Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-27 / 175. szám

1987. július 27., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! A természet védelméért Orosházán a HNF honis­mereti csoport — a korábbi esős hétvégek miatt több­ször elhalasztva — július 11-én egész napos műsorral madarak és fák napját ren­dezett Gyopárosfürdőn a csoport tagjai és azok csa­ládtagjai részére. A kedves ünnepséget egy úttörőfiú szavalata nyitotta meg, majd dr. Lakos István, a helyi madárvédő egyesület tagja lenyűgözően szép előadást tartott a madarak védelmé­ről. Ezután egy befogott ma­darat jelképesen elengedtek a jelenlevők előtt. Követke­ző programként Török Imre környezetvédelmi tanácsadó tartott kiselőadást a fák vé­delméről, és közösen elültet­tek egy földlabdás kis fát. Ezt követően Sándor An­tal, az Orosházi Városi Ta­nács elnökhelyettese bemu­tatta a közeljövőben átadás­ra kerülő uszodát. Közben a bográcsos marhapörkölt is elkészült az áfész üdülőjé­ben, ahol közös ebéden vett részt a csoport. Ebéd után két visszaemlékezés hang­zott el: egy munkás-, majd egy parasztember beszélt a munkás-, illetve a paraszt­élet szépségéről. Utána dia­filmvetítés volt: Krausz Im­re a csoport korábbi kirán­dulásain készült filmeket ve­títette le, majd a saját vi­lágkörüli útjáról készült film megtekintésén szóra­kozhattak a jelenlévők. Végül egy közösen meg­szerkesztett — a város veze­tőihez címzett — felhívást olvasott fel a csoport veze­tője, melyben megfogalmaz5- ták, hogy szerintük is meny­nyire elodázhatatlanok a környezetvédelmi feladatok, és azt, hogy maguk is részt kérnek e 'feladatok megoldá­sából. Ugyancsak itt hang­zott el, hogy tudomásunk van arról, hogy ezekben az években akarják Békés me­gyét környezetvédelmi és természetvédelmi mintame­gyévé szervezni. Ehhez kí­vánnak most is és akarnak a jövőben is hozzájárulni az ilyen természetvédelmi ren­dezvényeikkel. Kiss Horváth Sándorné tudósító, Orosháza Se táska,, se válasz Segítségüket kérem egy felháborító .ügyben, amely tavaly nyáron kezdődött. 3 iskolás gyermekem közül kettőnek új iskolatáskát vá­sároltam, még júniusban. A tanév megkezdése után ha­marosan kiderült, hogy az egyik táska teljesen használ­hatatlan. Visszavittem a boltba, ahol felvilágosítot­tak, hogy a hibás £rut csak 3 napon belül cserélik visz- sza. Próbáltam megjavíttat­ni, de a városban nem talál­tam olyan szakembert, aki elvállalta volna. Gondoltam egy merészet, és elküldtem a táskát a gyártónak. Bőr- és Textilipari Szövetkezet, 5002 Szolnok, József A. u. 8. Ok­tóber közepén levélben szí­ves elnézésemet kérték a minőségi hibás táska miatt, s ígéretet tettek annak gyors kijavítására, valamint arra, hogy elküldik, amint készen lesz, és kértek, to­vábbra is vásároljam ter­mékeiket. Idáig minden rendben lenne!? A dolognak egyetlen szép­séghibája van: azt a táskát háromszori sürgetésemre sem küldték el, illetve nem kaptam meg, és egyetlen sorral sem reagáltak panasz­leveleimre. Felháborítónak tartom, hogy egy 490 forin­tért vásárolt iskolatáska csak úgy eltűnjön, semmivé váljon! Mellékesen: már a másikat is többször kellett javíttatni, rríert elszakadt a szíja. Egy biztos. A szolnoki szö­vetkezet által gyártott isko­latáskákat nagy ívben elke­rülöm, és talán csak szep­temberben veszek újat. Nem szívesen hivatkozom a há­rom gyerekre, de tény, hogy elég sokba kerül mindent megvásárolni számukra az iskolába, és nagy luxus kö­zel 500 forintot semmiért odaadni. Arató Lajosné, 5700 Gyula Egy csapásra egyet se? A Neo-Mustok-Forte ken­hető légyirtó szer dicséretére ragadtam tollat. A Kertészet és Szőlészet című hetilapban fél oldalon, feltűnően nagy betűkkel közzétett reklám így szól: „Egy csapásra egy legyet? Minden legyet egy csapás­ra Neo-Mustox-Forte kenhe­tő légyirtószerrel!’' Állattartó emberek va­gyunk. Sajnos a meleggel a legyek iszonyúan megszapo­rodtak, az állatok és embe­rek bosszantására. A dekora­tív reklámon férjem nyom­ban lelkesedett — „minden legyet egy csapásra" címszó alatt vásárolt egy kis cso­mag légyirtó szert 57,50 Ft­ért. Keverte, hígította, ér­lelte — ahogy a használati utasításban foglaltatott. Ken­te a csíkokat a disznóól mennyezetére (fára, geren­dára) — Hatás: semmi. Más­nap ismétlés: és íme meg­született a csoda. Egy, azaz egy légyhulla a csalin! Most törjük a fejünket, hogy a méregtől, vagy a röhögéstől múlt-e ki az ártatlan. Leg­inkább az utóbbira tippe­lünk, amiért ily naivan hit­tünk a reklámnak. Azért, ha valamivel hatásosabb légy- irtót ajánlanának kisebb reklámmal, azt megköszön­ném, mert egyelőre csak a légycsapó az abszolút biz­tonságos. — Szerencse ese­tén 7-et egy csapásra. Lőrinczné Ján Ilona, Békés Levél az úttörfitáborból A mezőhegyesi 3281. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat 100 úttörője és kisdobosa jú­lius 12-től 10 napig Komló- Zobák-pusztán táborozik, 16 felnőtt vezetővel. A Bara­nya Megyei Úttörőelnökség gyönyörű környezetben fek­vő, jól felszerelt tábort biz­tosított nekünk. Gyorsan telnek a napok. Minden nap újabb és újabb élményben lehet' részünk. Gyalogtúrán voltunk mind a százan a püspökszentlászlói arborétumban. A Mézga család és a Felderítők raja kedden Abaligeten és Orfűn volt. Ugyanakkor kisdobos­rajunk Sikondán fürdött. Ma a Mézga család raj egy ba­ranyai túra keretében Mo­hács, Villány, Siklós, Har­kány nevezetességeivel is­merkedett. A Felderítők ra­ja a Máré várban volt gya­logtúra keretében. Ilyen so­kat láttunk már, és még csak 4 nap telt el. A hátra­levő napok is tartogatnak még meglepetéseket. A szakácsnénik mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy ne éhezzünk. Na­gyon jó, hogy az autóbu­szunk is velünk maradt a 10 napra. Józsi bácsi, a busz sofőrje minden kívánságun­kat teljesíti. Az idő is jó, csak ilyen is maradjon! Kedves szüléink, így aztán nincs ok az aggodalomra. 22- én sajnos búcsút kell mon­dani a zobákpusztai tábor­nak. Ez a 10 napos tábor nem valósulhatott volna meg, ha nem kapunk támo­gatást Mezőhegyes nagyköz­ség tanácsától, üzemeitől, KISZ-bizottságaitól. A Petőfi úttörőcsapat táborozó úttörői és úttörővezetői A mezőhegyesi iskolakert — nyáron Június közepén kiürültek az iskolapadok, elcsendesedtek az osztálytermek. Volt, aki már korán, a nyár elején meg­kezdte pihenését a városi rokonoknál, nagyszülőknél, eset­leg a szüleivel — valamelyik távoli üdülőben. Az iskolai gyakorlókertben azonban csak a tanulás befejeztével kezdő­dött el az igazi nagy munka. Egy héten két napon: kedden és pénteken kell a tanulóknak ügyeletet tartania, a délelőtti órákban. Vannak szenvedélyes kertbarátok, akik eddig majdnem minden alkalommal ott voltak. Először a borsót takarítottuk be, majd a zöldbabot lehetett szedni. Az idén meglepően sok meggy termett a katonás rendben sorakozó hatalmas fákon. Folyamatos a zöldség, a répa, az uborka, a burgonya értékesítése. Ebben a rekkenő hőségben a papri­ka rengeteg vizet igényel, állandóan locsolnunk kell. Kapál­ni, gazolni való területet is találunk mindig. Hatalmas ka­ralábéfejeket is betakarítottunk már, amiket a napközi konyhája vásárolt fel tőlünk. Akik gyakran teljesítenek szol­gálatot. és különösen szorgalmasan dolgoznak, azok ősszel jutalomból részt vehetnek egy budapesti kiránduláson. Sós Menyhért, 5 a osztályos tanuló, Mezőhegyes Segítettek az idős házaspárnak... Újkígyóson a Hosszú utca 7. szám alatt lakik Nagy József é.- felesége. A házuk és a szomszéd ház előtt nagyon rossz volt már a járda és emiatt akár télen, de nyáron is nehéz volt azt gondozni. Sokszor elpanaszolta a szomszédoknak az idős házaspár, hogy milyen nehéz a rossz lapokat söprö- getni. A szomszédok összefogtak, hogy segítenek rajtuk. A tanácstól kaptak sódert és cementet, majd egy hétvé­gén a háziakkal együtt 16-an 50 méter hosszú új járdát épí­tettek. A szomszédok munkája mellett külön megköszönték a segítséget. Horváth György kőműves kisiparosnak. Visszhang A Népújság július 21-i szá­mában megjelent „Vihar egy pohár vízben, avagy: kit zavar a szanazugi kertmo­zi?” cikkel kapcsolatban ész­revétellel kívánok élni. • Kérdéses cikk tárgyi té­vedést tartalmaz. Az ér­vényben levő zaj- és rezgés­terhelési határértékek meg­állapításáról rendelkező 4 1984. I. 23. Eü. M. sz. ren­delet 1. sz. melléklete ugyan­is üdülőterületen, üdülőhe­lyen megengedett egyenérté­kű. A hangnyomásszint mértékét nappal (6—22-ig) 45, éjjel (22—6 óráig) 35 de­cibelben maximálja. A cikk­ben pedig 40-45 decibelnyi értéket szerepeltetnek. A cikk utolsó bekezdésé­ben utalás történik arra, hogy a kertmozi jelenlegi helyén távlatban egy ABC és egy vendéglő üzemeltetését tervezik. „Hajnaltól hajnalig 60 decibel fölött”. Még meg nem levő létesítmények ál­tal keltett zajszintet előre megállapítani véleményem szerint nem lehet — az ABC áruház üzemeltetését haj­naltól hajnalig nehezen tar­tom elképzelhetőnek. A ha­tóságok a tervezés során minden esetben figyelemmel kísérik, hogy az érvényben levő előírások betarthatók legyenek. Dr. Maurer József, a Békés Megyei Köjál igazgató-főorvosa így is lehet Ezúton szeretnék köszöne­tét mondani annak a jószí­vű gázszerelőnek, aki július 6-án reggel megjavította gáztűzhelyemet, és amikéi megkérdeztem, mennyivel tartozom, azt mondta: sem­mivel, használja egészség­gel. Én meglepődésemben meg sem köszöntem, pedig 82 éves koromban ez na­gyon ritka eset volt. Ezúton szeretnék neki jó egészséget, erőt kívánni, hogy még szá­mos idősnek tudjon ilyen örömet szerezni. Kérem, szíveskedjenek egy pár sorban helyt adni, az is­meretlen gázszerelő ezt na­gyon megérdemelné. özv. Erdész Lajosné, Békéscsaba Nyugdíjas klubélet Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor meg­emlékezek az Orosházi Ba­romfiipari Vállalat és az Alföldi Kőolajipari Gépgyár nyugdíjasklubjának megala­kulásáról, és az eltelt idő rendezvényeiről. Klubunk két éve alakult, éves prog­ramterv szerint működik. Minden hó utolsó hétfőjén vannak foglalkozások. Or­vosi, kertészeti előadások, filmvetítés, üzemlátogatás, kézimunka-kiállítás, Miku­lás- és karácsonyi ünnepség, nyáron pedig egynapos ki­rándulások szerepelnek ter­vünkben. Ez évben újság- hirdetés útján ismeretséget líötöttünk a Kiskunlacházi Pereg Mgtsz nyugdíjasklub­jának tagjaival. Május 31-én meghívtak bennünket hoz­zájuk, ahol négy klub tag­jai találkoztak. E meghívás­nak mi eleget is tettünk. Ott megismertük az ő kis falu­jukat és klubjuk munkáját, a tagokkal pedig barátságot kötöttünk. Július 4-én mi hívtuk meg' őket, melyre eljöttek, egész napos programmal vártuk őket a baromfifeldolgozó ebédlőjébe. A vállalat szak- szervezeti titkára, a nyug­díjasklub tagjai és a négy szocialista brigád tagjai fo­gadták őket. Az orosháziak részéről Tóth Sándor, klu­bunk tagja köszöntötte a megjelenteket, majd az Ady Endre, Lányi Sarolta és Mi­relité brigád vezetői ismer­tették a brigád munkáját, és szavalattal köszöntötték a vendégeket, videofilmmel mutatták be a vállalat tevé­kenységét. A négy brigád virágot, a szakszervezet _ pe­dig ajándékcsomagot nyúj­tott át a vendégeknek. Ezt 1987. június 21-én reggel 7.50 órakor különvonat in­dult Budapest Nyugati pá­lyaudvarról Moszkvába. Ez a szerelvény vitte azt a kb. 300 — az egész országból összegyűlt — jutalmazott úttörőt, akik egész éves ki­váló munkájuk alapján ér­demelték ki ezt a 10 napos utazást. Az utat a magyar Express és a szovjet Szput- nyik utazási iroda közösen szervezte. A 10 napból négyet töl­töttünk vonaton. Csapon csatlakoztak a csoporthoz a szovjet fél idegenvezetői, és itt tettek a kocsik alá szé­lesebb nyomtávú kerekeket. Mire eddig elértünk, össze­barátkoztunk háló- és csa­pattársainkkal. De itt kellett átállnunk a szovjet időszá­mításra is. A vonatozás Moszkváig kellemesen telt. Másnap 20.09 órakor értünk a majd magyarországnyi la­kosú fővárosba. A fogadó­beszéd után a Mologyozsna- ja szállodába „hajtattunk”. A megérkezés után másfél órával már a 17. emelet ab­lakaiból néztük az elénk tá­ruló panorámát. Az 5 ágyas lakosztályok igen kényel­mesek voltak. Három napot töltöttünk Moszkvában. Ez­alatt 4 órás városnézés so­rán megtekintettük a Szov­jetunió fővárosának neveze­tességeit; a borogyinói kör­képet, amely mindannyiun­kat lenyűgözött; meglátogat­tuk a Kremlt, a Lomonoszov egyetemet, a népgazdasági kiállítást, a Lenin-mauzó- leumot, a Barátság házát, és megkóstoltuk Moszkva ínyencségeit. A városi köz­lekedést könnyen tanultuk meg. A hatodik napon 0.52 követően nagyon finom ebéd volt, melyre a Mező Imre brigád főzött a gyár termé­keiből. Ebéd után városné­zés közben megtekintettük a Darvas József-emlékházat, a Szántó Kovács Múzeumot. A következő helyszín az Oros­házi Új Élet Tsz nyugdíjas­klubja volt, ahol diafilmmel ismertették a tsz munkáját. A következő állomás G.vo- párosfürdő, ahol a hűs víz­ben üdítették magukat. Majd vacsora után nótázás- sal folytattuk a napot, ami­nek nem akart vége lenni. Fájó szívvel búcsúztunk egymástól, azzal a jelszóval: „viszontlátásra jövőre". Köszönetünket fejezzük ki a vállalatnak és a szakszer­vezet vezetőinek, a szocialis­ta brigád tagjainak azért a segítségért, amellyel hozzá­járultak a találkozó meg­rendezéséhez. Konczos Józsefné, Orosháza órakor indult a vonat Ki- jevbe. A kora délutáni meg­érkezés után városnézésen vettünk részt. A következő napokon meglátogattuk az Olimpia stadiont, az úttörő­palotát, a Nagy Honvédő Háború Múzeumát, a Lavra barlangkolostort — fakulta­tív program keretében az állatkertet és a sztereómozit. Koszorúzáson és baráti ta­lálkozón is részt vettünk. A tizedik napon 0.30 órakor a kijevi Mír szálló elől indul­tunk a buszokkal, hogy egy órával később már hazafelé zakatoljunk. A buszokban és a pályaudvaron énekszóval búcsúztunk a Szovjetunió­tól. Megyénkből 9 pajtás ve­hetett részt ezen a csodála­tos utazáson, amely minden résztvevőnek egy egész élet­re szóló emlék. Kiss Hajnalka, Gyomaendrőd, 1. Sz. Általános Iskola Barátságvonat ’87

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents