Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-20 / 169. szám
1987, július 20., hétfő o Kutatók fóruma II szarvasi intézet a hazai rizstermesztésben A sok meleget és napfényt igénylő rizs jól érzi magát Békés megyében. Az üzemi szakemberek is megkedvelték, az 1930-as évektől folyamatosan termesztik a „vízi gabonát”. Vetésterülete és termésátlaga időszakonként változó, főként az időjárás kedvezőségének vagy kedvezőtlensé- gének hatásaként. A hűvös tenyészidejű években és a betegségekre érzékeny fajták termesztése idején a rizstermesztés kevés jövedelmet hozott, de Békés megyében ekkor is kitartottak a rizs mellett. Rekordtermést hoztak az 1980-as évek, 1986-ban több mint 4 ezer hektár átlagában 4,3 tonna ha rizst arattak Békésben, így a nettó jövedelme többszörösen meghaladja az egyéb gabonafélékét. A táblánkénti termésrekordok elérték az 5-6 tonnát hektáronként. Ez a termésátlag már eléri az olasz és spanyolországi rizstermesztők eredményét. Ahol pedig az időjárás és az egyéb termesztési feltételek is sokkal kedvezőbbek a rizs számára. A jó eredmények megtartása most a feladat, s egyaránt igényli a kutatás és az üzemi termesztés erőfeszítését, hiszen az időjárás kedvezőtlenné változásával ezután ia számolnunk kell. A szarvasi kutatóintézet fontos feladatának tartja a rizs termésbiztonságát, jövedelmező termesztését szolgáló kutatások folytatását, s azok eredményének elterjesztését. Az intézet jelenleg minősített fajtái (Mutashali, Ory- zella. Szarvasi 27, Kákái 203) jól ellenállnak a szeszélyes időjárásnak és a betegségnek, e mellett jó ter- mőképességűek és igen jó minőségűek is. A tenyészkertekben a fajtajavítás újabb eredményei láthatók már a világ sok országának rizsfajtáival összehasonlítva. A rizsfajták örökletes tulajdonságainak érvényesülését optimális agrotechnikával lehet és kell elősegíteni. A Szarvason folytatott agrotechnikai kutatások kiterjednek a fajtánként szükséges vetőmagmennyiség, vetési idő és vetési mód, a tápanyagellátás, valamint a növényvédelem és vetésváltás hatásainak megállapítására. E kísérleti eredményekről írásos közlemények, technológiai útmutatók jelentek meg, és szabadföldi bemutatók során is tájékoztatást adnak kutatóink az érdeklődő üzemi szakembereknek. A költségtakarékos és jövedelmező rizstermesztéshez fajtáinkból jó minőségű vetőmaggal és a fajtához javasolt technológiával szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy Békés megyében a jelenleginél nagyobb területen folytatódjék a rizs termelése, s ne csak az üzemek legyenek elégedettek, hanem az országos rizsimport is mérséklődjék. Az 1987. évi időjárás eddig kedvezett a rizsnek, a tenyészidő kisebb megkésése ellenére jó a rizsállományok fejlettsége. A további technológiai beavatkozások (vízellátás, tápanyagpótlás, növényvédelem) azonban még sokat ronthatnak vagy javíthatnak a terméseredményen a fajták teljesítményének megítélésében. Az intézet kutatói készek a termelőkkel való együttműködésre, a kísérleti eredmények bemutatására, szakmai konzultációkra. Simonné dr. Kiss Ibolya rizsosztályvezető „Fél szívvel semmit sem szabad tenni” „A derék nem fél az idők mohától” — őrzi a iába vésett Berzsenyi-gondolatot egy székely kapu, valahol a Bükkben. egy parányi hétvégi ház bejárataként. A látvány rabul ejti a tekintetet: szépség és tisztaság, tökéletes mesterségbeli tudás testesül meg az anyagban. S amilyen a mű, olyan az alkotója. Ritka élmény találkozni. beszélgetni Szik- szai Antallal, aki — egy másik felirat szerint „a székely nép nagy fiainak emlékezetére" faragott japánakácból műremeket. De mivégre? Miért az alkotószenvedély. az éjszakába nyúló kemény munka, mi hajthatja szüntelen az embert — kiváltképp, ha kenyérkeresete messze nem ettől függ. hiszen a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet elnöki székében ül. „.Magamnak is nehezen tudnám megmondani, miért” — tűnődik el a kérdésen, amely- lyel először találja így szemben magát. Közösen próbálunk feleleEgy részlet közelebbről... tét találni, s a kimondott gondolat, az egyszerű, derűs otthon (maga építette a kis házat, maga készítette a bútort is), a rengeteg könyv, szobrok, képek, a kert — mindez együtt pontosan körvonalazza őt — a humanistát. Nagyszerű társalgó, szellemes, művelt, jó humorú, és szigorú kritikusa, elsősorban önmagának. S megint az első kérdéshez kanyarodunk vissza: miért e csodás székelykapu, hiszen bár a szakmája műbútorasztalos — fafaragással most először próbálkozott életében. Szabályosan megtanulta a fogásokat, és ugyanakkor elmélyült egy történelmi korszakban, feltöltődött egy nép nagy fiainak üzenetével, elzarándokolt Székelyföldre. olvasott és fényképezett. rajzolt és kérdezősködött, mert — úgy mondja — fél szívvel semmy, sem szabad tenni, s hogy „az érzés és annak kifejezése a fontos, mert a véső másnak is úgy vés, mint nekem.” Tehát: miért? „Ez a kapu, mielőtt még tudtam volna, hogy konkrétan éppen kapu lesz. rég készen volt bennem — vallja —, ezeknek az embereknek az élete, emberi tartása késztetett, hogy valamivel kifejezzem irántuk érzett szere- tetemet, tiszteletemet.” Valahol a Bükkben Szik- szai Antalék portáját őrzi már a páratlan székelykapu. A japán akácba vésett feliratok, idézetek pedig nagy magyarok emlékét őrzik — s általuk egy mai magyarét, aki hittel mondja: „Ha csak egy gondolatot tudok adni vele az arra járó jóérzésű embereknek, már megérte.” Tóth Ibolya TW ... s egy másik, ahová Mikes Kelemen-idézet került Fotó: Veress Erzsi Fonák Itt ül velem szemben, a hosszú lóca végénél, körülölelik a kopott vasszekrények, öklét maga elé helyezi, és riadtan tekint rám. Mit akarok? A pert végül is megnyerte, nem sikerült a nyakába varrni, hogy megtagadta a munkát. Immár 17 éve dolgozik a vállalatnál. Vontatóvezetőként kezdte, majd darukötöző lett. Azon a vasárnapon azt a feladatot kapták a társával, hogy rakjanak ki kilenc vagon födémpanelt. Erre viszont még a kirendeltségvezető határozott utasítására .sem voltak hajlandók. Tapasztalataik szerint ugyanis a megrendelők nem teremtenek olyan körülményeket, amely ehhez a munkához szükséges. Esetükben nem adtak alátétfákat a panelok törésének megakadályozására. Ellenkezőleg, a volt temető helyére akarták lerakatni az építőanyagot, ahol a talaj laza, süppedé- kes volt. A másnapi események igazolták feltevésüket. A panelok közül sok eltörött. A történetet hallgatva csak áll és bámul az ember. Hogyan is van ez? A megrendelő üzem tetemes kocsiálláspénzt kénytelen fizetni, ha nem rakja ki a vagont. De nincs alátétfája! A szállítással foglalkozó vállalat munkásai viszont nem hajlandók ilyen körülmények között rakodni, félve az anyagi felelősségre vonástól. A vagonokat, késve ugyan, de mégis kipakolják. A födémek törnek, a kárt a megrendelő vállalat különösebb zokszó nélkül lenyeli. És megkezdődik a renitens dolgozó kálváriája. Két évig tartanak a bírósági eljárások, míg kimondják: nem követett el fegyelmi vétséget. Az ügy felkavarja a kedélyeket. Egyesek még azt is megkérdezik, hogy mit tesz a szakszervezet a dolgozók érdekeinek védelmében, hol volt a vállalati jogsegélyszolgálat? Csakhogy a dolgok nagyon összetettek, itt-ott zavarosak. A szakszervezeti bizottság titkára és a menetirányító állítják: igenis munkamegtagadásról van szó. Sorolják a „főkolompos" viselt dolgait. Fegyelmi határozatok sokasága bizonyítja, hogy leginkább azt keresi: hogyan nem lehet dolgozni. A feketelistán általában ittasság, munkamegtagadás szerepel. Az érintett azonban, egykét kivételtől eltekintve ezekre már nem emlékszik. Haragra gerjed és ügyvédért kiált. Mit tehetek, tétován felállók és elnézést kérek. Nincs szándékomban senkit megbántani, csupán az igazság, a tanulság érdekelne. De hol iiz igazság? A darukötöző társ sem valami barátságos és közlékeny. Félmeztelen testén izzadságcseppek gyöngyöznek. A zúgó masina mellett azt bizonygatja: elege van az egészből, különben nem fellebbezett, belenyugodott a kiszabott büntetésbe, de a társának igaza van. Járom-járom az utat, és semmivel sem leszek okosabb, viszont sejtek valamit. A motiváció alighanem a pénz lehet. Persze, ezt nem tudom bizonyítani. Az elejtett szavak azonban erről áiulkodnak. Mert a minél gyorsabb vagonkirakásért a megrendelők olykor hajlandók külön is fizetni a gépkocsi- vezetőnek, a rakodónak, a rossznyelvek szerint még a menetirányítónak is. Így van, vagy kacsa az egész? Nem tudom. Mindenesetre, ha valaki kimarad ebből a sorból, kész a baj. Az viszont tény: ha a kocsiállásért fizetett bírság összege nagyobb az esetleges anyagkárnál, inkább kirakatják a vagont. Hadd törjön a panel! Pedig ezek egyenként 1500-2000 forintot érnek. Amikor idáig jutottam. feladtam a további kérdezősködést. Most már nem is a jogi csűrés-csavarás érdekel, hiszen látszólag mindenkinek igaza van. Ebben a történetben inkább az az érdekes, hogy teli vagyunk a társadalmat megbékjyózó értékzavarokkal. Amíg lehet választani a kocsiálláspénz és a törött panelok, a kirakodás és a tétlen várakozás között, nehéz a morálról beszélni. A nagy kérdés csak az: tuciunk. akarunk-e változtatni ezen? El kell ismerni, hogy napjainkban sok dolog aggasztja a közvéleményt. Az okokat keressük, kutatjuk, de szerintem sok minden itt közöttünk, lent dől el, alakul. A zajos pályaudvarokon, az építkezéseken, a földeken, a zsúfolt irodákban. Mire gondolok? Például arra, hogy csak megyénkben több millió forintra rúg az a veszteség, amelyet az ismertté vált bűncselekmények okoznak a társadalmi tulajdonban. Ugyanakkor tanúi vagyunk az úgynevezett intellektuális bűnözés terjedésének. Helyenként a vállalatok, a szövetkezetek szervezetlensége, a bizonylati fegyelem hiánya, a hanyag belső ellenőrzés is melegágya a csalásnak, a hűtlen kezelésnek. A köz javainak az elherdálásában nagy szerepet játszik a gondatlanság'és a felelőtlenség is. Vagy arra, hogy egyes üzletekben óriásira duzzadnak az eladatlan készletek. A szakértelem hiánya, a túlzott, eléggé át nem gondolt üzletpolitika bumerángként visszaüt. Gyenge pontja gazdálkodó szervezeteinknek a veszteségek okainak a feltárása, elemzése, a hibák kijavítása. így fordulhat elő, hogy a 11 milliós termelési értékből egymillió forint a veszteség? Hogyan? Ügy, hogy a tönkrement gyümölcs- és zöldségalapanyagot nem jegyzőkönyvezték, mintha nem is létezett volna. Tetézte a szabálytalanságot a munka szervezetlensége, a költségekkel való hanyag gazdálkodás, a laza bizonylati fegyelem. Másutt az üzletvezető 487 ezer forint normán felüli leltárhiányát másfél hónap múlva 483 ezer forint többletre módosította. Mint egy varázsló! Kiderült: a többlet 70 százaléka számlázási manőverből származik. A faüzemben évekig úgy leltároztak, hogy a készletet könyv szerinti értékben rögzítették, a mennyiséget pedig megbecsülték (!). Ráadásul nagyvonalúak is voltak. Termékeiket a lakosságnak elszámoló áron adták el, amely a tényleges beszerzési árnál is alacsonyabb volt. Más szabálytalanságokkal együtt csaknem 2 millió veszteséget okoztak a népgazdaságnak. Apróságok? Meglehet. De mit mondjunk arra, amikor arról olvasunk, hogy a vezetékhálózat korszerűtlensége miatt leég a művelődési ház, a téesz szolgáltató szakcsoportjánál mintegy 55 milliós vagyoni hiány keletkezik. Vagyoni hiány? Csalás, sikkasztás! Mennyi iskolát, nyug- díjasházat lehetne ebből építeni, mennyi kórházi gépet vásárolhatnánk az elkótyavetyélt forintokon. Ezért dühít, ha törik a panel, ha kilopják a malterból a cementet, ha milliós értékek mennek veszendőbe hanyagságból, nemtörődömségből. Mert nem egy-egy embert csapnak be, hanem egy országot, mindnyájunkat tesznek lóvá statiszta szerepre kárhoztatva. Még akkor is, ha tudjuk: ezek kirívó, fonák esetek, és nem általánosíthatók. De ártalmasak! Megrendítik a több évtizedes munkával kivívott bizalmat. Enélkül viszont lépni is alig lehet. Nekünk most az ugrás van a soron. A sikert csak a bizalom, a tisztességes munka garantálhatja. Seres Sándor-------—um ■ ^ Mé g itthon, a csabai ház udvarán
