Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-11 / 136. szám

1987. június 11., csütörtök o Sikeresen takarékoskodtunk *86 fl Békéscsabai Konzervgyár első díja „Számítógépet egy üzemből egy iskolának” A megye állami, társadalmi és érdekvédelmi szerveinek felhívása (Folytatás az 1. oldalról) millió forintot, vagyis cso­portonként 300 ezer forintot; a 9 második helyezett közös­ség együttesen 1,6 millió fo­rintot, vagyis alkotó csopor­tonként 200 ezer forintot vett át. Az egymillió 460 ezer fo­rintos harmadik díjat össze­sen 20 közösség között osz­tották ki. Első díjban részesült dr. Kiss László és 7 fő az LKM- ből, „Dollár acélhulladékból" című munkájáért, Nikolov Tamás és 26 személy a Bony­hádi Cipőgyárból, a „Ter­mék- és technológiai szerke­zetváltás eredményei” című alkotásáért, Katona János és 29 fő a Dunai Kőolajipari Vállalattól a „Vállalat üzemi energia- és egyéb költség­megtakarítása” című pályá­zatáért, illetve dr. Botyánsz- ki Mihály és 16 tagú mun­kacsoportja a Békéscsabai Konzervgyárból az „Ener­gia-, anyag- és vízgazdálko­dás eredményessége, hulla­dékhasznosítás” című pálya­munkájáért. Megtudva az eredményt, felhívtuk dr. Botyánszki Mi­hályt, a konzervgyár műsza­ki termelési igazgatóhelyet­tesét. A pályázat előzmé­nyeiről a következőket mondta: — Nálunk évek óta inten­zív rekonstrukciós fejlesztés folyik. A szerkezetváltáson túl korszerűbb technológiá­kat vezettünk be. Ezek hoz­zájárultak a gazdaságos ex­porthoz és sikerült csökken­teni az anyag- és energia- igényünket, ami kedvezően befolyásolta az önköltséget és világpiaci versenyképes­ségünket. Nyolcvanhatban részben a fejlesztés, részben a műszaki kollektíva ötletei­nek köszönhetően 42 millió megtakarítást értünk el. Az energiagazdálkodásban 21 milliót, az anyaggazdálko­dásban 18 milliót, a vízgaz­dálkodás terén 3 millió fo­rintot. így 30 százalékkal nőtt a termelés az előző évi energiafelhasználás mellett. — A dolgozókat mennyire tudták érdekeltté tenni a fejlesztésekben? — Az utóbbi időben jelen­tősen javítottuk a műszaki­ak fizetését. Nem voltak rit­kák a több tízezer forintos újítási díjak sem. Természe­tesen csak akkor fizettünk, ha az ötletek valóban jól hasznosíthatóak voltak. — A pályázaton már meg­valósult ötletekkel vettek részt. Gondolom, azóta sem pihennek, s igyekeznek to­vábbi újításokkal, fejleszté­sekkel növelni versenyké­pességüket .. . — Ez valóban így van. El­sősorban az automatizálás területén szeretnénk előbbre lépni. Tovább korszerűsödik az almalégyártás. Idén már a szűrési segédanyagok 70 százalékát meg tudjuk ta­karítani. S ha akkora ered­ményekre nem i$ számítha­tunk, mint a múlt évben, szégyenkezni semmiképp sem lesz okunk . .. — Megünneplik-e a si­kert? — Erre most nincs időnk. Készülünk a szezonra. — Mi pedig a munkához jó egészséget kívánunk és gratulálunk a sikerhez! — Köszönjük! UT Az elektronika és alkal­mazása bizonyos tekintetben a jelen és még inkább a jö­vő termelési tényezője lesz, a számítógépekkel segített te­vékenységek köre egyre bő­vül. Az emberi tényezők megnövekedett szerepe elen­gedhetetlenné teszi, hogy minden területen felkészül­jünk a számítástechnika és az elektronizáció alkalmazá­sára, befogadására. Ebből a megfontolásból ki­indulva nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a számítás- technikára legfogékonyab­baknak, a tanulóifjúságnak a felkészítését. Jövőnk meg­alapozása érdekében segíte­nünk kell, hogy a felnövekvő nemzedék alapos tájékozott­sággal kapcsolódhasson be a korszerű technológiájú ter­melésbe, a számítógépek széles körű alkalmazásába. A feltételek biztosítása ér­dekében hirdetjük meg a „Számítógépet egy üzemtől — egy iskolának” elnevezésű akciónkat, amely a települé­sek iskoláinak számítógépes ellátottságát javítja, üzemi segítséggel. Célunk, hogy a hetedik ötéves terv végére minden iskolában legyen több számítógép és az elmé­leti-gyakorlati képzés felté­telei széles körben megte­remtődjenek. Ehhez az anyagi fedezetet a kommunista műszakok be­vételének egy részéből vagy más, rendelkezésre álló for­rásból biztosítani lehet. Az anyagi támogatással azonos értékű lehet az a megoldás is, ha a meglevő szabad gép- kapacitást felajánlják az is­koláknak — megfelelő kere­tek között — térítésmente­sen. Szervezhetők számítás- technikai szakkörök, ame­lyek működésének technikai feltételeit az iskola vagy az üzem területén biztosítják. Felhívjuk megyénk gazdál­kodó egységeit, támogassák ezt a nemes célkitűzést, amely Békés megye sokolda­lú fejlődéséhez is hozzájá­rulhat. (Az akcióban részt vevő üzemek ez irányú se­gítségét figyelembe vesszük a „Békés megye fejlődésé­ért” indított pályázatuk el­bírálásánál is.) A segítség- nyújtást meg lehet oldani a saját patronálási rendszeren belül, vagy az üzem által választott iskola megjelölé­sével. Az akció lebonyolítá­sát és az egységes géptípus ellátásával kapcsolatos koor­dinációt megyei szintű tár­sadalmi bizottság intézi. Kérjük, hogy mind a köz­vetlen, mind a kijelölésben való részvételüket és a segít­ségnyújtás formáit jelezzék a koordinációs bizottságnál. (Cím: Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsa „Iskolai szá­mítógép” koordinációs bi­zottság, Békéscsaba, Pf.: 115.) Sajtótájékoztató az építőtáborokról Tanácskozott a HHF megyei elnöksége Budapesten a KISZ KB szék­házában tájékoztatták tegnap az újságírókat a középiskolások építőtáborozásának előkészítésé­ről és lebonyolításáról. Takács Gábortól, az építőtá­borok bizottságának vezetőjétől megtudtuk, hogy kilenc tábor­formában, 201 helyen 42 ezer 617 diák dolgozhat a nyáron. Az utóbbi két évben sikerült ugyan a létszámcsökkentést megállítani, azonban a csúcs­évhez — 1981-hez — képest je­lentős a visszaesés. Ennek az az oka, hogy a vállalatok, ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek — főleg gazdaságos- sági okokra hivatkozva — sok­kal kevesebb diákot igényel­nek. Különösen az ipari üze­mek csökkentették erőteljesen a foglalkoztatható tanulók szá­mát* Ezért — mivel a fiatalok tá­borozási kedve nem lankad — az utóbbi egy-két évben új táborformákat kellett létrehozni. Az idén már 30 helyen 3642-en környezetvédelmi, 500-an pedig — ők a Balaton és partjának tisztítására vállalkoztak — víz­védelmi táborban dolgoznak majd. Város-, községvédő és -szépítő — 14 helységben 800 di­ák — és szociális táborok is működnek az idén. Ez utóbbi­akban főként az arra rászoru­ló időseket, betegeket ápolják, gondozzák a fiatalok. A kiemelt üdülő- és turista­övezetek vendégeinek ellátásá­ban segédkeznek a kereskedel­mi és vendéglátóipari táborok lakói. Olcsó szálláslehetősége­ket biztosítanak az ország egész területén a diákhotelek. Budapesten 10, vidéken 25 kol­légium várja az országjáró fia­talokat. Ezeket a hoteleket szintén építőtáborosok üzemel­tetik. A Képes 7 munkatársának kérdésére Budai Gyuláné, az ÁISH osztályvezetője elmondta, hogy a hagyományos építőtá­borok létszámcsökkenése miatt át kell értékelni a diákmunka eddigi gyakorlatát. Egységes diákfoglalkoztatási rendszert kell kialakítani, amelynek egyik fajtája — a nyári szervezett és egyéni, illetve az őszi diák­munka mellett — lenne az építőtábor. (bundula) Tegnap Balogh László el­nökletével ülést tartott a HNF megyei elnöksége, s részletesen megtárgyalta dr. Molnár Margitnak és Vámos Lászlónak, a megyei tanács osztályvezetőinek előter­jesztését, valamint a szóbeli kiegészítést, amely a mun­kások élet- és munkakörül­ményeit; szakképzettségének, művelődésének alakulását, továbbá a munkaképes korú lakosság foglalkoztatásának helyzetét ismertette. Az írásos anyag számos, évek óta tapasztalható nega­tív tendenciákra hívta fel a figyelmet: így például Békés megye népességszámának csökkenésére, az elöregedés folytatódására. Mindemellett egyre nagyobb gondot jelent a megváltozott munkaképes­ségű dolgozók elhelyezése, valamint a többnyire szak­képzetlen nők foglalkoztatá­sa a megye legelmaradot­tabb térségeiben. A párt-, állami és gazdasági vezetés sokat tett azért, hogy az úgynevezett munkahelyte­remtő beruházások az elkö­vetkezendő időszakban meg­valósuljanak. A második napirendi pont­ban Krisztoff Andrásné a HNF megyei bizottsága ré­széről az 1986 87. évi politi­kai ismeretterjesztés megyei tapasztalatairól és a követ­kező évad tematikájára, ten­nivalóira vonatkozó ajánlá­sokról tájékoztatta a testüle­tet. —y —n „Tettekre van szükség” Beszélgetés a Széchenyi-emlékplakett kitüntetettjével A meghívóban, amely a tegnap délutáni országos ünnepségre invitálta a cím­zettet, egyebek között a kö­vetkező áll: „A Hazafias Népfront Országos Titkársá­ga a környezetvédelem, kör­nyezetfejlesztés társadalmi támogatásában kifejtett több­éves eredményes tevékenysé­ge elismeréseként, a Széche­nyi István-emlékplakettel tünteti ki.” A meghívó címzettje dr. Goda Péter igazgató, a Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgató­ság vezetője, akit a rangos kitüntetés apropóján rövid beszélgetésre kértünk. A té­ma természetesen a környe­zetvédelem, környezetgazdál­kodás, természetvédelem. — A környezetvédelem megítélésében igen eltérőek a vélemények. Az egyik szél­sőség szerint aggodalomra a világon semmi ok, legföl­jebb kicsit jobban oda kell figyelni: A másik szerint vészhelyzetben az emberiség, ön melyik véleményhez áll közelebb? — Egy harmadikhoz. Ugyanis borúlátóan optimis­ta vagyok. Az ember és a környezet viaskodásában ed­dig a környezetünk veresé­get szenvedett. Most, napja­inkban éljük az utolsó ösz- szetűzést, amikor már olyan fegyver van az ember kezé­ben, amelynek közvetve ön­maga is áldozatul eshet. Saj­nos, naponta annyi irracio­nális dolgot követ el az em­ber, hogy van ok pesszimiz­musra, másfelől viszont — s ezért vagyok optimista —, lehetetlen nem rádöbbenni, hogy nem lehetünk önma­gunk ellenségei. — Megítélése szerint Bé­kés megyében mi a három legégetőbb környezetvédelmi probléma? — Messze az első a lakos­sági és ipari hulladék kérdé­se, e tekintetben talán nem is túlzás vészhelyzetről be­szélni. A második a Maros hordalékkúp-védelmének a gyorsítása. Ez jelenleg nincs veszélyes állapotban, csak veszélyeztetve, s egy rossz lépés tönkretehetné a megye ivóvízbázisát. A harmadik problémát a fejekben keres­hetjük. A szavak helyett tettekre van szükség. Nem mintha nem történnének elő­relépések, de ezek nem min­dig, és mindenütt vannak szinkronban. Különböző dön­tések, tervek meghozatalánál a környezetvédelem nem olyan fontos szempont, mint amennyire az indokolt len­ne. Pedig e szempontnak kellene integrálnia az összes többit. — A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság elnökeként alapos ismerője a környezetvédelmi mintame­gyévé fejlesztés programter­vezetének. Hol tart jelenleg ez a munka? — A többszintű vitája, bi­zonyos mértékig társadalmi vitája is megvolt a prog­ramtervezetnek. A szakértői bizottságoknak néhány na­pon belül le kell tenniük az anyagot a szerkesztőbizott­ság asztalára. A program összeállítása — egyébként menet közben derült ki, hogy mindez sokkal nagyobb mun­ka, mintsem gondoltuk —, tehát a végleges, egységes formába öntés komoly ága­zatközi feladat, amelynek személyi feltételei adottak. Megfelelő tudományos felké­szültséggel rendelkezik a szerkesztő gárda, amely rá­adásul olyan szakemberekből áll, akiknek nincs a témá­ban napi elkötelezettségük. — Végül engedjen meg egy személyes jellegű kér­dést. ön fontos vezető be­osztásban dolgozó szakember, akit munkájáért, közéleti te­vékenységéért becsülnek, el­ismernek. Elégedett önmagá­val? — Messze nem. — Köszönjük a beszélge­tést, és gratulálunk a Szé­chenyi István-emlékplakett- hez. T. I. Aki követel, öngyilkosságot követ el Békés megye egyik jó ne­vű szakközépiskolájának méltán jó hírű szakán a tanév végén lecserélődnek a tanárok. Elmegy az iskolá­ból két matematikatanár is. A szakítás oka, hogy az is­kola vezetése és az említett tanárok között vitet volt a számonkérés szigorát illető­en. (Az iskolát azért nem nevezem meg, mert ez övön aluli volna, lévén, hogy az eset előfordulhatna hazánk­ban bárhol. Ehhez középis­kolai oktatási rendszerünk remek táptalaj.) Megkerestem az öt tanárt, s egy kivétellel hajlandók voltak elmondani vélemé­nyüket. Ez pedig így hang­zik: az a tanár, aki követel­ni szeretne, jobb, ha elme­nekül az oktatásból. A szá­monkérésre nincs lehetősége a pedagógusnak. Egyrészt, ha az iskola átlaga romlik, az ront az iskola megítélé­sén. Másrészt, a szigorú osz­tályzás hiába igazságos, ha csökkenti a továbbtanulók esélyeit. Jelenleg a felvételezők pontjaiknak csak felét szer­zik a felvételi vizsgán. A másik felét a középiskolá­ban gyűjtik össze. Vagy kap­ják ajándékba. Mert azért ez sem ritka. A középisko­lák tanárai gyakorta enge­dékenységre kényszerülnek a továbbtanulásra esélyesek osztályzásakor, hiszen, ha megnyomják a ceruzát, sa­ját növendékeik lehetőségeit és ezzel az iskola felvételi statisztikáját károsan befo­lyásolják. Az iskola igazgatója így fogalmaz: az a tanári kar, aki követel, öngyilkosságot követ el. Miután ezt min­den iskolai vezetés tudja, a gyerekek jegyein ez a meg­gondolás gyakorta kozmeti­káz. Az igazgató vaskos központi kimutatásokkal meggyőzően bizonyította, hogy növendékei évek óta jól szerepelnek a felvételi­ken. Tavaly országos negye­dikek voltak a felvételin szerzett pontok tekinteté­ben. Ez — nem feledve, hogy Békés megye nem al­ma máterjeiről híres — óriási teljesítmény. Ezek- után csak nem fogja enged­ni, Jiogy a felvételiken jól szereplő diákok pontjait né­hány tanár • szinte megcsa­polja olyasfajta szigorral, ami a többi középiskolában ismeretlen. Hogy ennek az egymáshoz igazított elvárásnak milyen következményei vannak? Először is: a diák nemigen bukhat meg. Mert ugye rossz tanuló nincs — tartja a pillanatnyilag mérvadó pedagógia —, csak rossz ta­nár. Ha a tanár rendesen megtanítja az anyagot, ak­kor a diák legalább az elégséges szintjén el tudja azt sajátítani. Csakhogy a távozó tanárok — s ezzel aligha vannak egyedül — ezt erősen kétlik. Alig egy évtizede léptek ki a közép­iskolai pádból, s élénken emlékeznek link osztálytár­saikra, akik végighenyélték a négy évet, s valahogy mégis mindig átkúsztak. Egyébként meg beszélgető- partnereink közül kettőnek az volt a véleménye, hogy aki jelenleg kettesre, hár­masra tud egy szaktárgyat, azt bolond az a cég, ame­lyik alkalmazza. Hiszen négyévi, heti nyolcórás ok­tatás után nevetséges egy szaktárgyból annyira keve­set elsajátítani, amit a munkahelyen egy hónap alatt bárki behozhat. Más a helyzet a jobb je­gyekkel. Ott — mint írtam már — a felvételi miatt kell — „okosnak lenni”. S itt érdemes megállni egy perc­re! Mert ha már van felvé­teli, akkor az döntsön, amit a gyerek ott tud, s az ered­ményekbe ne szóljon bele az, amit otthon állítanak ró-, la. Már hallom, ahogy mond­ják: ez esetben elértéktele­nedne négy év munkája. Fe­lesleges félelem. Pont most értéktelenedik el. Mert arra nógatja ez a pontrendszer a diákokat, hogy ne tudásra, hanem jegyre tanuljanak. A főiskolák és az egyetemek számára az volna a fontos, hogy a diák a negyedik év végén tudja-e az anyagot, képes-e önállóan feladatot megoldani, van-e átfogó szemlélete, a nehéz kérdések érdeklődést vagy siránko­zást váltanak-e ki belőle. A legkevésbé sem számíthat az, hogy mit csinált az ille­tő egy, vagy két éve. (Vagy­is a felvételin ne legyen a tanulóknak „priusza”.) Van, aki mindezt azzal utasítja el, hogy akadnak rossz vizsgázó alkatok. Saj­nos. valóban vannak csapni­való vizsgázók, s ráadásul, néhány tényleg tehetséges. De ők előbb-utóbb a maguk szintjén úgyis befutnak. Ha valóban tehetségesek, akkor meg kell tanulniuk vizsgáz­ni is. Mert az élet folyama­tos vizsga, ha valakinek dönteni kell (márpedig egy diplomásnak célszerű, hogy kelljen), akkor ott nem mondhatja, hogy ő — fáj­dalom — rossz vizsgázó, s döntsön a portás bácsi, vagy egy fémhúszas. Az írásomban fél vázolt is­kolai jelenségben egy vala­mi fokozottan aggaszt: a jelenlegi számonkéréssel az iskola még inkább elszakadt az élettől, meghirdetett cél­jainktól. Hallottuk már ele­get: a teljesítményeket érté­kükön jutalmazzuk, s telje­sítmény nélkül ne kasszí­rozhassunk. Ám ha erről a legfontosabb elvről az isko­la még csak tudomást sem kíván venni, akkor nem irigylem a jövő nemzedé­két. De azokat sem, akik várják őket. Minden társadalom meg­érdemli fiait. Ha gyermeke­ink ösztönzése következet­len, és a lusták, az alkal­matlanok is megélnek, abból nem származhat más, csak az értékek zűrzavara. S ha mindezt az iskolában kano­nizáljuk, jobb, ha elfedjük legszebb terveinket. Vagy nyugodjunk bele, hogy csak hirdetjük céljainkat. De komolyan semmiképp se vegyük őket, mert a csaló­dás elementáris lesz. Ungár Tamás i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents