Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

1987. július 20., hétfő Szervezetten folyik a búza aratása és felvásárlása (Folytatás az 1. oldalról) Mezőberénytől Békés felé haladva a fiatal város ha­tárában a Viharsarok Tsz aranysárga búzamezőin 17 kombájnnal aratnak. Do­mokos Lajos főágazatvezetőt szemmel láthatóan is bosz- szantja, hogy 3-4 kombájn szinte minden percben hi­ányzik a munkából. Sok a meghibásodás. Különösen a kaszarészek környékén men­nek tönkre az alkatrészek. Tobi József elnökhelyettes elmondta, hogy hat vendég kombájnjuk is arat. Négy Varsányból, kettő pedig Ma- gyarnándorról érkezett köl­csönben. Ha Békésen végez­nek a betakarítással, men­nek a kölcsönt visszaadni. Békéscsabán, az Északi ipartelep gabonasilói mesz- szire látszanak. Odasietünk ebben a 45 fokos rekkenő hőségben. Vajon hogyan szervezték meg a GMV-sek az új gabona átvételét? A bejárat szabad, kocsi­torlódásnak még csak nyo­ma sem látszik. Magyar Istvánná raktárvezető el­mondta, hogy reggeltől es­tig és estétől reggelig tart egy-egy műszak. A telepen 32-en teljesítenek szolgála­tot. Felkészültek 4000 vagon gabona átvételére. Vasárnap estig közel 700 vagon búzát vásároltak fel. Az átvétel­nél a minőségre nagy gon­dot fordítanak. Fajsúlyt mérnek és a búza sütőipari értékét vizsgálják. Az üze­meket ennek alapján fizetik. D. K. Csikós János, az Agroker raktárosa alkatrészeket ad ki Vandlik Zsófia a Békés Megyei GMV északi ipartelepi rak­tárában a búza sütőipari értékét ellenőrzi Kertész Ágnes laboráns a búza fajsúlyát méri Fotó: Gál Edit II baromfiipar története A Békés Megyei Múzeu­mok Közleményei soro­zat 12. köteteként meg­jelent Gulyás Mihály: A baromfifeldolgozás és a ba- romfikonzerv-gyártás törté­nete Orosházán című ipar- történeti monográfia. E mun­ka az első hazai ipartörté­neti összegzés e témakörben. A tanulmánykötetből az ér­deklődő olvasó megismerhe­ti az orosházi baromfite­nyésztés, baromfikereskede­lem és baromfifeldolgozás múltjának feltárása révén a 117 éves hazai baromfiipar történetét is. Az első hazai baromfifel­dolgozó üzem 1870-ben Nagykőrösön létesült, majd a kiskunhalasi üzemet szer­vezték meg, s harmadiknak 1880-ban az orosházit. Az életrevaló kisgazdaságok ekkor már átálltak a belter­jes állattartásra, s Oroshá­zán — erre alapozva — nemzetközi hírű baromfifel­dolgozó-ipar született meg. A kereskedők már 1885-ben három és fél ezer mázsa li­bát, csirkét, pulykát, kacsát szállítottak el innen a távo­labbi piacokra. Az érdekes helyi ipartör­téneti összegzésben egy tel­jes iparág jó százéves útja rajzolódik föl a közelmúl­tig. Az Alföld iparosításában és az egész magyar élelmi­szer-gazdaságban úttörő sze­repet betöltő baromfifeldol­gozás szakmai fogásaival is megismertet a könyv, ame­lyet gazdag képes melléklet tesz teljessé. „Legyen az érettségi szinkronban a felvételikkel!” Beszélgetés Földes! Bélával a felsőfokú felvételi rendszerről A postások — akiket az évnek ebben a heteiben sok tízezer fiatal vár rettegve- reménykedve — most hord­ták, hordják ki az igent vagy nemet rejtő kiértesíté­seket. Akiknek szerencséjük volt, nem sokat morfondí­roznak a felvételik tapasz­talatain, ám a balszerencsé­sek elkeseredetten kutatják az okot, hol rontották el. S hogy a miértjeikre mi ok­ból nem tudhatnak pontos választ kapni, az kiderül a Földesi Bélával, a Debreceni Tanítóképző Főiskola Békés­csabai Kihelyezett Tagozata vezetőjével folytatott beszél­getésből. — ön igen széles körű ta­pasztalatokkal bír mind az érettségiket, mind a felvéte­liket illetően. Legutóbb a gyulai Erkel Ferenc Gimná­ziumban volt érettségi elnök, néhány héttel később pedig a Debreceni Tanítóképző Főiskolán felvételiztetett. Mik a tapasztalatai? — Az érettségiről szólva: szomorúak. A diákok egy része mind magyar- és vi­lágirodalomból, mind törté­nelemből hiányos elméleti, tárgyi tudással bír. Gyenge a kifejezőkészségük, nem tudnak összefüggően be­szélni. Nem csoda, hogy az­zal az óriási különbséggel, ami az érettségi és a felvé­teli között van, nem tudnak mit kezdeni. Az a véleményem, hogy először is meg kell teremte­ni az érettségi vizsga tekin­télyét, de nem úgy, hogy a felvételik színvonalát csök­kentjük, hanem úgy, hogy szinkronba hozzuk az érett­ségit az egyetemi, főiskolai felvételi követelményekkel. Az érettségi, a jelenlegi formájában szinte formális­nak tekinthető, hiszen alig van tantárgy, ahol ne lehet­ne segédanyagot használni. Ez a felvételin elképzelhe­tetlen. A felvételizők pedig két-három hét alatt képte­lenek az átállásra. — Az előbb felsorolt gon­dok, ellentmondások felol­dására van valami elképze­lése? — Először is: az érettsé­gin kapott osztályzatok szá­mítsanak be a felvételibe! A pontszámoknál pedig az úgynevezett hozott pontok­nál a negyedik osztály év végén és az érettségin ka­pott osztályzatok matemati­kai összege szerepeljen, és ne a harmadik, vagy az azt megelőző években szerzett érdemjegyek, amelyek több­ségének a szakirányú to­vábbtanuláshoz semmi köze nincs. — Ezzel elérkeztünk a felvételipont-számításhoz. Bevallom, avatott emberek magyarázata ellenére sem értem teljesen, valóságos rejtvény számomra. S nem­csak bonyolult, de logikus­nak sem nevezhető ... — Ez így igaz. Vegyük például azt az ellentmon­dást, ami aa írásbeli dolgo­zatok körül van. A felvételi során a tárgyévben érettsé­gizők nem közös — az úgy­nevezett sima érettségi dol­gozatot írók — írásbeli dol­gozatait a középiskolában a hagyományos osztályzás sze­rint értékelik (5-től 2-ig), ezeket az osztályzatokat a felvételin hárommal felszo­rozzák, de kiesnek az úgy­nevezett köztes értékek, mint a 7—8—10—11—13—14. Az elmúlt években érettsé­gizettek viszont az egyete­meken, főiskolákon írják meg felvételi dolgozatukat, ahol 1-től 15-ig pontoznak, s bennmaradnak a köztes je­gyek is. — Ez valóságos matemati­kai feladvány . . . — És még nincs vége. A frissen érettségizettek nem írnak nyelvtani tesztes dol­gozatot a tanítóképzőben, hanem az irodalmi dolgo­zatban fellelhető helyesírási hibák alapján kapják az osztályzatot, ugyancsak az ötös osztályzási rendszerben. A korábban érettségizettek viszont megírják a felvéte­lin ezt a nyelvtani tesztes feladatot, amire a tizenötös osztályozási rend szerint kapják meg az értékelést. A különbség óriási! Végül még egy dolgot szeretnék említe­ni. Fellebbezési jogot csak a szerzett ötven pontosok, vagy az azon felüliek kap­nak, de akinek ugyanennyi pontja van, de a hozottból, annak ez a joga nincs meg. Olyan ellentmondás ez, amely ellentétben áll a fel­vételik írott és íratlan sza­bályaival. — S amely szabályokat nem ismerik az érintettek. Ahogyan a felvételik nyíl­tabbá válásáról sem tud­nak ... — Meggyőződésem, hogy a felvételikkel kapcsolatos rendet már a harmadik osz­tályban ismertetni kell a tanulókkal. Ami pedig a nyíltságot illeti: évek óta azok közé tartozom, akik szorgalmazták a felvételik titkosságának megszünteté­sét. Ma már a felvételizővel tudatják az elért pontszá­mot, és lehetősége van ar­ra is, hogy betekintsen a felvételi befejezése után az írásbeli dolgozatába, S nemcsak a betekintést biz­tosítják, de egy formanyom­tatványon, amelyet a felvé­teli bizottság elnökének kell címezni, a felülvizsgálatát is kérheti dolgozatának Az elbírálást a felülvéle­ményező bizottság végzi, amelynek döntése megfelleb­bezhetetlen. — A békéscsabai tanító­képző főiskolára hányán je­lentkeztek? — Most 234 jelentkező volt, s ebből a 84 pontos felvételi minimumot 97-en érték el. Ebből 94-et egye­nes ágon vettünk fel, hár­man pedig fellebbezési jo­got kaptak, akiknek felvéte­léről a Művelődési Minisz­tériumban augusztusban döntenek. — Még egy fontos kérdés: elkészül-e tanévkezdésre a főiskola új épülete? — Tanévnyitó és főiskola­avató ünnepségünk szeptem­ber ötödikén, délelőtt 10 órakor lesz. Az épület mű­szaki átadása már megtör­tént, s elmondhatom, hogy a Békés Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói jó munkát végeztek. —- Akkor találkozunk a tanévnyitón. Addig még bi­zonyára sok munkájuk lesz. Köszönjük a jövő felvételi­zői számára a sok informá­ciót nyújtó beszélgetést. B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit Mezőhegyes jelene, ■ ■■ rwm jovoje A több mint 200 éves Mezőhegyes fejlődésében dön­tő fordulatot jelentett, hogy 1971. január 1-től nagyköz­ség lett. Ettől kezdve a fejlődés felgyorsult, s miköz­ben az állami gazdaság kombináttá fejlődön, a nagy­község gazdasági ereje tovább növekedett, a lakosság életkörülményei javultak. Nagyközségünk ipari, mezőgazdasági gazdálkodó egy­ségei jelentős szívó hatást fejtettek ki a térség munka­erő-állományára. Mindezt nagymértékben elősegíti a jó közlekedési lehetőség mind vasúton, mind közúton. A megyében a városok után a harmadik legfontosabb ingázási centrum. Az eljárók száma viszonylag csekély, a bejáró dolgozók száma 700—900 közötti. Ennek elle­nére tovább kell keresni annak lehetőségét, hogy jobb elhelyezkedési feltételeket teremtsünk a nők és fiatalok k számára. Mezőhegyes speciális kiépítésű terület. A központot 15 kilométeres sugárban veszik körül — bolygórendsze- rűen — a majorok. Létük speciális feladatok elé ál­lítja a tanácsot. A major lakossága központba való be­áramlása nagyarányú lakásépítést és az infrastruktúra dinamikus kiépítését igényelte. Erőinket a belterület gyors ütemű fejlesztésére koncentráltuk. A víz- és csa­tornamű-hálózat kiépítése után — mely alapvető felté­tele volt a település fejlesztésének — megkezdődött a többszintes lakások építése. 1978-tól 570 telepszerű, többszintes lakás épült fel, és az utóbbi években nagy lendületet vett a családiház-építés is. Az 1971-ben beindított gázprogramot tervszerűen va­lósítottuk meg, melynek eredményeként a, lakosság és az üzemek jelentős anyagi hozzájárulásával, ma el­mondhatjuk, hogy valamennyi utcába eljutott a föld­gáz. A lakosság egészségügyi ellátása három korszerűen kialakított és felszerelt körzeti orvosi, két fogorvosi, gyermekorvosi, valamint üzemorvosi rendelőben tör­ténik. Húsz férőhelyes bölcsőde került átadásra, mely- lyel régi, jogos igényt elégítettünk ki. Az igénynöveke­désekre gondolva a kiszolgálóhelyiségeket 40 férőhe­lyesre építettük meg. A település fejlesztésének legszebb példája a lakások építése mellett az 1983. május 26-án átadott József Attila Általános Művelődési Központ, mely optimális feltételeket teremtett az általános isko­lai szakrendszerű oktatásra, lehetőséget ad a közműve­lődési és sportolási igények színvonalas kielégítésére. Nagyközségünk jelentős műemlék jellegű és városké­pi épületegyüttesekkel rendelkezik. A tanács és a gaz­dálkodó szervek igen nagy gondot fordítanak ezek meg­védésére, felújítására, hasznosítására. Ezen tevékenység keretében került kialakításra a Mezőhegyesi Mezőgazda- sági Kombinát termékboltja, a főmagtár épülete, az ide­genforgalom fellendítése, illetve fogadása érdekében a 257 férőhelyes Nónius Szálló. Befejezés előtt áll az áfész kezelésében lévő Centrál vendéglátó együttes. Mű­emléki épületből kerül kialakításra az ipari szakközép- iskola (Hangai vendégfogadó), az időskorúak klubja (volt főépítész háza), mely zömében tanácsi pénzeszkö­zökből valósul meg, de pályázati úton igényeltük az Or­szágos Műemléki Felügyelőség és a Magyar Hitelbank Rt. támogatását is. Ezen túlmenően községfejlesztési elképzeléseink között a középtávú tervidőszakban sze­repel 55 többszintes összkomfortos lakás megépítése OTP-beruházásban. Célunk a község vízbázisának nö­velése, napközi otthonos konyha építése, a bölcsőde bő­vítése, valamint a szolgáltatási tevékenység kiszélesí­tése érdekében a Gelka és Patyolat helyiségeinek ki­alakítása. Korszerűsítjük a közvilágítást, melynek része­ként felszerelésre kerülnek a műemléki lámpatestek. Fejlesztési elképzeléseinket a lakosság támogatja, hi­szen a feladatok megvalósítására szavazta meg a tele­pülésfejlesztési hozzájárulást. Ügy érzem, meg kell em­lítenem, hogy nagyközségünkben a településfejlesztési hozzájárulást a lakosság megértéssel fogadta, sőt, jó né­hány olyan lakosunk is önként vállalta a befizetést, aki a jogszabály értelmében fizetésre nem kötelezhető. A lakosság anyagi hozzájárulása nem merült ki a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás megszavazásával. További felajánlásokat tettek egy-egy napi keresetük befizetésé­vel a művelődési központ felépítéséhez, a bölcsőde és az időskorúak klubja megvalósításához. A lakosság nemcsak anyagi eszközökkel segíti a fel­adatok megvalósítását, hanem jelentős társadalmi mun­kát végez, melyet bizonyít, hogy a VI. ötéves tervben 27 millió forint volt a társadalmi munka értéke. így épült meg az utcákban a helyben döngölt betonjárda. A pihenést segíti elő a közel 10 hektáron elterülő park­erdő, melynek ápolását, tisztán tartását a helyi üzemek, intézmények kollektívái vállalták. Többségük a válla­lásnak megfelelően gondozza a parkerdőt, de meg kell jegyeznem, hogy néhány kollektíva lelkiismeretesebb munkát is végezhetne. Nagyközségünk közterületeinek tisztaságáért, szépségéért jelentős munkát végeznek a helyi üzemek is telephelyeik környékének parkosításá­val, rendben tartásával, amiért csak az elismerés hangján lehet szólni. Összefoglalva elmondhatom, hogy céljaink megvalósítá­sát a helyi szervek támogatják, és annak aktív résztve­vői. A közös gondolkodás eredménye a község dinami­kusabb fejlődése, összhangban a műemléki együttesek megóvásával. Ennek köszönhetően 1984 decemberében a Magyar Urbanisztikai Társaság Mezőhegyes Nagyköz­ség Tanácsának és társadalmának a település harmoni­kus fejlesztéséért a Hild János-emlékérmet adományoz­ta, elsőként olyan településnek, mely nem város. Arra kell törekednünk, hogy a jövőben is úgy alakítsuk, fej­lesszük nagyközségünket, hogy a velünk szemben tá­masztott követelményeknek és az emlékérem szellemé­nek messzemenően megfeleljen. Megköszönöm a helyi szerveknek az együttműkö­dést, a nagyközség lakosságának pedig az önzetlen se­gítséget, mely lehetővé tette, hogy Mezőhegyes olyan településsé vált, ahol az emberek szívesen élnek és dol- gaznak. Szeretném, ha ez az együttműködés a jövőben is változatlanul szolgálná a település fejlesztését, élet- és munkakörülmények javulását. Kassai Béla tanácselnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents