Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-11 / 136. szám

1987. június 11., csütörtök Kamuton bevált az integráció Nemcsak a táblán szerepel: ÁMK Hat évvel ezelőtt cserélték ki a névtáblát a kamuti is­kola, művelődési ház, könyv­tár iés óvoda falán. Akkor döntöttek úgy, hogy közös irányítás alá vonják az in­tézményeket: megalakult az általános művelődési köz­pont. Rajfai Györgyné a köz­ségben született, harminc éve pedagógus, a községi pártszervezet titkára: — Sokat hallunk arról, hogy több településen az in­tegráció megszüntetésére ^tö­rekednek. Nálunk nemcsak formailag, de tartalmi vo­natkozásokban is sikerült az összevonás. Korábban is a közművelődésben zömében pedagógusok tevékenyked­tek. Az ÁMK végső soron ehhez még jobb keretet biz­tosít. Meggyőződésem, hogy Kamuton bevált az integrá­ció; aki itt dolgozik, szív- vel-lélekkel teszi a dolgát. — Tizenkilenc pedagógu­sunk van, közülük négyen óvónők. Most éppen öt kol­léganő gyeden van, idősza­kos hiányukat képesítés nél­küli fiatalokkal pótoljuk; négyük ezekben a napokban felvételizik — kezdi az is­kola bemutatását Földesi Ist­ván, az ÁMK igazgatója, ö 33 éve él és tanít Kamuton, egyik alapítója és első tit­kára volt a KISZ-nek. — Mi itt természetesnek vesszük az integrációt, hi­szen ezzel a korábban is lé­tező együttdolgozásnak sike­rült megteremteni a szerve­zeti kereteit — folytatja az igazgató. — A pénzügyi­gazdasági ügyeinket a ta­nács felügyelete alá tartozó közművelődési intézmények gondnoksága végzi. Ahogyan az egy átlagos alföldi községben szokott lenni, itt is egymás tőszom­szédságában épültek fel a közintézmények. Az ifjúsági házat, a 11 és fél ezer kö­tetes, gyermek-, ifjúsági és zenei részleget is tartalmazó könyvtárat, a heti két vetí­tést tartó mozit is magában foglaló művelődési ház előtt hatalmas park; gondozott ágyásaiban a rózsák százai illatoznak. Szomszédjában a kétszintes iskola, amelynek ebben a tanévben 183 tanu­lója volt. Az óvodában a három csoportban közel hat­van kisgyermekkel foglal­koznak. A ritkán láthatóan ápolt és gondozott művelődési házban Dombi Ildikó, az ÁMK közművelődési igazga­tóhelyettese kalauzol. Ugyan nemrégiben fejeződött be az épület felújítása (a fűtés- rendszert is korszerűsítet­ték), az ízlésesen berende­zett termeken, klubszobákon az ápoltság látszik. Pedig minden délután használják is az otthonos helyiségeket. Néptánc- és zongora-, autó­vezetői és növényvédő-tanfo­lyam, másfél száz tagot számláló, dolgait öntevéke­nyen intéző nyugdíjasklub, a kistermelők mezőgazdasá­gi szakköre tartja itt foglal­kozásait. '— Azt hiszem, másutt is így van: elsősorban a leg- fiatalabbakra és az időseb­bekre lehet számítani a köz- művelődésben. Persze mi sem teszünk le arról, hogy a középkorúakat is meg­nyerjük. Figyelembe kell venni, hogy agrárfalu a mi­énk, ez azonban csak any- nyit jelent, hogy ne a csúcsidőkre szervezzünk. Igen népszerűvé váltak a családi kirándulások. A gye­rekeknek szervezzük az or­szág különböző részeire, de van egy feltétel is: a tanu­lók csak szüleikkel jöhetnek. A nagytermi rendezvénye­ken is megtelik a nézőtér. Legutóbb Nagy Bandó And­rásnak tapsolhattunk. Saj­nos, a költségvetésből — a rendezvények mind jobban emelkedő költségei miatt — csupán három-négyre telik évenként. Nagyon szeret­nénk, ha őszre ismét próbá­kat, majd bemutatót tarta­na a korábban sok sikert aratott felnőtt színjátszó­körünk is. Abban is bízok, \ könyvtárban mindig foglalt a zenesarok. A művelődési ház' előadótermében tartják a tanfolyamokat, a rendszeres ismeretterjesztő előadásokat Fotó: Gál Edit hogy a most szerveződő if­júsági klubunk is mihama­rább közösséggé érik... A bejárati ajtón a nyári karatetanfolyamra toborzó plakát: eddig tizennégy kis­iskolás jelentkezett. Az is­kolaudvarról idehallatszik a gyerekzsivaj. A rózsakert fe­lé kézenfogva sétál egy óvo­dás csoport... (N. L.) Magyar fafaragások Las-Vegasnak Magyar kézművesek, fafaragók termékei is megjelennek az USA-beli Las-Vegas egyik újon­nan nyíló áruházában. Erre a célra is készít faragványokat, ülőalkalmatosságokat, gyer­mekjátékokat, szobadísznek használható bográcstartókat és még sok mást az egri Szépasz- szony-völgyben dolgozó Limbek Ottó (MTl-íotó: Szabó Sándor — KS) Olvasás­és könyvnépszerüsítö pályázat A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, az Állami Gorkij Könyvtár, a Könyv­értékesítő Vállalat és a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vállalat 1981-től minden év­ben meghirdeti'a nemzeti­ségi olvasótáborok résztve­vőit aktivizáló, munkájukat, kezdeményezőkészségüket inspiráló pályázatát. Az el­ső két évben a táborvezetők és kiscsoportvezetők „mód­szertani vására” tette köz­kinccsé a kezdeti évek ta­pasztalatait. Mivel a több tábortípus sajátosságait egyesítő, honismereti, nép­rajzi, nyelvi feladatokat egyaránt vállaló nemzetiségi olvasótáborok legfontosabb célja és eszköze maga a könyv, idén olvasás- és könyvnépszerűsítő pályáza­tot hirdetnek, melyre a tá­bor- és kiscsoportvezetők, a tábori résztvevők könyv­népszerűsítő ötlteteit, jel­mondatait, egy-egy megha­tározó olvasmányélményről valló beszámolókat, olvasó­naplókat, a tábori foglalko­zások fotó-, rajz- és hang- dokumentumait, plakát­embléma- és könyvjelzőter­veket várnak. A pályázato­kat és a pályázatok szerve­zésében közreműködőket kü­lönböző jutalmakkal, könyv- utalványokkal, illetve köny­vekkel díjazzák. A pályáza­tok beküldési határideje: 1987. szeptember 30., és azo­kat az Állami Gorkij Könyvtár címére (1056 Bu­dapest, Molnár u. 11.) kell beküldeni. Oki másképp látta Hogy úgy mondjam, „menet közben” kapcsoltam be ked­den délelőtt a Petőfi rádiót, hogy belehallgassak a Napköz­ben programjába. Ez a „zenés délelőtt” alcímet viselő prog­ram mindig tetszik, elsősorban azért, mert az adás idején telefonon is elérhető; mert rövid riportjai, riporteri villa­násai érdekesek, fontosak; harmadszor pedig iniormatív szolgálata sem megvetendő. Kedden a telefonálók azért hívhatták a 387-591-et, hogy választ kapjanak alvászavaraikkal kapcsolatos kérdése­ikre, meg minden egyébre, mely az alvással (nem alvás­sal), álmokkal és hasonlókkal jár együtt. Szerkesztői si­ker, hogy a mikrofonhoz kért szakemberek nem beszélték túi a hallgatók problémáit, válaszaik inkább jó irányba igyekeztek terelni a kérdezők sokszor naív, netán hipo- chonder kérdéseit. És ami a legfontosabb: mindezt az is­meretlenül is ismerősök csevegő, közvetlen, bizalomkeltő stílusában tették. Más. A Napközben Hollandiából érkezett látogatókat is megszólaltatott, akik közül egy a legnagyobb meglepetésemre kifejtette: számára lenyűgöző az odaadás, amit a zene iránt Magyarországon tapasztalt. Mindez — említette — Hollandiára nem jellemző . . . Íme egy példa, amikor a felületes megismerés vagy a célzatos orientálás torz képet fest a valóságról. Hollandus turistánk feltehető, a Kodály-módszer iránti lelkesedésé­ben, vagy elit helyen szerzett tapasztalataiból kiindulva általánosította az „odaadást”, ott is, ahol bizony az nem mindennapos. Igaz, hogy mi is megrendezzük a bákés-tar- hosi zenei napokat, igaz, hogy a békéscsabai zeneművé­szeti szakközépiskola leánykara olyan színvonalú, hogy az Egyesült Államokban is turnézhatott, az is igaz, hogy van egy pár jó kórusunk, énekkarunk, hogy Kobayashi kon­certjére zsúfolásig telt a csabai nagytemplom: de ezek csak az úgynevezett „ünnepnapok”, pirosbetűs események. Az igazság (és a valóság!) arrafelé található, hogy az or­szág általános (és közép-!) iskoláiban egyre csökken az énektanítás jelentősége (óraszáma), huszad, harmincadran- gú az, hogy az iskola énekkara (ha van egyáltalán) dicső­séget (és kellemes együtténeklést) szerez önmagának, meg az is, hogy nemcsak szavakkal kellene építeni a kodályi I álmot, az énekes Magyarországot. Nem azért, mert az „Kodály-álom”, nem azért, mert szép kimondani, hanem azért, hogy fiaink-lányaink, és felnőtt, küzdő, dolgozó em­bereink belső világa szebb, harmonikusabb, tisztább le­gyen. Lehetetlen egy jegyzet kereteiben ezt sokoldalúan kifej­teni, de az ének, a dal, a zene hiányát naponta felfedezni sokunk dolga lenne. Még akkor is, ha valaki, aki messzi­ről jön, úgy látja: minden szép, és minden jó, csupa oda­adás az élet. Közben az sem árt, ha mi is óvjuk magunkat hasonló (bármivel kapcsolatos) ejsietett véleménytől, ha külföldön járunk és nincs sem időnk sem lehetőségünk azt is meg­nézni, mi van a felszín alatt? Még ha olyan szép is az a felszín, mint amilyennek a mi hollandusunk látta azt, ami­ről beszélt. .. Magánvélemény Szerda reggel fél 9. Eco-mix & Kossuth rádión. Nem erősségem a közgazdaságtan (hogy egészen finoman fogal­mazzak), de azért keményen odafigyelek, mert érdekel. Kisinterjú következik éppen, Magánvélemény címmel. Mindegy, ki a riportalany, ki a kérdező. A beszélgetés tar­talma a fontos. Még akkor is, ha csak „magánvélemény”. Vagy azért még inkább? Nos, a lényeg. Az emberek többsége (tehát én is) nem értünk a köz- gazdaságtanhoz. Mégis véleményük van (ami elismerésre méltó), hiszen ki az, akit nem érdekel, mi lesz holnap, hogyan jutott a magyar gazdaság abba a helyzetbe, amely­be jutott. Vitatkozunk, mi, a tömeg, és közben alig van in­formációnk, közben azt sem tudjuk, mit takarnak a szá­mok, hogyan kell értelmezni azokat. Ez mind igaz, gon­dolom, és meglepve hallom a „magánvéleményt”, misze­rint az, hogy „többet használtunk fel, mint amit megter­meltünk” nem egészen úgy van, hiszen 10 millió ember összes jövedelmét sohasem költötte el az a 10 millió em­ber. „Kevésbé eredményes beruházások viszont folyama­tosan igénybe vették ezt a jövedelmet, és nem hoztak meg­felelően egyenletes gazdasági növekedést". Töprenkedek: ha valóban nincs elég információnk, akkor min vitatkozunk? Nyilván szubjektív benyomásokon, lát- tuk-hallottuk „tényeken”. Miért van ez így? Mert „a bü­rokrácia hatalma megőrzésének érdekéBen visszatartja az információkat” — hangzik el még egy „magánvélemény”. Mire a jegyzetíró is megkérdezheti: meddig? Sass Ervin A Békés Megyei Járművezetői Vizsgabizottság érettségivel rendelkező gyors- és gépíró munkatársak jelentkezését várja. Jelentkezés: a vizsgabizottság ve­zetőjénél; Békéscsaba, Tessedik u. 21. sz. alatt. Az Orosházi Üveggyár felvesz kedvező munkakönyvi bejegyzéssel rendelkező ÉV-MÉRÖS VILLANYSZERELŐ ELEKTRIKUS SZAKMUNKASOKAT. BÉREZÉS: megegyezés szerint, az 5 1983. ME. rendelet figyelembevételével. JELENTKEZÉS: a gyár felvételi irodájában. A Kétegyházi Béke Mgtsz FELKÍNÁL ELADÄSRA 1 db JD 970 kombájnt, kalászos- és kukorica­adapterrel, valamint 1 db JD 4630 tip. traktort, üzemképes állapotban. Érdeklődni lehet: Balázs György műhelyvezetőnél, a Béke Mgtsz gépműhelyénél. Tx.: 83572 Telefon: Elek 140

Next

/
Thumbnails
Contents