Békés Megyei Népújság, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
NÉPÚJSÁG 1987. július 18., szombat Haldoklik-e az Élővíz? Nyaranta szinte elképzelhetetlen, hogy előbb-utóbb szóba ne kerüljön megyénkben az Élővíz-csatorna. Különösen akkor sokasodnak a panaszok, bajok, amikor hosszabb ideig tart a kánikula, a szárazság, miként most, ezen a nyáron is. Előfordult már, noha nem nagymértékben, halpipálás, -pusztulás is a csatornában. Az Élővíz-csatorna vízminőségével kapcsolatban az annak javítására tett intézkedésekről is többször beszámoltunk már lapunkban. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében van az Élővíz-csatorna, összesen 1500 kilométer hosszúságú belvízcsatorna tartozik a Kövizighez, mégis a legtöbb ember a 40 kilométeres Élővíz gondjait ismeri, illetve az foglalkoztatja. — Ez nem csoda — mondja dr. Goda Péter, a Kövizig igazgatója —, ugyanis megyénk lakosságának egyharmada, mintegy 140 ezer ember valamilyen kapcsolatban van ezzel a csatornával, hiszen három városon. Gyulán, Békéscsabán és Békésen folyik keresztül. A dr. Goda Péterrel folytatott beszélgetés során sok mindent megtudtunk az Élővíz-csatorna múltjáról, jelenéről, tervezett jövőjéről. A múlt Talán nehezen hihető, de a mostanihoz hasonló gondok már a múlt században is jelentkeztek. Ugyanis a folyók szabályozása után gyakorlatilag 50 évig pangott a csatorna vize, nem volt élővíz-utánpótlás. Több kísérlet után a Gyula fölött 1896-ban a Fehér-Körösön létesített tüsgáttal sikerült megszüntetni a problémát. Ennek a duzzasztott tere biztosítja a friss vizet, az Utánpótlást. Ez a megoldás sokáig, az 1960-as évekig elegendő volt. Ezt követően kezdtek szaporodni a gondok, a csatorna egyre kevésbé tudta betölteni — hosszú évtizedeken át kialakult — hármas funkcióját. Ezek közül a legelső a belvízelvezetés. Több mint 800 négyzetkilométernyi terület belvizét fogadja, s viszi tovább a csatorna. Több öntözőgazdaság is mintegy rátelepült a csatornára, egyre nagyobb vízigényeket támasztva. Ezeket pedig ki kell elégíteni népgazdasági érdekből. A harmadik, a jóléti funkciója pedig az lenne az Élővíznek, hogy egészséges, tiszta víz folyjon át a három városon. Érthető módon az embereket ez a kérdés foglalkoztatja a legjobban. A csatorna mentén A Fehér-Körösön a Gyula fölött lévő tüsgát duzzasztotta vízből nyáron 1,2—1,8 köbméter víz jut másodpercenként a csatornába. Ez csupán a laikus ember számára tűnik soknak, a víz- ügyesek szerint kevés. Sajnos, a Fehér-Körös nyári vízhozama meglehetősen kicsi. s ebből kell gazdálkodni. Az itt beáramló víz azonban még nagyon tiszta, hiszen a Fehér-Körös vízminősége az egyik legjobb hazánkban. Ugyanakkor már Gyulán jelentkeznek az első gondok. Mint ahogy Obert Ferenc, a Kövizig vízgazdálkodási osztályvezetője, kísérőnk mondja; a lassú áramlás miatt burjánzik a vízinövényzet, s iszap rakódik le. Ezen a gondon igyekeznek segíteni, kéthárom éven belül, a Thermal Kemping szomszédságában egy iszapoltató művet építenek meg. Gyulán égyébként tiszta a víz. Persze, ez annak is köszönhető, hogy a Kövizig folyamatosan bírságokkal kényszerítette — a köz érdekében — a különböző vállalatokat, intézményeket arra, hogy a városi szennyvízhálózatra kössenek rá, s ne az Élővíz-csatornába eresszék használt vizeiket. Az viszont elgondolkodtató, hogy a csatorna két oldala meglehetősen elhanyagolt, gazos, s a Szabadság és a Nagyhíd közötti szökőkút sem működik. Ezekről nem a vízügyesek tehetnek ... Gyula után még mindig tiszta a víz. A jánoszugi vízmérő és mintavételi hely kis hídján jegyzi meg Obert Ferenc a vízbe mutatva: — A süllőhínár szereti az áramló, tiszta vizet, máshol nem lehet megtalálni. A Veszély csárda melletti elosztómű kétfelé adagolja a vizet. A gerlai holtágba és a Csabát átszelő — ásott — csatornába. A víz nagyobb része most a csatornába jut. Békéscsabára érve, a KISZ-tábornál levő hídról még mindig tisztának tűnik a víz, bár egyre több a békalencse a felszínen. Alkalmanként buborékok jönnek fel. A mederben itt már rothadó iszap is van — mondja Obert Ferenc —, a felszálló buborékok ezt jelzik. Fertőző góc A felső körgáti zsilipnél lehangoló a kép. A zsilip a vizet nem, a szemetet viszont visszatartja. A békalencsén túl itt mindenfélét láthatunk. Üres vegyszeres, háztartási flakonokat, gyógyszeres dobozokat és még sok minden mást, közöttük fel- puffadt, bűzt árasztó döglött tyúkokat is. A bűz azonban nem csak innen származik. Itt végződik ugyanis a Ná~ daslecsapoló-csatorna, melynek tartalmát jelenleg tilos az Élővízbe engedni. A Déli ipartelep és a Lencsési út közötti nádas vizét hivatott a Nádaslecsapoló — melyet a városi tanács üzemeltet — elvezetni. A nagy melegben lassan emelkedik a szintje, s ha egy bizonyos magasságot elér, akkor muszáj az Élővízbe engedni, mert egyébként belvizet okoz. A Nádaslecsapoló nem csupán a nádas vizét vezeti, hanem a MÁV, a Sárréti Tejüzem és a Csabai Hús- ker telepének bizonyos szennyvizeit is. A nádasban van a városi szeméttelep is, mely szintén folyamatos fertőző forrás. Ha ismét le kell engedni — s ez hamarosan bekövetkezik — a nádas vizét, újra számolhatunk hal- pipálással, -pusztulással, s minden eddiginél nagyobb bűzzel a megyeszékhelyen . . . A Békéscsaba város határát jelző tábla után egy másik, nagyobb nádas' pangó vize jut az Élővíz-csatornába a konzervgyárnál, a Kis- réti III-as csatorna révén. Maga a konzervgyár már nem szennyezi a csatornát, csupán a csapadékvizeit vezetik bele. A gyár után a 28 ezer köbméteres napi kapacitású biológiai szennyvíz- tisztító telep több mint fél éve próbaüzemei, s máris sokat javított a víz minőségén. Ez a javulás azonban nem változtat azon a tényen, hogy a Bandika-fánál lévő mintavételi helyen már mindenféle hasznosításra alkalmatlan a víz. A legrosszabb a helyzet Békésen, noha a csabai biológiai szennyvíztisztító működése itt is érezteti kedvező hatását. Ugyanakkor más módon is javítják a víz minőségét, a békési III-as szivattyútelep tápcsatornáján keresztül másodpercenként egy köbméter vizet juttatnak még a város előtt a csatornába. Ez a hígítás is mérsékli a korábbi években szinte elviselhetetlen bűzt a városban. A jövő összefoglalóan elmondható, sok a gond az Élővízcsatornával, főleg nyáron, a kánikulában. Azt a kevés vizet is, melyet beletáplálni tudnak, útközben felhasználják, kiszippantják szinte a mezőgazdasági üzemek, ipari vállalatok. A Kövizig — ne feledjük, 1500 km belvízcsatorna tartozik hozzájuk — az Élővízre évente milliókat költ, jóval többet, mint más csatornákra. De lehetőségeik még így is kisebbek az igényeknél. Ettől függetlenül minden erejükkel azon vannak, hogy enyhítsék a gondokat. Több hete vízminőség-védelmi készenlétet tartanak fenn, ami elsősorban gyakoribb ellenőrzést jelent, s ha rosszabbodást tapasztalnak, egy-egy szakaszon vízkormányzási lehetőségeikkel élve frissítik, átöblítik a veszélyeztetett szakaszt. Tegnap üzembe állították a szeregyházi úszó szivattyútelepet, melynek segítségével Békéscsaba és Gyula között másodpercenként 1,5 köbméter többletvizet juttatnak a csatornába. A távolabbi terveket tekintve több szakaszon mederszűkítést kell végrehajtani. A legkritikusabb, a békési szakasz helyzetén szeretnének a vízügyi szakemberek legelőször segíteni. Még ebben az évben hozzákezdenek azokhoz a munkálatokhoz, melyek eredményeként kiváltják a szivaty- tyús vízfrissítést. A tervek szerint a békési duzzasztó vízteréből gravitációs úton, szivornyák segítségével juttatnak folyamatosan vizet a — rendezendő — Dánfoki holtágba, mely kapcsolatban áll a Békés III. tápcsatornával. Így Békés előtt négy- szer-ötször annyi vízzel öblíthetik majd az Élővíz-csatornát. mint jelenleg. A következő években több helyen is el kell végezni a meder kotrását, s más belvízi munkákkal együtt ösz- szesen 100 millió forintot költenek az Élővíz-csatornára 1992-ig. Elkészült az Élővíz-csatorna teljes rehabilitációs terve is, melyet jelenleg az Országos Vízügyi Hivatal szakemberei véleményeznek. Ha ez a terv megvalósulhat, akkor az Élővízcsatornában végig tiszta víz folyik majd. S addig? Addig mi, a csatorna mentén élők is sokat tehetünk az Élővíz érdekében. Mert az nagyon elszomorító, amit mostani utunkon tapasztaltunk. Nagyon sokan szeméttelepnek tekintik a csatornát, rengeteg benne a lakossági hulladék. Még kimustrált hűtő- szekrényt (!) is láttunk a vízben. Ha azonban mindenki úgy kezelné a csatornát, a partját, mint ahogy néhány ház előtt láttuk Gyulán, a Németvárosban, már akkor is sokkal kevesebb gondról számolhatunk be. Pénzes Ferenc Rendezett partszakasz Gyulán, társadalmi munkában ... a Nádaslecsapoló-csatorna szinte csak mérgező anyagokat szállít Fotó: Fazekas Ferenc Kijutni a bűvös körből Monológ három tételben Kőműves. Építkezés, munkás hétköznapok. Romantika, küzdelem, élmények. Mész, homok és víz. Habarcs. Tégla. Állsz az állványon, emeled, lendíted a karod, a malter szétfröcs- csen a falon, és elsimítod. Megtorlód a homlokod. Éget a nap, habos sörről álmodozol. És boldog vagy. Valami épül, növekszik. Egyre magasabb lesz ... ELSŐ TÉTEL, AMELYBEN SZÓ LESZ ARRÓL, HOGY A CSATÁT MINDENKÉPPEN MEG KELL NYERNI Ne nevessen ki, ez a nosztalgia! Néhányunkban még él a romantika az építés iránt. Végigjártam a ranglétrát. Tudom, hogy mit jelent a fizika» munka, voltam építésvezető, termelési osztályvezető. Aztán megkértek, hogy legyek a tíz alapszervezetet tömörítő vállalati pártbizottság titkára. Vállaltam. Most ötvenegynéhány évesen, szürkülő hajjal, konfliktusok közepette is azt mondom: jó, hogy így alakult. Igaz, sokszor elkeseredetten kérdeztem magamtól: meddig még? Az akarat továbblendített. Éreztem, tudtam, hogy a csatát meg kell nyerni! Pedig rengeteg bírálatot, elmarasztalást kaptunk az elmúlt években. Persze, olykor jogosan. Ezek a kritikusok viszont nem vették figyelembe, hogy az építésiszerelési munka alapvetően megváltozott, amely kihat a piaci viszonyokra is. Az indokolatlan elmarasztalás méltán bántja az építőket, fékezi a megújuláshoz szükséges erőfeszítéseket, rontja a munkakedvet. Gondolja el: a nyolcvanas évek első felében' az építési igények öt év alatt országosan 18 százalékkal mérséklődtek. Megjelent a vállalkozás lehetősége, ez negyven évig nem létezett. A lakásépítés viszont stagnál. Igaza van, a fegyelmet a szigorúbb ellenőrzés is szilárdíthatja. A közvélemény a végeredményt érzékelve teszi szóvá azt, amivel nem ért egyet. Látja, hogy csúsznak a határidők, hogy hétfőn délben még, pénteken pedig már nem dolgoznak az építkezéseken. Mi a valóság? Ha valahol üldögélnek; akkor az esetek túlnyomó részében azért van, mert anyagra várnak, a külső szállítók késnek. S ha ülnek, a zsebük bánja, hiszen az állásidőkért kapott bér kevesebb, mint ha teljesítményre dolgoznának. Képzelje el, tavaly még 1700 volt az összlétszámúnk, az idén már ezerrel kevesebben vagyunk. Mégis, a saját termelési értékünk elérte a 700 millió forintot. Elmennek a szakemberek. Nem csoda. Az elmúlt esztendőben 65 ezer forintot tett ki az évi átlagkereset, pedig 10 százalékos (!) béremelés volt. A tervezett nyereséget is túlszárnyaltuk. A környező kisebb építőipari szervezetek többet tudnak fizetni. Sajnos, nemcsak a fizikaiak, hanem a műszakiak és az adminisztratív dolgozók is faképnél hagynak bennünket. A gyökerek? Azokat a múltban kell keresni. Nehéz kilépni a bűvös körből. A mélypont 1979-ben következett be, amikor alaphiányos lett a vállalat. Elindultunk lassan fölfelé. Az eredményeket 1984—85-ben újabb fiaskó szakította meg. Ezekben az években 5-6 százalékos béremelésre sem futotta. Az 1986-os esztendő már biztató volt. A termelékenység 24 százalékkal nőtt, a nyereség a kétszeresére emelkedett. Ez egyértelműen bizonyította: vannak tartalékaink, nagyon sok múlik a szervezettségen. Ügy vélem, az is mond valamit, hogy munkáink 70-80 százalékát versenytárgyaláson nyertük el. Tavaly 409, az idén előreláthatólag 295 lakást adunk át, és elkészül két iskola is. MÁSODIK TÉTEL, AMELYBEN KIDERÜL: A MINŐSÉGI MUNKÁT SZÁMOS ELLENTMONDÁS NEHEZÍTI Pártbizottságunk végrehajtó bizottsága a helyszínen ellenőrzi .az építkezéseket. Legutóbb elégedetten távoztunk. Jól haladnak, itt-ott még a határidő csökkentésére is lehetőség nyílik. Ami a minőséget illeti: elismerem, hogy van tennivaló, főleg a lakásoknál. A valós kritikákat el is fogadjuk, de néhány egyedi esetből nem szabad általánosítani. Rendkívül összetett és bonyolult dolog ez. Egyszerű szavakkal: az első osztályú csempét is fel lehet rakni rosszul, ugyanakkor léteznek csorba csempék is, ember legyen a talpán, aki ezekkel szépen tud dolgozni. A sort folytathatnám. Meg kell nézni a békési nevelési központot, vagy a TOT Szállót Gyulán. Szinte hiánypótlás nélkül valósultak meg ezek a létesítmények. A párt Központi Bizottságának határozatából levontuk a következtetéseket. Ennek egyik sarkalatos pontja a minőség. Felkértük gazdasági vezetőinket, hogy határozottak legyenek ebben a kérdésben, és az év közepén adjanak számot az intézkedésekről. Meg is alakult az a csoport, amely a minőségi munka összefüggéseit vizsgálja, a beérkezett anyagok átvételétől a létesítmény felépítéséig. De nemcsak saját magunkra hagyatkozunk: kikérjük az OTP, a beruházási, a tervező vállalat véleményét is, mert ez komplex feladat. A belső ösztönzési rendszerünk is ezt szolgálja. A főépítésvezetők, az építésvezetők saját hatáskörben rendelkeznek az alap- és mozgóbérrel. A többletnyereség elérése az alap, ehhez igazítják a fizikai dolgozók keresetét is. Szóba került, hogy jobb szervezéssel, a szállításoki pontosabb ütemezésével a veszteségeket mérsékelni lehetne. Hogyan van ez a gyakorlatban? Az építőipar sajátos heti munkarendben dolgozik, ez hagyomány. Az embereknek haza kell utazniuk a családjukhoz. Ezen nem lehet változtatni, bár valóban növeli a költségeket. A másik, az építőipar nincs olyan helyzetben, hogy a szállítások ütemességét megkövetelhetné, vagy kikényszeríthetné. Amíg szállítóink nem kénytelenek versenyezni a megrendeléseinkért, addig a szállítások ütemtelenségéből adódó veszteségeket aligha kerülhetjük el. Nehéz megmagyarázni dolgozóinknak ezeket az ellentmondásokat. Tudják, hogy a bérükre megy a játék, nincs nyereség, ha a szállítási költség a háromszorosára növekszik. Nekünk kötelező a maximált ár, az építőipar szállítóinak viszont engedélyezett a versenyár. Nem igaz, hogy a mai fürdőkád háromszor annyit ér, vagy a gáz- és a villany- tűzhely kétszer annyit, csupán azért, mert új nevet adnak neki. Mit mondjunk arra, hogy az olcsó villanyszerelési termékeket, ami jó, nem kapjuk, és ránk kényszerítik a drágát, amely háromszor annyiba kerül, mint a korábban beépített. HARMADIK TÉTEL, AMELYBEN A PÄRTTITKÄR KIFEJTI, HOGY NINCS IDŐNK VÁRNI Alkalom adódik arra is, hogy leüljünk, és kötetlenül beszélgessünk az emberekkel. Ilyenkor egyetértünk abban, hogy a helyzetünk nem irigylésre méltó. Sok vonatkozásban kényszerpályán halad a vállalati, az ágazati gazdálkodás. Ezt mind tekintetbe kell vennünk, ha reálisan akarjuk meghatározni a cselekvés programját. Nyilvánvaló, hogy van bőven tennivaló a racionálisabb munka megszervezése tekintetében, a takarékos gazdálkodás kibontakoztatásában. Nincs időnk ugyanis várni! A pártalapszervezetek igazodnak a vállalati gazdasági egységek felépítéséhez, amelyek nagy önállósággal rendelkeznek. A havonta megtartott titkári értekezleteken őszinte tájékoztatást adunk a jelenlegi helyzetről, és megszabjuk a tennivalókat. A taggyűlések napirendjeit az alapszervezetek határozzák meg. Legtöbbször a gazdasági munka kerül terítékre, de a helyes arányoktól nem térünk el. A pártépítés, a személyzeti és kádermunka, a politikai oktatás tapasztalatai, a társadalmi szervezetek munkájának értékelésén kívül beszámoltatjuk a gazdasági vezetőket is. Nem tagadom: a jövőben a pártbizottság munka- módszerén, stílusán is változtatnunk kell, hiszen állandó változások tanúi vagyunk. Itt volt 1985-ben a* új vállalati irányításra való áttérés. Megalakult a 27 tagú vállalati tanács. Többes jelölésekre is sor került. Egyetlen gondunk van, hogy a fizikai dolgozók aránya meglehetősen alacsony. Pedig a VÁÉV példája intő lehet! Mit mondhatnék befejezésül? Talán azt, hogy a 250 kommunistának is adott a feladata. Még többet szükséges azért tenni, hogy az, emberek felismerjék és tisztán lássák: ha csupán pillanatnyi érdekeiket követik és ezért hanyagabbul dolgoznak, akkor saját jövőbeni jobb életük alapjait gyengítik. Nemcsak a vezetőket, hanem minden dolgozót meg kell nyerni a tisztességesebb, szervezettebb, fegyelmezettebb munkára. Ez a párt- szervezetek gazdaságszervező tevékenységének az alapja. Lejegyezte: Seres Sándor
