Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

NÉPÚJSÁG 1987, június (i., szombat Nagyszénási leányvállalat sikere a BNV-n 0 GÉPHOOP tovább fejleszti tevékenységét Ujjlenyomatok az élelmiszereken A Nagyszénási Október ti. Termelőszövetkezetben 1985-ben kezdte meg az ipari (őágazat a HR—2 típusú homlokrakodó gyártását. Eddig 50 gépet készítettek a nagyszénásiak a megrendelőknek. A homlokrakodó egy T—150 K traktor alapgépre épült, amelyen jelen­tős változásokat hajtottak végre a téesz szakemberei. A rakodógép gémszerkezetét a Ceglédi KÖZGÉP Vál­lalat készíti. Az utóbbi évek aszályos időjárása rá­irányította a nagyszénásiak figyelmét a melléktevé­kenységek fejlesztésére. Az ipari főágazat korábban a homlokrakodógép-gyártásbói, valamint a lakatosüzem­ből állt. Ez utóbbi az Orosházi Mezőgépnek dolgozott, a kukoricaeső-törő adapterek résegységeit készítette Az év elején összevonták a két részegységet és úgy döntöttek a termelőszövetke­zetben. hogy létrehozzak a GEPKOOP leányvállalatot. Egy másik leányvállalat is működik a téeszben. ez. elektronikai cikkeket készít. A GEPKOOP leányvállalat igazgatója Kun György, a következőképpen fogalmaz: — Január elseje óta önál­ló vállalati formában műkö­dünk. Alapítónk az Október ti. Tsz. a vagyont is a ter­melőszövetkezet biztosította számunkra. Mintegy il()-an dolgoznak nálunk. va­lamennyien továbbra is tsz- tagok. és megkapják a ház­tájit. valamint a további kedvezményeket. A termelő- szövetkezetben a munkavég­zésük szünetel az itt dolgo­zóknak. Az első esztendőben a működési feltételeket a tsz biztosította, de jövőre már önállóan kell megállni a he­lyünket a versenyben. Év végén érdekeltségi alapot ti- zetünk vissza az Október 6. Tsz-nek. Tevékenységünket bármikor ellenőrizheti a tsz ellenőrző bizottsága. Jós Albert üzemvezető még hozzáteszi. — Tavaly az első negyed­évben rosszul kezdődött az év. Veszteséges volt a tevé­kenységünk. Az idei első ne­gyedév mulatószámai alap­ján mintegy 500 ezer forint nyereség képződött a leány- vállalatnál. Sok anyagot kell vásárolni, s néha bizony akadozik az ellátás. Partneri kapcsolatban állunk a győ­ri Rábával, amely a motoro­kat szállítja. a Bábolnai IKR-rel, az Agrotek Vállalat­tal. valamint az Autókerrel. A nagyszénásiak részt vet­tek a 85. tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron, önálló kiállításukon bemutatták a H_R—2 homlokrakodót, vala­mint a különböző adaptere­ket. Többek között hótoló la­pot. rönkrakodó villát, gyö­kér- és gumós rakodókana­lat. valamint trágyavillát és körmös kanalat. Igen sokan keresték fel a kiállításukat, s üzletet is sikerült kötniük. Erről az igazgató így beszél: — A gépeinket a Buda­pesti Közgép forgalmazza, szerződés alapján. Az év elején 10 HR—2 gyártására kötöttünk megállapodást. Most a BNV-n további hat megrendelést kaptunk. Eb­ben az évben 21 homlokra­kodót kívánunk gyártani. Nem olcsó gépek ezek, hi­szen 2,5 millió forintba ke­rülnek. Az alapgéphez tarto­zó különböző adapterek 50- 100 ezer forintba kerülnek. Az adapterekre külföldi érdeklődés is mutatkozott a BNV-n. elképzelhető, hogy a lengyel vállalatokkal sikerül üzletet is kötniük. A nagy­szénásiak egyéves garanciát vállalnak a berendezésre, jól felszerelt szervizhálózatuk van. A GÉPKOOP-nál 60 szakmunkás dolgozik és csökkentették az adminiszt­ratív létszámot is, kapcsolt munkakörökben tevékeny­kednek az irányítást végzők. Az Ipari Minisztérium tá­mogatja hazánkban a rako- dógépgyártást. Egy három évre szóló támogatást — több milliót — kapnak a nagyszénásiak a szervizháló­zat bővítésére, a gyártmány- fejlesztésre. Az Ipari Mi­nisztérium azért támogatja a hazai rakodógépgyártást, mi­vel így jelentős devizát lehet megtakarítani az országnak. Korábban ugyanis tőkés pia­cokról szereztük be — első­sorban Volvo-típusú — ra­kodógépeket. Az üzemvezető azt is el­mondotta. hogy az idén egy új rakodógép megvalósításán fáradoznak. Saját alvázra Rába-hidakra, szovjet alkat­részek beépítésével egy űj homlokrakodót állítanak elő. Ennek a súlya kisebb lesz, mint a korábbi, így energia­megtakarítás érhető el vele. A BNV-n meghívták az üzemeltetőket, s arra kérték partnereiket, mondjanak bátran véleményt a nagyszé­nási homlokrakodóról. Több mint 40 cég szakemberei jöt­tek el a találkozóra és elis­meréssel szóltak a HR—2- ről. A Dunavarsányi Petőfi Tsz képviselője elmondotta, homokbányájuknál 500 ezer köbméter sódert rakott fel egy év alatt a gép. A Nagyszénási Október ti. Tsz GÉPKOOP leányvállala­ta az idén 60 millió forint árbevétel elérését tűzte ki célul. A nyereségtervükben mintegy 10 millió forint sze­repel. Hazánkban a gazdasá­gi szabályozók és a piaci igények változását rugalma­san követnie kell a gazdál­kodóknak. A nagyszénásiak példája azt bizonyítja, hogy egy szövetkezet is képes, jó minőségű terméket gyártani, amelyet megvásárolnak a felhasználók. Természetesen még csak a kezdeti lépése­ket teszi meg a leányválla­lat az idén, s amennyiben si­kerül teljesíteni a tervet, úgy jelentősen hozzájárul a téesz eredményesebb gazdál­kodásához. Verasztó Lajos Készül a HR—2-cs rakodógép a GÉPKOOP leányvállalatnál Fotó: Kovács Erzsébet Új hűtőfolyadék Fridex-Stabil néven új hű­tőfolyadékot kezdenek gyár­tani a második negyedévben a neratovicei Spolana válla­lat velveryi üzemében. Az új hűtőfolyadék főleg az új típusú Skoda személygépko­csik számára készül. Ezek alumíniumöntvényből készí­tett hűtővel lesznek ellátva. A folyadékszint jobb ellen­őrzése céljából az új hűtő- folyadék piros színű lesz. A Fridex-Stabil keverhető majd az eddig gyártott Friedex-Spolanával. s a ré­gebbi típusú gépkocsikhoz is használható. Az új készít­mény hatásosabb adalék­anyagai három évre növelik a hűtőfolyadék használható­ságát. Gépkocsigyártás az NDK-ban Az NDK járműipara 1990- ig várhatóan több mint 20 százalékkal növeli a sze­mélykocsik gyártását. A két­ütemű Trabant és Wartburg mellett valószínűleg 1988- ban megkezdik a négyütemű Volkswagen-motorral szerelt Wartburg személyautók gyártását. Ezeket átmeneti­leg több éven át a jelenlegi karosszériával hozzák for­galomba, az új, modern ko­csiszekrény gyártására idő­közben készülnek fel. CCCCCCCC<<<C<CCCCCCCCCCCC s i N s * Hz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat azonnali belépéssel felvesz rr ■ női V s s * s N * N * * S segédmunkásokat Munkát vállaló dolgozóknak magas színvonalú szociális ellátást biztosítunk: — üzemi étkeztetés — igény szerint gyermekük részére óvodai elhelyezés — vidéki dolgozók részére saját gépjármüveinkkel munkásszállítás. Munkaidőbeosztas: egy műszak. Munkaidökezdések: főtelepen: 5.:»o es 7.80 órakor konzervüzemben: < órakor Éidcklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza. Október ti. u. ti. Telefon: 46 125-ös mellék * s ! S s s s s > * * * s s s s V i s ss s »»»»»»»»»»»»» Határszemlék A mezőgazdaságilag mű­velt területeknek a korábbi időszakban tapasztalható erőteljes csökkenése immár jelentősen mérséklődött. Az elmúlt 4-5 évben átlagosan mintegy 15 ezer hektárnyi földet adtak át évente más célra a mezőgazdasági ter­melők, s tavaly hozzávető­leg szintén ilyen nagyság- rendű termőterület került idegen kézbe. (Tíz—tizenöt évvel ezelőtt egy-egy évben 80 ezer hektár is kiesett évente a termelésből.) A ta­valyi döntések alapján 14 079 hektár szolgál ezentúl más célokat: utaknak, ipari lé­tesítményeknek, lakóterüle­teknek ad helyet. Az, hogy mérséklődött a területkiesés, a szakemberek szerint an­nak is köszönhető, hogy a földvédelmi jogszabályok szigorították a feltételeket. Illetékes földhivatalok, ta­nácsok ellenőrizték, hogy a termelők mennyiben tettek eleget a művelési kötelezett­ségnek. A földjeiket nem megfelelően gondozók hiva­talos felszólítást kapnak. Amennyiben továbbra sem teszik meg a szükséges in­tézkedést, úgy a határszem­lék második fordulóját kö­vetően, amikor is már csak ezeket a területeket veszik szemügyre az ellenőrök, szankciók következnek: kezdve a pénzbírságon, egé­szen — sorozatos mulasztá­sok esetén — a földterület elvételéig. B z Állatorvos-tudományi Egyetem a napokban ünnepelte kétszáz éves jubileumát. Részben ezzel magyarázható, hogy az utóbbi időben az állatorvosokkal, az állatgyó­gyászattal az átlagosnál többet foglalkozott a napi sajtó és a rádió. Ezzel a hivatással sok minden összefüggésbe hozható ilyen nagy és jeles ünnep kapcsán. De van egy érzésem: amikor a Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szö­vetségének elnöksége — még a múlt évben — elhatározta, hogy testület elé terjeszti az állattenyésztés és a szövetkezeti állatállomány egészségügyi helyzetének alakulását, ebben az elhatározásban a kétszáz éves jubileum nem motivált sem­mit. A hazai és a külföldi tapasztalatok alapján, az ország bel­ső ellátásának, továbbá az élelmiszerexport lehetőségeinek jobbá tétele, a termékeinkkel szemben támasztott igények magasabb szintű kielégítése vezette erre a pályára a szövet­kezeti érdekvédelmet. Csak később, amikor az anyag készült, érlelődött és fejlődött naggyá, az átlagembert is érdeklő té­mává az állategészségügy. S amikor az ezzel kapcsolatos helyzetet felmérték, a szövetség politikai munkatársai és ve­zetői már úgy fogalmaztak: az állategészségügy nem pusztán állatorvosi munkát kíván, hanem mindenkitől a legtöbbet igényli, aki vagy akik bármilyen kapcsolatba kerülnek a tei mészettel, szűkebb és tágabb értelemben véve az élettel. Erre a mindenkire kiterjedő felelősségre azok a külföldi szakemberek nyitották ki sokak szemét, akik egyszerűen — legalábbis eddig — nem vették kellő komolysággal állator­vosaink intelmét. Volt életünkben egy ilyen időszak is. Most, hogy a külföld megválogatja és nagyon szigorúan ellenőrzi az oda áramló élelmiszerek minőségét, egyszerűen kérdéses­sé vált élelmiszerexportunk. Különösen az állati termékek exportja elé emeltek korlátokat azért, mert ezek minőségén, tisztaságán sok kifogásolnivalót hagytak a termelő gazda­ságok. Az áru magán viseli a technológiai fegyelmet, illetve an­nak megsértését, az ólak. istállók zsúfoltságát, a feletetett takarmányokon még a vegetációs időszakban végzett nem szakszerű növényvédelmi munka nyomait, az ipari eredetű anyagok alkalmazásában a felelősséggel összefüggő hiányos­ságokat, a tápok alkotórészeinek helyettesítését nem kellően álgondolt anyagokkal, a pontatlan munkát a takarmányke­verőkben és így tovább. Ezekből is látható, hogy az élelmiszer-termelés milyen nagy és felelősségteljes munkát követel mindenkitől, akik ilyen vagy olyan formában részt vesznek az előállításában. A szövetség elnöksége úgy fogalmazott, hogy az állategész­ségügy tulajdonképpen pontosan ezekért nem csupán állat­orvosi teendőkből áll. Bár a kialakult helyzetek zömében mindenki az állatorvostól várja a csodát! De vajon mit te­het ez az ember egy sakk-matt helyzetben, amikor a mulasz­tások egész sora váltja ki a legtragikusabban hangzó elkob­zást. A vágóhidakon elkobzott állatok nagy száma egyértelműen tanúsítja: fellazult a technológiai fegyelem nagyüzemeink­ben. a kisgazdaságokban pedig elhatalmasodtak az állatorvo­si beavatkozások mellőzéséből keletkea»»bajok. Olyan gyógy­szereket adagolnak szakszerűtlenül, melyek maradványa a levágott állatok májából, veséjéből, húsából kimutathatók. Ezek sem külföldre, sem belföldre nem értékesíthetők. De ki­mutatják már annak hatását is, amikor például a pecsenye­csirkék nevelésének harmadik fázisában a befejező tápot mással helyettesítik vagy ha a takarmánykeverőben nem kellő körültekintéssel állnak át egyik termék gyártásáról a másikra. Sőt, a baromfifeldolgozók melléktermékét, a húspé­péi sertésekkel néhány üzem már feleteti. így a baromfitele­pen vagy a takarmánykeverőben útjára indított fegyelmezet­lenség a vágásra érett sertések elkobzásához vezethet. A magyar állategészségügyet segítő állatorvosi gárda a helyén van és hatósági jogkörénél fogva intézkedik minden olyan esetben, amely az ember egészségvédelmét követeli. Ezért is sok a vágóhídi veszteség. Ma már ott tart az ipar. hogy ezek terhet, a szokásosnál nagyobb költséget jelentenek neki. Keresi is azokat a költségkímélő megoldásokat, me­lyekkel önmagát mások felelőtlensége folytán mentesítheti. Mi tehát a teendő? Az elmondottakból egyértelműen adódik: a napi feladatot mindenhol és minden szinten a technológiai előírásoknak megfelelően kell és — ezt hangsúlyozottan mondjuk — szük­séges megoldani. Csakis így vehetjük elejét azoknak a kö­vetkezményeknek, amelyeket a későbbiek során anyagi sú­lyuknál fogva az elkövetés arányában mindenkinek viselnie kell. A bajt csak akkor kerülhetjük el, ha mindenki becsülete­sen, nagy hozzáértéssel dolgozik. Ez a hozzáértés bizonyos értelemben azt is jelenti, hogy az állat-egészségügyi szolgá­lni szakembereit teljes bizalommal bevonjuk a legkénye­sebbnek számító üzemi érdekek szolgálatába azért, hogy a későbbiekben keletkező bajok elébe menjünk. Ehhez kettős érdek is fűződik. De nemcsak erre kérjük állatorvosainkat, hanem arra is, hogy ne engedjenek tovább olyan élelmiszereket, melyek a fogyasztókra, illetve az exportra nézve kétséges helyzetet te­remthetnek. Ezzel egy időben ugyanakkor találják meg a módját annak, hogy a termelésben tapasztalt technológiai és higiéniai fogyatékosságokra mutassanak rá, segítsenek a gondok újratermelődésének megakadályozásában. Mindeze­ket hivatásuk magaslatán nyújtsák, hiszen végül is itt olyan problémával állunk szemben, melynek megoldása, megoldá­sának segítése sokak feladata, a társadalom igénye. n mikor a szövetség elnöksége erről a nagy fontosságú kérdésről tanácskozott, azt is kénytelen volt megálla­pítani, hogy az állattenyésztésben dolgozók érdekeltsé­ge elmarad a többi ágazatban .dolgozókétól. Vonatkozik ez a megállapítás a szakvezetőre éppen úgy, mint a középveze­tőkre, a szakmunkásokra és a betanított munkásokra. Az utóbbi időben több olyan intézkedés született, melyekkel ezen az áldatlan állapoton lehet javítani. Az országos szer­vek lehetőséget kínáltak az anyagi megbecsülés fokozására, mert azok az emberek, akik ebben az ágazatban dolgoznak, valójában alulfizetettek. Üzemen belül és azon túl az állat- tenyésztők társadalmi rangja szinte alig érezhető. Felelőssé­gük, a munkájuk iránt támasztott igény, követelmény annál inkább. Itt tehát bizonyos értelemben az ágazatot is rangjá­nak megfelelően kellene kezelni. Vezetőit, irányítóit, ide ért­ve az állatorvosokat is, más ágazatokhoz hasonló bánásmód­ban, az első számú vezetés partnereként illene kezelni. De it: többről, mint illendőségről van szó. Az élelmiszerekkel szemben támasztott követelményeket a termelő gazdaságok­ban és a feldolgozó üzemekben csak velük együtt, tehát kö­zösen tudjuk a társadalom számára előnyösen megoldani. Dnpsi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents