órakor ÉVFORDULÓ Ötven éve halt meg Bó- kay János (1858—1937) gyer­mekgyógyász, egyetemi ta­nár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. IDÜIÓRÓS A hét végén tovább folytató­dott megyénkben a szép, na­pos, nyári idő. Azonban a meg­élénkülő északi széllel az előző napokhoz képest jó néhány fok­kal hűvösebb levegő áramlott térségünkbe. így vasárnapra megszűnt a már-már trópusi hő­ség. Szombaton hajnalra egy he­ves zivatarfront vonult végig megyénk déli részén, melyből például Mezőhegyesen 37 milli- méternyi eső hullott. A hajnali minimumhömérsékletek 15—17, a délutáni maximumhömérsék- letek 26—29 fok körül alakultak. A magasabb értékeket szomba­ton mérték — adta a tájékozta­tást Zsíros György, a Békéscsa­bai Me*eorológiai Állomás ügye­letese. Előrejelzés az ország területé­re ma estig: jobbára napos idő várható, de főként keleten ele­inte néhol előfordulhat az időn­ként megnövekvő .gomolyfelhő- zetből futó zápor. A sokfelé élénk, helyenként erős északi, északkeleti szél délkeletire for­dul és kissé mérséklődik. A legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet 12 és 17, a legmagasabb nappali hőmérséklet 23 és 28 fok között alakul. Hírügyeletünk ható; a tele­fonszámunk : Hírügyeletes: 19 óráig hív­27-360 Pénzes Ferenc Olvasói ankét Magyarbánhegyesen A magyarbánhegycsi hét nyitásaként olvasói ankétra hívjuk kedves olvasóinkat. Magyarbán- hegygsen, a pártszék­házban, július 6-án, ma délután 4 órára várjuk mindazokat, akik szeret­nének bővebben megis­merkedni munkánkkal, a lapkészítéssel, olvasóink elmondhatják vélemé­nyüket, észrevételeiket, javaslataikat a Népúj­sággal kapcsolatban. — SZARVASON a követke­ző ingyenes jogi tanácsadást július 8-án 16 és 18 óra kö­zött tartják meg a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak székházában (Szabadság u. 36.). — BEFEJEZŐDÖTT az el­múlt hét végén az a tábor Mezőhegyesen, amelyet me­gyénk úttörő korosztályú néptáncosainak szerveztek. Az egyhetes táborban mint­egy száz sarkadi, orosházi, gyomaendrődi, gádorosi és szarvasi ifjú táncos gyara- píthatta tudását. — AZ OROSHÁZI Üveg­gyárban ma délután fél 6 órakol kezdődik a Moszkvai Rádió Baráti Klub 31. fog­lalkozása, amelyre meghív­ták az V. Magyar—Szovjet Zenei Tábor részvevőit. A programban többek között a magyar—szovjet barátság történetéről hangzik el elő­adás, valamint élménybeszá­moló egy szovjetunióbeli út­ról. A foglalkozást filmvetí­tések és a moszkvai rádió magyar nyelvű adásának kö­zös meghallgatása zárja. — A GYULAI Köröstáj Tsz- ben tovább folytatják az 1983-ban megkezdett komp­lex meliorációs munkákat. Ez azért is fontos, mivel a tavaszi nagy esőzések ismét jelentős károkat okoztak a szövetkezet földjein.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents