Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

1987. július 4„ szombat „Fukarul bánunk a jó szóval” Beszélgetés a fizikaoktatásról dr. Zátonyi Sándorral A Művelődési Minisztérium, az Országos Oktatás- technikai Központ, az Országos Pedagógiai Intézet és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 11. alkalommal rendezte meg az országos általános iskolai fizikatanári ankétot és eszközkiállítást. A mostani rendezvénynek Békéscsaba adott otthont. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy a fizikaoktatás gondjairól, változásairól megkérdezzük dr. Zátonyi Sándort, az Országos Peda­gógiai Intézet osztályvezetőjét, a régebbi általános is­kolai fizikatankönyvek íróját, s akinek neve az új fi- ■ zikatantervet is fémjelzi. Filmtár a „Téglában” MOZI Álomszereiéin Nagy dolgok nem történ­nek az Alomszerelem című francia filmben, annyi egé­szen biztos. Még olyanok sem, amik a kánikulában némi felüdülést adhatnának, hideg napokban esetleg fel­dobhatnák kicsit a nézőt. Mert a néző természetesen nem várja, nem igényli min­dig, sőt gyakran el cem tű­ri a mélyértelmű filozofálga- tást, a súlyos tartalmat, ne­tán a komoly, céltudatos okítást. Jól jön olykor a könnyed szórakoztatás, a ki- kapcsolódás; kell egy-egy olyan könyv, vagy olyan film, ami nem döbbent rá semmire, nem gondolkodtat el, csak éppen szórakoztat egy kicsit. Nos, az Álomszerelem (ír­ta Posy Simonds, rendezte Rien Gilbert) nyilván nem is vállalt fel túl sokat a mű­vészet egyéniséget formáló, felelősségteljes küldetéséből. S ez persze még nem is len­ne baj! De sajnos szórakoz­tatónak sem minősíthető semmiképp a jól nevelt, tar­tózkodó angol nagylányról, Jennyről (Jane Snowden) szóló történet. Gyengére, unalmasra sike­redett ez a francia filmes mese arról, milyen tapaszta­latokat szerez (szerez-e egyáltalán?), milyen kalan­dokba keveredik Jenny Pá­rizsban, ahová a szigorú er­kölcséről, konzervatív jelle­géről ismert angol iskola után került, s ahol önállóan kell alakítania további éle­tét, s alkalmazkodnia kell a szabad szellemű idegen nagyvároshoz. 1961. szeptem­berében járunk Jennyvel. ám a kor és a francia tár­sadalom világába szinte semmi betekintést nem ka­punk. csak a szállásadó Pe- roche-család hétköznapjairól tudunk meg egyet s mást. A Sorbonne Egyetemen sok külföldi hallgató tanul, a világ legkülönbözőbb orszá­gaiból érkeztek az itt együtt élő fiatalok. De róluk sajnos csak az derül ki, hogy az amerikai meg az angol lá­nyok általában egyformán könnyelműek, és bután vi­hognak a francia fiúkon. . . Jenny és a norvég Nils között őszinte, szép barátság szövődik, a Peroche-ék ro­konságához tartozó Didier viszont durván közeledik az egyetemista lányhoz. Végül Jean-Philippe építészhallga­tóval ismeri meg Jenny a szerelmet. Nos, ennyi törté­nik a filmben, s ez bizony nem sok. Az Álomszerelem talán egyetlen, némiképp sikeres­nek, hatásosnak mondható jelenete az, amikor Jenny — aki biztos akar lenni saját érzelmében, s abban, hogy helyesen cselekszik, ha oda­adja magát Jean-Philippe- nek — valami kapaszkodót, önmagának igazolást keres, s arra kéri a fiút, hogy az ugyancsak őszinte szerelem, komoly .szándéka bizonyítá­sául Shakespeare Rómeó és Júliájából kívülről adja elő neki a bejelölt fejezetet... Szerelmet vallani a világ- irodalom segítségével — ez írói ötletnek igen szerencsés, filmes kidolgozásnak, meg­valósításnak pedig ügyes is volt, de Rien Gilbert filmjé­nek egyetlen jó jelenete ma­radt, s így a másfél órához túl kevés. Ezért történhetett, hogy nem az Álomszerelem című film, hanem a fagyi esett jól a mozi után. . . Niedzielsky Katalin — Általános tapasztalat, hogy az új fizikatanterv be­vezetésekor nemcsak a diá­koknak, de a pedagógusok­nak is nehéz volt az átállás. A tankönyvek nyelvezete, az adott korosztály számára ne­hezen érthető definíciók, az ismeretanyag mennyisége és súlya bizony ma is sok fej­törést okoz az átlagos ké­pességű nebulóknak, ön a fizikaoktatásról országos át­tekintéssel bír. Valósnak tartja az előbb felsorolt ag­godalmakat? — A bevezetéskor a taná­rok számára az új szemlé­let jelentett gondot elsősor­ban. A Magyar Tudományos Akadémia által ajánlott szemléletmódra kellett áttér­ni, hogy a modern kornak megfelelő fizikát oktathas­sunk. Ha a tanár számára az átállás gondot jelentett, az átsugárzódott a tanítványok­ra is. Mégis azt kell mon­danom, hogy az újra való áttérés elodázhatatlan volt. A szemlélet átalakulásában előrehaladva ez a gond csök­kent, s ma már a tanárok is vallják, hogy nem tér­nének vissza a régi felfogás­hoz. — Mindezt a gyerekek is megszenvedték, szenvedik. — Tény, hogy az újfajta fizika tolmácsolásához az ál­talános iskolás gyerekek szá­mára nem volt módszer. A tananyag adaptálása, az élet­kornak megfelelő leegyszerű­sítése ment nehezen. Az új dokumentumok 1978- as bevezetésekor nem vélet­lenül a fizika jelent meg egyedül a felső tagozatban, így mód volt az évek során — mire az új dokumentumos gyerekek a hatodik osztály­ba kerültek — a tapasztala­tok összegzésére, a tanköny­vek átdolgozására. Aztán 1982-ben megjelentek az al­ternatív fizikatankönyvek a hatodik osztályban. A he­tedik-nyolcadikra most ké­szülnek, és jövőre, illetve az­után meg is jelennek. — Lényeges különbség van a két tankönyv ismeret- anyaga között? — A fizika szakmai szem­léletét tekintve alapvetően megegyeznek, eltérés inkább a stílusban és a feldolgozás módszerében van. Az isme­retanyagban pedig hangsúly- eltolódások. — Milyennek ítéli a hazai általános iskolai fizikaokta­tás színvonalát? — A fölmerült problémák­kal együtt mondhatom, hogy az eredményesen oktatott tárgyakhoz tartozik. Az OPI vizsgálta a'tanterv megvaló­sulását az egész országra ki­terjedően. Mivel ez a vizs­gálat 1951 óta folyik, össze­hasonlítási alapunk is van. A legutóbbi eredményvizs­gálat bizonyítja, hogy nagy­ságrendileg olyan szinten van a tanulók tudása, mint korábban. De ez az ered­mény most korszerűbb tu­dást, magasabb szintű isme­reteket takar. Javulást első­sorban az ismeretek alkal­mazásában tapasztalunk. A pemzetközi IEA-vizsgálat- ban 1982-ben a magyar ta­nulók a japán és a holland gyerekek után következtek a természettudományos blokk­ban (biológiai, fizikai, ké­miai). de fizikából külön is a harmadik helyen állnak. Tehát nincs szégyenkezni valónk. — Tizennégy éve minden esztendőben megrendezik az általános iskolai fizikataná­rok ankétját. Milyen céllal? — Hogy a szaktanárok el­ső kézből kapják meg az in­formációkat, s hogy kicse­rélhessék tapasztalataikat. Nagy dolognak tartom, hogy évek óta ötszáz tanár kí­váncsi az ankét programjá­ra, s vállal a részvételért anyagi áldozatot is. Az esz­közkiállítás pedig sokszor el­veiben is új megoldások születéséről' tájékoztat ben­nünket és a gyártásra vállal­kozókat. A műhely című program új vonása az idei ankétnak, ezeken beszámol­nak egymásnak a kollégák szakmai, módszertani tapasz­talataikról. Most hat ilyen műhely működik, ahova ér­deklődése alapján megy el mindenki. — Visszatérve a fizikaok­tatáshoz. Ügy vélem, ered­ményességét befolyásolja a matematika is. — Kétségtelen, hogy a ma- tematika-tantervet is kor­szerűsíteni kellett. De az is igaz, hogy a tantárgy hagyo­mányos elemei — alapműve­letek, mértékegységváltás, arányosságok — kicsit hát­térbe szorultak. A fizika fel­adatmegoldása pedig épít er­re. A felmérések azt mutat­ják, hogy a hibák jó része abból ered, hogy a gyerekek nem jól végzik el a szor­zást vagy az osztást. Ugyanez a helyzet a mér­tékegységváltásban is. Az új matematika pozitív hatá­sát viszont a függvényszerű gondolkodásban észleljük. De nagyon szeretném hangsúlyozni: az oktatómun­kában majdnem minden a pedagóguson múlik. Ehhez viszont az kell, hogy végre túllépjünk az iskola meg­ítélésének mélypontján. Ne csak a hibákat vegyük észre, hanem az eredményeket is. Mert nemcsak a múltban, de ma is vannak kiváló isko­lák, és kiváló pedagógusok. Csakhogy egyelőre fukarul bánunk a jó szóval... Az utóbbi négy-öt év alatt háromszor költözött új hely­re a Békés Megyei Művelő­dési Központ film- és szem- léltetőeszköz-tára. A Kun Béla és a Petőfi Sándor ut­ca után, most a „Tégla” kö­zösségi házba várják a köl­csönzőket. Tóth Magdolnát, a filmtár vezetőjét arról kér­deztem először, nem csök­kentette-e a forgalmat a sok költözködés? — Szeptember elsejétől vagyunk itt kint, Jaminában, és bizony ez érződik a for­galmon. Nyitáskor természe­tesen minden iskolát és mű­velődési házat értesítettünk arról, hogy új helyen talál­nak meg minket, de még mindig vannak olyanok, akik a régi címen keresik a film- tárat. — Ügy tudom, az egész megyét innen látják el fil­mekkel. Milyen intézmények veszik igénybe legsűrűbben szolgáltatásaikat? — Elsősorban az iskolák és a művelődési házak köl­csönöznek tőlünk. Legrend­szeresebben a medgyesegy- házi művelődési ház, a ma- gyarbánhegyesi kisegítő is­kola és a békéscsabai egész­ségügyi szakközépiskola ke­res fel bennünket kérései­vel. A különféle ünnepek — főként Mikulás — idején megnő az igény a gyermek- és mesefilmek iránt. Ritkáb­ban, de előfordul, hogy cé­gek, intézmények oktató­vagy balesetvédelmi filme­ket kölcsönöznek. Mióta megnyílt Békéscsabán a vi­deotéka, lényegesen csökkent a forgalmunk, hiszen a film­vetítőket lassan mindenhon­nan kiszorítja a képmagnó. Épp ezért igyekszünk egyre több videokazettát beszerez­ni filmjeink mellé, s talán egyszer majd a teljes kész­letünket sikerül videóra le­cserélni. — Hány új filmet tudnak vásárolni évente? * — Minden évben 40 ezer forint áll rendelkezésünkre, ebből kell gazdálkodnunk. A mai árak mellett ez igen ne­héz, hiszen egy tizenhat mil­liméteres film 2000. egy vi­A Világ és nyelv, a Ma­gyar Eszperantó Szövetség folyóiratának a napokban megjelent legújabb száma több figyelemre méltó írást közöl. Ezek az űrtévézéstől az eszperantómozgalom fej­lődésén át a kulturális ese­ményekig változatos témák­ban nyújtanak újabb isme­reteket az olvasóknak. _ Az űrtévézés a címe Kul­csár László írásának, amely­ben a távoli országok tele­vízióműsorainak közvetlen vételét biztosító távközlési műholdakkal és a földi pa­rabolaantennákkal foglalko­zik. Az eszperantó és tudo­mányos-technikái forradalom című cikk hozzászólás és válasz Várkonyi Péter kül­ügyminiszter korábbi inter­jújára — szerzője dr. Haszp­deokazetta pedig 1000-3000 forintba kerül. Rendszeresen kapunk a Tanérttől ajándék­filmeket, idén például a Magyar tájak című soroza­tot. Tavaly mintegy 700 sza­lagot selejteztünk ki, ezek régi, rossz hangminőségű, összeszakadozott darabok voltak. Kölcsönzőink észre­vételei alapján egyébként fo­lyamatosan ellenőrizzük a filmeket, és a kisebb hibá­kat, szakadásokat mi ma­gunk javítjuk ki. — Hány darab és milyen témájú filmet tudnak aján­lani? — Jelenleg körülbelül 4500 szalagunk van a legkülönfé­lébb témákban. Az iskolák számára minden tantárgyhoz kapcsolódik néhány, a leg­jobb sorozatok a kémia-, földrajz- és a nyelvi órákon használhatók fel. Nagyon népszerűek a mese- és rajz­filmjeink, ezekből gyakran szervez a Békés Megyei Mo­ziüzemi Vállalat szerte a me­gyében ovimozi-sorozatot. — Mi a filmkölcsönzés módja? — Az iskolák, művelődési házak alkalmazottai általá­ban személyesen jönnek el és választják ki a kívánt szalagot. Egyébként minden kölcsönzőnknél kell, hogy le­gyen egy ^catalógus, amely­nek segítségével postán is kérhetik az anyagot. Vidé­kiek telefonon is kapcsola­tot tarthatnak velünk. Köl­csönzési díjaink: vetítésen­ként 20, illetve 40 forint, a film hosszától függően. Na­ponta reggel nyolctól délig várjuk az érdeklődőket itt a „Téglában”. — Hivatalosan film- és szemléltetőeszköz-tárban va­gyunk. Hol vannak a szem­léltetőeszközök? — Ügy hiszem, szemlélte­tőeszköz alatt azt a néhány diát értik, amely nálunk ta­lálható. Az az igazság, hogy ezeket már senki sem kere­si, eljárt felettük az idő. A jövő már az új filmeké, de leginkább a korszerű vi­deokazettáké . . .! ra Ottó műegyetemi tanár. A Vita — ellenvélemény ro­vatban olvasható a „Művelt­ségünk változó képe — és negatívja” című írás, amely Szabolcsi Miklós akadémi­kus legutóbb közölt tanul­mányához fűz megjegyzése­ket. Karinthy Frigyes a Pen Club 1932-es gyűlésén beszé­det mondott — ez a napja­inkban alig ismert, ám ma is rendkívül időszerű hozzá­szólás az író születésének 100. évfordulója alkalmából gazdagítja a folyóiratot. Az érdeklődők beszámolókat ol­vashatnak egy, a várban megrendezett különleges könyvkiállításról és a nem­zetközi eszperantó színházi találkozóról. B. Sajti Emese Szentélyből eleven intézmény Több mint tíz éve írunk, olvasunk és be­szélünk a múzeumi közművelődésről, mint a széleskörűen értelmezett közművelődés egyik területéről. Kezdeményezések, mód­szertani útkeresések (tévutak és jó megol­dások), értelmezések és magyarázatok so­kasága jellemzi. Mi történt a közművelődési törvény meg­alkotása óta? Nemcsak nálunk, szerte a világon alap­vetően megváltozott a közönség és a mú­zeum viszonya. Ma múzeumlátogatásra más ösztönöz bennünket, mint régen. A múzeu­mok szentélyjellege megszűnőben van, ma például az emberek elvárják, .hogy kéte­lyeikre, gondjaikra a múzeumokban is vá­laszt kapjanak. E megváltozott szemléletet legjobban talán egy memorandum fejezi ki, amelyet a holland kormány 1976-ban nyúj­tott be az országgyűlésnek, s amelyben gondjaikat és új irányelveiket rögzítették. Ebből világosan kitetszik, hogy az emberek nem kizárólag tanulni szeretnének a mú­zeumokban, hanem korszerű szórakozóhe­lyeknek tekintik őket, olyan „gondoskodó” és „informáló” központoknak, ahol a ha­gyományosnak mondható kikapcsolódás he­lyett — egy specifikusan múzeum nyújtotta — „lazítás” vár(hat) rájuk. A közönség egyszerre szeretne jól szórakozni, gyönyör­ködni, és érdekes ismeretekhez jutni. Mind­ezt valószínűleg régen is szerette volna, csak éppen erről nem kérdezte meg senki. Az áhitatos szemlélődést tehát egy más­fajta múzeumi viselkedés váltja föl. Min- . denki tapasztalhatja, aki — bármilyen mi­nőségben — rendszeresen találkozik a mú­zeumokba járókkal. Az elmúlt tíz évben si­került a magyar múzeumoknak a Hollan­diában megfogalmazott, de itthoni vágyakat is kifejező memorandumban leírtak egy ré­szének, s közművelődési törvényünknek megfelelni. A múzeumi közművelődés ez alatt az idő alatt elérte, hogy korszerűsö­dött kiállításpolitikája, és érzékenyebb lett a látogatók óhajaira. A történeti múzeumokban rendezett, hosszabb-rövidebb ideig nyitva tartó kiál­lítások igyekeznek az életmód és annak változásai, a társadalmi mozgások és okai oldaláról megközelíteni és bemutatni az em­bert, a társadalmi csoportokat vagy osztá­lyokat. Sok a mozgalmas „jelenet”, ente­riőr, életkép és bő és nívós a fényképanyag. (Egy-egy történeti kiállítás olykor fotókiál­lításnak is beillene.) Gyakran látjuk, hogy az önmagunkban is sok információt hordozó enteriőröket egymás mellett, ellenpontozva mutatják be. A kissé nyomasztó tárgyhal- mazók helyett (amelyek zárt tárlókban vagy vitrinsorokban zsúfolódtak össze egy-egy kiállításon) tárgyegyütteseket látunk, ame­lyek dobogókra, falakra, földre helyezve, le­vegősen elrendezve tájékoztatnak bennün­ket készítőikről, használóikról és szerepük­ről. Ezek az érdeklődésünknek, életünk üte­mének ily módon jobban megfelelő, befo- gadhatóbb, játékosabb és bensőségesebb életmód-kiállítások technikai szempontból is újszerűek, nem ritkán megdöbbentőek. A kiállított anyag „tálalásának” módja gyak­ran ugyanolyan izgalmas (sőt, néha izgal­masabb!), mint maga a téma. Fény- és hanghatásokat a legmodernebb, helyszínen működtethető gépeket (videót, számítógépet) is élvezhet a közönség. Az életszerű meg­oldások segítségével átélni képes azt. amit korábban csak megnézni tudott. Az ilyen módon működő múzeumoknak fel kellett készülniük e változás kiváltotta igények, a kiállítások gerjesztette kíváncsi­ság kielégítésére. Rengeteg rendezvény, is­kolai óra, foglalkozássorozat, előadás, szak­kör, műhely és egyéb (közművelődési) for­ma létesült az elmúlt tizenöt évben. Eze­ken a múzeumi tárgyakhoz kapcsolódó és konkrétan egy-egy kiállítás miatt szervező­dő művelődési formákon elsősorban gyere­kek vesznek szívesen részt. A történeti mú­zeumokban viszonylag új szakemberek­ként — ma már múzeumpedagógusok is dolgoznak. Az új, mindennapjainkhoz, tevé­kenységünkhöz közelebb álló kiállításokban a gyerekek órákon át benne élnek a kiállí­tott anyagban. Üj közönséget néveltek-nevélnék tehát a múzeumok, épp azért nagyon fontos, hogy később se (hiszen a gyerekek felnőnek!) ve­szítsék el ezt a közönséget. A legsürgetőbb feladat talán éppen az, hogy a bevált és igazán jónak megmutatkozó közművelődési módszereket (amelyek már nem „kezdemé­nyezések”, „útkeresések” többé) megerősít­sék, és mindennapi munkájukban mind ha­tározottabban érvényesítsék a magyar mú­zeumok. Csók Márta Gajdács Emese Válogatás közben Fotó: Fazekas Ferenc Megjelent a Világ és nyelv legújabb száma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents