Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
1987. június 2„ kedd »Hiwwag Kádár János fogadta Armand Hammert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn a Központi Bizottság székházában fogadta Armand Hammert, az Occidental Petroleum Corporation nagyvállalat igazgatótanácsának elnökét, neves amerikai üzletembert és közéleti személyiséget. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, a kelet —nyugati viszony és a maA libanoni Falangista Párt rádióadója hétfőn gyorshírben közölte, hogy „incidens történt" azon a helikopteren, amely Rasid Karami libanoni miniszterelnököt és Ab- dullah Raszi belügyminisztert Tripoliból Bejrutba szállította. A rádió szerint Karami és Raszi súlyosan megsebesült, mindkettőjüket kórházba szállították. Egy későbbi híradás szerint állapotuk „aggasztó". Rasid Karami libanoni miniszterelnök belehalt a merénylet következtében elszenvedett sérüléseibe — jelentette be a libanoni rendőrség. A múlt hónap elején nyújtotta be lemondását. Amin Dzsemajel elnök azonban — a szélsőséges keresztény erők követelése ellenére — nem volt hajlandó elfogadni azt. A legitimitás fenntartásához ragaszkodó államfő jól tudta, hogy szinte lehetetlen feladat más rátermett szunnita politikust találni a miniszgyar—amerikai kapcsolatok néhány időszerű kérdéséről. A megbeszélésen részt vett Richard Jacobs, az Occidental Petroleum Corporation első elnökhelyettese és Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete, valamint Gecse Attila, a KB külügyi osztásának helyettes vezetője. Armand Hammerrel — aki május 30. és június 1. terelnöki székbe, aki hajlandó is elfoglalni azt. Most mégis meg kell próbálni _a lehetetlent. Feltéve, ha a körülmények egyáltalán megengedik majd, és a Rasid Karami életét kioltó pokolgép robbanása nem egy jóval nagyobb „robbanás" előjele. A robbanószerkezet nem csak a 66 éves ügyvezető miniszterelnökkel végzett, hanem megadta a kegyelemdöfést a lemondásával már leírt „nemzeti egységkormánynak", és talán jó időre mindannak, amivel ez az elnevezés kecsegtetett, és amire a valóság csúfosan rácáfolt. A „nemzeti egységkormány" 1984 áprilisában alakult meg. A „nemzeti egység" azonban holt betű maradt, a kormány pedig tétlenségre kárhoztatott. Hivatali idejéből 17 hónapig össze sem ült. a miniszterek majdnem fele. Ka- ramival együtt, bojkottálta az államfőt között tartózkodott Budapesten — megbeszéléseket folytatott Aczél György, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Szűrös Mátyás, a KB titkára. A megbeszéléseken főként a nemzetközi helyzet és a magyar—amerikai kapcsolatok kérdéseit tekintették át. AIDS-konferencia Minden eddiginél nagyobb érdeklődés mellett kezdte meg hétfőn Washingtonban tanácskozását a harmadik nemzetközi konferencia, amely az AIDS betegséggel foglalkozik.. Több mint ötezer orvos, kutató, közegészségügyi szakember, szociológus jelentette be részvételét, és igen nagy számban képviseltetik magukat a tömegtájékoztatási eszközök is — annál is inkább, mert a konferencia egyik fő célja a figyelemfelhívás, a közvélemény mozgósítása a félelmetes és egyelőre gyógyíthatatlan új betegség megelőzésére. A konferencián számos adatot ismertetnek a betegség terjedéséről, a felderítés alakulásáról, az újabb változatokról. Amerikai és francia kutatók például egyaránt arra a következtetésre jutottak, hogy az eddig ismert vírus mellett másféle vírus is szerepet játszhat a betegség terjedésében. Az AIDS, amelyről kezdeti szakaszban úgy vélték, hogy alapvetően a homoszexuálisok és a kábítószeresek között terjed csupán, azóta bizonyítottan terjed a fertőzöttek révén a normálisnak minősített szexuális életet élők között is. Az egészségügyi világszervezet legfrisebb adatai ma száznál több országban legalább ötvenezer fertőzöttet mutatnak ki, de a valóságos szám ennél sokkalta nagyobb lehet. A nemzetközi konferencia munkájában a magyar közegészségügyi szervek képviselői is részt vesznek. MEGOSTROMOLTAK A MEZTELEN TÁNCOSNŐT Egy híres meztelen táncosnő fellépése az északitáliai Comóban lenyűgözően nagy siker volt. Amikor az utolsó lepel is lehullott, a mintegy 2000 vendég, kicsik és nagyok, magukon kívül megrohanták a hölgyet, akit csak a rendőrök tudtak kiszabadítani az ostromló tömegből. ŐSLAKOS INDIÁNOK KUBÁBAN A kelet-kubai Guantánamo egyes hegyvidéki településein fellelhetők olyan lakosok, akiket a spanyol hódítás előtt a szigeten élt bennszülöttek egyenesági leszármazottjainak lehet tekinteni — állítja egy kubai antropológus, s ezáltal megdőlni látszik az a feltételezés, hogy a spanyol gyarmatosítás során teljesen elpusztították a karib-tengeri szigetek őslakosságát. A kubai tudós, Oscar Te- jador úgy véli, hogy legalább 200 alacsony termetű, tipikus morfológiai tulajdonságokkal rendelkező kubai számítható az indián őslakók késői utódainak. SOK A SÄSKA Szöcskék és sáskák pusztítják a termést Szudánban, Csádban, Nigerben, Maliban és Szaúd-Arábiában. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete (FAO) szerint nem kizárt, hogy Pakisztánban és Indiában is károkat okoznak. A sok eső a szöcskék és sáskák elszaporodásához vezetett. INTÉZKEDÉSEK A milánói Santa Maria dalle Grazie régi kolostor ebédlőjében a turisták ismét megtekinthetik Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című híres freskóját, amelyet hat éven keresztül restauráltak. A freskónak ártó nagy turistaözönlés megelőzése végett a hatóságok elrendelték, hogy Leonardo da Vinci művét egyszerre csak 15 személy tekintse meg és a látogatók csak 7 percet maradjanak az ebédlőben. A Santa Maria déllé Grazie templom előtti téren ugyanakkor lezárták a közlekedést, hogy elkerüljék annak káros hatásait az épületre. 1943-ban egy bombázás idején a milánói lakosok úgy mentették meg Leonardo da Vinci freskóját, hogy a fal mindkét oldalán homokzsákokat helyeztek el. A freskós falon kívül egyébként mind- 1‘L'Vik Icumlnll KAMPÁNY A Német Szövetségi Köztársaságban átfogó dohányzásellenes kampányt indítanak — jelentette be Rita Suessmuth nyugatnémet egészségügyi miniszter. A több évre elnyúló kampány beindítását az teszi szükségessé, hogy az NSZK-ban a dohányzás a rákbetegségek fő oka, és nagymértékben kihat az ország lakosságának egészségére. A kormány lényeges befektetéseket irányzott elő a kampány sikeres lebonyolítására. ÜNNEPRONTÁS Rosszul végződött a felújított Queen Elizabeth brit luxushajó New York-i útja. A kabinok beáztak, nem működtek a zuhanyozók, telefonok, televíziók és a légkondicionáló berendezések; ezenkívül kihűlt ételeket szolgáltak fel. Az út végeztével a Cunard Line társaság ünneplés helyett az utasoknak — akik a négynapos útért majdnem hatezer dollárt fizettek — panaszait intézte. MANILÁBAN MEGTILTOTTAK A KUTYAHÜSEVÉST A manilai városi hatóságok kampányt indítottak a kutyahúsevés ellen. A kutyahús a Fülöp-szigeteken ételkülönlegességnek számít, de aki ezentúl kutyahúst elad vagy eszik, 100 amerikai dollár büntetést köteles fizetni. Manilában és környékén 80 ezer kutya él. RÉGÉSZETI LELETEK A pakisztáni Rewat környékén felfedezték a világ legrégibb civilizációjának nyomait. A régészeti ásatásokat végző brit és pakisztáni kutatók szerint a felszínre került eszközöket és különböző tárgyakat kétmillió évvel ezelőtt készítették. A titokzatos civilizáció megismerése és azonosítása végett újabb ásatásokat és kutatásokul végeznek. SZEMÉTRAKOMÁNY A floridai Key West kikötő sem fogadta be azt a teherhajót, amely 3100 tonnás szemétrakományával eddig 8500 kilométert tett meg. A hajó, amelyen már rothadásnak indult a hulladék, március 22-én indult el New Yorkból és eddig egy szövetségi állam sem volt hajlandó befogadni. ALAIN DELON ÉNEKESKÉNT Más színészekhez hasonlóan, Alain Delon színészi adottságai mellett tehetségének más oldaláról is bemutatkozott a nagyközönségnek, ezúttal a zene terén. Két felvétel után, amelyek közül az egyiket Shirley Bassey-vel, a másikat pedig Phyllis Nelsonnal készített, a francia színész most egyedül jelentet meg egy lemezt, amelynek címe mi más lehetett volna, mint „Comme au cinéma". MOZART-KÉZIRAT Kétmillió 586 ezer fontért kelt el a Sotheby’s cég londoni árverésén Wolfgang Amadeus Mozart kilenc szimfóniájának teljes kézirata. Mozart korai műveinek — az 1770-es években készült szimfóniáknak — kottáiról van szó. A vevőt — egy James Kirkman nevű londoni műkereskedőt — egyáltalán nem jegyzik a nagypénzű szakmabeliek között. Azt nem árulta el, hogy kinek vette meg a kéziratot. A VILÁG LEGNAGYOBB PALACSINTÁJA Cheltenham angol városban elkészítették a világ legnagyobb palacsintáját. Átmérője 7,6 méter. A palacsintát 5274 tojásból, 418 liter tejből, 307 kilogramm lisztből és 58 liter olajból keverték és két tonna súlyú sütőben sütötték. Az eddigi legnagyobb palacsinta átmérője 6,2 méter volt és 1984- ben készült Amerikában. HAJNÖVESZTŐ SZER Üj, intenzív hajnövekedést elősegítő készítményt állítottak elő a belorusz egészségügyi-higiéniai intézetben. Alkalmazása nagyon egyszerű, a stimulátorból mindössze néhány cseppet kell a samponhoz keverni, majd mosáskor jól bedörzsölni a fejbőrbe. A készítmény teljesen ártalmatlan, alapjául a fe- nyőfeldolgozás során keletkező természetes anyagok szolgálnak. Pokolgép robbant a libanoni miniszterelnök helikopterén stern-ban olvastuk Egy gyilkos karrierje I Barbie-dosszié O Lyonban május 11-én kezdődött meg a francia város egykori Gestapo-főnökének pere. Klaus Altmann-Barbie-t 1983 elején adta ki Bolívia Franciaországnak, s azóta szörnyű tetteinek színhelyén, börtönben várakozott a tárgyalásra. Lapunk előző számában részleteket közöltünk a nyugatnémet Stern magazinban három éve megjelent riportsorozatból, s most ezt folytatjuk. A HARRINGTON UTCAI VÉRFÜRDŐ Barbie utolsó nagyobb akciójára 1981. január 15-én került sor. Ezen a napon a MIR nevű baloldali tömörülés ülést tartott a La Paz-i Harrington utca egyik épületében. Noha illegalitásban működtek (mint a katonai diktatúrában minden más demokratikus párt is), ekkor már nem fordítottak különösebb gondot a konspirációra, mert úgy vélték, hogy a kokain-maffiózókként lelepleződött katonai vezetőknek már nincs elég erejük az ő üldözésükre. Tragikusan nagyot tévedtek: nem számoltak Barbie-val. A végzetes-’napon kora délután az ülésre indult Gloria Ardaya szociológusnő is. Nem sejtette, hogy néhány órával később ő marad az összejövetel egyetlen túlélője... Délután tél 3-kor nyílt meg az ülés, melyen részt vett a bányászok vezetője, a MIR gazdasági szakértője, az indián parasztok képviselője és a társadalom különböző rétegeinek sok más képviselője. Négy óra körül hirtelen fékező autók zaját hallották. Az ablakhoz szaladtak, és látták, amint két Toyota dzsippből katonacsizmás, géppisztolyos, furcsa egyenruhákat viselő, valamint civil ruhás emberek ugrálnak ki, és a földszinti ablakokat betörve, berohannak a házba. (Közöttük volt a növénykutató Loza is, aki ismét „krónikási” megbízatást kapott.) A lépcsőházból dübörgés hallatszott; Gloria Ardaya ösztönösen a földre vetette magát, és bekúszott egy ágy alá, melyről hosszú gyapjútakaró lógott le. Két kisfiára gondolt, és mindenáron életben akart maradni. Rejtekhelyén élte gyötrődve végig társai pusztulását. Hallott egy nevet, majd hallott egy lövést — és ez így ismétlődött hosszú perceken át. Aztán csönd lett. Már azt hitte, hogy vége az öldöklésnek, amikor visszahoztak és ugyanabban a helyiségben agyonlőttek egy diákvezetőt, akinek a tetőn át sikerült kijutnia a szabadba. Gregorio Loza mondta; „Altmann megint a legpontosabban tervezett meg mindent. Azt is megparancsolta, hogy mindenkivel a gyűlésteremben kell végezni. Ezért hozták oda vissza azt az egyet is, aki meglépett. Az emberek mindig nagyon hűen teljesítették Don Klaus parancsait.” Gloria Ardaya az ágy alól hallotta, amint az egyik fegyveres megszólalt: „Hát kkor kezdjük el a show-t”. Vad lövöldözésbe kezdtek, hogy tűzharcot imitáljanak, majd a halottak mellé fegyvert helyeztek. Loza csak ezután fényképezhetett. Valaki telefonált. Egyre többen érkeztek az épületbe. Kutattak, kirámolták a holmikat. Három óra múltán felfedezték a szociológusnőt, aki — maga s?m tudja miért — ezt mondta: — Én nő vagyok — majd: — a fivérem katonatiszt. Az életét valószínűleg az mentette meg, hogy ekkor már túl sok be nem avatott személy tartózkodott a helyszínen ahhoz, hogy végezzenek vele. „Mindössze” annyi történt, hogy elvitték, öt napig kínozták, és 45 nappal később kiutasították az országból. Loza közlése szerint a Harrington utcáért alapvetően Bar- bie-t terhelte a felelősség. Ezt megerősítette Mingolának, az argentin titkosszolgálat letartóztatott emberének a vallomása. Tőle lehet azt is tudni, hogy a katonai junta vezetői sokáig vonakodtak Barbie irtóhadjárat-tervét elfogadni. A MIR-vezetők többsége, akárcsak a legtöbb magas rangú tiszt, Bolívia fehér bőrű felső- és középosztálybeli vezetőrétegéből származik; és mindenki a rokona mindenkinek. De Barbie végül is „jobb belátásra” bírta őket. a játszma vége De a fák olykor még a katonai diktatúrákban sem nőnek az égig: 1982 októberében demokratikus úton elnöknek választották a száműzetésből hazatérő Hermán Silez Zuazo baloldali politikust, aki azonnal bejelentette, hogy meg akarja tisztítani országát a külföldi politikai gyilkosoktól. Barbie nem nagyon izgatta magát, bizonyos benne, hogy őt nem fogják kiutasítani, csupán az fordult meg a fejében, hogy elrabolhatják, ezért négyre emelte testőreinek a számát és nem látogatja többé a La Paz kávéházat. Meg különben is, gondolja, itt a demokratikus kormányok tisza- virág-életűek. 1982. január 25-én azonban letartóztatták. A kiutasítás lebonyolításával Gustavo Sanchezt, a belügyminisztérium új államtitkárát bízzák meg; ö régi ellensége Barbie-nak, akit „a bolíviai nemzet legnagyobb tönkretevőjének” nevez. Személyesen indul a börtönbe „Altmann úrért”, de váratlan akadályba ütközik: az igazgató sehol se lelhető fel, márpedig az ő aláírása nélkül fogoly nem hagyhatja el az épületet. Egy egész osztály indul a keresésére, s végül egy kávéházban talál rá — tökrészegen. Beviszik a belügyminisztériumba, ahol kannaszámra itatják vele a kávét. Végre kitisztul az agya. és elindulnak vele a börtönbe. Sanchez számol egy esetleges kiszabadítási kísérlettel, vagy merényletre, ezért dublőrről gondoskodik: a még mindig nem teljesen józan fegyházigazgatót vezetik ki — pokróccal a fején — a lesben álló újságírók között egy várakozó autóhoz, majd elrobognak vele a repülőtér irányába. Kis idó múlva még egy beburkolt fejű börtönalkalmazottat is vegigutaztatnak ugyanezen az ^útvonalon. Amikor már egy lélek sincs a börtönépület körül, Barbie-t megbilincselve, de minden álcázás nélkül elszállítják a belügyminisztériumba, ahol mint „a felforgatás elleni harc” főtanácsadójának, nemrég még külön irodája volt. Most azonban egy másik helyiségbe vezetik, ahol cementzsákokra terített szőnyegen ott ülnek bűntársai, kollégái, de mintha nem is ismernék, közönyösen átnéznek rajta. Barbie némán leül közéjük, és most először látszik megtörtnek. Egy bő héttel később autó szállítja, most már valóban a repülőtérre. A kocsiban megkérdi, hová viszik — Lyonba — válaszolja Sanchez. Barbie nevet, azzal a bizonyos nevetéssel. Közli, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni. — Oké, vigyenek egy kaszárnyába — mondja végül Sancheznek, de az csak megismétli: — Lyonba. — Mire Barbie: — Ha már visznek, akkor vigyenek Németországba. Ez ellen nem szólok semmit. — Több választ nem kap; újra magabiztos és arrogáns lesz. Abban a hitben száll be a bolíviai Hercules szállítógépbe, hogy német repülőgépbe fognak átszállni. A repülőtéren teljesen nyugodt, csak akkor látszanak rajta a feszültség első jelei, amikor a gép leszáll Cayenne-ban, Francia Guyana fővárosában, és megpillantja az első francia egyenruhát. Az út most már egyenesen hajdani bűntetteinek színhelyére, Lyonba vezet. (Vége)
