Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-08 / 133. szám
1987. június 8., hétfő Barátságvonattal a Szovjetunióban Ugrás a mély vízbe! Orosz szokás szerint kenyérrel és sóval fogadják a vendégeket Ez év májusában 34 magyar békeküldött kereste fel a „Hős városokat”. Kijev- ben, az Olimpiai Szállóban helyeztek el bennünket. Két napon keresztül a XI. száza- • di kijevi Oroszország, az első szláv állam fővárosával ismerkedtünk. Voltunk az Orosz Képző- művészeti Múzeumban és a Lavra Kolostormúzeumban. Döbbenetes látvány tárult elénk a nagy honvédő háború múzeumának megtekintésekor. Hatalmas méretű kép ábrázolja a megrázó pillanatot, amikor egy fiatal anya földre borulva öleli pici gyermekét és testével védi a fölöttük hulló bombáktól. A kijevi „Örök Dicsőség” parkban lévő monumentáliá emlékmű előtt, az örökmécses körül márványtáblák őrzik a kiváló hősök emlékét. Megható volt látni az utókor szívből jövő tiszteletét, amint ezrével érkeztek piros tulipánokkal, hogy leróják kegyeletüket a hősök emlékművénél. Követendő példaként állíthatjuk magunk elé azokat a pillanatokat, amikor fiatal szülők 2- 3 éves gyermekeikkel megálltak egy-egy márványtábla előtt és megmagyarázták nekik, hová helyezzék a szál virágot, és miért. A barátságvonattal ezúttal Ogyesszába utaztunk, ahol meglátogattuk a tengerészképző iskolát, valamint a „Nyugati és’.Keleti” Művészetek Múzeumát. A városnak most egymillió-kétszázezer lakosa van. Küldöttségünket meghívta az ogyesz- szai békebizottság. Kellemes, baráti beszélgetés alakult ki a tolmácsok segítségével. Vendéglátóink beszéltek munkájukról, gondjaikról, a békéért £ folytatott kitartó küzdelmeikről és érdeklődtek a magyarországi békemunkáról is. Küldöttségünk vezetője ismertette béketörekvéseinket. Búcsúzóul egy békegalambot ábrázoló jelvényt ajándékoztak bensőséges emberséggel, nyílt, tiszta szeretettel, ^najd kivittek bennünket másfél órás fekete-tengeri sétahajózásra. Miután elbúcsúztunk a kedves várostól, éjjel repülőgéppel Volgográdba, az egykori Sztálingrádba érkeztünk. Történelmi tanulmányokból és „A sztálingrádi csata” című szovjet filmből tudtuk, milyen borzalmakat élt át ez a hős város a II. világháborúban. 7 Érthető, hogy felfokozott érdeklődéssel indultunk sétára a Volga partján fekvő, XVI. században alapított településen, melynek jelenleg egymillió lakosa van. Finom ízeknek, aromáknak gyorsan terjed a híre. A békéscsabai Kiss Pál cukrász kisiparos fagylaltja sem sokáig időzött az ismeretlenség homályában. Népszerűsége még az üzlet megnyitásának évében, 1982-ben átlépte a megyeszékhely határait. Egy darabig ment is minden rendben a maga útján. Egy ellenőrzés azonban mindig váratlanul jön ... Először a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének munkatársai keresték fel a Jókai utca 33. szám alatti cukrászdát, 1985. június 28- án. Az üzletben kifüggesztett tábla szerint akkor egy kanál fagylalt súlya 5 dekagramm volt, amit 2 forint 50 fillérért árusítottak. A társadalmi ellenőrök 4 gömb fagylaltot vásároltak. A mérleg nyelve 13 dekagrammnál állt meg, ami még a kalkuláció szerinti 15,68 dekagrammtól is messze elmaradt. Jó két héttel az eset után újabb ellenőrzés következett, ezúttal a megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenProgramjaink között szerepelt a Mamajev Kurgán és a honvédő háború múzeumának megtekintése. Küldöttségünk vörös szegfűcsokrot helyezett el a hősök emlékére, az örökmécsesnél. Külön megragadott bennünket, hogy a koszorúzás ünnepi perceiben Schuman „Szerelmi álmok” című zenéje hallatszott. Megkérdeztük, miért épp egy német zeneszerző szerzeménye szól? Idegenvezetőnk válasza meglepő és tiszteletre méltó volt. Idézem: 7— Az utókor szívében nincs gyűlölet, nincs harag, és ezt ezzel is kívánjuk érzékeltetni. A nagy honvédő háború múzeumának megtekintésekor elmondták, hogy 1942. augusztus 12-én kezdték bombázni Sztálingrádot a németek. Tervük egyértelmű és világos volt: le akarták rombolni a várost. Kétszáz napon át tartott az ádáz küzdelem, majd november 19-én megindult a szovjet ellentámadás. A főtéren lévő magaslaton a szovjet katonák keményen tartották magukat, és csak 40 kilométerre voltak tőlük a németek. Éjjel a Volgán csónakokon mentették ,át a túlsó partra, a hátországba a gyerekeket és az öregeket. Szemtanú elmondása szerint egy óvoda kicsinyeivel megindult a csónak, és a német vadászgép észrevette, s amikor az már a folyó közepén haladt, ledobta reá a bombát. A szemtanú a drámai eseményt 45 év után is maga előtt látja, amint az ártatlan gyermekek levegőbe repülve csapódtak bele a vízbe. A németek 1943. január 31-én megadták magukat, és őrzési állomás szakemberei részéről. A fagylalt ismét túl könnyűnek bizonyult: a vanília 345, a citrom 311 grammot nyomott az előírt 500 gramm helyett. A minőségben viszont nem találtak kivetnivalót. A felszolgálók az ellenük kiszabott szabálysértési bírság ellen mindkét alkalommal azt kifogásolták, hogy a kisiparos árvetésében rögzített adagsúlytól gyakorlatilag nem tértek el. De vajon milyen adatokat rejtegetett az a bizonyos árvetés meg a kalkuláció? Az árkiszámítási lapok adatai szerint a kalkulációt Kiss Pál 10 kilogrammra készítette, és az önköltség megállapítása sem tért el a szabályostól. Ezt követte a 200 forint rezsiköltség és a 83 százalékos haszon. Az így kiszámított ár minden esetben meghaladta a ténylegesen alkalmazott árat. A kalkulált és az eladási ár kü- lönbözetét Kiss Pál a termék súlyából vonta le. így a kalkulációban az előírt 500 grammos adagsúly helyett a vaníliafagylalt csupán 377, február 4-én Sztálingrád felszabadult. E nap emlékét őrzi a „Haza Anyácska” című monumentális emlékmű, a „Memorialis Komplexus”, melyet a szovjet nép 1967- ben állított. Magassága 102 méter, vasból és betonból készült, súlya 8 ezer tonna. Egyébként 17 emlékmű emlékeztet a városban a „sztálingrádi csatára”. Meglátogattuk a volgai vízi erőművet, mely naponta két és fél millió kilowatt áramot termel. Szárnyas- hajóval kirándultunk a Volgán, egészen a Don torkolatáig. Meghívást kaptynk a vol- gográdi békebizottságra, ahol békenagygyűlésen vehettünk részt. Mind a szovjet, mind a magyar felszólalók aggodalmukat fejezték ki a fegyverkezési hajsza miatt, és hitet tettek a béke mellett, melyet aláírásainkkal is megerősítettünk. A találkozót a Szovjet Televízió felvette és aznap este a hírekben elsőként sugározta. Vendéglátóink fényképeken megörökítették az eseményt, és még azon a napon átadták ajándékba a remek fotókat. Ismét a búcsúzás következett, és 16-án éjjel repülővel Leningrádba indultunk. Bár a kora hajnali órákban érkeztünk, a repülőtéren ott várt bennünket a helyi békebizottság elnöke, aki meleg szavakkal köszöntötte a csoportunkat. A háromnapos leningrádi tartózkodás élményeit nehéz méltóképpen leírni. Lenyűgöző látványban volt részünk a Néva-parti városban, melyet méltán neveznek „Észak Velencéjének”. Látogatásunk az Ermitázsa puncs 323, a citrom 386, a málna és az eper 398, a csokoládé 360 grammos volt. A cukrászdában 1985. február 1-től augusztus 31-ig 17 ezer 441 kilogramm fagylaltot adtak el. A fagylaltgömbök átlagos 370 gramm súlyát alapul véve, adagodként 65 fillér, összesen pedig — a megengedett tűréshatárt is figyelembe véve — 260 ezer 400 forint jogtalan anyagi előnyhöz jutott a kisiparos. Eszerint az elsőfokon eljáró Békés Megyei Bíróság folyamatosnak tekintette Kiss Pál cselekményét, hiszen 1983-ban hasonló eset miatt már fizettek szabálysértési bírságot. Feltűnően kevésnek találta a 110,35 százalékos haszonkulcsot is, ami ugyanebben az időszakban két másik fagyialtos kisiparosnál 187,19, illetve 212,5 százalék volt. Ráadásul Békés megyében a kisiparosok az 500 grammos fagylaltokat egységesen 3 forintért adták. Ily módon Kiss Pál a szabványnál kisebb adagokra állapította meg a fagylaltgömbök árát, és ezzel arányban 3 óráig tartott. Kísérőnk elmondta, hogy 3 és fél millió kiállított tárgy található itt, s ha valamennyi előtt csak két percet töltenénk, akkor 7 év kellene az Er- mitázs megtekintéséhez. Megnéztük a Péter-Pál erődöt, majd leróttuk kegyeletünket a Piszkarajevói hősi temető emlékművénél. Ezen a helyen 1942-ben két és fél millió embert temettek el. Egy részük a háború, más részük a járvány és az éhhalál áldozata lett. A látvány békéért kiált! A leningrádi békebizottság is baráti találkozóra hívta meg csoportunkat. Vendéglátónk őszinte hangú beszédében kiemelte, hogy a Gorbacsov főtitkár által kezdeményezett nagy átalakulások időszakát élik. Érdeklődtek aziránt, hogyan kapcsölódik be a magyar ifjúság a békemunkába. Az Országos Béketanács Ifjúsági Bizottságának tagja válaszolt a kérdésekre. Részletesen ismertette a sorra megalakult ifjúsági békeklubok, békeközösségek tartalmi munkáját. A búcsúestén elvitték a csoportot á Leningrádi Nagycirkuszba, mely kellemes felüdülést jelentett számukra. Május 18-án, este szerencsésen megérkeztünk Budapestre. A 12 nap szép és megrázó élménysorozata örök emlék marad. Megismerhettük és szívünkbe zárhattuk egy hatalmas ország sokat szenvedett népének fájó múltját, tiszteletre méltó eredményeit és őszinte békevágyát! Szabó Incéné népfronttitkár, Gyomaendrőd talanná tette eladási árait. Mindezek kimerítették a tisztességtelen ár fogalmát. Azzal pedig, hogy az üzletben 5 dekagramm adagonkénti súlyt tüntetett fel a ténylegesen kimért adagokkal szemben, jelentős anyagi előnyre tett szert. A Békés Megyei Bíróság Kiss Pált 340 ezer forint gazdasági bírsággal sújtotta, amelyet a kisiparos fellebbezése után a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyott. L. E. A Kétegyházi Béke Mgtsz FELKÍNÁL ELADÁSRA 1 db JD 970 kombájnt, kalászos- és kukoricaadapterrel, valamint 1 db JD 4630 tip. traktort, üzemképes állapotban. Érdeklődni lehet: Balázs György műhelyvezetőnél, a Béke Mgtsz gépműhelyénél. Tx.: 83572 Telefon: Elek 140 Roppant érdekes és igen nehezen fogható fel, hogy a hazai szállodaépítési programból egy cséppnyi sem jutott Békéscsabának. A Budapesti Körszálló felújításából azonban már részelt valamit a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet. A megyében épült szállodákat, szálloda jellegű üdülőket más hazai és külföldi vállalatok bútorozták be. Ha csabai, akkor nem kell! Nos, hát mindez azért érdekes, mert ez a szövetkezet szállodai berendezések és stílbútorok gyártására specializálta magát. Mint egyetlen hazai „kisvállalat” nem tudott bizonyítani. Az elnök: Szikszay Antal hiába állította másokkal szemben, hogy a legmagasabb hazai igények is elégedettek lehetnek a csabai bútorok minőségével, 1985-ig nem nagyon kaptak még bemutatkozási lehetőséget sem. A szövetkezet termékeinek megítélésében 1985 azért hozott fordulatot, mert végre vették maguknak a bátorságot, és a Budapesti Körszállónak készített szobaberendezésekből egy garnitúrát a Budapesti Nemzetközi Vásáron .bemutattak. A hazai igényt képviselő publikum akkor csak úgy elment a kiállított bútorok mellett. Ugyan mit akar ez a szerencsétlen szövetkezet? — a megítélésben ilyesmi érződött. Volt azonban egy holland úr, aki megsimogatta a bútorokat, és valami olyan különleges érzés foghatta el, mint amikor az anya magához öleli régen látott gyermekét. Melegség áradt a bútorokból, és a holland úr képtelen volt szabadulni a kísértéstől. Békéscsabán rendelt bútorokat egy épülő 160 szobás szállodája részére. Ez a hozzánk hasonló ki- csinységű Hollandia mehetett volna a világban máshová is, de a hollandus csak idejött Békéscsabára, mert a bútor minősége, formája, színe, megmunkálása, vállalkozásában nem utolsósorban árfekvése itt volt a legkedvezőbb. Szikszay Antaléknak ekkor adatott meg, hogy a világ bútorgyártására rápillantsanak. Valami azt sugallta: csak bátran, be a mély vízbe! Itt csak nyerni lehet, vesztenivalója nincs a csabai bútorosoknak! — Micsoda versenytársak közé kerültünk. Amikor a jegelegánsabb bútorgyártó nyugati cfgek között az Ar- tex jóvoltából és patronálá- sával megjelentünk, egy darabig úgy néztek ránk, mint ha valami távoli földrészről, vagy valamelyik idegen bolygóról jüttünk volna. Azután, amikor megsimogatták hozzáértő kezek kiállított termékeinket a hollandiai Eindhovenben, a világhírű Phillips cég központjában, másnap, harmadnap már azt kérdezték, mi a cég neve és pontos címe. Amikor elmondtuk, mi bútoroztuk be az egyik nemrégiben átadott holland szállót, akkor néhány komolyabb bútorkereskedő szobát váltott benne, csak azért, hogy még közelebbről' megnézze, kik vagyunk — mondja Szikszay Antal. — Olyanok voltunk, mint a versenyló. Munka közben, futás közben jött meg a nagyobb teljesítmény elérésére isv alkalmas kedvünk. Futottunk. Állomásaink: Frankfurt, Párizs, Köln voltak. Ránk csodálkozott a világnak ez a része, hiszen a szocialista országokban, különösen a szovjet piacokon már elismert bútorgyártóknak számítunk. Itt is a minőséggel nyertünk. A mi szövetkezetünk valami olyan csodálatos érzést is bevisz a munkadarabokba, ami sajátos, amire más nem . képes. Mi a lelkünket is a fába adjuk! — Valójában mitől is ilyenek az itt készült bútorok? Gazdasági bírság a „könnyű súlyú” fagylaltok miatt — Még 15 éve sincs, hogy egy „ipari forradalmat” szerveztünk kapun belül. Kereken 30 milliót költöttünk fejlesztésre, s azt mondtuk, 500 munkahelyet teremtünk. Meg is csináltuk, s volt, aki nem bírta cérnával és tovább- állt. Ma 190-en vagyunk, munkára, bizonyításra elszántan. Mi abból élünk, amit termelünk! Nem áll mögöttünk az állam bácsi. Vagy megfelelünk a velünk szemben támasztott követelményeknek, vagy nem. Ha nem, akkor bezárhatjuk a boltot, vagy pedig mást kell csinálnunk, ha élni akarunk. Hallatlan kényszerpályán mozgunk, és ezen az úton az egyetlen élni akarás útját járjuk. Nem tudom, érzi-e, mit szeretnék mondani? Ez a belső kényszer, tehát az élni akarás, és azután a nem akármi áron való élni akarás, a munkából fakadó megbecsülés hajt, űz bennünket a piacra, ahol verseny van és halálos küzdelem folyik a ‘kenyérért. — Az élet tehát kipréseli az emberből a teljesítmény csúcsát? — vetem közbe. — Kérem: a vízben fuldokló az utolsó szalmaszálba is kapaszkodik, védelmet remélve. Tudom, nehéz helyzetekben megtöbbszöröződik az ember ereje, teljesítőképessége.'" A szövetkezet is emberekből áll. Néhány • nehéz helyzetet mi is átéltünk. S tudjuk, kockázat nélkül ma már semmi sem megy. így vállaltuk fel az életet. — De térjünk vissza a legutóbbi üzletkötésre — indítványozom, mivel erről már korábban olyan törté- netel^Jttjagnak közkézen a gyártöK^i? a bútorkereskedők között, amilyenre a hazai fül eddig érzéketlen \Á>lt. — Lehetséges, hogy külföld most minden versenytársat felvonultat ellenünk? — Pontosan ez történt. Az egyik frankfurti szállodaépítő 420 szoba berendezésére pályázatot írt ki. Ajánlatot kért. Belga furnért, osztrák pácot és lakkot írt elő. Az Artex közreműködésével mi is elküldtük pályázatunkat. Más országokból is küldtek ajánlást. A mi munkánk, berendezésünk tetszett meg. Különféle mintákat készítettünk. Mintadarabjainkat a konkurencia szakemberei bírálták el. Oroszlánok közé dobtak bennünket, s érdekesen jó ősz-, ' tályzatot kaptunk. Megnyertük a pályázatot. így 1987-ben minden eddiginél nagyobb tőkés exportot bonyolítunk le. — örülnek-e ennek a munkának? — Már hogyne örülnénk. Frankfurtban is megismerik Békéscsaba város nevét, szövetkezetünk munkáját, lehetséges, ez a megbízatás újabb tőkés megrendelőt hoz számunkra. Az elnök rendezi gondolatait, mivel a szövetkezet műszaki berendezésein is újítani kellene, hogy a minőséget őrizhessék. Gépbérletre gondol, azután meg arra, hogy a frankfurti megbízás kamionos szállításra épül. Német specialitással már azt is előírták számukra, hogy melyik kamionba milyen bútorokat kell rakniuk. Ezek a járművek azután menetrend szerint róják a kilométereket, előre meghatározott időben érkeznek az épülő frankfurti szállóhoz. Tehát nemcsak a gyártásban, de a szállításban is a határidő, a pontosság mindent eldöntő, üzletet befolyásoló, döntő téneyző. A Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet felnőtté vált a nyugati országok piacain. Számunkra ez csak annyiban lehet érdekes és különleges, hogy idehaza még nemigen vették észre őket. Istenem: magyarok va•gyunk. Dupsi Károly